Hana pov:

Mérhetetlen csalódottság, de leginkább düh feszíti szét a testem. Legszívesebben arcon vágtam volna. Semmire sem vágyok jobban csak, hogy a szobámba érjék és becsaphassam az ajtót.
Anya a konyhában van oda köszönök neki, de tagadhatatlanul is látni, hogy nem vagyok jól, mert az első szó amit hozzam irányít a "Jézusom jól vagy" a bunkó Hana pedig annyit válaszol, hogy "Ja". Hihetetlen, hogy mit tud kiváltani belőlem ez a tuskó. Minden vágyam, hogy ordíthassak, még neki áll feljebb. Tervemet megvalósítom amint a szobámba erek becsapom az ajtót, és rugdosni kertem azt. A bőgő sarokra nézek, de eldöntöttem még a kocsiban, hogy nem fogok sírni. Az ágyra nézek és arra gondolok a para...  azt kene püfölnöm, nem pedig az ajtót rúgni.
Amint lezárom a szobám, az ágyhoz érek, és rá dőlök, mint egy zsák krumpli. Úszást imitálok, majd hangosan csattan valami a földön, csak ne a telefonom legyen. Jade már biztos irt, hogy szavazhasson, de amikor oda mászok és lenezek a földre egy fekete notesz szerűség fekszik ott. Fekete madzaggal van átkötve, és ahogy felveszem látom a lapok milyen sárgák is.
Kihúzom a madzagot az első lapon az áll.

"Tőlem magamnak"
Joen Jeongguk.

Megrázom a fejem, ez mégis mi?
Lapozok párat.

A megalapításom miszerint 1851-ben az emberek agy-vesztve rohantak a végzetükbe megdőlni látszott a közeli polgárháború utáni propaganda. Jelentéktelen lelkük annál is romlottabb mint valaha gondolni, vagy állítani mertem volna. A legutóbbi hercegnő akit meg rontottam lefejezésre került. Odaadó szerető volt, de amint az önakaratú halála bekövetkezett csalódva eszméltem rettenetes cselszövésükre amit megint a hátam mondott intéztek. Kilátástalan helyezetem újfent bekövetkezett. A hercegné fejet vesztette többféle képen én mégis e világban maradtam rostokolva.

Becsukom a naplót. Ez nem helyes!
Leteszem az ágyra a naplót, iszonyú a kísértés, de tőle akartam hallani bármiről is ír. A körmöm rágom, talán ha véletlenül kinyitódna, az el olvashatnám. Megfogom a naplót majd szándékosan úgy dobom le, hogy az ki nyíljon. Anya valószínűleg hülyének néz amiért már dolgokat dobálók, de most semmi sem érdekel csak ez a fekete bőr napló. Felveszem a földről és a betűk után keresek.

1917.Augusztus 30.Csütörtök. New York

Yoongi kereken két hete távol van.
Nem mondanám magányosnak magam jelenléte nélkül. Miss.Mary hajthatatlanul dönti a rekordot amit valaha halandóval töltöttem, és nem tragédiába fulladt. Szándékoztam életet venni, de túlságosan is élvezem a társaságát.
Belátom talán már nem is szándékozom megölni annyira mint többi elvtársat.
A minap a fülembe jutott, miszerint az ördögi bestia kinek neve nem más mint Ruby a smaragd szörnyeteg tudomást szerzett rólunk. És ezzel egy időben a tegnapi késői délután a ház bár részlegen találkoztam össze a smaragd szemű szépséggel. Dühösnek látszott. Meg számoltam hányszor ejtette ki a száján.
"– szerető vagy azzal a mihaszna halandóval." Legalább tizenöt percet állt előttem hiszterikus állapotban, és mindössze hétszer ismételte el a kérdését mielőtt válaszolhattam volna rá neki. Kettőnk között maradjon, de régen láttam ennyire kívánatosnak a smaragd szemű szépséget. A testem életre kelt, és érezni akartam őt, úgy ahogy régen. Mikor meg halandó voltam, és szeretni akartam.
– Ruby megannyi nővel voltam szerető mit érdekel téged?– persze a szarkasztikus énemet muszály volt meg tartanom vele szemben, hiszem ez a nő számomra már semmit sem jelent.
– Megölöm!– Tajtékzott. Egy szempillantás alatt mellette teremtem, s meg formálódott bennem a bosszú édes gyümölcsének első fázisa amit a nőre verhettem.
– Ha hozza érsz neked véged – Persze valni kevésbé érdekelt mit tesz Mary-vel. De a tudat, hogy azt hiszi képes vagyok szeretni, s szerelembe esni felettébb szórakoztató volt, ahogy bosszús tekintete összeforrt az enyémmel.
– Ó Jeongguk kedvesem mintha nem tudnád mire vagyok képes. Kivégzem lassan kínok között! – A nyakára szorítottam kezeim, majd közelebb húztam.
– Utoljára mondom Kerüld el!– Nevetni támadt volna kedvem amiért úgy teszek mintha szeretnék egy halandót.
– Én pedig utoljára mondom, hogy megölöm!– érintette össze orrunk hegyeit.
–Te az enyém vagy senki másé Jeongguk! – Suttogta számra. Majd lágyan megcsókolt. Semmi kedvem nem volt a meghitt érzelmes kapcsolódás-hoz mint máskor sem. Így erősebben szorítva a nyakát falni kezdtem a nőt.
"Két szép ember kiket sokszor vett elő a megkívánás."

Az ágyra fektettem lefordítva a naplót. Tehát ők szeretők voltak, vagy még azok most is?
Őt szereti...
Azért nem akar mesélni róla, mert szereti.
Nem tudom, mi történik, tovább akarom olvasni.
Fel kell állnom nem bírok ülve maradni.
Akár, hogy is van ez nem helyes. Valószínűleg Yoongi tehette az ágyamba. Ha ő tette akkor talán nem akkora baj ha tovább olvasom. A naplóért nyúlok lapozok és tovább olvasom.

1917.Augusztus 31. Péntek New York

A fullasztó meleg odakint mardosta az emberek bőrét. Az ülőkén ülve iszogattam, erősen markolva a skót whisky durva üveg felületet. Ruby a lábaim között térdelve eresztett szájába. Duzzadt vastag szája köze véve engem az ülőke támaszára nyaklott a kobakom.
– Ruby.– Morogtam összeszorított fogakkal. Az igazság az, hogy meglepő módon nincs bennem olyasféle érzés, hogy távozásra bírjam a smaragd szépséget. Kitűnően élvezem a társaságát. Lenezek a smaragdzöld szempárba mikor a hátam mögül köhintett valaki.
– Látom jól szórakoztok...– Yoongi az ajtót támasznak dőlve keresztbe fonta hosszú karjait.
– Yoongi majd később.– toltam vissza Ruby leselkedő kobakját vissza hosszamra.
– Vagy be is szállhatsz.– rázott le magáról Ruby majd kacsintott Yoongi felé aki csak egy grimaszt ejtett.
– Köszönöm inkább kihagyom.–

Nem bírom tovább, ha arra gondolok, hogy Ruby mennyiszer is érintette őt... hányingerem van forog velem a szoba. Legszívesebben megölném.
De miért bosszant ez ennyire? Tudtam jól, hogy nem én vagyok az első nem haragudhatok a múltjára. Mit gondoltam, hogy csak a múltbeli művészetet írja le... számítottam rá amikor ledobtam a földre, hogy szét nyíljon, hogy ez lesz benne. Reméltem, hogy benne lesz Ruby. Hogy megtudhatom ki ő.

1917.Szeptember 1. Szombat New York

Szeptember 1 mérhetetlenül utálom ezt a dátumot. Ruby már reggel azzal köszöntött, hogy három nő társaságában kényeztettet.
Nem is értem miért olyan fontos neki most ez...
Egy dátum ami arra emlékeztet, hogy halandó voltam. Ezen a napon meg sem kellet volna születnem...

Féltékeny vagyok... én azt sem tudtam, hogy mikor van a születésnapja. Mennyivel tud tőlem többet ez a nő. Az egész napot végig szexszeltek..
Engem nem szeret. Lehet én is csak arra kellek neki, hogy bosszanthassa őt.
Csak arra kellek, hogy féltékeny legyen.
Becsukom a naplót. Holnap vissza adom neki.
De, hogy lehetne minden hamis amit mondott.
Hülyeség az egész elegem van.
De hisz tudtam, hogy ez lesz.
A telefonomért nyúlok, ahogy gondoltam Jade vagy hat üzenetet irt amiben szivat..

Jade:')
Na mi van hercegnő a lovagid még ma vissza hoz?

Igen tudom mit akarok inni, mérhetetlen alkoholt vinni a szervezetembe! Lerészegedni!
És elfelejteni mindent, nem sírhatok.
Az elejétől fogva fel voltam erre készülve, akkor miért megy ennyire nehezen. Faj kibaszottul fáj.
Vissza írok Jadenek, hogy inni akarok jöjjön velem. Persze ebből biztosan tudja valami nem oké, hisz vasárnap sosem szokásom inni, sőt régen én könyörögtem Jadenek, hogy mennyünk haza mert hétfőn sajnos suli.
Felveszem a legdögösebb ruhámat csak azért is!
A hálós felső amit Jade erőltetett legutóbb mikor vásároltunk. Átvonszolom magam anya szobájába ahol rá is találok.
– Anya kölcsön tudnánk adni a fekete bőr szoknyádat? – Csak felhúzta a szemöldökét.
– De hát neked is van.– Persze van, de ez dögösebb.
–Nekem a tied kell, kérlek.–
– Nem igaz Hana állandóan el szeded a ruháimat!– Indul a gardrób felé.
– Azt akarod, hogy csúnya legyek?– Vonom fel a szemöldököm, most én. Elneveti magát.
– Tessék, de nagyon vigyázz rá!– nyújtja felém, bólintok és indulnak vissza a szobámba, de utánam szól.
– Hana kérnek valamit, tudom, hogy most ellep a rózsaszín köd kicsim, de minden oké veletek?– Mégis mit kellene erre mondanom... anya szeretek egy démont aki lehet csak kihasznál, veszélybe sodorlak, és az összes szeretteimet. Csak rá tudok gondolni semmi másra, vele akarok lenni mindig, de ő mást szeret.
– Ez jóval bonyolultabb..– Meg a bonyolultnál is bonyolultabb...
– Hidd el lesz ez meg rosszabb is kicsim ilyen a kamasz szerelem, higgy nekem én és apad...– Elhalgat, ennyire önző lennék, hogy nem is figyeltem rá. Vele kellene lennem, együtt kéne ezt átélnünk, nem pedig külön. De ha őszinte akarok lenni egyáltalán nem hiányzik apa amióta Jungkook velem van. Nem gondolok rá csak Jungkookra. Olyan szinten elvette az eszem, hogy nem volt időm, más miatt aggódni. Önző vagyok mert meg anyára se gondoltam. Meg csak arra se gondoltam, hogy anyának baja eshet. Azt se tudom Ruby mit tett azzal a lánnyal akiről irt Jungkook.
–Ha gondolod maradhatok otthon is, és csinálhatunk valamit.– "Csak most az egyszer próbálj másra is gondolni.."
– Jó lenne, de nem lehet sajnos egy halom papír munka van még hatra amit meg kell csinálnom, de holnap hamar végzek, apropó kisasszony holnap suli! Remelem nem akarsz sokáig lenni.–
– Nem terveztem sokáig lenni.–
– Helyes, habár vártam már ezt a korszakot amikor lázadni kezdesz, emlékszel Jadere mikor egy motoros fiúba volt szerelmes.– Nevet fel anya megmutatva gyönyörű fogsorát. A hasához emeli kezét be görnyed elnevetem magam, utaltam az a fiút.
– Igen emlékszem, a haverja megfogta a fenekem én pedig fel borítottam a motorját.– anya jobban nevetni kezd. Az nap mikor ez megtörtént úgy szaladtam haza apuhoz, és kertem, hogy verje meg Jade motoros barátjának haverját. Persze apa meg Jadet is el akarta tiltani a motoros fiútól, és állandóan hívogatott minket ha elmentünk valahova. Minden egyes nap a Monster kocsmában kellett ülnünk mert Jade barátja imádta azt a helyet. És meg egy motoros lányt is meg kellett vernünk, fel nevetek ha a vetélkedésre gondolok, és ahogy Alex beszólt a bőrdzsekis lila hajú lánynak. "Én meleg vagyok szívi simán kitépem a hajad!" Aztán azzal piszkálta a lányt, hogy pornós neve van. "A Trixi az nem pornós név?"
– Anya ezzel azt akarod mondani, hogy keressek egy motoros pasit?– Nevetek, és elképzelem, ahogy egy öreg ősz szakállas duci motoros hoz haza, és rá csap a fenekemre. A felsőjen egy koponya van és mindenhol piercingje van. A bokája kilóg és ott is egy koponya feszít amibe piros színek vannak. A kezei színesre vannak varrva. A szakállát pedig lófarokban hordja. Anyám meg jobban nevetni kezd majd hidegen rám néz.
– Meg ne próbáld!–
– Késő! A neve Bobi! És ötven négy éves! Imádja nirvánát, és minden nap tép.– Anya a vállamat püfölve nevet tovább.
– És esetleg még gengszter is?– sziszegi levegőt kapdosva.
– Igen Bobi a vezér, és az a nevük, hogy agy menők!– Nevetek fel görcsbe áll a hasam össze kell szorítanom az oldalam.
– Hogy ismerted meg ezt a lovagot?– Teszi keresztbe anya a lábait. Ha így folytatom be fog pisilni.
– Jade mutatta be, nem lehetek neki elég hálás.– Egymásba karolva görcsösen nevetünk, levegőért kapkodva.
– Tik meg min nevettek?– Jön mögülünk Jade hangja amitől meg jobban nevetni kezdünk én a földre pottyanok anya társaságában míg Jade értetlenül néz ránk.
– Mond csak Bobi kint vár?– Nézek Jadera anya pedig fel ordít.
– Miért nem hívtad be?– Néz anya is Jadere aki egyáltalán nem érti mi folyik itt.
– Tik szívtatok?–
– Nem bírom Hana!–
– Igen meg Bobi adta.– nevetek tovább a könnyeimet törölve.
– Ki a fene az a Bobi?–

Volt e értelme annak amin nevettünk, nem. Hogy szürkeségünk volt rá annál jobban. Jade és én a szobába indultunk. Amint beléptünk az ágy irányába indultam a napló után. Össze kötöttem és a párna álla raktam. Jade egy szót sem említett arról milyen volt a kiruccanásom Jungkookkal.
Csendben készülődtem, míg Jade anya által behozott kekszeket majszolta. Csak nézett csendben ahogy készültem. Anya az ajtónak tamaszkodva szólt Jade felé.
– Csak ne legyetek részegek, itt alszotok igaz?–
– Azt sem tudom még mi a baja neked mondott valamit?–
– Csak annyit, hogy ez bonyolult.– emelte anya a kezét fel, és macska kaparással invitált idézőjelet.
– Remek, talán két pohárka után elered a szája.–
– Az a pancser holnap lehet meghal.–
– Jade és jól néz ki? Láttam az ablakból ahogy haza hozta Hanát, de nem láttam az arcát.–
– Hat figyelj a haverja szerintem jobban néz ki de nem rossz.– Hatra fordulok Jade felé ő csak megvonja a vallat majd tovább rágja a kekszeket.
– Rendes fiú?–
– Viccelsz, ő a sztár! Mindenki oda van érte nem is értem miért, de ahogy Hanára néz látom, hogy kedveli. Sőt tegnap meg a szeretlek szó is megtörtént, nem is értem mit szenvednek ennyire.–
– Nem zavar, hogy itt vagyok?– fordulok újfent hatra de csak le legyintenek.
– Tehát kimondta?– Lelkesedik be anya.
– Még Hana is, egész este a bulin ők voltak a téma Brittany oda van érte, képzelheted mennyire volt ideges amikor mindenki előtt a konyhában lesmárolta Hanát.–
– Oke kész vagyok!– ugrottam közéjük.
– Várjál már édesem! – szól rám anya.
– Tehát mindenki előtt csókolóztak?–
– Igen de ez nem nagy cucc... habár mindenki mondja, hogy baromi jól csókol, volt egy lány aki utána konkrétan elájult a suliban. Emlékszel Hana a padon ültünk kint. Hogy is hívja azt a lányt az apja annál a vállalatnál dolgozik ahol megnyertétek a pert.–