Igazság szerint igazságtalannak tartom, hogy Jungkook mindent tud rólam, én pedig semmit.
De  mégis, hogy kéne rákérdeznem arra, amit akarok?..
Talán úgy, hogy mégis, hogy haltál meg létszíves mond el.
Vagy mégis hogy ?
Ez olyan nehéz... Mindent szeretnek tudni a múltjáról arról, hogy lett belőle egy démon.
És arról, mégis miért kapta ezt a borzasztó erőt amit birtokol. Vajon minden démon kap ilyen hasonlót, vagy csak a kiváltságosak? Egyszerűen mindent tudni akartam és ha tudom is, hogy hagynom kene neki teret egyszerűen nem tudok. Nem tudok várni szeretnek mindent most megtudni, vagy csak próbálja velem azt éreztetni hogy elmondja legalább egy kis részét.

-Nem tudtam, hogy ennyire frusztrál téged ez a gondolat.- Nézett rám Jungkook.
Őszintén öt perce mehetett el a pincér fiú, és én azóta megint csak saját magamat kínzom.
-Megtennéd, hogy kimászol a fejemből.- Biccentettem oldalra a fejem.
A két palacsinta meg előttünk van sem én sem ő nem nyúlt még hozzá.
-Félreértés ne essék én nem mászkálok a fejedben.-
-És ezt higgyem is el.- Húztam fel szemöldököm miközben a forró csokit kavartam.
-Mi kapcsolatban állunk ha hozzam teszed a kérdését én azt akaratom ellenére is hallom.-
Vonat meg válat.
-Csak bátran kérdez nem harapok.- Biztatott egy halvány mosollyal az arcán.
-Hogy lett belőled démon?- Haraptam alsó ajkamba.
-Ez egyszerű úgy, hogy meghaltam.-
-Hány éve??
-Már rég túl voltunk a japánoknak való hét esztendős véres háborún, és már csak én is mondákból mesékből és öreg emberek szájából hallottam a nagy háborúról.-
-Mégis hány éves vagy?
-321 éves vagyok 300 éve halott, de jobban szeretem ha 21-nem mondanak.- Időm nem volt felfogni, hogy mennyi éves is. Már tettem a másik kérdésem fél.
-Hogy haltál meg?- Tűrtem fülem mögé rakoncátlan hajam.
-Ez attól függ melyiket akarod tudni.- Vont válat.
-Az elsőt.-
-Azt passzolom.-
-Második?
-Azt is.-
-Te mennyiszer haltál meg?- Akadtam ki hisz egy ember egyszer tud meghalni.
-harmadik?- próbálkoztam hátha ezt már elárulja.
-Fejbe lőttem magam, öngyilkos lettem.-

Jungkook pov.

-Fejbe lőttem magam, öngyilkos lettem.- Vontam válat, holott tudtam van súlya annak amit az előbb közöltem Hanával. Első halálom a bűnbeesés volt talán ott halt meg az emberiségem nagy része mikor Ruby iránt érzelmeket tápláltam, mikor a vonzalmam átfordult vágya, és talán ott hált meg teljesen emberi érzelmeim mikor vágyam kiteljesült Ruby testét érintve. Emlékszem minden egyes pillantásra annyival változott az egész, hogy mostanra gyűlölöm akkori gyermekes rajongásom a nő iránt. Az volt az első halálom.
A második halálom életem első emberi létem vérontása volt.
Elő kezeimhez meleg ver tapadt.
Ott haltam meg másodjára.
Élő éveim utolsó percéig manipulált báb voltam amit Ruby oda állított ahova csak akart.
Egyetlen dolog hiányzik a naivság mert az ember naiv. Hiányzik az emberi naivság a tisztaság az ártatlanság. Talán azért lettem mostandra gyenge mert Hana ártatlansága tisztasága emlékezteti velem régen én is ilyen voltam.
Mikor még ember voltam.
Utolsó halálom emberként már csak egy üres test ként szolgáló érzéketlen gyilkos volt.
Ruby úgy faragott ahogy csak akart saját ízlésére.
Kiölte belőlem a megbánást amit valamiért Hana vissza csempész.

-Jungkook ez itt a vég most már meg szolgáltál jutalmadért vágysz a hatalomra vágysz a nagyobb rangra ne légy egy jelentéktelen ember a többi mellett te nem lehetsz vesztes olyan lehetsz mind én.- tökéletesen emlékszem halálom utolsó perceire ahogy kijelentem az akkori szegényes tudással rendelkező rendőröknek hogy én soha sem vesztek.
Majd a fejemhez emelem szeretett gyilkos társam a fegyverem ami az én vesztemet és egyben szenvedésem okozója.
Tisztán hallom Hana első gondolatát ami átfutott az agyán a vallomásom közben.
"Én is ilyenné valók"
-Hana te nem leszel ilyen szeretném ha természetes halált halnál.- Temettem kezeim Hana meleg kis mancsaira.
- Te nem lehetsz ilyen mert neked a mennybe lesz a nyugalmad nem az én világomban.- Erőltettem  magamra egy újabb hamis mosolyt a mai nap talán másodjára.
Hana csak bólintott majd láthatóan témát váltott.
-Na de együnk mert már így is kihűlt és úgy már nem fini.- Gyermeki mosollyal tolta elém a tányéron pihenő édességet. Őszintén nem volt étvágyat 300 éve és ez most is ugyan úgy volt.
Lassan Hana elkezdte felvágni kisebb darabokra a palacsintát. Megmosolyogtatott a tény, hogy meg mindig ugyan úgy eszik mind kiskorában.
Ez nevetséges próbálok emberi dolgokat csinálni érte mikor teljesen felesleges ha én éhes maradok. A testem minden egyes porcikája vágyott a depressziójára nem pedig a palacsintára.
De erőt véve magamon kezdem lassan talán húzni az időt míg levágok egy darabot az édességből.
De nincs menekvés, muszáj embernek látszanom a szemében.
Így inkább a legyünk túl rajta opciót választva neki estem.
Hana szerint ez a legfinomabb dolog hat én semmit nem éreztem egyetlen foszlány ízt sem.
Mind ha a semmit enném.
Majd egyszer csak elkezdtem érezni egy édes arcomat ami csak erősödött majd a végére ízlelő bimbóim életre keltek.
Szinte már lehetetlennek gondolná egy démon, hogy érezne akar milyen ízt is.
De nem ámítás itt ülök egy mondhatni csendes palacsintázóba Hana mellett és érzem az ízeket.
Ha eddig valaha is próbáltam emberi dolgokat az csakis az alkohol és a drog volt.
Személyes kedvenc ként a cocain, na az baszó egy cucc imádtam élni olyankor embernek éreztem magam.
Erre itt van Hana aki tudatmódosító szerek nélkül is eléri azt ami a legtitkosabb vágyam.

Miután elfogyasztottuk a palacsintát Hana elmesélte, hogy Jade egyre furább, ha Yoongi kerül témába. Elmondta mennyire aggódik a lány végett félti attól, hogy Yoongi netán csak kihasználja, vagy ami még rosszabb megöli.
Természetesen próbáltam megnyugtatni, és elmondani neki ilyenről szó sincs Yoongi titkon nagyon is kedveli a lányt. Ebben legalább nem vagyok egyedül.
De ezt követte a rossz barát vagyok eddig mindent elmondtam neki most mégis hazudozom.
Próbáltam vele megértetni, hogy Jade nem biztos fogná fel jóként azt hogy három démon van a közelében.
Majd szoba került az is, hogy mennyi mindent éltem át. Na ha lehet mondani nem szívesen mesélnek neki eddigi életemről.
Tettem olyan dolgokat amire még én sem vagyok büszke.
Persze kérdezett a történelemről is.
Meséltem párat neki hisz imádja a történelmet.
Ámulattal hallgatta végig azt amit épp meséltem.

Hanával annyira elbeszéltük az időt, hogy mire észbe kaptunk már kettő óra is elmúlt így autóba ültünk és amit a szemem legelső ként észlelt oda irányítottam Hanát. Egy Pizzázóba tértünk be.
Hanára hagytam a rendelést. Hozza teszem azt mondja az ananászos pizza borzasztó.
Ezen csak nevettem hisz az egyik legdrágább az étlapon.
Meglepve konstantáltam, hogy még mindig érzem az ízeket. Így egy csomót beszélgetve a jövőről eszegettünk.
Próbáltam éreztetni Hanával, hogy ez egy suliból ellógott  randi akar lenni.
Így mikor a pizzázót elhagytuk össze kulcsoltam kezünket. Hanát ez abszolút nem zavarta inkább mosolygott rajta egyet velem együtt.

Az amúgy is kellemes hideget körül vette a szürkülő felhők ami eső szagot hozott magával. Így gyorsítva tempónkon indultunk meg a mozi felé.
Már mondhatni pár méter választott el minket a mozi ajtajától, mikor a felhők ránk zúdultak. Így azt a pár métert kezén fogva futottuk végig. Hana nevetése annyira tiszta volt. Nem érdemelem meg ezeket a pillanatokat...

A moziban míg Hana csillogó szemmel próbált választani valami filmet én őt néztem. Számomra ő volt a mozi az új film ami tanulságos vagy épp egy romantikus film amiben az tahó rosszfiú beleszeret az ártatlan lányba.

Hana már sokadjára sírta el magát a filmen. Ami egy kutyáról szól. Míg én egyáltalán nem a filmet néztem. Számomra Hana annyira káprázatos vol mind végig is egyáltalán nem foglalkoztam a Kutya négy életével. Noha Hana szerint nagy sikert aratott a film és sok ember könnyét csalta ki a lejátszott vászon alatt én semmit nem éreztem.
Volt mikor a lányt dobáltam amiért sír és volt mikor meg fogtam a kezét. Vagy bele bújtam a lány nyakába ami annyira kényelmes volt számomra, hogy soha többet nem akartam el húzódni onnan.

Mire ki értünk a moziból Hana még mindig a film hatása állat volt így kezén fogva sétáltunk az autóig.
A nedves betonon amit az eső hozott magával szinte már ritmusosan lépkedtünk. Ha az én koromban lettél volna, vagy ha én lehetnek a te korodban ember belem szeretnél azért aki vagyok és nem azért érdeklődnél ami most vagyok...
Az autóban csendben hallgattunk Billie Eilish egyik nagy slágerét amiért szó szerint oda vagyok az előadó szinte már félelmetesen azt dalolja mait épp érzek. Hana combján pihent jobb kezem, amit gyengéd simogatással halmozott el a lány.
Jobb kéz fejemet kis körökkel kényeztette míg az én arcomon nem lehetett vissza vonni azt az elégedett és öntelt vigyort.
Szinte már félelmetesen közel jártunk Hana otthonához  így próbáltam a lehető leglassabban haladni az autóval. Persze ezért egy páran még rám is dudáltak. Egyáltalán nem érdekelt.
Majd egyszer csak a ház előtt voltunk. Félelmetes mennyire gyorsan telik mostanában a lány mellett az idő. Szinte már sötétedett mikor mind ketten ki szálltunk.
-Holnap reggel érted jövök.-
-Jó akkor holnap is lógni óhajtasz?- Nevet fel Hana miközben hozzam lép.
-Nem holnap már suli van nem szeretném ha végettem romlana az átlagod.-
Kezeimet Hana formás csípőjére simítom, hogy közelebb tudjam húzni magamhoz.
"Most meg akar csókolni?" Hana gondolatán elmosolyodtam és bátorságot vettem ötletéből, egyáltalán nem akartam meg csókolni féltem, hogy hamar tennem meg.
De ha ő ezt akarja nincs akadálya.
-Hana köszönöm ezt a napot tudod régen nem éreztem magam már embernek és te el tudtad feletetni, hogy már rég nem vagyok az.- Húzom még közelebb a lányt. Szinte már semmit sem hallok Hana szívverésen kívül. Az érzelmek amik benne vannak szinte beteggé tesz.
-Holnap találkozunk.-Súgom füléhez majd vissza hajolok elé. Szemébe nézek némán kérdezem, hogy meg e tehetem. "-mire vársz tedd meg-" ennél több nem is kellett olyan gyorsasággal hajoltam Hana mézédes ajkaira, hogy az a fénnyel is versenyezhetne.
Lássam csókoltam ahogy csak tőlem telhet.
Ki élvezve magamba szívva ezt a bódító érzést.

Késve de itt vagyok igazán szégyellem magam mert most tényleg van ideje az embernek, erre nem írok semmit...
Sok a tanulni valóm az igazat megvallva most tenném le az angol nyelvvizsgám de ugye ezt így nem lehet és félek a végén még meg kell írni ami egyébként el lett törölve (nem is de mind1) 
Szóval csak annyit akartam hogy elnézést ígérem próbálok jobb részt hozni és gyakrabban és szeretném megköszönni az 1k olvasót pont szülinapomon lett meg szóval ez olyan ajándék a szememben

Most néztem mikor írtam ezt és tejooooeeeeegggg....
Több részt terveztem kirakni egyszerre ezért halasztottam sorry:))))