11. rész
FIGYELEM! FIGYELEM!
CUKISÁG VESZÉLY
(innentől szeringem ezt ki sem fogom írni :D)
Reggel, arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom.
-Még öt perc-mondtam álmosan.
-Rendben-kuncogott.
-Tweek. Ébredj-simogatott Craig-Már tíz percet hagytam neked
Én csak kinyitottam a szemem, és az a gyönyörű szép kék szempár nézett vissza rám. Én csak kinyújtóztam.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Reggel hat
-Miért keltünk fel ilyen korán?
-Hogy több időt legyek veled
-Craig... Aludjunk-nyüszögtem.
-Aludni szeretnél?
-Aha-bólintottam-De délután csak veled leszek-mondtam félálomban.
-Hát rendben-mondta.
Craig átölelte a derekam, és úgy aludtunk tovább.
A telefonom csörgésére keltem.
-Halló?-szóltam bele álmosan a telefonba.
-Tweek. Hol a pöcsben vagy?
-Clyde?
-Igen. Hol vagy?
-Mert? Még csak 6:30 van
-De megbeszéltük, hogy együtt megyünk suliba
-Ja... Hogy azt mára beszéltük meg?
-IGEN
-Máskorra nem tudnánk tenni?
-Ahj rendben
Craig csak jobban magához ölelt.
-Mmm-morgott.
-Ki az?-kérdezte Clyde.
-Senki-vágtam rá.
-Ahaaa. Viszont nem tudod, hogy hol van Craig? Mert nem veszi fel a telefont.
-Nem tudom mi van vele-hazudtam.
Nem merem megmondani neki, hogy Craig jelenleg itt mellettem fekszik, ráadásul engem ölelget.
-Mindegy. Akkor majd máskor
Láttam, hogy Craig elkezd mocorogni.
-Én megyek akkor. Szia Cylde-ráztam le.
-Ki volt az?-kérdezte álmosan.
-Clyde. Azt mondta, hogy hívott
Craig a telefonjáért nyúlt.
-Ne mondd el neki légyszi, hogy itt vagy nálam
-Miért?
-Mert még nem szeretném, hogy tudjanak róla. Persze el mondom majd neki... Csak egy kis időt hagyj
-Rendben-mosolyodott el, majd adott egy csókot, és tárcsázta Clyde-ot.
Craig csak kihangosította a telefonját, hogy én is halljak mindent.
-Csá Tucker
-Cső Donovan. Na? Mi az?
-Semmi. Csak Tweek nem akart jönni. Én meg itt vagyok a házatok előtt. Te hol vagy?
Craig csak rám nézett. Én vadul ráztam a fejem, hogy ne mondja el, hogy itt van.
-Hát nem otthon
-Akkor?
-Tricia-val a nagyimnál
-Oda menjek?
-Nem kell
-Olyan furcsa vagy... Te is és Tweek is
-Mi van vele?
-Olyan... Furcsán viselkedett. Lemondta a reggeli dolgot
-És?
-Te is olyan furcsa vagy
-Mármint?
-Nem mondtál semmit Tweek-ről
-És most mit mondjak róla?
-Nem tudom. Szerinted mi van vele?
-Honnan tudjam?
-Nem tudod mi?
-Nem. Honnan a pöcsből tudjam?
Craig csak átkarolta a vállam, majd benyomta a némítás gombot.
-Ha valami olyasmit mondok, én, vagy Donovan azt nem gondolom komolyan-adott egy puszit az arcomra-De nem foglak megbántani-adott még egy puszit.
És még egyet, majd még egyet. Én csak elmosolyodtam.
-Craig... Craig... TUCKER-kiabált Cylde.
-Itt vagyok-oldotta fel a némítást Craig.
Ő csak elkezdte simogatni, birizgálni a hajam. Én a vállára hajtottam a fejemet.
-Na. Mi a pöcs van veled?
-Semmi
-Ash-el mi van?
-Honnan a faszomból tudjam? Nem érdekel
-Jó, oké. És mi a véleményed Tweek-ről?
-T-tweek-ről?-lepődött meg Craig.
-Igen
-Öhm... Hát... Fogd be Clyde
Én csak Craig-re néztem. Zavarba jött. De cuki. Én igyekeztem nem nevetni Craig döbbent tekintetén. Én kezemet a számra tettem, hogy Cylde ne hallja a nevetésem.
-Ne nevess-szólt rám Craig.
-Kihez beszélsz Tucker?
-Tricia-vágta rá.
-Aha. Szóval akkor jössz?
-Hová?
-Suliba
-Most?
-Igen. Amit megbeszéltünk
-De nem akarok
-Biztos, hogy a nagymamádnál vagy?
-Jó, megyek-sóhajtott, majd lerakta a telefont, majd felkelt az ágyból.
-Tényleg elmész?
-Hallottad Donovan-t. Nem képes egyedül elmenni a suliba-forgatta meg a szemét Craig, majd kivett egy ruhát a táskájából, és elment a fürdőbe átöltözni.
Én csak a telefonomat nyomkodtam. Clyde hívott. De mit akar?
-Igen?
-Biztos nem akarsz jönni? Jön Craig is
-Biztos Cylde. Most pedig aludni szeretnék-mondtam, majd leraktam a telefont.
Craig vissza is ért.
-Gyors voltál-jegyeztem meg.
Ő csak elmosolyodott, majd a táskájához ment, ahonnan elővett egy NASA-s pólót, majd odaadta nekem.
-Nekem is van ruhám
-Tudom, de folyton félre gombolod az inged-vont vállat.
-Jó... Meglehet
-Én megyek. Majd a suliban találkozunk édes-adott egy csókot-De azért gyere be hamar-kacsintott.
-Jó-mosolyogtam, majd adtam neki még egy csókot, és elment.
Egyedül maradtam. Fölkeltem az ágyból, és a szekrényemhez mentem, ahonnan elővettem egy nadrágot, majd felöltöztem. Craig pólója kicsit nagy volt rám. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Clyde. Had aludjak már-hazudtam.
-Én vagyok-hallottam Craig hangját.
-C-craig?
-Igen. Figyi, ott hagytam a telefononat. Majd el tudnád nekem hozni légyszi?
-Persze
-Köszi
-Viszont Craig
-Hm?
-Nagy rám a pólód
-És mi ezzel a probléma?-kérdezte.
Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Semmi-mondtam.
-Akkor most megyek. Szia-tette le.
Én Craig telefonjáért nyúltam. Megnéztem mennyi az idő. 6:56. Megláttam Craig háttérképét. Mi vagyunk rajta. Kb. fél éves kép.
Én csak mosolyogva néztem a képet. Aranyos. A zsebembe csúsztattam a telefont, majd felkaptam a táskámat, és a kabátom, majd indultam a suliba. 7:15. Elég korán beértem. A teremben csak Clyde és Craig voltak ott.
-Pszt. Craig-szóltam.
Craig felkapta a fejét, és kijött a folyosóra. Gyorsan körbe nézett, és adott egy gyors csókot.
-Itt a telefonod-adtam oda a készüléket.
-Köszi-mosolygott rám.
-Amúgy cuki a háttérképed-mosolyodtam el.
-A-az... Aa-jött zavarba.
Én csak szorosan magamhoz öleltem, majd bementünk a terembe.
-Tweek. Te elvileg alszol nem?-vont kérdőre Cylde.
-De... Csak felkeltettél
Én levettem a kabátom, ledobtam a táskám és leültem.
-Ez nem Craig pólója?-nézett rám Cylde.
-Öhm... Nem
-Tweek. Gyere ide egy kicsit-hívott oda Craig.
Én kicsit félve odamentem.
-Mondjuk el. De csak Clyde-nak-súgta.
-Miért?
-Szeretnéd, hogy minden reggel így kezdődjön?
-Hogy?
-Hogy el kell mennem, és nem lehetek veled
-Ahj rendben-sóhajtottam-Cylde. Figyelj
-Hm?
-Tudod... Öhm... M-mondtam neked egy pár dolgot...-hebegtem.
Craig csak megforgatta a szemét.
-Tweek-szólt Craig.
-Igen?-néztem rá.
Ő megfogra a pólómat (pontosabban az ő pólóját), és magához húzott, majd megcsókolt.
-Baszod... Ilyen nincs-lepődött meg Cylde.
-De ne mondd el-mondtam.
Craig megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
-Tweek. Úgyis meg fogják tudni. Miért ne oszthatnám meg a boldogságom a többiekkel?-nézett rám Craig.
-Rendben-sóhajtottam.
-De hogyan...vagy mi történt?-kérdezte Clyde.
Craig elmondta a sztorit.
-És ma reggel meg megzavartál minket-nézett rá dühösen Craig.
-Már azt is csináljátok?-lepődött meg Cylde.
-Nem. Hülye
-Szóval akkor hazudtál nekem, és Craig-gel voltál...
-Wao... Erre mikor jöttél rá Sherlock?-ironizált Craig.
Clyde csak egy gúnyos vigyort villantott Craig felé.
Craig átölelte a derekam, és a nyakamba fúrta az arcát.
-Hát én vagyok Cupido-fényezte magát Clyde.
Craig csak bemutatott neki.
-De kis cukik vagytook
-Kussolsz Donovan-szidta le Craig.
Mivel már becsöngettek, én a helyemen ültem, és vártuk Mr. Garrison-t.
-Rendben, üljetek le-mondta Garrison.
Hirtelen valaki egy papírt dobott az asztalomra. Én a pad alatt óvatosan kihajtogattam.
"Suli után átmegyünk hozzám?"
"Miért?"-írtam meg a választ, és összehajtogattam.
Úgy ülünk, hogy én, Cylde, Token, és Craig, ezért Clyde-nak odaadtam a levelet.
-Add Craig-nek-súgtam.
Clyde gyorsan odaadta Craig-nek, aki kihajtogatta, és írt. Pár másodperc múlva Cylde a padomra rakta a levelet.
"Hogy együtt legyünk. Anyáék hétre érnek haza. Meg ha akarsz, aludhatsz is velem ;)"
Én már a levél olvasása közben zavarba is jöttem.
"Oké. De suli után menjünk át hozzám, hogy összepakoljam a cuccom"-írtam, majd Cylde-nak adtam.
-Nem bírtok ki 45 percet?-nézett rám.
-Csak Craig
Clyde megforgatta a szemét, és odaadta a levelet Craig-nek, aki kihajtogatta majd elolvasta. Csak elmosolyodott, és írt.
-Craig Tucker. Mit csinálsz? Csak nem levelezgetsz óra alatt?-ment oda a padjához Mr. Garrison-Gondolom az osztály is kíváncsi rá, hogy miről beszélgettél valakivel
-Cs-csak Clyde-nak írtam, hogy ne felejtse el a holnapi edzést-hazudott Craig.
-Mutasd azt a papírt-nyújtotta a kezét a tanár.
Mindenki egy emberként fordult Craig-felé. Ő csak a papírt, és Mr. Garrison-t nézte, majd...... A papírt bevette a szájába és megette.... MEGETTE. Mr. Garrison csak döbbenten nézett rá.
-Inkább figyelj az órára-ment vissza a táblához a tanár.
Craig csak rám nézett, és bólintott. Én csak a fejemet fogtam. De hülye Craig... De ő az én hülyém.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro