Szerintem nem kell ecsetelnem nagyon hogy mennyire akadtak ki a szüleim Osamu kijelentésén. Én sem számítottam arra, hogy egyáltalán el akarja majd mondani azt, hogy maffiózó. Hiszen ez egy nem kicsi tény. Valamint egy hatalmas nagy lehetőség arra, hogy a szüleim mégis megfúrják a kapcsolatunkat.

Én arra gondoltam ezzel kapcsolatban, hogy majd az esküvő és a kisfiúnk megszületése után valamikor adagoljuk majd nekik, hogy mit tudom én... Először csak annyit hogy Figyelj anya Osamu annyira nem legális dolgokkal foglalkozik. Aztán mikor azt megemésztik, akkor jönne, hogy az alvilági körökben mozog. Majd az, hogy a maffiában dolgozik. És csak a legvégén mertem volna megjegyezni, hogy ő a jobb keze a maffiavezérnek.

Bár így belegondolva lehet, addigra már a feje lenne a maffiának... De tényleg nem akartam instant szívrohamot okozni a szüleimnek. Főleg nem azon a napon, amikor bemutatom őket Osamunak és ezzel egy időben az eljegyzésünket és a pici érkezését is bejelentjük. Ezek így is sokkolták őket. Erre még beleszúrja a beszélgetésbe, hogy amúgy ő a Maffia csúcsán trónol...

Fel sem fogtam, amíg anyámékból ki nem tört a pánik. Tényleg nehéz volt innen kimagyarázni magunkat. Viszont már értettem, hogy miért ígértette meg velük olyan hamar, hogy megengedik, hogy vele maradjak. El akarta mondani. Nem akart hazudni arról, hogy mivel foglalkozik vagy, hogy egy ilyen típusú emberhez adják hozzá majd a lányukat, azaz engem.

Mindent el akart mondani azt akarta, hogy a szüleim úgy fogadják el Dazait amilyen valójában. Hogy neki adjanak, és ne egy kitalált kreált személyiségnek, akivel elfedheti a valódi énjét. Ezt megértettem...

De innen tényleg nehéz megint egyenesben jutni. Én igyekeztem lecsitítani a kedélyeiket. Meg amúgy sem nagyon tehettek semmit a tények ellen. Bármennyire is próbálkoztak ellenkezni. Nem tudtak. Már neki ígértek. Nem mondták vissza.

Dazai pedig ezt pontosan tudta. Pont ezért jelentette ki korábban. Meg mondta, hogy nincs semmi és senki, aki elvehet tőle és igaza is lett.

Nehézkesen, de a szüleim hajlandóak voltak aznap távozni és egy lakásban hagyni vele. De láttam rajtuk, hogy igazából soha többé nem engednének a közelébe. Még akkor, se ha már neki ígértek. Miután láttam elhajtani az autót a ház elől csak akkor fordultam hozzá.

- Dazai Osamu!

- Igen, életem?

- Te nem vagy normális! Csak így elmondtad nekik? Ezt velem is meg kellett volna beszélned előtte, nem gondolod?

- Ugyan drágám egész jól fogadták

- Jól fogadták? Azt fogadták jól, hogy létezel nem azt, hogy maffiózó vagy! Láttam apa szemében, hogy igazából most azonnal összecsomagolnának nekem és hazavinnének, hogy soha többé ne kerülj a közelembe.

- De nem tették. – állt fel teljes nyugalommal és sétált hozzám.

- Nem... valóban nem... - hajtottam le a fejem

- És miért nem? – ért oda elém és fogta meg az egyik kezemet.

- Mert neked ígértek...

- Látod szívem? – emelte meg az államat – Ezért tettem mindent. Azt akartam, hogy hamarabb elfogadjanak, mint hogy kiderül.

- De akkor sem kellett volna mindent a nyakukba dobni.

- [Név]... már így is rengeteg titkot kell megőrizned miattam. Nem akarom, hogy a szüleidnek is hazudj. De azt sem akarom, hogy elvegyenek tőlem, mert a sötétséghez tartozok.

- Megértem Osamu... És köszönöm!

- [Név]?

- Te mindig sokkal előrébb gondolkozol. Ezzel megvédesz engem. Nem kellene kiabálnom veled...

- Néha belefér ez is nem? Ne aggódj kicsim. Ennyiért még nem fogok kiszeretni belőled.

- Osamu?

- Te vagy az életem értelme [Név]! Ezt sose feledd. Szeretlek!

- Én is szeretlek Osamu!

(...)

Dazai az elkövetkező időben tovább dolgozott azon, hogy békét teremtsen. Ha úgy is kell végrehajtani a feladatát a békéért, hogy kettő szervezetet is a földdel tette egyenlővé vagy főleg a föld alá, akkor úgy fogja végrehajtani.

Végül is ilyen messzire nem kellett elmenniük. Mivel a Tokiói Maffia fegyverszünetet kötött azért, hogy a rókákat együttes erővel győzhessék le. Mori elfogadta az ajánlatot. Lehet éppen erre játszott. Hiszen az Aka maffia Tokióban erős, vagyis nem fenyegeti Mori Ogai birodalmát. Ha ez így is marad, akkor előnyös a szövetségünk. Viszont a rókák mind a két helyen bajt okoznak így tényleg jobb, hogyha együtt dolgoznak.

Korábban azért voltak ellenségesek, mert az előző vezetője háborút akart kirobbantani. Szerencsére azóta leváltotta egy ifjú, de annál erősebb és okosabb áldott a korábbi vezért. Vele már lehet tárgyalni. Főleg, hogy ő kezdeményezte.

Így az egyik probléma tulajdonképpen megoldódott. De egy hónappal később feltűnt egy másik számomra sokkal lényegesebb. Chuuya hirtelen jelent meg a lakásomon és láttam, hogy valami nagyon nincsen rendben.

- Chuuya mi történt?

- Dazai... - elakadt a hangja azonnal tudtam, hogy baj van.

- Mi történt Osamuval?

- Dazai... ő...

- Mondd el! Mondj már valamit!

- Eltűnt

- Ho-hogy érted, hogy-

- Ahogy mondom, nem találjuk!

- Micsoda?

- Találkozott valakivel, egy informátorral. De azóta nem tudjuk elérni. Semmi hír róla. Nem találja senki. Mintha a föld nyelte volna el-

- Ilyennel ne példálozz!

- Gomenne... De... még én sem érem el.

Tudtam, hogy akkor tényleg nagy a baj. Dazai mesélt már olyan időről mikor fel kellett szívódnia és tényleg annyira elveszett, hogy már halottnak hitték. De még akkor is Chuuyának hagyott jelzéseket, hogy életben van, és hogy ne aggódjanak miatta. Ha már ő sem éri el, akkor tényleg csak a legrosszabbak jöhetnek szóba.

- [Név]... Ülj le, kérlek, nem tesz jót ez a kicsinek sem. És neked sem. – odatámogatott a kanapéhoz, mert látta, hogy szédelgek.

- Chuuya?

- Legszívesebben megkíméltelek volna ettől... nem akartam elmondani de...

- Van valami terved igaz?

- [Név]...

- Ismerlek... Ok nélkül nem jöttél volna ennyire hirtelen

- Dazai meg fog ölni, hogyha megteszem! – vakarta a tarkóját – De...

- De?

- Ez az egyetlen esélyünk!

- Micsoda mondd el Chuuya kérlek! Tudnom kell, hogy mit lehet még tenni? milyen lehetőség van?

- Te... - mutatott rám

- Én?

- Tudjuk, kiknél van elfogtuk az egyik emberüket.

- Akkor ő tudja hol-

- Igen tudja...

- Miért érzem azt, hogy van egy DE?

- De megmérgezte magát...

- Mi?

- Ciánkapszula... Sajnos mindenkinél van az ilyen szervezetekben... inkább meghalnak, mint hogy beszéljenek

- Meghalt?

- Nem... életben van... megmentettük... nagy nehezen, de sikerült a méregtelenítés. Jelenleg altatásban tartják, hogy ne tegyen még nagyobb kárt magában.

- Akkor most mi lesz Osamuval?

- Most jössz te a képbe. – tette a vállamra a kezét, kicsit remegett a tenyere, tudom. hogy most olyan vizekre evez, amiből baj is kisülhet.

- Én?

- Igen [Név]. Te képes vagy arra, hogy rávedd, elmondja. amit tud.

- Az én erőm alkalmas erre...

- Igen... látom te is megértetted mit jelent ez... és hogy Dazai -

- Nagyon mérges lesz rád, ha megtudja. – fejeztem be a mondatát.

- Igen... - hajtotta le a fejét szerintem már magában elképzelte mit tesz vele a párom, ha kiderül ez előtte - De nincs más esélyünk

- Tudom. - fogtam meg a kezét biztatóan

- [Név]?

- Megteszem, de mi lesz ha Mori -

- Gondoskodom róla, hogy ne tudja, meg hogy bevisznek

- Hogyan? – ez már tényleg érdekelt, mert ha Osamu meg is tudja, hogy segítettem ő még megbocsájthat Chuuyának de azt, hogy én áldott vagyok, arról nagyon nem kellene Mori sannak tudomást szereznie.

- Valaki jön nekem egy szívességgel. Ő is áldott. Képes láthatatlanná tenni bármit

- Komolyan?

- Igen úgy két órára... így ennyi időnk lesz bemenni, kiszedni az infókat majd távozni

- Ez elég kevés időnek számít.

- Tudom, ezért kérdezzem meg ismét. – mindkét kezemet megfogta és a szemembe nézett - [Teljes Név], biztosan meg akarod tenni?

- Igen Chuuya. Megteszem. Ő a vőlegényem, az egyetlen, akit szeretni tudok. A gyermekem apja. Nem veszíthetem el!

- Rendben... - állt fel - Akkor menjünk

- Máris?

- Éreztem, hogy bele fogsz menni... így előre intézkedtem

- Chuuya... ha nem lennék Osamu-ba szerelmes most megcsókolnálak

- Hogy mi? - engedett el és hátrált egyre vörösödő fejjel.

- Köszönöm, hogy ennyire meg akarod őt menteni. Tudtam én, hogy nem utálod, hanem a barátodnak tekinted őt.

- Lehet, igazad van [Név]... Olyan régóta társam már nem akarok másikat. - mosolygott egy kicsit.

Jólesett ez a mosoly, amit akkor láttam az arcán. Hiszen végre ő is elhitte. Nem gyűlölik egymást a kedvesemmel. De mégis beárnyékolta ez a megnyugvás pillanatát az hogy a Osamu veszélyben van.

A kalapos terve azonban bevált. Sikerült engem észrevétlenül becsempészni a katakombákba egészen a vallatóig. Ez nem a rendőrségi kihallgató szobához hasonlító hely volt. Nem volt teletömve kamerákkal se hogy senki ne éljen vissza az erejével. Nem itt nem a kamerák miatt kellett nekem láthatatlanul bemennem. Hanem az arra járkálok többi fekete öltönyös ember miatt. Nekik nem kellett volna meglátniuk.

Voltam már rendőrségi szobán. Ezt nem olyan. Nem... Itt vérszag töltötte meg a levegőt sötét volt és nyirkos. Patkányok rohantak el mikor meglátták, hogy jövünk. Ez a hely inkább hasonlított kivégzés végrehajtásának helyére mintsem vallatása szánt szobára. És valószínűnek tartom, hogy ha nem jön be a vallatás, akkor sokaknak a másik opció lép életbe idelent.

De ez a Maffia itt így mennek, a dolgok. Beszélsz vagy meghalsz. Csak az a gond, ha az áldozat inkább meghal mintsem, hogy beszéljen. Chuuya mondta, hogy korábban meg gyógyították valamennyire, de máshogyan is végezhet magával.

Ezekről korábban mikor egy fedél alatt laktunk akkor is mesélt. Volt olyan ember, akit mikor elkaptak előtte kivették a fogából a ciánkapszulát. Azt hitték így megnyugodhatnak. De az ember elharapta a saját nyelvét elvérzett. Durva milyenek lehetnek ezek a katonák. Nem számít a saját életük, ha a szervezetet fenyegetik. Bele se merek gondolni még miken, mehetnek keresztül.

Ez az ember kómában tartott és csak akkor ébred fel, hogyha egy szert beadnak neki. Ez szintén az egyik Maffia tag áldottsága. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy milyen áldottak lehetnek még itt, és hogy Mori san mikre tudja őket felhasználni.

Sötét szoba volt ahová beléptünk. Nem tudom, hogy volt e odabent lámpa vagy valami, de nem kapcsolta fel Chuuya. Csak annyit lehetett látni amennyit a folyosóról beszűrődő fény megvilágított. Addig, amíg a szemem hozzá nem szokott a homályhoz addig azt hittem rossz szobába jöttünk és nincs itt senki. De rájöttem csak azért nem tűnt fel, mert a koma miatt nem mozdul meg. Ha ébren lett volna mozgását lánccsöngés kísérte volna. Mivel azokkal volt kikötve egy oszlophoz. Egy középkorú férfi ült a földön kitárt karokkal a levegőben. Sem letenni sem összeérinteni nem tudta őket a láncai miatt.

- Ő lenne az? – suttogtam.

Chuuya nem felelt csak bólintott. Nem tudtam szabad e beszelnem vagy nem, de a hallgatása ijesztő volt. Azt súgta, hogy van még valaki a teremben rajtunk kívül. Ami logikus lett volna, hiszen azt mondta egy áldott tartja ilyen állapotban a foglyot.

Nakahara Chuuya san? Mi járatban vagy ilyenkor erre?

Hangzott a sötétből és egy idősebb úr sétált ki a sötétből. Ősz haja a vállát érte. Ha nem szólította volna Chuuyát a nevén, akkor első gondolatom az lett volna róla, hogy csak egy hajléktalan. A maffiatagok között eddig csak elegánsan öltözötteket láttam. Nem értettem mit keres itt ez az ember és miért néz ki így.

- Altató... beszélnem kell ezzel. Dazai ideje egyre fogy. – Chuuya hangján hallani lehetett, hogy nem örül annak, hogy ez a férfi itt van, nem megbízható ezt éreztem abból, ahogy beszélt hozzá.

- De tudod, hogy a legutóbb- Chuuya felemelte a kezét hogy elhallgatassa.

- Már nincs több kapszulája. És nem hagyom, hogy megmozduljon. Akkor nem tehet kárt magában.

- Igaz a te erőddel ez gyerekjáték. De ugye nem akarod megölni?

- Nem fogom. – felelt hidegen, mint aki igazából nem érti miért kérdezett ilyet tőle a másik - De kiszedem belőle, hogy hol van Dazai.

- Van valami terved?

- Szereztem pár dolgot, amivel őt is meg lehet fogni.

- Család? Barátnő? – már értettem miért nem bízik benne eléggé szadista hangon beszélt az új infók tudatában, ki lehetett nézni belőle, hogy a szeme előtt ölné meg a családját és élvezné is.

Megijedtem tőle ezért Chuuya mögé rejtőztem. Tudtam, hogy nem kellett volna, mert nem láthatott. De valamiért kellemesebb volt a közérzetem, amiért egy ennyire erős személy mögött állhattam. Teljes biztonságban voltam, mert Chuuya mindenképpen megvédett volna, ha valami történik.

- Az nem tartozik rád. – zárta rövidre a témát - De el fogja árulni a titkait, ebben biztos, lehetsz. Most pedig ébreszd fel.

- Ahogy kívánod Nakahara Chuuya

Meghajolt kicsit. Majd a fogoly mellé lépett, összecsapta a tenyereit és mikor szétválasztotta őket, egy injekciós tű volt köztük. Így mutatkozik meg az áldása. Ahány áldott annyiféleképpen lehet ezt megfigyelni, ami nagyon érdekes, legalábbis szerintem. De ezt nem akartam neki elmondani. Sőt lehetőség szerint minél kevesebb időt akartam egy légtérben lenni az öreggel. Fogta a tűt és a nyakába szúrta az alvó személynek. Felállt és Chuuya mellé sétált.

- Eltart egy pár percig mire eszméleténél lesz.

- Köszönöm. Most távozhatsz. Majd szólok, ha készen vagyok.

- Nem megyek messzire, mert lehet, kellek.

- Nem hiszem. Menj, szívj el egy cigit! Annyi időre biztosan elleszek vele.

- Köszönöm a kedvességét.

Kisétált az ajtón es be is csukta maga után. Akkor jöttem rá, hogy mégis van valami fényforrás a szobában, mert ugyan olyan homály maradt. Nem lett teljes sötétség. Chuuya hátrapillantott, és sóhajtott egy nagyot. Nem akarta, hogy a közelben maradjon. Valószínűleg tudta, hogy milyen és élvezné, ha láthatná, hogy Chuuya megkínozza a tagot. De mellette azt is éreztem, hogy azért is ki akarta küldeni, mert rájött én sem akarom, hogy itt legyen.

De nem, csak azért mert akkor lelepleződöm és Mori san meg fogja tudni, milyen képesség birtokában vagyok. Hanem amiatt is, hogy feláll a hátamon a szőr az ilyen elmebeteg emberektől, mint ő.

- Na, most lássuk ezt a szerencsétlent.

Közelebb ment hozzá és aktiválta az erejét. Vörösen kezdett izzani ő is, meg a földön ülő is. Azért használta már most, hogy az ébredése után egyből, ne próbálkozzon valamivel. Én is közelebb sétáltam hozzá és vártam, hogy Chuuya jelezzen valamit, hogy már rajtam a sor.

- Na, végre felébredt.

Igaza volt. Felkapta a fejét és ez volt az utolsó mozdulat, amit Chuuya engedett neki. Hallottam, hogy valamit mondani akar. De a hümmögésből ítélve, inkább csak valami káromkodás volt. Nem kérdés vagy válasz.

- Hiába erőlködsz. Nem hagyom, hogy megmozdulj. Válaszokat akarok. És ha megadod nekem, akkor nem töröm el a végtagjaidat.

Láttam a szemében, hogy inkább választaná a halált mintsem, hogy megadja Chuuyának amit akar. A vörös hajú rám nézett. Tudtam, hogy én jövök. De előtte azért még ő is meg akarta kérdezni.

- Hol van Dazai?

Felvonta a szemöldökét. Szerintem azt hitte valami egészen másra kíváncsi. Meglepte, hogy egy ilyen szervezetekhez képest „jelentéktelen" dolog miatt szenved ennyit a kalapos.

- Dazai Osamu... tudom, hogy ismered ezt a nevet és azt is tudom, hogy neked elmondták hova vitték. Szóval most elárulod!

Egy kis zajt hallottam magunk mögül. A férfi, akit Altatónak nevezett Chuuya, most is a közelben volt. Ennyi idő alatt nem hiszem, hogy képes lett volna elszívni egy cigarettát. Hacsak nem idelent tette meg. De valószínűbb volt, hogy hallgatózik.

Chuuya vállára tettem a kezemet. Ő megrezzent a hirtelen érintéstől, mert szerintem kicsit meg is feledkezett arról, hogy én is mellette vagyok. De nem nézett rám. Tudta, hogy nyomós okom van arra, hogy most megállítsam.

Az ajtóhoz sétáltam és láttam, hogy résnyire nyitva van. Leskelődött is, nem csak hallgatózott, az idősebb maffiózó. Mivel ő sem látott engem így egészen közel hajoltam hozzá a szemébe néztem és magamban annyit mondtam

- „Aludj!"

És már össze is zuhant. Így már nem volt felesleges szemtanúja annak, hogy mit műveltünk.

- Mégsem ment el?

- Nem.

- Most mit akarsz tenni?

- Csak tartsd mozdulatlanul.

Láttam az ellenségen, hogy nagyon le van döbbenve, hogy megszólalt egy hang, akihez nem tartozott test. Megfeszültek az izmai. Mint aki megérezte, hogy most már mi vagyunk előnyben és addig nem megyünk sehová, amíg nem kapjuk, meg amiért jöttünk.

- Nem félsz tőle? – kérdezett miközben próbálta kitalálni hol is vagyok pontosan.

- Most nem árthat nekem. És nem érünk rá arra, hogy féljek.

Odaértem elé és leguggoltam hozzá. Megtámaszkodtam a feje mellett a falon es a füléhez hajoltam.

- Válaszolj! Hol van Dazai Osamu?

Most máshogyan feszült meg. Hirtelen vett is levegőt. Chuuya kicsit engedett a szorításán. Mire a férfi kinyitotta a száját.

- A- Dé-déli határon egy régi elhagyott amerikai katonai állomásra vitték

- Megsebesült?

- Nem. Csak altatólövedékkel találták el.

- Mi a célotok vele?

- E-el akarjak cserélni az egyik vezetőnkre, aki nálatok van.

- Megkezdődtek már a tárgyalások?

- Nem.

- Miért nem?

- Mert a többiek nem készültek fel egy esetleges támadásra.

- Ezek szerint most sebezhetőek – szólalt meg a kalapos is, szerintem nem kicsit leptem meg azzal, hogy ennyi dolgot kiszedtem belőle ennyire könnyedén.

- Tudod, hol van az a katonai állomás? – néztem hátra rá.

- Igen. De a fene gondolta, hogy ott vannak. Évek óta senki nem mert belépni oda.

- A beszéde alapján ők Amerikából jöttek. – néztem végig megint a férfin.

- Mi?

- Akcentusa van. Ha ezt tudjuk logikus, hogy saját terepen akarnak lenni még idegen földön is.

- Igazad lehet.

- Ennyi infó elég vagy akarsz meg kiszedni belőle valamit?

- Már így is többet tudtunk meg, mint nélküled. De most sietnünk kell.

- Miért?

- Majd elmondom. Intézed?

Visszafordultam hozzá. Láttam a tekintetében, hogy ki van akadva. Senki sem ért hozzá mégis dalolt, mint a pacsirta. Bármit kérdezhettem volna mindent elmondott volna. És még csak nem is látott. mintha egy szellem kérdezgette volna.

- Aludj!

A feszes testtartása elengedett. És ahogy Chuuya elengedte a feje is előrebukott.

- Menjünk, mert lassan letelik az a két óra.

- Igyekeznünk kell.

Felálltam és mellé léptem megérintettem a vállát hogy tudja, hol vagyok, és hogy most már elhagyhatjuk ezt a helyet.

- [Név].

- Igen?

- Köszönöm, hogy belementél.

- Szívesen tettem.

- Tusom... De akkor is lenyűgöző, hogy így végig csináltad.

- Ijesztőbbre számítottam. Nem volt olyan vészes. De most menjünk.

- Rendben.

Kifelé menet felkeltettem az Altatót. Chuuya pedig megmondta neki, hogy elájult a fickó, de ettől még jobb, ha visszaaltatja, mert ki tudja, mit akar még tenni, és ha Mori akar még vele valamit, akkor jobb, ha életben van még egy darabig.

Ugyan olyan nyugodtan hagyta el a létesítményt, mint ahogyan besétált velem az oldalán. És nekem is annyira a torkomban dobogott a szívem, mint idefele jövet. Befele menet azért izgultam, mert nem tudtam mi vár rám odabent. Kifele pedig azért mert először használtam olyan éles helyzetben az erőmet, ahol tétje volt és tudatosan kellett alkalmaznom.

Az hogy használtam felpezsdített. Nem tudom miért, de nagyon jó érzés volt vallatni. Bár ezt nem nevezném igazi vallatásnak. De azért mégis csak az volt. Mert miattam tudtuk meg, hogy hol van Osamu. Most már meg tudjuk menteni őt.

Miután elmúlt a láthatatlanságom. akkor látta meg Chuuya is, hogy mennyire lelkes vagyok. Észrevehetően izgultam, de úgy, mint valami jó dolog előtt. Magam sem értettem, hogy miért érzem így magam. De olyan volt mintha most éltem volna igazán. Ami igaz is. Hiszen az elmúlt hónapok szinte semmilyenek nem voltak. Ez az adrenalin löket remek érzés volt. Nem gondoltam volna, hogy a maffiában érezhetek majd ilyet is.