Sziasztok.
Kicsit furcsa most az írásmód, mivel a gépen írtam meg a részt. És szerintem tudjátok, de én általában telefonba írok :D. Mindegy. Senkit nem érdekel... Nem is húzom tovább az időtöket. Jó olvasást ;)

-Hol voltál?-nézett rám mérgesen

-Cs-csak f-fagyizni

-Este nyolcig?

-Meg elmentünk a parkba, mert a fagyizó bezárt és ott beszélgettünk-mentegetőztem.

Craig felállt az ágyamról, majd elkezdett közeledni felém. Ez nem jelent jót.

-Mit csináltatok?-kérdezte.

Dühös volt... nagyon... Én automatikusan hátráltam, majd az ajtónak ütköztem.

-Semmit. Tényleg csak beszélgettünk

-Megígérted, hogy felhívsz. Nem hívtál

-Teljesen kiment a fejemből

-Mert ennyire jól szórakoztál mi?-emelte fel a hangját, majd a fejem mellé, az ajtóba ütött.

Én összeszorítottam a szemeimet.

-Gondoltam átjövök a barátomhoz, hogy együtt legyünk. Mikor oda érek a szülei közlik vele, hogy valami másik sráccal van-kiabált.

Én nekem kigördült egy könnycsepp a szememből.

-C-craig. Ne haragudj rám-sírtam-Kérlek

Ő dühösen nézett rám.

-Szerintem hagyjuk a picsába-mondta mérgesen.

-M-mit? Sza-szakítani akarsz?

Ő dühtől csillogó kék szemeivel rám nézett.

-Craig... Ne-zokogtam.

Megöleltem, de nem ölelt vissza.

-Bocsájts meg nekem. Kérlek. Szeretlek-sírtam.

Könnyeim már átáztatták a pólóját. Én rá néztem, majd két kezem közé fogtam az arcát, hogy megcsókoljam. Ajkaimat szenvedélyesen az övére tapasztottam. Nem csókolt vissza.

-Kérlek... Ne tedd ezt velem. Szeretlek.

Ő eltávolodott tőlem, majd a székemhez ment, ahol ott volt a kabátja. Felvette a ruhadarabot, és egy szó nélkül kiment az ajtón. Én össze rogytam a földön. Pár órát biztos ülhettem ott. Szemeim annyira ki voltak száradva, hogy már sírni sem tudtam. Felkaptam a kabátomat, és elmentem a parkba. Miért teszi ezt velem Craig? Reggel még azt mondta, hogy szeret. Most meg itt hagy? A padon ülve gondolkoztam. Hirtelen valaki leült mellém a padra.

-Mi a baj Tweek?-kérdezte Stan.

-C-craig sza-szakított ve-velem-sírtam.

Stan csak szorosan magához ölelt.

-De miért?-kérdezte.

-Elmentem Josh-sal fagyizni, és későn értem haza. Craig meg otthon várt-mondtam.

-Figyelj Tweek. Megértem, hogy Craig kiakadt. Én is kiakadnék, ha Wendy más fiúkkal találkozgatna. Craig fél attól, hogy elveszít téged. Viszont most messzire ment. Nyilván neki is fáj ez az egész, és úgy gondolja, hogy ettől jobb lesz, de nem. Beszélek Craig-gel. Rendben?

-De nagyon haragszik rám. Pedig én tényleg szeretem őt

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Reménykedtem, hogy Craig az, de Clyde volt.

-Igen?-szipogtam.

-Hol vagy Tweek?-kérdezte aggódva.

-A parkban. Miért?

-El ne mozdulj onnan-mondta, majd lerakta a telefont.

-Nem vagyok az az ölelkezős típus,de ahogy látom rád férne egy ölelés-mondta Stan, majd széttárta a karjait.

Én megöleltem őt, és csak tovább sírtam.

-Hülye Craig...-szipogtam.

-Ez az. Semmi baj-simogatta a hátam.

-És te hogyhogy itt vagy?-kérdeztem.

-Kyle-nál voltam, és mentem haza, aztán meg megláttalak...

Mi Stan-nel beszélgettünk egy darabig, majd megláttam egy magas alakot. Én csak dermedten néztem, majd elkezdett közeledni felénk.

-Mi a baj Tweek?-kérdezte, majd ő is meglátta az ismerős embert.

Ő közelebb jött hozzánk.

-Marsh... Magukra hagynál légyszi?-mondta a fiú.

-Mit akarsz itt?-néztem rá mérgesen.

-Beszélni

-Nincs miről beszélnünk-mondtam.

-De, van

-Tucker bazdmeg... A semmiért dobtad, most meg beszélni akarsz?

-Kuss legyen Marsh

-Stan, szerintem jobb ha mész-mondtam, le sem véve a szeme Craig-ről.

-Tweek... Biztos?

-Igen Stan

-H-hát jó. M-majd találkozunk később-köszönt el Stan, majd elment.

Craig leült mellém a padra.

-Egy kicsit tényleg túl reagáltam...-mondta.

-EGY KICST? KONKRÉTAN SZAKÍTOTTÁL VELEM. DE TÉNYLEG, TE CSAK EGY KICSIT REAGÁLTAD TÚL-akadtam ki.

-Ssss. Édesem. Ne kiabálj

-Ne hívj így-sírtam el magam.

-Nagyon megbántam. És tényleg nagyon sajnálom. Szeretlek. Mindennél jobban-mondta.

Hallottam, ahogy a hangja megremeg, és egy könnycsepp gördült ki a szeméből.

-Ezt már nehezen hiszem el-mondtam.

Craig letérdelt elém, kezét a combomra tette, és elkezdte simogatni. Én a karjaimat magam előtt összefontam.

-Kérlek. Adj még egy esélyt. Tudod.. Én még sosem voltam szerelmes. Viszont hat hónappal ezelőtt megtudtam, hogy milyen is szerelmesnek lenni. És ezt te ismertetted meg velem. Tudom, hogy elcsesztem, és nem zárhatlak a négy fal közé. Megígérem, hogy soha többet nem leszek ilyen. Bármikor találkozhatsz bárkivel. Csak nagyon aggódtam. Attól féltem, hogy valaki elvesz tőlem. Inkább magammal, mint veled foglalkoztam. Tweek. Kérlek. Nekem fontos vagy. Folytassuk ugyan ott, ahonnan abbahagytuk. És ígérem, én leszek a legjobb barát-sírt.

-Én nem mondtam, hogy rossz barát voltál-mosolyodtam el halványan.

Ő felkapta a fejét, majd rám nézett vágytól csillogó szemeivel. Én közel hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de Craig megelőzött. A combomra támaszkodott, és úgy csókolt.

-Craig-távolodtam el tőle.

-Mi a baj Édesem?

-Nyomod a combom

Ő levette kezét a combomról. Majd felhúzott a padról. Megfogta a derekam, és magához húzott

-Szeretlek Tweek-ölelt meg szorosan.

Én visszaöleltem. Viszont éreztem, hogy nincs minden rendben. Kezdtem rosszul lenni.

-Mi a baj?-kérdezte Craig.

-Szédülök-fogtam meg a fejem.

-Mit ettél ma?-kérdezte.

-Hát öhm... Reggelit

-Azon kívül?

-Semmit

-De fagyiztál

-Én nem ettem fagyit

-Jézusom Tweek. Ez így nem lesz jó. Tényleg enned kell.

-Craig.. rosszul vagyok-mondtam szédülten, majd összerogytam.

Craig elkapott, előttem meg elsötétült minden

Craig szemszöge

-Ne, ne, ne... Édesem... Ébredj-paskolgattam puha arcát.

Elkezdtem aggódni. Nem ébred fel. Felkaptam karjaimba, és vittem haza, hozzájuk. Felvittem a szobájába, és levetkőztettem, majd pizsamába öltöztettem. Déjà vu érzés fogott hatalmába. Mikor Ashley bántotta, akkor is ezt csináltam.

"Én ijedten felvittem a szobájába.

-Tweek. Kelj föl-keltegettem.

Az ágyára leraktam, majd a szekrényéhez rohantam. Kerestem valamit, amibe át tudnám öltöztetni. Én levettem róla a pólóját. Miért van bennem az a késztetés, hogy megpusziljam minden egyes porcikáját? Tucker, ezt azonnal verd ki a fejedből. Mondjuk Clyde azt mondta, hogy tetszem neki, de szerintem csak azért mondta, hogy ne érezzem magam rosszul. Én csak megcsóváltam a fejem, majd átöltöztettem. Levettem róla a nadrágját is. Miután átöltöztettem,  betakartam, majd befeküdtem mellé az ágyba. Néztem alvó arcát. Olyan békés. Én arcát simogattam. Szája piros volt. Arca a hideg miatt piros pozsgás volt. Meg akarom csókolni. Mondjuk megtehetem. De az nem lenne helyes. De erre vágytam mindig is. Ezen kattogott az agyam, majd arra lettem figyelmes, hogy csak pár milliméternyire vagyok Tweek ajkaitól. Egy gyengéd csókot leheltem ajkaira. Majd felbátorodva, még egy csókot adtam neki. És még egyet, és még egyet. Ez nem helyes. De nagyon jó, ahogy puha ajkait csókolom. Kezemet az arcára tettem, és úgy csókoltam. De jó lenne, ha Ő is szeretne engem. De ha már nem lesz több ilyen alkalom, akkor kiélvezem a pillanatot.

-Szeretlek-suttogtam"

Felvittem a szobájába és átöltöztettem, majd bebújtam mellé, és szorosan magamhoz öleltem.

Haza mentem a suliból.

-Tweek. Átjössz hozzánk?-kérdeztem.

-Miért?

-Mert.... a barátom vagy

-Szakítok veled

-Tessék?

-Jól hallottad

-Szia baba-jött oda Josh, és megölelte Tweek-et.

Én nekem ökölbe szorult a kezem.

-Komolyan? Ezzel a gyíkkal?-akadtam ki.

-Én legalább nem magammal foglalkozom, hanem az ő boldogságával-húzta gúnyos vigyorra a száját Josh, majd magához ölelte Tweek-et.

Az én Tweek-em. Ő az enyém.

-Vedd le a kezed róla-mondtam idegesen.

-Nem. Sőt mutatok jobbat. Tweek-szólt.

-Igen drágám?-mondta azon az aranyos hangon a szőkeség.

Josh megcsókolta őt. És Tweek nem ellenkezett. Mintha... élvezte volna.

-Tudod Craig... Ő legalább nem zár be egy kalitkába. És nem lóg folyton rajtam, mint te. Annyira idegesítő, hogy nem bírsz leszállni rólam-villantott egy gúnyos vigyort rám Tweek-Soha többé nem akarlak látni-mondta Tweek, majd elment.

Én riadtan, verejtékek között keltem. Csak egy álom. Magam mellé néztem, ahol ott aludt Tweek. Megnéztem az időt. 4:25. Én visszadőltem az ágyba, és a plafont néztem, majd oldalra fordultam, és szorosan átöleltem Tweek-et. Belőlem kitört a sírás.

-Mi a baj Craig?-kérdezte.

-Se-semmi Édesem. Aludjunk-töröltem le a könnyeimet.

-Nekem elmondhatod.

-Csak... egy rossz álom

-Mit álmodtál?-tette kezét az arcomra.

-Én sírva elmondtam neki az álmom minden egyes momentumát.

-Ssss. Ne sírj. Itt vagyok. Minden rendben. Nagyon szeretlek Craig. Nem foglak itt hagyni-simogatta az arcom.

Olyan furcsa, hogy én sírok, és ő vigasztal. Általában fordítva szokott lenni. Ő mellkasomba fúrta a fejét.

-Biztos?

-Biztos-mosolyodott el.

Én adtam neki egy csókot, majd szorosan magamhoz öleltem. Beszívtam hajának édes illatát, és aludtam tovább.