Kedd reggel sikerült időben kelnem, viszont a kinti lehűlt reggel véget nehezemre eset kiszállni a biztonságot és meleget adó agyamból.
A tegnap történteket nem tudtam hová tenni.
Megannyi fele elméletet gyártottam az éjjel mégsem lyukadtam a végén semmire.
Hibáztattam magam amiért ennyire naivan állok vele szemben, és mert akar mennyire is szeretném titkolni az elmém megannyi része vonzódik hozza.
Minden egyes mozdulat, ha nemet mondok neki olyan érzést kelt bennem mind ha sav lenne az ereimben.
Noha tudom ez nem helyen való és nem szabadna vele semmi kommunikációt vagy esetleg mást csinálnom. Mind mondtam mind ha savat szúrnának belém.

Noha időben keltem megint csak el kalandoztam ezért kapkodva indulat neki a készülődésnek.
És ha lehet mondani abszolút nem lepődtem meg a házunk előtt parkoló hatalmas Brabus G65 Mercedes-AMG-n támaszkodó Jungkookon.
Így egy elnyomott mosoly kíséretében indultam meg a járda előtt parkoló fiú melle.
-Jó reggelt.- lökte el magát az autó oldaláról majd kezeivel jó szorosan magához vont.
Amint illata bekúszott orromba egy jóleső sóhaj hagyta el számát.
-Neked is.- motyogtam vállába.
És itt döntöttem el, hogy az sem érdekel, ha megint csalódni fogok benne valamiért akarom ezt és ki élvezem akár meddig is tart.
Elválva tőle az autót kezdem felmérni, hisz a nevet is csak azért tudom mert apuval óriási kocsi rajongok vagyunk. Másoknak mozis programok vannak az apjukkal nekem autó kiállítás volt. Persze  annak már legalább két éve hisz amióta drága szeretője belépett a mi kis életünkbe eléggé elhanyagoltuk a közös szenvedélyünket.

-Jungkook honna van ez a G65 Merci?- Fordultam a mögöttem büszkélkedő fiú felé.
-Kérlek szépen egy autó szalonból honnan lenne?-
Nézett rám színlelt felháborodottsággal Jungkook.
-Jó csak belőled azt is kinéztem, hogy egy sikátorban megöltél valami piszok gazdag pasit.- Vontam játékosan válat hisz nem sértésnek szántam mondandómat.
-Az is meglehet, hogy nő volt de megnyugtatlak az évek során annyi pénzt tudhatok magamnak, hogy nem szükséges elvennem mástól.-
-Értem akkor legálisan szerezted.- Bólintottam  mosolyogva.
-Hana démon vagyok a legális szó nálam egyenlő a bibliával, de mondhatni igen, és ha minden kérdésedre kaptál választ akkor be is szállhatnál mondjuk és elindulhatnak a suliba mert röpke 13 percünk maradt beérni.- Ha lehetne itt arcon csaptam volna magam amiért már megint késni fogok. Tegnap is csengetés után értem be öt perc után.
Így egyet bolintottam majd megkerülve a kocsit Jungkook oldalán aki udvariasan kinyitotta nekem az ajtót mind egy úri ember. Ezen egyébként jót szórakoztam magamba, majd beülve a táskám a lábam köze szorítottam és próbáltam magam minél hamarabb bekötni. Így mire ez sikerül már Jungkook mellettem ült és a motor már azon a gyönyörű hangon szólt hozzánk, hogy indulásra kész.
Most igazán meg tudtam minden egyes mozdulatát nézni hisz legutóbb durcogva ültem az anyósülésen egy másik autóban vele.
Most viszont le se tagadhatnám, hogy az ellentétje történik velem.
Így hát végig vezettem tekintetem mozdulatain, ahogy a kéziféket kiveszi és ahogy tetovált kezeit a kormányra helyezi. Teljesen el ragadott el repített egy másik univerzumba ahol béke honul.
Már csal arra lettem figyelmes ahogy hosszú gyönyörű ujjaival a kormányon dobol a zene ritmusára amit eddig észre se vettem, hisz most elnyomás alatt volt velem együtt.
Így mire sikerült teljesen vissza szállnom a testembe az reagált a zenére.
A rádióból Bishop Briggs-River száma szólt amire Jungkook annyira nagy beleéléssel dobolt a kormányon.
Mosolyogva figyeltem ahogy néhol dúdolni is kezd néhány résznél majd a kocsi lefékezte és felém fordult. Meg mindig mosolyogva tartottam vele a szemkontaktus mikor egy kisebb kuncogás kíséretében közelebb hajolt hozzám.
- Tudom, hogy imádsz.- Ennyit mondott majd melyen a szemembe nézett bennem pedig még a levegő is megállt. Ennyire zavarban meg sosem voltam szerintem mind most.
Egy utolsó kacér mosolyt eresztett majd újra a közlekedésnek szentelte figyelmet amit most valamiért nagyon irigyeltem.
A szemafor zöldet jelzet amire Jungkook az indexszet lenyomta majd a Jobb oldalra kanyarodott, míg én értetlenül néztem őt.
-Jungkook a suli arra van.- mutattam a hátam mögé mire ő újból csak kuncogni kezdett.
-Tudom.- Mosolygott orra alatt.
-Akkor miért megyünk erre ez így kerülő és késésben vagyunk.- Háborodtam  fel.
-Rosszalkodjunk egy kicsit.- Fordult felém egy ravasz vigyor kíséretében amire csak meg forgattam szemem.
-Es miért pont iskola időben akarsz rosszalkodni?-
-Igazán nem nagy dolog egy napot lógni a suliból addig is együtt vagyunk kettesben el mehetnénk egy palacsintázóba amúgy is lógsz vele.-
-És az suli után nem ér rá ? honnan szerzünk igazolást?.-Pánikoltam be hisz meg sosem lógtam suliból.
-Azt majd én elintézem te csak találd ki mit szeretnél  ma csinálni.- Küldött felém egy bisztró mosolyt.

Jungkook egy nagyon eldugott palacsintázóba hozott amibe mellesleg még soha nem voltam.
Meleg színek domináltak a palacsintázóba ami próbálta le nyugtatni a bennem kavargó új kérdőjeleket.
Abszolút nem tudtam milyen helyre sorolni a mostani helyzetünket ezt most egy randi vagy csak egy sima baráti palacsintázás.
Mivel a ruházatom nem épp egy randira kijelölt darab.
A legutolsó asztalhoz ültünk le ami talán a legnyugodtabb része volt az amúgy is csendes helynek.
Természetesen míg én ezeken a hülye dolgokon agyaltam, addig Jungkook a palacsinta és az italok közötti sorokat olvasta.

Megint csak elkalandoztam, ahogy a démon fiút néztem. De egyszerűen nem fért a fejembe, hogy mégis, hogy válat belőle démon. Egy ilyen angyali arccal megáldott ember hogy lehet teljesen gonosz.
És, hogy lehet, hogy ha a közelében érzem magam, akkor mind, ha ez eltűnne belőle, és a szemeibe élet csillan fel. Egyszerűen nem értem. Ahogy gyermekien kidugja nyelvet, és  próbálja eldönteni mit is kérjen.
A szívem sajdul bele, ha arra gondolok, mert valaki ezt tette vele.
Meg akarom őt menteni, és ha a vesztembe is rohanok, meg csinálom, meg mentem őt bármi áron.
Jungkook lassan emelte fel fejet rám a lapról, majd fejet félre biccentve nézett tovább.
-Később el mehetnénk moziba is, benne vagy ?-
Szüntette meg a csendet kettőnk között.
-Persze.- Mondoam egy apró mosoly kíséretében amin ő is csak elmosolyodott.

A kérdések még mindig ott keringtek a kobakomban, de egyszerűen féltem feltenni őket, féltem a reakciójától vagy épp az elutasításától. Már vártuk a rendelésünket, amit  hozza teszem egy eléggé morcos nő vett fel. Míg én a gyermeki szokásomat meg hagyva forró csokit kérem, ő addig egy fekete kávét.
Amit már egyszer elmondott ezt az egyet issza meg.
A palacsinta résznél már esetlen volt, ami számomra annyira aranyossá tette, hogy azt elmondani sem tudom. Imádtam azt a gondolatot hogy velem próbálhatja ki ezt.
Noha gyerekes lehet, hogy ennek örülök nekem ez is elég volt egyelőre.
Míg vártuk a rendelésünket megosztotta velem hogy Taehyung mennyit is zabál, általában minél zsírosabb és egészségtelenebb dolgokat töm magába.
Meg tudom érteni mennyivel lenne könnyen az élet ha semmitől sem híznánk se fogynánk és mindenkinek tökéletes alakja lenne.
Noha nem panaszkodhatok nem tartozom egyik csoporthoz sem, de én meg vagyok vele elégedve azaz az alakommal.
Természetesen, ha Jungkook előtt kene vetkőznöm az már nálam is behúzná a vészcsengő miszerint nem akarom neki megmutatni ezt az alakot ki tudja miféle jó nők vetkőztek le neki. Jézusról mire gondolok. És mi van ha már amúgy is látott meztelenül hisz ő maga mondta, hogy a kezdetektől velem van.
Ezt a pillanatot választotta Jungkook magáénak és nevetve nézett rám.
-Megnyugtatlak soha nem kuksoltalak.-Na ha eddig nem hittem abban hogy beléd fogyhat meg a szar is akkor itt merem mondani hogy már hiszek benne. Hirtelen azt sem tudtam hogy fiú vagyok vagy lány.
Olyan szinten kezdett égni az arcom, hogy még, ha egy kád jegyekkel teli jéghideg vízbe dugtam volna a fejem sem segített volna.
Jungkook önelégült fejével kellett tartanom a szemkontaktus kisebb nagyobb sikerrel.
A kínos pillanatot a pincér szakította meg akinek nem lehetek eléggé hálás.
-Itt a finom palacsinta a hölgynek és a forró csokia és a fiatal emberének is remélem ízleni fog, tudják a mi palacsintázónk titkos recept alapján csinálja, amit sajnos egy széfben orzunk szigorúan titkosítva szóval már csak ezért is megérte itt enniük.- Tette le elénk az említett finomságokat egy kb velünk egykorú fiatal fiú aki szinte szét durrant az energiáról.
Az előbbi zavaromat a fiatal pincér fiú teljesen feloldotta.
-Köszönjük.- Mondtuk szinkronban Jungkookal.
-Nincs mit jó étvágyat, ha szeretnétek valamit csak szóljatok a kollegám és egyben a palacsinta kastély gonosz boszorkája szünetre megy.- Mosolygott ránk.
-Hallak Sebastian!- Kiáltott ide a mogorva nő amin én és Jungkook nem tudtunk nevetés nélkül konstantállni.
A pincér fiú akiről kiderült, hogy Sebastian ami egyébként a ruháján ott virított egy nagy cetli feleségen.
-Megyek mielőtt el átkozna.- Vihogott fel majd el is indult a pult fele .
Így sikerült újra kettesben maradnunk Jungkookal.