Ahj... Már megint iskola. Reggel sietősen felkaptam magamra egy inget, amit ismét félregomboltam. Nem baj. Gyorsan fogat mostam, megborzoltam szőke hajam, és mentem is le a konyhába.
-Jó reggelt Kicsim-köszönt anya.
-Szia anya-mondtam, majd fölkaptam az asztalról a bögre kávém, aztán siettem is a suliba. Természetesen, mint minden reggel, most is késve értem be.
-J-jó reggelt Mr. Garrison. Elnézést a késésért-szabadkoztam.
-Tweek. 17 éves vagy. Igazán tudhatnád, hogy már nem óvodában vagyunk. Óra után nyomás az igazgatóhoz. Most pedig ülj le a helyedre-biccentett az üres asztalom felé. Én levágódtam a helyemre, kivettem a táskámból a füzetem, és jegyzetelni keztem.
-Hogy tudsz minden reggel elkésni?-súgta oda nekem Clyde.
-Nem tudom... Nem szólt az ébresztőm
-Ehhez is tehetség kell. És az ingedet megint nem gomboltad be rendesen
-Siettem-mondtam, miközben írtam.
-Hát jó de...
-Clyde Donovan. Nem beszélünk órán-kiabált rá Mr. Garrison.
-Elnézést tanár úr-mondta Clyde, aki neki látott a jegyzetelésnek.

Amint kicsöngettek, utamat az igazgatóiba vettem, mivel oda küldött be Mr. Garrison. Én bekopogtam, és bementem.
-J-jó napot PC igazgató-köszöntem.
-Tweek. Tőled nem szoktam meg, hogy ide jössz
-Mr. Garrison küldött be, mert késtem
-Már 5x fordul elő a héten...-rendezgette papírjait a diri.
-Sajná...-kezdtem, de hirtelen berontott Wendy az igazgatóiba.
-Igazgató úr. Az udvaron Craig Tucker és Scott Malkinson verekednek-hadarta Wendy.
-Értem-mondta az igazgató.
A hangosbemondóhoz ment.
"Craig Tucker azonnal jöjjön az igazgatóiba"
-É-És én akkor most menjek el?-kérdeztem.
-Ne. Maradj
Én csak néma csendben ültem, viszont berontott Craig. Én a kezemet kezdtem babrálni. Nem mertem rá nézni.
-Igen?-kérdezte Craig.
-Craig. Miért verekedtél Scott-tal?
-Ahj... Egy kis cukorbeteg csíra... Meg beszólt. Vagyis próbálkozott. Mit kellett volna tennem? Süssek neki sütit?-flegmázott Craig.
-Nem, de az biztos, hogy nem megverni
-Akkor?
-Suli után büntetés. Elmehettek-mondta PC igazgató.
-É-és akkor velem mi lesz?-mondtam halkan.
-Te is büntetésbe mész Tweek
Én csak bólintottam, majd kimentem Craig-gel együtt az igazgatóiból.
-Nem is tudtam, hogy az igazgatóiban fogsz egyszer kikötni Tweak-mondta Craig rám sem nézve-Mit csináltál? Eldobtál egy átlátszó cukros papírt?
Én nem válaszoltam, csak mentem.
-Válaszolj
-E-elkéstem. D-de te is o-ott voltál, mikor mondta Garrison, hogy ide kell jönnöm, az irodába
-Tudod, engem rohadtul nem érdekel. Se Mr. Garrison, se a diri, sem pedig te. Úgyhogy nem figyeltem
-D-de ha nem érdekel, akkor miért kérdezted meg?
-Kötöszködsz Tweak?-állt meg Craig.
-N-nem, dehogy is
Craig nem mondott semmit, csak visszamentünk a terembe.

Suli után mentem a büntetésre... Mondjuk nem értem, hogy miért, pedig semmit nem csináltam. Csak 5 percet késtem. Nem egy cukorbeteget vertem meg, mint Craig Tucker. Igazságtalan az élet. Én bementem a büntetésre, majd lehuppantam az egyik asztalhoz.
-Sziasztok gyerekek értem? Azért vagytok itt, mert az igazgató ide küldött titeket, mert rosszak voltatok értem? Az itt töltött idő alatt tanuljatok. Értem?-mondta Mr. Mackey.
Mindenki bólintott. Nem voltunk sokan, de volt egy pár kilencedikes, tizedikes meg végzős. Én a táskámból kivettem a bioszkönyvem, és olvasni kezdtem, mivel holnap dolgozat. Amúgy egy dolgot nem értek. Régebben tök jóban voltunk Craig-gel. Clyde, Token, Craig és én folyton együtt lógtunk. De aztán Craig-nek lett egy barátnője. Ashley Madison. Miatta lett ilyen bunkó? De csak velem genyózik... Meg akkor ezek szerint Scott Malkinson-nal. De a többiekkel nem csinál semmit. Múltkor a menzán is, Stan-ékkel voltam, és akkor is csesztetett. Nem értem, hogy ez miért jó neki. Hirtelen valaki leült a mellettem lévő székre.
-Mit csinálsz Tweak?-kérdezte unottan.
-B-biológiát tanulok. M-miért?
-Ekkora gyík vagy? Szánalmas-mondta, majd visszaült a helyére.
Én megpróbáltam nem foglalkozni vele. A zsebemben elkezdett zizegni a telefonom. Az asztal alatt megnéztem, hogy ki írt, de ügyelve, hogy Mr. Mackey meg ne lásson.

Clyde: Hol a pöcsben vagy?
Én: Büntetésben
Clyde: WHY?
Én: Mert késtem 5 percet
Clyde: Hát az szopás. Akkor majd holnap. Cső

Én visszacsúsztattam a zsebembe a telefonomat.
-Tweek vagy ugye?-fordult felém egy kilencedikes fiú.
-I-igen
-Mark vagyok-nyújtotta felém a kezét-Mark Deeks
-Tweek Tweak
-Tudom-mosolyodott el-Hogyhogy büntiben vagy. Te nem az a tipikus rossz fiú vagy
-Azért vagyok büntiben, mert késtem öt percet...
-És ő is késett öt percet?-mutatott Craig irányába.
-Nem. Ő egy cukorbeteget vert meg
-Gondoltam... Tipikus Craig Tucker... Spanokkal nem nagyon bírjuk
-Amúgy Craig régebben jobb fej volt.... Csak... Megváltozott
-Mi történt?
-Lett egy barátnője. Kb fél éve. És már azóta piszkál-hajtottam le a fejem.
-És miért hagyod?
-Mit?
-Hogy piszkáljon. Védd meg magad
-Hülye vagy? Eltörné a nyakamat, kibelezne, utána megnyúzna, a bőrömet kiakasztaná, a fejemet levágná, és kitenné a falra, majd a testemet feldarabolná, és bedobná a cápákkal teli akváriumba, de egy részét belőlem a kóbor kutyáknak adná-túrtam idegesen a hajamba.
-Túlparázod... Már ott megbukott az elméleted, hogy megölne... Nem fog kinyírni. De így, ha nem teszel semmit, alul fogsz maradni
-Deeks nem beszélünk. Értem?-kiabált rá Mr. Mackey.
-Értettem Mr. Mackey-mondta Mark, majd előre fordult.
Craig felé pillantottam, aki hintázott a székében. Hirtelen összeakadt a tekintetünk. Én gyorsan lekaptam róla a tekintetem, majd a biológia könyvet olvastam tovább.

Amint vége lett a büntetésnek, siettem is haza. Fölmentem a szobámba, majd ledobtam a táskámat a földre.
-Tweek. Kész a vacsora-kiabált anya.
Én csak lebaktattam a lépcsőn.
-Hol voltál ilyen sokáig?-nézett rám értetlenül apa.
-Büntetésben-turkáltam az ételemben.
-Miért?-vont kérdőre anya.
-Mert reggel késtem öt percet-mondtam unottan.
Anya és apa csak összenéztek, majd ettünk. Miután megvoltunk a vacsorával, elmentem a fürdőbe, és megfürödtem, majd bebújtam az ágyba. A mai nap egész elviselhető volt. Nem szekált Craig... De mi történt? Mindig olyan bunkó. De ma alig szólt hozzám. Mondjuk addig jó.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.

Sziasztok.
Hát nem lett hosszú ez a rész, de remélem tetszett. Ha igen, írjátok meg kommentben :)