Rivaille dühösne száguldott Erwin irodája felé. Alig pár óra volt még az indulásukig és erre Erwin az irodájába parancsolta. A hadnagy vágtató lépetekkel rontott be , teljes felszerelésben. Nemes egyszerűséggel kirúgta az ajtót.
- Mi olyab kurva fo......- akadt meg a beszédben ,mikor meglátta Erwin-t Hanji-val. A parancsnok a nő ajkain függött. Elsőre észre se vették Rivaille-t. Erwin a nő csípőjére simított , Hanji pedig átfogta a nyakát és lábujjhegyen állt. Így csókolóztak amíg Rivaille meg nem zavarta a csodás pillanatott.
- Khm Erwin - "köhintett" egyet a hadnagy. Csak ekkor vették észre Rivaille-t. Azzonal elhúzódtak egymástól. Hanji arca rákvörös lett ,de Erwin arcám is megkejent egy rózsaszínes folt. A barna nő két tenyerébe rejtette zavarát és gyorsan eliszkolt a helyszínről. Nem mert Rivaille-ra nézzni csak gyorsan elfutott.

-Hogy is volt az a mondatod ,hogy ne kezdje ki a beosztotammal ? - kérdezte enyhe gúnyjal a hangjában Rivaille Erwin-től a nő után meredve. Kivételesen még egy gúnyos és felsőbb rendű mosolyt is megengedett magának.
- Ez egyálatalán nem az aminek tűnik - nyelt egyet a parancsnok ,majd erőt vett magán és megköszörülte a torkát és hivatalos hangon kezdett beszélni.
- Figyelj rám Rivaille !
- Tch - cicentet közbe a hadnagy. Erwin viszont nem zavartatt magát.
- Bármi történik Ymir-t vissza KELL juttatnod.....
- Minek ? - vágott közbe Rivaille unottan.
- Ymir ereiben királyi vér folyik. Ő a trón jogos örököse. A valódni neve ; Ymir Ruts. Ha visszatértetek megkoronázuk őt. Egyedül így váltahatjuk le a királyt polgár háború nélkül. Érted ,hogy mit akatok ? - vonta fel a szemöldökét a férfi.
- Hogy visszahozzam azt a szarost , aki a legjobban gyűlöli a trónt ,hogy ráültesd -felelte a hadnagy.
- Nagy vonalakban igen -vallota be Erwin.
- Ugye tudod ,hogyha ez a terv kudarcot vall nem csak a te hanem mindeni életébe kerül ? - vonta fel a szemöldökét a hadnagy.
- Tisztában vagyok vele - felelte a parancsnok. - De inkább hallok meg ,mint hogy akadályozanak abban ,hogy leromboljam a falakat - felelte Erwin indulatosan. A szemeiben égett valami. Egy csodás fény ; a tenni akarás. De nem tehetett semmit amíg Fritz király ült a trónon. Addig falakba voltak zárva és tudta ,hogy Ymir egy új kor hajnala. Egy reformokkal teli jövőt látott a shifter lányban. Ymir olyan volt ,mint egy értékes kincs ,ami hozzá segít egy hatalmas jutalomhoz. Ebben az esteben a jutalom nem más volt ,mint egy falak nélküli jövő. Erwin legszebb állma.

***

Ymir a a lován ült és feszülten várta az indulást. A tekintette a kapun függöt. Az elmúlt hónapokban több időt töltött a falakon kívűl ,mint bárkis más. Ezeken az utakon pedig hűséges társra lelet Jean-ban.

A hadnagy nem is igazán értette ,hogy miért akarja Ymir ,hogy állandóan mellete legyen ,de engedélyezte.
- Igaz ő nem tudják - gondolat Ymir mikor kilépett a hadnagy irodájából. Még ez első útja előtt. Azóta a fiú mindig mellete volt. Sose hagyta magára a gyötrelmeivel és félemeivel. A lány csigaháza lassan nyíli kezdet a fiú által. A burok ,amivel elzárza a külvilágot kezdet egyre vékonyabb lenni. Egyre többet mutatta meg az érzelmeit és egyre többet mosolygot.

Jean pedig örömét lelte ezekben a mosolyokban. Főleg akkor mikor a lány alvó arcát díszítették. Szépséges arcát ,akor nem látta más csak a barna fiú. Akkor csak az övé volt a látvány. Barnás bőre gyönyörű szép volt és hibátalan. Baran haja kócosan esett a párnára. Cseresznye szín ajkai ,pedig szinte világítottak a bőrén is és a fehér ágynemű között is. Jean rengeteszer érzett kísértést ,hogy megcsókolja a lányt. Számtalanszór akarta Ymir sötét piros ajkait a sajátján érezni ,de tudta ,hogy Ymir még nem áll erre készen. Az első érintések is komoly kihívást jelentetek számukra. Az első ölelések és kézfogások. Csak nagyon lassan oldódtak és bíztaka meg a másikban. Főleg Ymir vívot harcokat lelkével.
- Ő nem Berthold - ez volt az a gondolat ,amit meg kellet szoknia. Megérteni ,hogy Jean egy ehy olyan személy ,aki valaha is bánatni fogja. Ott volt vele minden éjjel míg el nem aludt és ott volt minden reggel mikor felébredt. Sose hagyta magára és Ymir-nek erre volt szüksége. Biztosnságban érzete magátal a fiú melelt. Szinte sose értek egymáshoz. Csak nagyon ritkán ,bár sejették ,hogy a másik gyengéd érzelmeket táplál irántuk nem mertek közeledni. Még nem. Ymir-nek idő kellet. Hosszú , nagyon hosszú idő ,amit Jean hajlanó volt türelmesen kivárni. Nem csak napokról vagy hetekről volt szó. Ymir-nek hónapok és évek kellettek ,hogy újra ugyan az az ember legyen ,aki volt.

Jean pedig hajlandó volt várni a lányra ,hogy önmagában minden kérdésre válaszoljon. Várni ,hogy ő is lépjen ,ha csak egy egészen kicsit is.

Ymir megfogta Jean kezét. Ez is egy olyan dolog volt ,amiben némán egyeztek meg. Sose értek egymáshoz ha Ymir nem egyezett bele. Nem mindig a lány kezdeményezett ,de Jean mindig megvárt az engedélyét ,ami legtöbbszőr nem volt több egy néma fő hajtásnál vagy pillantásnál.

-Ő nem Berthold - gondolta Ymir és a fiúra nézett. Sose érzett így az előtt. Szeretett Historia-t. Nagyon szerette ,de az más volt. Jean olyan volt számára ,akit sose akart elengedni. Mint a fa meg a gyökerei. Összetartoztak talán örökre. Hatalmas szükségük volt egymásra. Mind a ketten elveszették a legjobb barátaikat és ez a közös veszteség összekovácsolta őket. Ymir továbbra is Jean-t fürkészte. Barna színű haját és szemeit. Sokak tartották ló fejűnek ,de Ymir számár gyönyörű arca volt. Férfias volt és valami különleges erőt adott Ymir-nek. Nem tudták mit jelent számukra a másik csak azt ,hogy fontosak egymásnak.

- Ymir - szólalt meg Jean és a lányra nézett. - Csodás királynő leszel - ajándékozta meg a lányt egy boldog mosolyjal.
- A kapukat kinyitni ! - szelte át Erwin mély hanja a levegőt. A kapu kinyílt és a katonak útnak indultak. Megkezdődött a 63. Felderítőút.

***

Már nagyon közel jártak Shingosina-hoz. Nem volt vissza csak pár mérföld.
- Órásik ! - kiáltotta Sahsa. Mögöttük pedig megjelent két hústorony. Az út alatt nem igazán voltak titánok ,hisz ezért volt előtte ennyi idő. De óhatatlanul felbukkant néhány.
- Az erdőbe ! Szét szóródni ! - üvöltöttte Erwin.
- Maradjon velem alhadnagy ! - parancsolt Rivaille Mikasa-ra.
- Értettem uram ! - felelte a lány és ,amint beértek az erdőbe ő és a hadnagy a levegőbe repültek.
- Mindenki marad a lován ! - szelte át a hangjuk a levegőt. Az egyik óriás Sahsa felé kezdett rohanni.
- Sahsa ! - kiátotta Connie és fel akart szálni.
- Mardsz a seggeden ! -ordított rá Mikasa és gyorsan elintézte a titant. 1 méter hosszan és 10 centi mélyen vágta be annak nyakszirtjét majd Rivaille mellé repült.
- Előre megyek ! Alhadnagy kövessen ! -hangzott Rivaille újabb parancsa.
- Igenis ! - válaszolta az egysége.
- Tch - felelte majd a felszerelése kampóját kilőve előre repült Mikasa-val. Visszfordult ,hogy megnézze minden rendben van-e ,de ekkor szörnyű dolog történt.

Egy óriás ugrott elő a fák mögül és beleparaott Rivaille-ba. A férfi fájdalmas üvöltést hallatott ,ahogy az óriás belevájta a fogait.
- Rivaille !!- sikította Mikasa és az óriásnak ugrott. Gyorsabb volt ,mint a villám és úgy pördült meg a levegőben ,mintha a földön járna. Át vágta a titan nyakát. A lény éléttelen teste a földre hullot ,de a szájában továbbra is ott szorongatta Rivaill-t. Mikasa oda rohant. Szét feszítette az óriás száját és kirángatta a párját. A férfi viszont rettenetes állapotaban volt.

A bal karját könyöktől lefelé már lenyelte a titan ,ahogy a lába sem volt már a helyén. Jó pár méterre tőlük hevert. A testéből patakokként ömlött a vér. Szervei a mocskos földre hullotak. A fájdalom ,amit érezett brutális volt ,de kezdett szűnni. Érezte ,hogy egyre jobban tompul ,hogy meg fog halni. Érezte ,hogy a fájdalom meg fog szűnni ,de ezért az életével kell fizetnie.
- Rivaille ! - sikította Mikasa. Az arcán a rettegés ült. A lelkében millió érzelem kavargott ,de ebből a legerősebb a kétségbeesés volt. Ömlöttek a könnyei ,miközben kétségebesetten próbálta elállítani Rivaille vérzését. Letépte a kabátját és próbálta bekötni a férfi oldalát. A kezével próbált elszorítani ,de a kabát pillanatok alatt átáztott. A lány keze és egész teste szinte úszott a vérben. Rivaille vérében.

- Mikasa - suttogta Rivaille erőtleül és vér bugyant ki a száján.
- Ne beszélej ! - kiabálta a lány zokogva.
- Mikasa nekem már mindegy - tette a kezét hatalmas erőfeszítések árán a lányéra. -Meg fogok dögleni kölyök ! Tűny innen ! -parancsolt rá.
- De nem nem hagylak itt ! - zokogta Mikasa és nem volt hajlamdó megmozdulni.
- Állj fel és harcolj vagy te is itt maradsz ! Tűnyj innen te szaros ! Nem hallod ?! - förmedt rá Rivaille és megragadta a lány ingét a mellkasán. Újabb adag vér ömlött ki a száján.
- Én nem tudlak.... Én...én...nem akarlak.... Nem hagylak itt ! - zokogta a lány és megfogta Rivaille kezét ,ami már nem tudott szorítani. A férfi szemeiben lassan halványulni kezdetek a fények.
- Ne hagyj itt ! -zokogta Mikasa és megrázta a férfi vállát.

Abban a pillanatban ért oda Shila Eren-nel. Nem is gondolkozva ugrottak le a lovukról és a haldokló Rivaille-hoz és a zokogó kedveséhez futottak.
- Ti mit csináltok itt ?! -ripakodtott rájuk Mikasa.
- Vágd el a torkát ! - parancsolta Shila Eren-nek nem törődve Mikasa-val. Mikor a fiú már letérdelt a nővére mellé.
- De Shila? - nézet rá értetlenül Mikasa és Eren. Nem tudták mit akar a lány ,de látták rajta is a pánikot.
- Csak csináld ,amit mondok ! -kiabálta Shila szintén kétségbeesetten. Először Eren ébredt a sokkból és teljesített a parancsot. Rivaille vére ezer felé kezedtt spriccelni és beterítette Eren-t , Shila-t és Mikasa-t. A fehér tigris ezzel egy időban végig vágta a karját majd a vért Rivaille nyakára folyatta. A lány szinte fekete vére a férfi sebén átt a testébe ömlött.
- Asibara ! -sikította a lány majd hátra esett a fűben. Egész teste rázkódni kezdett. A szeméből már csak a fehérje látszott , ömlött a testéből a vér és a szájából csorgott a nyála.

Rivaille sem volt sokkal jobb állapotban. Az ő teste is remegni kezdett ,de a vérzése elállt.

-Asibara ! - üvöltött rám. Hátra fordultam és meglátam a fehér térben tőlem pár lépésre. -Ments meg ! -kiabálta.
- De.....- próbáltam közve vágni.
- Gyerünk csináld ! - ordította ellent mondást nem tűrő hangon.
- Meghalhatsz ! - kiáltottam rá. Nem akartam engedni neki ,hogy ilyen veszélynek tegye ki magátt vagy a fiát.
- Nem érdekel ! - üvöltötte eszelősen és kétségbeesetten. Tudta ,hogy bátyjának csak percei vannak.- Gyerünk csináld !

Kénytelen voltan teljesíteni a gazdám parancsát. Lehunytam a szemem. Egy pillanat alatt visszanöveszettem Rivaille hiányzó részeit. Kipattantak a szemei és vett egy mély levegőt ,mint egy fuldokló ,aki feljött a víz alól. Köhögni kezdett és még kibugyant pár csepp vér.
- Rivaille - borult a nyakába Mikasa szipogva.
-Mikasa - simított a férfi a kedvese hátára és szorosan magához vonta.

- Shila ! - rohant Eren a lányhoz ,aki szintén kapkodta a levegőt.
- Jól vagyok - simított a hasára a fehér hajú miközbrn a testvérét fürkeszte.
-Jól vagyok - ismételte és átöllete Eren-t.

Hello tücsik❤
Remélem tetszett ez a rész.
❤