13. rész
FIGYELEM! FIGYELEM!
+16-OS KARIKÁT RÁCSAPOK ERRE A RÉSZRE
(tudom, hogy nem ez lett a legjobb rész, de ezt ma minden féle képpen ki akartam rakni)
Mikor felkeltem, Craig nem volt a szobámban. Láttam egy kis cetlit az asztalon.
"Ha felkeltél hívj!
Craig <3"
Én eleget tettem a kérésének, felhívtam. Kétszer kicsöngött, majd beleszólt a telefonba.
-Szia édesem. Hogy aludtál?
-Egész jól.... Amígy fel nem keltem...
-Miért?
-Se-semmi. Inkább felejtsd el
-Mondd nyugodtan
-Nem voltál itt mellettem
-Be fogjuk pótolni. Viszont én most leteszlek. Majd megyek. Szeretlek-tette le a telefont.
Én is mosolyogva leraktam a készüléket. Mivel nagyon fáztam, ezért úgy gondoltam, hogy lefürdök. Egy forró fürdő, most jól esne. Bementem a fürdőbe, levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. A forró víz égette a bőröm, de ez nagyon kellemes volt. A tusfürdőt a tenyerembe nyomtam, majd elkentem a testemen, majd lemostam magamról. Amint kiléptem a zuhany fülkéből, a türülközőmért nyúltam. Hirtelen elkezdett körülöttem forogni minden, majd a szemem előtt sötétség lett.
Craig szemszöge
De aranyos, ahogy alszik. Átölelte a derekam. Megnéztem az időt. 15:30. Gondoltam hazamegyek pár cuccomért. Ki akartam mászni az ágyból, de Tweek nem engedett, csak szorosabban ölelt magához.
-Édesem-simogattam az arcát.
-Mmmm-nyüszögött.
Nem akarom itt hagyni megint, de sajnos haza kell mennem a cuccaimért. Óvatosan felemeltem Tweek kezét, és kibújtam alóla. Olyan aranyos volt. Fején ott volt a sapkám, szája résnyire nyitva volt, és szuszogott. Azt hittem, hogy Stripe a legaranyosabb teremtés a Földön, de tévedtem. Annyira szerencsés fiúnak érzem magam, hogy ilyen barátom van. Én odahajoltam hozzá, és a szájára adtam egy apró puszit.
-Mm. Craig...-forgolódott.
Édes. Rólam álmodik. (Tweek-nek Craig álmai pasija. Ba dum tsss. Tudom, szar poén, de ezt nem hagyhattam ki 😂 szerk.) Én csak elmosolyodtam, fölkaptam magamra a pulcsim, a táskám a vállamra vettem, és indultam haza. Amint haza értem, fölmentem a szobámba, és a sporttáskámba pakoltam egy hétre elegendő ruhát. Amint ezzel megvoltam, beraktam magamnak fogkefét, fésűt, tusfürdőt, meg minden, majd mentem le.
-Hová mész fiam?-szólt apa.
Basszus... Hamarabb hazajöttek.
-Tweek-hez
-És mégis meddig maradsz ott?
-Egy hét
-Szó sem lehet róla
-Apa. Könyörgöm. Már 18 éves vagyok, nem 10
-Hagyd Thomas, had menjen-mondta anya.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
Honey❤️
-Szia édesem. Hogy aludtál?-kérdeztem
-Egész jól.... Amígy fel nem keltem...
Ajjajj... Mi lehet a baj? És itt van az, hogy már aggódom miatta.
-Miért?
-Se-semmi. Inkább felejtsd el
Hallottam a hangján, hogy zavarba jött. Cuki.
-Mondd nyugodtan
-Nem voltál itt mellettem
Na, most sikerült neki zavarba hoznia engem...
-Be fogjuk pótolni. Viszont én most leteszlek. Majd megyek. Szeretlek-mosolyodtam el, majd leraktam.
-Ashley-vel beszéltél?-nézett rám apa.
-Már szakítottunk. Most olyannal vagyok, akit nagyon szeretek-mosolyodtam el halványan.
-Ki az a lány?-jött izaglomba a faterom.
-Honnan veszed, hogy lány?
-Mert az én fiam egy Tucker. Nem lehet meleg
-És ha mégis?
Anya és apa csak döbbenten néztek rám. Anya csak odafutott hozzám és megölelt, majd elkezdett sírni.
-Ne sírj anya-toltam el magamtól.
-Craig. Ezt jól jegyezd meg. Kerülj bárhová, tégy akármit, én mindig itt leszek, és támogatlak. És ha te boldog vagy így, akkor mi is azok vagyunk apáddal. Ugye Thomas?
-Nem. A magad nevében beszélj
-Tweek-kel beszéltél ugye?-súgta anya.
Honnan jött rá?
Én csak bólintottam.
-Figyelj. Menj Tweek-hez. Én beszélgetek apáddal-mosolyodott el.
-Köszi anya-öleltem meg.
-Mi folyik itt?-jött le a húgom, majd rám és a táskára nézett.
Tricia odarohant hozzám, és a derekamat átölelte (mivel addig ér nekem).
-Ne hagyj itt-sírt.
Én csak fövettem őt.
-Nem foglak itt hagyni Törpe. Nem szabadulsz tőlem-nevettem.
-De hová mész?-nézett rám nagy, kék szemeivel.
-A barátjához-mondta gúnyosan apa, majd elment.
-És Ashley? Ő mikor jön?
-Hát... Az az igazság, hogy már soha. Szakítottunk
-De jó. Úgy sem kedveltem-fintorodott el.
Én csak elnevettem magam. Le sem tahadhatnánk, hogy testvérek vagyunk. A jellemünk nagyon hasonló.
-És most hová mész?
-Tweek-hez
-Jujj, mehetek?-csillantak fel a szemei.
-Miért szeretnél jönni?
-Kedvelem Tweek-et
-Hát őt én is-mosolyodtam el.
-Nem mehet esetleg át?-nézett rám anya.
-Ne. Majd máskor. Tweek beteg, úgyhogy otthon maradok vele. Most is alszik. Szarul lett a suliban
-Vagy majd ha jól lesz, hívd meg vacsorára-mosolyodott el anya.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
Anya csak bólogatott.
-Viszont én visszamegyek Tweek-hez. Sziasztok-köszöntem el, majd mentem vissza a barátomhoz.
Visszaérve, felmentem a szobájába, majd halkan kinyitottam, hogy ne keljen fel. Mikor beléptem, nem volt ott senki.
-Édesem-szóltam, de nem érkezett válasz-Tweek-szóltam kicsit hangosabban.
Én már tényleg kezdtem nagyon aggódni. Benyitottam a vendégszobába, nem volt ott senki. Gondoltam megnézem a fürdőt, hátha ott van. Amint kinyitottam az ajtót, földbe gyökerezett a lábam. Tweek a padlón feküdt. Én letérdeltem mellé, majd kicsit megemeltem, hogy feje az ölemben legyen.
-Tweek. Édesem. Kelj fel-paskolgattam kicsit az arcát.
Nem ébredt föl. Én felkaptam menyasszony pózba, majd besiettem vele a szobájába, majd leraktam az ágyra. A szekrényéhez mentem, és kerestem neki ruhát. Valami jó meleget. Mikor megvoltam, odamentem hozzá, és felöltöztettem, majd levettem a pulcsim, és bele bújtattam. Miután ezzel megvoltam, normálisan elfektetten az ágyon, majd betakartam. Én csak bebújtam mellé az ágyba, és simogattam az arcát.
-Minden rendben lesz Tweek-mondtam, majd magamhoz öleltem jó szorosan.
Beszívtam finom, édes illatát.
-Soha nem foglak magadra hagyni többet-suttogtam.
Én néztem ahogy az Életem alszik. Olyan békés. Legszívesebben egész nap ölelném, és nem engedném el.
Tweek szemszöge
Lassan kinyitottam a szemem, és Craig alvó arcával találtam szembe magam. Talán álmodtam, hogy elájultam a fürdőben? Én néztem ahogy szuszog. Kis aranyos. Én kezemet az arcára tettem, és elkezdtem simogatni. Ő kinyitotta gyönyörű kék szemeit, amikben képes voltam elveszni.
-Szia-mosolyogtam.
-Szia-szólalt meg kicsit rekedt hangon.
-Craig. Mi történt?-néztem rá.
-Nem is tudom. Valaki úgy gondolta, hogy lázasan jó ötlet egy forró fürdőt venni-nézett rám mérgesen.
-Bocsi
-Tweek. Tudod mennyire aggódtam? Ilyet többet ne csinálj. Tudom, hogy fázol, de legközelebb szólj, és hamarabb jövök
-Rendben-hajtottam le bűnbánóan a fejem.
Ő megfogta az állam, majd felemelte, hogy a szemébe tudjak nézni. Ő csak elmosolyodott, majd megcsókolt. Viszont én ismét rosszul lettem (nem Craig miatt), ezért felpattantam az ágyból, és a WC-re mentem. Craig utánam jött, majd leguggolt mellém és elkezdte simogatni a hátam.
-Azt hiszem téves ria...-kezdtem.
Hát nem volt az. Csodálom, hogy Craig nem ment ki. Végig mellettem volt. Miután megvoltam, Craig felsegített a földről, majd megmostam az arcomat. Nagyon gyenge voltam, ezért kicsit összerogytam, de Craig elkapott.
-Gyere-mosolyodott el, majd megfogta a combom, és fölvett.
Én lábaimmal körbe fontam a derekát, kezemet a nyaka mögött összekulcsoltam, és nyakhajlatába temettem a fejem. Bementünk a szobámba, majd lerakott az ágyra, és csak nézte a szemeimet, majd fölém mászott, és elkezdte puszilgatni az arcom, majd egyre lejjebb, és lejjebb. Majd a nyakamat lepte el apró puszikkal.
-C-craig
-Hm?-nézett rám.
-E-ezt nem kéne még. Figyelj, szeretlek, meg minden, de még nem állok készen erre-mondtam.
Craig csak egy pimasz vigyort villantott felém.
-Nem akartam semmi olyat csinálni. Mást akartam-kacsintott.
-M-mit?
Ő csak kajánul elvigyorodott, majd ismét apró puszikkal lepte el a nyakam.
-C-craig
Éreztem, ahogy a szívem már a torkomban dobog, a légzésem is szaporább. Majd Craig elkezdte szívni a nyakam. Miután Craig "kész" volt, visszadőlt a helyére.
-Ez mire volt jó?-néztem rá értetlenül.
-Nézd meg
A telefonomért nyúltam, majd megnyitottam az előlapi kamerámat. Egy nagy lila folt volt a nyakamon.
-És ezt hogy szedem innen le?-néztem rá mérgesen.
-Sehogy. Ez a jó benne-kacsintott.
Én csak mérgesen néztem rá.
-Szeretlek-adott egy puszit az arcomra.
-Hülye vagy
-Tudom. De a te hülyéd
-Hmm. Igen-mosolyodtam el.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro