Mikasa tétlenül álldogált a hadnagy ajtaja előtt. Végig nézett saját ruháján. Egy egyszerű fehér hállóing volt. Minden lány ilyenben aludt. Kivéve a frissen szabadult Annie-t. Ő az nap éjjel Armin egyik ingjében aludt. Mikasa tudta , hogy holnap a hadnagy kinyit egy szobát és bevezényli őket takarítani. Takarítani. Ettől a gondolttól halkan nevetni kezdett. Ők akik a legelitebb tagjai a katonaságnak és a Felderítő Egységnek holnap Annie szobáját teszik rendbe ,mert a hadnagy tisztaság mániás.
- Oh, igen a hadnagy - Mikasa gondolatai tovább kalandoztak Rivaille-ra. Alacsonyabb volt nála , de aprónak érezte magát mellete. Volt valami különös erő abban a fétfiban. Valami furcsa ,érthetetlen erő  ,amit Mikasa minden áron meg akart fejteni.

- Bemegyek - határozta el végül és kopogt. - Várjunk mi van ha alszik ? - gondolta riadtan.
- Szabad - szólt ki Rivaille reketes hangja. Mikasa kinyitotta az ajtót és belépett. Végig nézett Rivaille-on. Nem volt uniformisban és most látta így először. Egy bő ing és egy alsónadrág takarta a testét. Mikasa egy kicsit el is pirult ,mikor meglátta a férfin lévő kevés ruhát. Ezért a tekintette tovább repült. Az asztalán egy bögrébe gőzölgött a teája. Mikasa tekintette a papírokra és az üres tintás üvegre vándorolt.
- Mit csinál ? - kérdezte a lány kíváncsian.
- Jelentést írok szaros. Ha nem lenne egyértelmű  - felete Rivaille unottan.
- Miről ? A minden napos tevékenységünkről ? - kérdezte a lány kaján vigyorral.
- Annie ébredésséről - felete tárgyilagossan a hadnagy.
- Ehhez nem kéne kikérdeznie Armin-t ? - fagatózott tovább a fekete farkas.
- Én is láttam felébredni Annie-t - felete Rivaille.
- De hogy....? - kérdezte meglepetten Mikasa.
- Legyen elég annyi , hoyg Armin néha körül nézhetne - mondta a hadnagy és megigazította a papírajit. Mikasa meg is elégedett ennyivel. Ezzel együtt meg is győződöt arról , hogy Rivaille mindig , mindent tud.

- Ne állj ott ,mint egy szerencsétlen kölyök ! Gyere már , ülj le ! - mondta Rivaille és a sarokban lévő székhez lépett majd felemelte. Mikasa ekközben leült az íróasztalhoz és átfutotta a jelentést.
- Nem hiányoznak innen az időpontok ? - kérdezte Mikasa hozzáértő szemmel. Rivaille meglepődött azon ,hogy ért hozzá ,de válaszolt.
- Mivel az egész 20 perc alatt történt nem tartottam fontosnak - felelte egyszerűen.
- Ezt azért hozzá fűzhetnéd - javasolta Mikasa.
- Rendben -mondta Rivaille és a fiókhoz lépett. Kihúzta apró ,teli tintás üvegek voltak benne szépen elrendezve.
- Csináld ! - utasította és a lány felé nyújtotta a fekete üvegcsét. Mikasa remegő kézzel elvette és oda firkantotta az idő pontokat.
- Meg vagy elégedve ? - kérdezte Rivaille irónikusan.
- Természetesen - felete Mikasa legalább annyi pimaszsággal a hangjában , mint amennyi gúny volt a hadnagyéban.

- Miért jöttél ide ?- kérdezte Rivaille köntörfalazás nélkül.
Folyamatosan figyelte a lány arcának vonásait. Tudta mikor hazudik , eleget nézte hozzá.
- Azért... Azért - dadogta Mikasa ,hisz ő maga sem tudta igazán.
-  Megprobálhatsz hazudni szaros , de úgy is kiszedem belőled az igazat. Javaslom ne húzd az időt kölyök - mondta Rivaille rezzenéstelen arccal.
- Rendben -felete Mikasa és szembe fordult a hadnaggyal aki mögöte állt.
- Rettegek - vallota be őszintén.
- Rettegsz ? Még is mitől ? - kérdezte Rivaille és az ablakhoz ment. Nem akart ránézni miközben beszél ,hisz tudta ,hogy szilánkosra fogja törni a szavaival.- Hogy Eren meg fog halni ? Ez ellen nem tehetsz semmit. Hogy elbuksz ? Ez csak is rajtad múlik. Hogy nem éred el a célod ? Mi a célod Mikasa ? -tette fel az utolsó kérdést ,amire már nem tudta a választ. Megfordult és ekkor meglátta , hogy Mikasa sír. Volt valami szemet gyönyörködtettő ebben a sírásban. Valami különös erő ,ami Mikasa jeleméből fakadt.

- Hogy lehetsz ennyire érzéketlen ? - kérdezte a lány könnyektől áztatott arcal. Rivaille-t pofon ként érte a kérdés. Mikasa pont olyannak látta ,amilyen a legkevésbé akart lenni ; egy érzeketlen gépnek.
- Nekem kell valami biztos - folytatta Mikasa zokogva. - Nem egy cél. Egy biztos pont, egy ember. Egészen eddig Eren volt. Csak áltatam magam azzal , hogy meg kell védenem. Nem neki volt szüksége rám , hanem nekem rá. De most meg fog halni. Mit tegyek ? Haljszoljam magam a munkába, a katonaságba vagy őrüljek bele a fájdalomba ? Mond meg mit tegyek ! Könyörgöm Rivallie !- kiáltotta Mikasa és még hangosabbn zokogatt. Rivaille valami egészen szokatlant tett. Oda lépett a lányhoz és átölte. Mikasa a férfi ölelésébe temetkezett és sírt. A férfi tudta , hogy most egy barátra van szüksége és nem egy szeretőre. Ő is érezte magát ilyen gyengének ,ilyen összetörtnek és ezt el akarta mondani a fekete farkasnak.
- Tudod Mikasa - mondta és egy kicsit elhúzódott , hogy a szemébe nézhessen. - Én is éreztem magam így. Én is voltam összetört....
- Mi történt ? - kérdezte a lány megfeletkezve a saját nyomoráról. Rivaille nyelte egyet ,még soha senkinek nem beszélt a múltjáról és éppen arra készült. Lehunyta a szemét és felidézte a véres testeket.

- Régen az alvilágban éltem - kezdet bele és ökölbe szorította a kezét. - Volt két barátom. Egy vörös lány Isabel és egy fiú ,akit mióta az eszemet tudom ismert Farlan - ahogy kimondta a neveket a szemeibe könnyek szöktek. - Szereztünk 3 ODM felszerelést és a katonáktól loptunk az alvilág árváinak. Egy nap megkerestek egy megbízással. Meg kellet ölnöm Erwin-t és cserébe álampolgárságt kaptunk a felszínen. Nem számított , hogy elfogadjuk- e az ajánlatott vagy nem. A parancsnok akkor is megkeresett minket. Kényszerített , hogy csatlakozunk a Felderítő Egységhez. Néhány hónap kiképzés után részt is vettünk az első falon kívüli expedícionkon. Hatalmas vihar volt úgy gondoltam ez a legjobb alkalmam. Elkövettem azt a hibát, hogy magukara hagytam a barátaimat. Egy titán végzett velük. Akkor ropantam össze. Az óriást cafatokra szagatam. Olyan voltam ,mint te ,mikor Eren-t elragadta a nőstény óriás. Egyedül maradtam Erwin pedig a pártfogásába vett. Megmutatta , hogy válhatok az emberiség haszánra. És jelenleg itt tartok - fejezte be végül a kis történetett.

Életében először mondta el ezt valakinek. Erwin-en kívül senki se tudta a teljes igazságot , még Shila sem. És most alig 2 év ismeretség után elmondta Mikasa-nak. A lány felállt a székéből oda lépett hozzá és átölete. Rivaille először meglepődöt majd viszonozta. Furcsa volt neki a lány ölelése. Valahogy nem volt idegen.
- Köszönöm - suttogat Mikasa a férfi vállába.
- Még is mit kölyök ?- kérdezte Rivaille a szokásos életunt arcával.
- Hogy nem hagytál meghalni - felelte a lány mosolyogva.- Kérhetek valamit ? - kérdezte félelemmel és izgatotsággal a hangjában. Rivaille kis gondolkodás után bólintott.

- Itt aludhatok ? - tette fel a nagy kérdést. Rivaille egy kicsit tétovázott.
- Na most mi legyen? -gondolta - Ha itt alszik türtőztetnem kell magam. Nem érhetek hozzá egyetlen ujjal sem.
- Felőlem - felelte a tőle néhány centire álló lánynak. A szó amit kiejette távolság tartó volt ,de a hangja kedves. Lassan elváltak és Rivaille befeküdt az ágyába. Nézte Mikasa-t ahogy elfúja a gyertyát és be fekszik mellé. Először elég kellemtelenül érezték magukat , de lassan megtalálták a bátorságukat. A folyosón léptek zaja hallatszot , de szinte alig halloták a szív verésüktől. Lassan az oldalukra fordultak. Rivaille védelmezően átölete a lányt ,aki hozzá simult. Kellemes vol számukra így. Valamiért biztonságot adott nekik a helyzet.

- Köszönöm- mondta újra Mikasa. Rivaille megsimmogatta a dús fekete haját. Lehunyta a szemét és hagyta , hogy az álmok magukkal vigyék , miközben a titkos szerelme hozzá simult. Mikasa is lehunyta a szemét és hallgatta a férfi szívének szabályos ütemét. Erre a zajra aludt el és a bőrének melegségére.

Hi !
Boldog karácsonyt mindenkinek🌲
Rivalle Ackerman neked meg boldog szüli napot.❤
Helyesírásu hibákért ne vegyétek a fejem.