JK pov.

Hana csókját Jade szakítás félbe amikor is kezén fogja, és maga fele pördíti egy kíváncsiságtól túlságosan is csillogó szempárral méregetve őt.
Szemet forgatva hagyom őket magukra és ülök Yoongi mellé.
Azért Jade a csókot még meg várhattad volna...
Nincs mit tenni ez lányos dolog, Jade pedig, ha hihetetlen is, de lány.
Yoongi orra alatt vigyorogva nézte a két lányt, ahogy a zene ritmusára táncolnak.
Sunyi módon álcázva valódi cselekedetüket, azaz engem ki tárgyalva táncoltak.
Hana Jade füléhez hajolva meséli mi is történt bent a mosdóban közöttünk. Eközben pontosan lépkedve a ritmusra.
Idáig hallom mit is beszélnek "szeret azt monda szeret érted ezt" meg örülök ki ne szeretne téged te angyali teremtés. "Úgy tudtam akkor most már tényleg kapcsolatban vagy!" Vicces látvány Jade kislányos izgalma amit Yoongi nem titkolva figyel végig. És még nekem  papolnak...
Mosolyogva figyelem ahogy Hana gondolkodva próbálja elmagyarázni, azt, hogy nem épp mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de a mi esetünkben szükségtelen volt kimondani.
Oldalra fordulva egy barna árnyalatú vörös lányra esik a figyelmem. A mosoly az arcomról lefagy. Lehetetlen. Ruby alakja lassan fordul felém teljes rálátása hagyva arcára.
Hanára nézek aki önfeledten táncol Jade társaságban.
Ruby a másodpercek szempillantása alatt semmivé foszlik. Az orromba kúszik a bestia illata az érintése emlékeimben újra frissként hatnak. Az elmém csúf illúziója pedig kezdetét veszi.
Száz éve annak, hogy hallottam felőle.

1719

-A teája Jeongguk.- Jiwon kissé meghajolva előttem lépett be a szobámba az esti nyugtató teával a kezében. Biccentettem felé, jelezve, hogy bejöhet és fel szolgálhatja a téma. Kissé oldalra fordítva kobakom tanulmányoztam Jiwon elfordult alakját.
Háttal áll nekem, mégis látom, hogy vállai kissé rázkódnak. Már az ajtóban bánatos volt csillogó szeme. Valószínűleg végettem sír, hisz holnapután már a palota Hwarang részen  leszek. Már kiskoromban tudtam anyám által, hogy az akkor meg pici Jiwon arcája piros lesz ha a közelébe kerülök. De sosem érdekel különösebb módon a lány. Aztán mikor kibontakozott volna a barátság köztünk a bátyám meghalt és én Ruby társaságában találtam vigaszt.
Össze zavarodtam a lány rázkódó vállai végett.
Tehetetlen voltam, mégis mit kéne lépnem..
Jiwon lassan az üres csészét  virág szirmokkal  töltő meg, majd rakodó kezeivel a forró vízért nyúl.
Még akkor is rázkódik keze mikor a virág szirmokat önti le.
Talán pár szót szólhatnék hozzá.
-Jiwon..- állok mögé. Teljes látást kapok fedetlen fehér nyakára, amiről valamiért megbizsergem.
-Elnézést kicsit félre öntöttem a vizet.-Fordul felém kissé Jiwon majd meghajol előttem.
-Nem érdekel a víz, miért sírsz?-
-Mert félre öntöttem a vizet így karba ment.- hajol meg újra előttem Jiwon.
-A víz nem olyan fontos mind a könnyeid.- Miket beszélek csak nehezebbé teszem a búcsút. Ki tudja mikor lát újra, ha lát, én pedig reményt sugallok felé, holott romantikára nincs igényem vele.
-Miért hullajtod könnyeid Jiwon?- A baráti gesztus talán megteszi, de ha csak barátilag akarok közeledni fele miért kívántam meg őt magát.
-Mert ön elmegy.- hajtotta le fejet alázatosan Jiwon.
-Ugyan és ezért sírsz?- Kacagtak fel, talán nem kellett volna. Jiwon fájdalmas zokogásba tört fel.
-Mi tevő leszek én ön nélkül a hiánya amit maga után hagy tudja elviselhetetlen lesz.-Ezt én magam is tudom. De látva a zokogó lányt semmi sem jutott az eszembe, csak magamhoz ragadtam és szorosan megöleltem. Az az átkozott apám senkire se tekint.
Ez a lány kiskora óta hozzam láncolat a szívet én mégis keresztül néztem rajta. Sosem érdekeltek a nők. Az anyámon kívül úgy gondoltam nincs is rá szükség. Persze szerettem volna szerelmes lenni. Kiskorom óta bátyám szerelmes történeteket mesélt, persze apám csak annyit mondod, hogy ne tömje a fejem hülyeségekkel. Mégis a bátyám volt mindig a jobb a reménytelen szerelmes bátyám aki mindenben jeleskedett. Utol sem tudtam érni.
Hiába izzadtan vért apámnak semmi sem volt elég.
És most mégis csak elküld.
A harag ami a szobám sarkában kuporodott formálódni kezdett. Észre sem vettem, hogy Ruby a szobában van. Keresztbe font karral állt előttem.
A nyírkos nedves harag pedig az oldalam  mentén kúszott fel egészen az elmémig.
Rubyra emeltem tekintetem könyörgő szavakkal kérleltem, hogy ne bántsa a lányt gondolataiban.
Ruby csak egy kacér sunyi vigyort ejtett.
"-tedd meg tudom, hogy meg kívántad őt, nem baj engedj utat a vágynak.-"

Ha vissza gondolok mennyire naív is voltam, szinte már viccesen hatok saját magamra is. Az akkori naivságom amit a rajongás vezérelt megalázó.
A tudat, hogy azért mert ő mondta le feküdtem a szolgáló lánnyal undort kelt bennem. Mennyire is ittam Ruby minden egyes szavát.
-Meddig tervezel itt hátul lenni?- Érkezett a hang a hátam mögül. Yoongi mellém lepve szájába veszi a mentolos cigit, majd a korlátra támasztva kezeit, szó nélkül utasít, hogy gyújtsam meg neki a cigit. Sóhajtva fele nyújtom, de látva, hogy nem szándékozik elvenni tőlem a gyújtót képtelen voltam én meg gyújtani a cigarettáját.
-Egyébként tényleg miért vagy itt kint? Hanától bujdosol?-
-Mi nem dehogy, vagyis nem tudom szerettem volna ki szellőztetni az elmém.- Yoongi sóhajtva, majd a vállamra teszi a kezet, míg a másikkal a cigiért nyúl ami eddig a szájából lógott ki.
-Ugye nem bizonytalanodtál el?-
Hogy el e bizonytalanodtam, NEM viszont, ha eszembe hitt Ruby, ami mostanában elég gyakran előfordul, akkor elbizonytalanodtam.
Mit tennék, ha megjelenne teljes mivoltában.
Hogy reagálnék rá, ha előttem állna Hana elernyedt testét vonszolva maga után...
Kérnem a megváltást. Könyörögnek, hogy adják vissza, vagy lene merszem bosszút állni, majd magammal is végezni. Mennyire zaklatna fel a látvány? Felfognám egyáltalán, hogy nincs többe ő a meg váltásom, a létezésem, a melegségem, szomjúságom, a borom, a drogom.
Már csak bele gondolni is fájdalmas, de azt a szörnyet nem lehet kiszámítani, hisz minden mozdulata akar egy megfejthetetlen megfejtő, lehetetlen kiigazodni rajta. Vagy talán képes lenne hatással lenni rám a mostani állapotom mellett. Elbizonytalanodtam-e ?
-Nem teljes mértékben szeretném őt, mindenestül, de méltó-e vagyok én arra, hogy bemocskoljam?-
-Hát mégis megingott a megingatlan..- Összezavartan fordulok Yoongi felé, aki a cigiét épp a levegőben tartva pöcköli meg.
-Nem tudom, most az egyszer úgy érzem igaza volt Taehyungnak, és az lenne a legjobb a számára, ha eltűnnek.-
-Te így gondolod, de csak fájdalmat hagynál hátra, valószínűleg elmúlna egy idő után, talán ha más lenne a körülmény ezt mondanám, de ő más ezt te is tudod.-
-Tisztában vagyok vele, ő különleges.-
De mégis miért ennyire különleges számomra...

1919

-Ez a bál felér egy temetéssel unalmas és nem lehet nevetni...- néztem Yoongira kezemben pezsgőt szorongatva.
-Miféle szándék vezérel? - sandít felém Yoongi.
-Én csak szórakozást szándékozók becsempészni a már elkönyvelt halott bálra.- Vonom meg vállam, Yoongi megadóan sóhajt, majd ténylegesen felém fordul.
-Egy kivetésem van! Nem vagyok hajlandó utánad takarítani mind holmi emberi cseléd, így hát megkérlek ne vérezz össze mindent.-
-De Yoongi én festeni óhajtok, nézd ezt az égig emelkedő mennyezetet bűn lenne fehéren hagyni, és már a tájkép is a szeme előtt lebeg,  felhőket erő méretes hegyeket, és gyönyörű tájakat festenek ezzel a sok hallanod vérével.- Vonom fel szemöldököm.
-Ne ellenkezz Yoongi, hisz te magad is művészi lelek vagy, enged szabadjára és szórakozz velem, már vagy röpke öt éve százada nem szórakoztunk együtt, itt az ideje!-
-Nem bánom induljon a parti szólok a zenekarnak, hogy pörgessék fel a partit.-
-Remek ötlet.- veregetem meg Yoongi válat tetetett hiszékenyseggel.
Egy pillanatra se tévesztve Yoongit  figyelem miként állítja le a táncoló embereket, kevésbé feltűnően figyelmeztetve őket a percenken belüli tragikus végezetű partiról. Így hát neki kezdek, egy szempillantás alatt Yoongi mögé érek, aki épp egy ezüst ruhás lány szemen keresztül készül hipnózist alkalmazni és elküldeni.
-Menekülj az életedért perceken belül elindul maga a katasztrófa itt, így fogd a családod és tünés.-
A lány értetlen arcán eluralkodik a pánik majd társam válla felett egyenesen korom fekete szemeimbe néz.
-Te meg mit művelsz!?- szorítom össze fogaim. Tisztán látszik ahogy társamnak kell pár másodperc mire leesik neki, hogy fül  és szemtanúja voltam a magán mentőakciójának.
-Én csak úgy véltem izgalmasabb a zsákmány után futni.-

Tisztán emlékszem arra a Párizsi balra. Annyira bosszús voltam Yoongira, hogy egyetlen túlélőt sem hagytam a közepes méretű partiban. Magamhoz hűen az egész falat vérrel festettem. Akkor még kissé labilis és hatalom  mániás voltam. Nehéz volt mellettem megmaradni. Persze Yoongi egyetlen ember vérét sem ontotta, de bosszúm végett úgy gondoltam senkit nem enged menekülni.
A végén meg a festést is rá erőltetem.
Pár vonás után viszont arra hivatkozott nincs semmi amit le festene.
Emlékszem ezért a tettéért két hétig vert hagytam magam után.
-Yoongi..- Néztem a meg mindig mellettem álldogáló felé.
-Lökjed.- Tüdőzte le az utolsó slukkot a cigarettából, majd ujjaival elpöckölve nézte ahogy az emeletről a zöld fűre pottyan.
-Emlékszel arra a balra?-
-Melyikre voltunk vagy egy tucatban.-Fújja ki a füstöt megfordulva kezeit a korlátra támasztva újra. Hátával, és lábával kitámasztva magát felém néz.
-Nem is tudom...-  Normális dolog egy több éves dologért bocsánatot kérni?
-1919. Április 29. Párizs arra a bálra gondolsz?-
-Hmm.-Bólintok, hisz a szégyenérzet ami ellépett szótlanná tesz.
-Emlékszem, le festetted annak a nőnek az arcát akin ezüst ruha volt, majd bűntudatot el ködösítés végett az összes embert elő pózba tetted. Szinte mindenki ült, még a vert is ami rajtuk maradt lemostad.-
-Sajnálom..-
-Nem kell abban a pillanatban mikor láttam a megbánást a szemedben minden haragom elszállt, inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, talán ha nem makacskodom megúszta a fele.-
-Te is tudod, hogy ez nem igaz.-
-De ebben reménykedni jobb volt.-
-Köszönöm, hogy sosem mondtál le a jóról amit bennem láttál.-
-Sosem teszem, míg létezem hinni és bízni fogok minden tettedben kölyök.-
-Kilelkiztétek magatokat mert körülöttetek mindenki bulizna, és jó lenne ha szólnátok a csajaitoknak, hogy az én szóban nem könyvesbolt.- Taehyung az ajtó fának tamaszkodva nézett ránk. Érdekes csillogás csillogott a szemében. Valószínűleg kiélte magát.
A zsebéből elhúzva egy cigit rugaszkodott el az ajtó fától. Szó nélkül dobtam felé az öngyújtót, amit kétségtelenül el is kapott, majd mellénk érve a másik oldalamon támaszkodott meg.
-Egyébként igazságtalan ez az egész szívesen festettem volna veled Jungkook.-
-Te csak ne akarj igazságot osztani veled volt a legnehezebb.- Morog Yoongi az orra alatt, majd egy újabb cigit vesz a fogai köze, óvatosan rá harap a benne levő mentolos golyóra, majd Taehyungra nézve kéri az öngyújtót. Nincs mit tenni én is rá gyújtok.
-Igaz is emlékeztek 1970. December.-Mosolyodott el Taehyung.
-December 14. Hétfőn délben ugye?.-Nevet fel Yoongi az emléken.
-Németország Taehyungnak sikerült le szerepelni a sok nő szeretője előtt.-
-Jungkook ezt úgy mondod mind ha lett volna férfi szeretőm is..-
-Páran voltak..-
-Tehetek én arról, hogy a sármos arcom hódító.-Von válat. Igazság szerint Taehyung volt mindig is a felkapott közöttünk. Pár férfi szerelmi vallomása is megtörtént.
-Az összes nő férjet megöltem, de mentségemre szóljon borzasztó emberek voltak.-
-Ja és ezért kellet két hónapon át hallgatni a piros karácsonyt című újság rovarokat.-
-Yoongi ott az egyszer a jót képviseltem ne már!-
-Hát jó akkor 1976. Augusztus 4. Vasárnap?-
-Az már más tészta kicsit elragadtattam magam a sok bűnözés hallatán.-
-Ezt úgy mondod mind, ha nem te magad képviselnéd a bűnözést.-
-Hé! Ti ugyan úgy bűnözők vagytok miért teszitek az összes mocskot rám ott 1976-ban te magad ötleted ki a tömeges bár pusztítást amiért nem volt több whisky a bárban, úgyhogy Jungkook neked kuss!-
-Mind te is mondat egy bárról beszélünk és akkorjjában a kedvenc italom a Mortlach whisky volt azok meg rumot kínáltak.- Vonok vállat.
-És ugye a rum az nem volt jó Jungkook?- Nézett rám sunyin Yoongi. Már megint ide akar kilyukadni...
-Nem az 50-60 években annyit ittam belőle, hogy undorodtam tőle.-