Jungkook pov

Ábrándozásomat Hana távolodó alakjáról  Taehyung  töri meg ahogy hirtelen felállt a kanapéról és patyolattal ráz kezet, aki egy csomagot a kezébe adva fordulna meg, de Taehyung csak nem engedi el ennyivel, pedig le sül a férfiról, hogy menekül. Taehyung olyan szinten rettegésben tartja, hogy néha meg sajnálom is szegény halandót.
Így Taehyung erőszakkal tolja le a kanapéra és a csomagot kibontva kínálja meg a minőségi színtiszta kokainból. Amit kétség nélkül a legjobb a környéken.
Persze nem ez az egyetlen józanító számunkra, én egyáltalán nem éreztem bódultan magam, attól a mennyiségű italtól amit fogyasztottam, hisz számomra négy üveg bourbon semmi. Keverve a tucat rommal amit Yoongi szándékosan az orrom álla akart dörgölni. Szent szándéka vissza emlékezteti a 50-60 évekre, de ezzel elkésett megtettem az ital nélkül is.
Tisztában voltam, hogy Lindát szeretné nálam előhozni. Feltett szándékkal jó célból, de magam is tudom, hogy a mostani állapotom még attól is elfogadhatatlan. Akkor barátot találtam, most pedig hóbortos szerelmet.
A tegnapi nap ezt már kidumáltuk mikor Taehyung lelépett "szórakozni" a kis beteg játékát követve, mi azaz Yoongi kapot az esélyen míg nem hal minket a kritikus démon társunk és nekem esett ezer kérdéssel.
A végítélet arra jutott, hogy végtelenül és visszavonhatatlanul szerelmes lettem.
Egy kérdést viszont nem tudtam megválaszolni, a mégis mikor indult el bennem  ez a zavaros érzelem.
Talán tavaly, talán a nyáron. Tudtam, hogy Hanához teljesen máshogy álltam, mind életem során számos más emberhez.
Csendben figyeltem ahogy patyolat szelíden rázni kezdi a kezeit azzal a szándékkal, hogy ő ezt nekünk hozta. Persze eszem ágában nem volt Hana jelenlétében kokaint vagy mást fogyasztani.
Még Hana előtt talán ez volt Taehyungban és bennem a közös. Minden rosszba mi voltunk az elsők. Akkoriban még én voltam a kreatív ötletek hozója. Talán Taehyung tettei nagyrészt az én kobakomból láttak napvilágot. Minden amit tud tőlem tanult a kivétel a szerepjáték a kurvákkal.
Azt mikor megláttam teljesen magam alatt voltam.
Valamiért átéreztem az a keserű érzést amit Taehyung nap mind nap takarni próbál de még mindig nem tudta elengedni.
A keserű csalódottság íze pedig mámorként árasztotta el a testem.
"Brittany és Ő..."
Hana gondolata pofonként csattant az arcomon.
Tudtam, hogy mire ez a keserű csalódottság ami máskor a legédesebb számomra most undorító érzés kapott el tőle. A kezeim ökölbe szorultak az intenzív harag tombolódni kezdett a belsőmbe. Yoongira néztem aki szavak nélkül is tudta mi a bajom így intve fejével szinte parancsba adta, hogy "menny utána!". Fogalmam sincs mit kéne mondanom.
Így bízva a szavakba amik majd elhagyják a számot indultam Hana után.
Az ajtóhoz érve fogalmam sem volt mit kéne mondanom, kérjek bocsánatot, mondjam, hogy megbántam, vagy csak magyarázzam el mi is történt az éjjel?
-Hana.- Kopogtam az ajtón, de meg mindig tehetetlen voltam.
-Hana kijönnél?- tettem tenyerem az ajtóra szinte már könyörögve attól, hogy nyitódjon ki előttem.
-Kérlek elmagyarázom csak nyisd ki ezt a kibaszott ajtót.- A francba is, hogy Jade ugyan úgy bent van és nem használhatom az erőm előnyét.
-Hana!- Ütöttem az ajtóra. Ami ennek hatására kattant és kinyit az ajtó. Jade kilépett rajta majd a vállamra téve kezet morogni kezdett.
-Ezt elbasztad hozd rendbe!- Mind ha maga Yoongit látnám lányba, félelmetes.
Jade ellepve tőlem tárta ki jobban az ajtót, hogy rálátásom legyen a barna hajú csodára.
Hana a mosdó kagylónak meg tamaszkodva nézett a tükörbe. Kérlek ne most akarj lemondani rólam könyörgöm. Belépve a szobába szándékosan el fordítottam a kulcsot a zárba,  majd zsebembe rejtettem, hogy még véletlenül se tudjon megszokni előlem Hana. Másodpercenként változott a mámor az ereimben. Harag, csalódottság, fájdalom, zavar, szerelem, szenvedély, vágy. Hana lassan felém fordul.
-Elmagyarázom.- lepek közelebb, hogy kezem köze fogjam arcát, hogy szeméből ki tudjam olvasni szavak nélkül is a szót. Hana lássam lép tőlem hátrébb, ami felére egy halállal.
-Mit akarsz elmagyarázni? Jungkook az egész napot együtt töltöttük azt mondtad végre jól érzed magad mellettem, aztán míg én... míg én felrobbanok a boldogságban otthon te Brittany ágyában vagy, aztán papolsz nekem arról, hogy nem érdemelsz meg, ez is a játék része így próbálsz a hála felé kergetni?-
Keresztbe tett karral áll előttem. Újra felé lépek hajába simítva.
-Sosem tudnálak bántani Hana.-
-Nem úgy néz ki..- Rázza fejet Hana kezem között.
- Én csak próbáltalak távol tartani magamtól.-
- Egyáltalán volt olyan, amit őszintén gondoltál?-
-Minden az volt.-
-Ne hazudj kérlek, mert ha igaz lett volna akármi is nem mész utána..- Hana könnyei lassan csurogtak végig az arcán, míg én tehetetlen voltam. Óvatosan töröltem le könnyeit félve, hátha tönkre teszem. De ezt már megtettem nem most, már régen tönkre tettem mindent.
-Hana most jól figyelj rám, minden igaz volt az első csóktól kezdve minden szó amit mondtam vagy amit tettem, minden érintés őszinte volt feléd. Sosem éreztem még ilyen erős vágyat mióta nem vagyok elő, de nekem nehéz kimutatni az érzéseimet, rég nem tettem ilyet és félek tőle.- Simogattam meg könnyes arcát. Hana könnyei folyamatosan folytak végig az arcán.
-Ez lenne a lényeg Jungkook, hogy ki mutasd, hogy elmond mit érzel, mert már nem tudom mit higgyek az előbb aláztak meg és nem az fáj, hanem az, hogy nem vagy velem őszinte.- Hana lássam fogott két kezemre amivel arcát simogattam.
-Ne félj kimondani amit érzel Jungkook előttem ne.-
-Hana Szeretlek.- Hogy mi adott akkora bátorságot, hogy ezt ki is mondjam nem tudom talán Hana fájdalomtól  csillogó szemi, vagy talán azért mert féltem, hogy elveszítem. Mindenesetre felszabadultabb lettem. Könyebb és talán még 
élőbb is.
-Nagyon szerelmes vagyok beléd Hana.- Döntöttem homlokom Hana homlokához.
-Én is szeretlek Jungkook én is szerelmes vagyok beléd.- A mellkasomba, a gyomoromba, az egész testemen bizsergees szántott végig, mind akit megráztak úgy villanyozódtam fel a viszonzás miatt.
Röpke másodpercek alatt hajoltam Hana puha mézédes ajkaira.

A zene átjárta az összes létező szögletet a háznak.
Hana kezet szorongatva szeltem vele a folyosót vissza eredeti helyünket, remélve, hogy patyolat már nincs a láthatáron. A zene ritmusára pörgetve csoszogok Hanával.
-Örökké szeretni foglak.- hajolok füléhez míg ő szemembe nézve mosolyog.
-Megígéred?-

Ujjon a szolgák elől bujdosom várva őt.
Forr minden porcikám a haragtól, atyám képes volt elküldeni a palota katonai köze a nagypalota védelmére.
Ha a bátyám élne háborogna tette végett.
Atyám büszkesége többet ért mind egyetlen elő fia.
Képes lennék lóháton elvágtatni és vissza se nézni.
Újra csalódást okoz az én atyám büszkesége. Sosem ápoltunk szoros kapcsolatot, míg én inkább anyám szoknyája mellett galibáztam addig atyám bátyám társaságában az erdő minden szegletét bejárta. Születésem óta átnéz az én akaratomon. De hittem abban, hogy mostanra egyetlen elő kisebbik fia talán megérinti annyira, hogy lemond a palota védelméről, és inkább az én akaratomat helyezi előtérbe. A csudát.
-Már megint dühöngsz?- Ruby egyszer csak elém terem a semmiből mind egy szellem.
-Ruby.- Fordulok a smaragdzöld szemű gyönyörűség felé. Kacér vigyora áthatolhatatlan.
Lassan közelebb lép hozzám.
Annyi minden nyomja a lelkem minden egyes mondat fáj amit ki szereznek mondani. Egyszer atyám értenél meg engem is úgy mind bátyámat.
-Ma hajnalban megszököm.- Ruby szemöldökét fel vonva simít végig selyem ruhámon.
-Úgy gondolod az segít a haragon ami benned tombol?-
-Tisztában vagyok az érzéseimmel és úgy vélem ez az egyetlen megoldás bátyám utolsó kereset betartva.- Sosem fogom megszegni halálos ágyán kivan kérését tőlem. Nem szeghetem meg a szavam megígértem!
A nap már narancssárgás színben úszott a lemenő égen. A Hold már órákkal ezelőtt előbújt. Még világos volt.
-Állj bosszút apád önző parancsán.-
Ruby ajkai cseresznye vörösen csillogtak, a gyönyörű arcán. Érzéseim minden nap csak erősödtek felé. Gonosz talán, tudom bűn vele már csak beszélnem is, de Ruby az egyetlen barátom aki megért.
A bársonyos bőre a forró érintése, az ápolgatassa. A bajos mosolya a dallamos hangja ahogy hozzam beszél mind arra késztet, hogy öljek ha kell, de akár az életemet is adjam érte.
Vert ontani érte képes lennék. De nem egy háború során ismeretlen embereket megfosztani a csodálatos élettől.
-Figyelsz rám Jeongguk!- Ruby ajkai, Ruby hangja, Ruby bőre. Óvatosan smaragdzöld szemébe nézek ahol ég a már jól megszokott tűz.
Sötétség keveredik a tűz melle ismeretlen űr. Szerelmes vagyok, és sosem lehet teljes ez a szerelem.
Sosem tudhatnak róla. Ha a házban élők rájönnek a titkomra és kitudódna, hogy egy pokolfajzattal még csak beszélgetek is kitagadna a családom és apám azt mondana az ő fia meghalt tüdőgyulladásban.
-Ne haragudj.- Suttogtam majd közelebb lépve Rubyhoz magam is meglepődve bátorságomtól csókoltam meg a pokol egyik legsötétebb démonját.
Ruby lassan vezeti kezeit hosszú hajamba.
Óvatosan simítok Ruby forró csípőjére.
Óvatosan kissé bele mélyesztve ujjbegyeim. Egymás szemébe nézünk, de az én szememen fátyol takar minden ésszerű dolgot. Így egy dolgot hagyva magam előtt újra Ruby ajkaira hajolok. Perzselő az érzés már csak a tudattól amiért megmertem tenni.
Ruby lassan a kezemre fog majd a pajta felé húz míg be nem érünk a lovak köze.
Vér fut az arcomba ahogy találkozok Ruby fedetlen testével maga az álom.
Gyönyörű derék, feszes mellek, hófehér bőr.
-Gyerünk most te jössz.- Bök felém fejével jelezve vegyem le a ruhámat.
-Szabad ezt?- teszem fel a már sokszor feltett kérdésem. Először kérdezem tőle így. Ezelőtti héten el futottam az esély elől.
-Jeongguk szabályok nélkül élünk akarsz engem?-indul felém majd mikor kezét arcomra simítsa a harmat jut eszembe káprázatos és friss.
-Igen akarlak szeretném, de itt akárki meg láthat minket.- Ruby velem egy hangban lendíti meg kezet minek hatására a pajta ajtaja be csapódik és szürkeség fog körbe mindent, csak a zöld szempár látható.
Akár csak a puszta mező minek gyepét a szél fésűként szeli át.
Abban a percben valami megváltozik a levegőben Ruby óvatosan selyem övemre simít mi derekam köré van kötve. Bizsergees fut végig a gerincem menetén.
És lassan mind egy piros alma levedlem héjam és a szénák között forró szenvedély veszik kezdetét míg az én mentális  gondolkodásom valamiért megváltozik.
Csókok között Rubyval fekszünk a száraz széna tetején sötétségbe burkolózva.
Megtettem egye váltam vele. Elveszte minden gyerekes valómat férfi vált belőlem.
-Örökké szerezni foglak Jeongguk.-
-Megígéred?-

Hana mosolyogva nézett a szemembe míg belsőm belülről égette minden egyes porcikámat. Ordítani tudnék a fájdalomtól, de amint Hana szemeiben elveszek a fájdalom háttérbe szorul.
Magamhoz húzom Hanát elnyomva minden mást ami épp nem ő.
Hogy érezhetem ezt az érzés mikor hozzam ér?
Mikor megcsókol, miért nem bírom ki eszel a hiányát, ha nincs mellettem?
Te is ezt érezted mikor velem voltál?
Hogy bírtad ki ésszel ezt az érzést?
Szerettél te engem egyáltalán Ruby..
Igaz volt amit akkor éreztem?
Elfog múlni amit most érzek, és ha elmúlik mikor?
Ki fogom én ezt bírni?
Te ki bírtad,  mikor én ostoba ember voltam?
Azért voltál mellettem mert vágytál a halandó életre?
Ugyan ezt érezted?
Ha valóban szerettél, miért formáltál ilyenné..
Miért rontottál meg minden egyes téren ahol tehetted...
Miért alakítottál egy gyilkos gépé akinek nincsenek érzései és legfőképpen miért fosztottál meg a halandók adta törékenységtől.
Valóban azzá tettél?
Akkor most miért érzek, és miért vagyok szerelmes?
Eddig nem ismert  szerelmet érzek.
Ha szerettél volna nem vagyok most itt.
A szerelem nem olyan, ahogy te mondtad, mert Hana boldogsága és tisztasága számít nem piszkolom be semmivel.
Én nem te vagyok!