Ott álltam a magas kerítés előtt, mely az én szemeimben égig érő, áthatolhatatlan fal volt.

Nem szívesen mentem közösségekbe, mivel apró termettel áldott meg az ég, és ezért a korombeliek rendszerint kicsúfoltak. Apám magas volt, sudár, habár mindig azzal vigasztalgatott, hogy ő is hirtelen nőtt meg.

Talán még van remény a számomra - gondoltam.

Megzendítettem az ajtón függő nagy vaskarikát, mely kopogtató gyanánt funkcionált, mire a kapuőrök kinyitották az ajtókat és kitárták előttem.

- Isten hozta, Yaharou- san - köszöntöttek.

Betessékeltek, mire egy hatalmas palota látványa tárult szemem elé. Egy szolgáló sietett hozzám, majd kivéve kezemből csomagjaimat, a tornácszerű folyosókkal megtoldott épületegyüttes felé vette az irányt.

- Kérem kövessen - mondta a fehérbe öltözött férfiú. - Nea- sama már várt önre.

Bevezetett, majd miután levettem fapapucsomat, a szolgáló egyenesen egy terembe vezetett, mely a főbejárattól nyílt. Egy küzdőterembe érkeztem, ahol körülbelül kétszáz tanítvány ült seizában, a talpukra támaszkodva. Mindannyian egy bekötött szemű férfit néztek nagy figyelemmel, amint az egy idősebb tanítvánnyal harcolt.

A tanítvány elég tapasztaltnak tűnt, de a bekötött szemű nem hagyta magát. Egy fehér vászoncsík takarta el előle a külvilágot, de ő még így is erősebb volt a fiúnál.

- Nea- sama, megérkezett Yaharou Shisuru - jelentette be a mellettem álló szolgáló érkeztemet, melynek hallatán a letakart szemű fordult egyet, és kirúgta ellenfele lábát, mire az hanyatt esett.

Lerántotta a fehér szemkötőt, majd megindult felém. Elém lépett, és mélyen szemeimbe véste fekete szembogarait, melyekben ezüstös gyűrűk fénylettek, s itt- ott egy- egy kósza zöld fénygömb tűnt fel bennük. Úgy éreztem, hogy mélyen belém lát, mintha minden egyes titkomat képes volna leleplezni egyetlen pillantásával.

- Bemutatom nektek újabb társatokat, Yaharou- kunt - fordult vissza a tanítványaihoz. - Ő is veletek együtt fog tanulni.

A tanítványok összesúgtak, fürkészően pásztázták gyenge alakomat, páran pedig érdeklődve fordultak felém.

- Örvendek - hajoltam meg mindenki felé. - A nevem Yaharou Shisuru és az Aicsi prefektúrából jöttem, hogy tanulhassak Nea Shouta- tól.

- Nos, Yaharou- kun, foglalj helyet! - mondta újdonsült mesterem.

Én lekuporodtam, ő pedig visszasétált a küzdőtérre, előre, majd egy újabb tanítványát szólította fel, hogy küzdjön meg vele.

Egész délután figyeltem, ahogy a legidősebb tanítványaival megküzd úgy, hogy közben kizárja látómezejét, s még így is legyőzi őket.

Azonban mikor eljött az este, rájöttem, hogy talán nem arra vállalkoztam, amire kellett volna. A sensei kegyetlenebb és szigorúbb volt hozzám, mint azt hittem.

S amint én előre haladtam, valójában csak a saját vermemet ástam, mely egy olyan ember marka és ajkai voltak, aki előszeretettel rontotta meg a kezei alá került ifjakat...

Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez a férfi mit fog jelenteni számomra a hófehér szemkötőjével, émelyítő virágillatával, s cserepes ajkaival, melyek engem akartak érinteni és megkaparintani.
_____________________________________________

Have a nice evening, darlings!

Kész lettem az új résszel, nagyon remélem, hogy tetszett nektek, még ha egy kicsit unalmasak is ezek a részek.
Remélem, hogy a következő fejezetben már talán lesz olyan előrehaladott a cselekmény, hogy egy kis izgalmat is vihessek bele. Már égek a vágytól, hogy kiírhassam magamból yaoista, zakkant elmém bordó, szenvedélytől fűtött gondolatait, melyek az írás iránt táplálódnak.

Legyen csodás hétvégétek, én megyek Szegedre az osztályommal!^^

Csókollak titeket :Haru Amadare ❤