852. június 26

Fehér fény és végtelen fehér tér. A hely ,ahol Shila és én (Asibara) beszélgettünk először. A hely ,ahol a fehér tigris látomásai játszódtak. Az igaz álmainak helyszíne. Ahol a lelkek összekapcsolódnak. Nincs ott semmi , csak a végtelen tér és fehérség. Egy hely ,ami téren és időn át ível. A vélt igazságunk helye. Titkok és alkuk megkötésének helye. Egy hely ,ahol a lelkek emberi alakot öltenek és találkoznak.

Shila ezen a helyne ébredt. Eren mellé feküdt aludni ,de nem is álmodott először. Csak sötétség honolt álmában. Aztán megjelent a rejtélyes fehér fény. Shila tudta ,hogy nem szabad követnie ,de megtette. Megtette ,hisz egy ismeretlen és ősi ösztön erre sarkalta.  Valójában a fény közeledett felé. Egyre jobban és végül magával is ragadta. A fehér tigris újra lehunyta a szemét. Feje ernyetten bukott hátra a fehér földön ,amibe a haja is beleveszett. A karjait szét tárta maga körül és a földe ejtette. Nyugottan feküdt és nem mozdulat ,míg valaki meg nem szólítta. Valaki ,akit Shila a legkevésbé akart látni.

- Rég találkoztunk, Ackerman - szólalt meg Zeke érces hangja. A hang ,az egyetlen hang ,ami rettegéssel töltötte el Shila szívét.
- Nem is vágytam a társaságodra - nyitotta szét a lány a szemeit. - Jäger - morogta a fehér tigris és közben fel kelt a földről.
- Nincs jobb dolgod ,mint engem zaklatni ? Legalább álmomban hagynál békén - fortyogott Shila és mélyen Zeke smaragd szemeibe nézzet. Csak nézzte a számára gyűlölt szemeket ,amik hasonlítotzak ,ahoz a szempárhoz ,ami a legkedvesebb volt számára. Nézzte a férfit ,aki hozzá kapcsolódott. Tudta ,hogy Zeke nem szórakozásból kereste fel. Akart tőle valamit.
- Mit akarsz tőlem ? - sietette a lány párbeszédet ,mikor beállt a csend.
- Tudod te azt magadtól is - mosolyodott el eszelősen a shifter vezér és közelebb lépett a lányhoz ,olyan közel ,hogy csak pár centi volt köztük.- A kölyködet - simított a lány hasáa ,ahol a kis magzat pihent. Shila-ban pedig felébredt valami.
- Hozzá ne merj érni ! - üvöltötte a fehér tigris és ellökte Zeke kezét.

A férfi csak gúnyosan elmosolyodott. Shila ekkor megmarkolta a  nyakát és tiszta erőből szorítani kezdte. Zeke a nyakához kapott ,amire egyre erősebben fonódtak Shila ujjai. A férfi szemei kiguvadtak és a nyelve is dagadni kezdett ,ahogy próbált levegőhöz jutni. Próbálta lefejteni Shila ujjait a nyakáról ,de nem volt elég ereje hozzá. A fehér tigris egyre erősebben és erősebben szorította Zeke nyakát és mikor a vezér fal fehér lett ; durvá a földre taszította. A férfi feje előbb ért le ,mint a lába. Brutálisat csattant és szivárogni kezdett a koponyájából a vér. Shila a mellkasára lépett és a szemében vad gyűlölettel nézzte őt. Végre Zeke szenvedett és nem ő sikoltozott a fájdalomtól. Csak nézzte a vezért ,aki szaporán kapkodta a levegőt ,amihez végre hozzá jutott. Shila szája fél mosolyra görbült ,ahogy a szenvedő Zeke-t nézzte.
- Soha ne merszelj a gyerekemhez érni ! - üvöltötte Shila teli torokból. - Egyetlen ujjal sem ! - tette hozzá normál hangerőn ,de sokkal ijesztőbben. Hiszen a szemeiből sütött a gyűlölet. Zeke rettegve és értetlenül meredt Shila-ra. Még nem ismert azt az ősi ösztönt ,ami akkor hatalmába kerítette a lányt. Még nem ismerte az anyák gyilkos ösztönét. Az ösztönt ,ami gyilkosá teszi az anyákat ,hogy megvédjék a gyermeküket.

- Egyáltalán nem vagy abban a helyzetben ,hogy követelőzz - szuszogta Zeke ,amire Shila szemei résnyire szűkültek és még durvábban taposni kezdet a férfi mellkasát.
- Te voltál az utolsó emberem ,akiről azt gondoltam ,hogy bele esik egy ekkora hibába - mosolyodott el gúnyosan a vezér. Shila erre bele rugott ,de olyan erővel ,hogy Zeke arrebb csúszott a padlón. De ez már csak csapkolódás volt. Most erősebbek voltka a szavak ,mint a tettek. A szavak késként hatoltak Shila testébe és mélyebb sebet ejtettek bármi másnál ,pedig csak szavak voltak. A lány csak nézztek Zeke-t és egyre jobban lángolt benne a düh.
- Hogy szerethettél bele a kibaszott öcsémbe ? - kérdzte a férfi miközben felállt.
- Eren-t hagyd ki ebből !- sziszegte Shila ökölbe szorult kézzel és szikrákat szóró szemekkel.
- Ő a kölyköd apja vagy tévednék ? - vonta fel a szemöldökét Zeke egy fél mosoly kíséretében.   - Ch , szánalmas vagy Shila - mondta a vezér, amire a lány össze szorította a fogait.

- Elárultad az anyádat... - kezdte Zeke gúnyosan.
- Hallgass!  -motyogta Shila.
- Bele szerettél a gyilkosába... - szúrta mélyeb a kést a vezér.
- Hallgass !! - mondta a lány.
- És szét is tetted neki a lábad... - forgatta a kést a férfi.
- Hallgass !!! - üvöltötte a fehér tigris.
- És a kölykét hordod.... - adta meg az utolsó szúrást Zeke.
- Hallgass ! - csapta arcon Shila. A szemei villámokat szortak.
- Nem Eren küldte oda az embereit ! Nem Eren adta ki a parancsot ! Nem Eren szúrta le ! Mis kezében volt az a kés ! Egy fizetett gyilkos kezében ! Nerir adta ki a parancsot ! Egy kibaszott katona ! TE VOLTÁL ,AKI MEGÖLETTE AZ ANYÁMAT !!! És te még itt vagy ! Mis és Nerir halottak !! Én öltem meg őket ! A saját két kezemet mocskoltam be ,míg te másokkal végeztetted a piszkos munkát ! Ők halottak Zeke !! De te még itt vagy !! Te és én még itt vagyunk !! - ordította Shila. Csak üvöltött folyamatosan és gondolkodás nélkül. Mindent kimondot ,amit addig magában tartott. A szemeiből áradta a gyűlöket és ezekben a szemekben megjelet egy-egy kósza könnycsepp. Egész teste reszkette a dühtől ,hisz a múlton már nem volt képes változtatni. Csak nézzte Zeke-t ,aki bele remegett a pillantásába. Sose látta még ilyennek Shila-t. Amíg vele volt enegelmesen meghajolt neki ,hisz a lány is érezte a kínzás fájdalmát. Attól ,hogy nem maradtak sebei még érezte. Emlékezett minden egyes vágásra ,amit Zeke a testén ejtett. A legnagyobbra és a legkisebbre. A legfájdalmasabbra és a leggyengédebbre. Minden egyes sebre.

- Ők halotak - szólalt meg újra a lány. Hangja élesen csengett az uralkodó csöndben és a szavak melyeket kiejtett rettegéssel töltötték el Zeke-t. - Te viszont élsz - mosolyodott el a lány. - Sose voltam még ilyen közel a bosszúmhoz - remegett meg újra a hangja. Félt ,szinte retteget ,de nem engedhette meg magának ,hogy meglátszon rajta. Okos volt. Tudta, hogy hogyan kell beszélni ahoz ,hogy félelmet keltsen másokban. Ismerte a technikáját.
- Ne kiabáj ! De lény határozott ! Ne remegjen a hangod ! Nézz a szemébe ! De ne bámulj ! Ne mutass félelmet ! Húzd ki magad ! Hazudj ! - cikáztak a gondolatok a lány fejében ,de Zeke átlátott a szitán.

- Egyszer nekem azt mondták : ha megölöm a fehér hölgyet a poklot szabadítom magmara - húzodott Zeke szája gúnyos mosolyra. - Sose gondoltam volna ,hogy a pokol egy hozád hasonló csinos lány lenne - nézett Shila szemébe ,ami már nem szikrázott ,hanem egynesen lángolt a haragtól.
-Meg kereslek Shila - sziszegte Zeke. - Megkereslek és megölek. Téged , Eren-t és a kölyködet is. Megszegted az esküdet....
- Én is keresni foglak - vette bírtokba Shila ajkait is egy gúnyos mosoly. - Megölöm a nődte és gyerekedet is ,de veled nem végzek - lépett közelebb a lány. Érezte ,hoyg rátapintott a férfi gyengéjére. - Azt akarom ,hogy úgy szenvedj ,ahogy én - súgta a fehér tigris a férfi fülébe.
- Honnan tudsz te...? - hebegte Zeke értetlenül.
- Ne feledd el ki is vagyok - sziszegte Shila.
- Akkor így állunk - tért vissze a vezér hideg vére. - A győztes életben marad , a veszetes mindent elveszít. Míly kegyetlen alku - modbta Zeke és hátat fordított Shila-nak majd a fényesség felé indilt.
- Zeke - szólt utána a lány. - Gonoskodj az embereidről...
- Miért érdkel ez téged ? - állt meg a férfi ,de csak egy pillantar.
- Az legyen az én dolgom - motyogta a lány. - Még találkozunk , shifter vezér ! - búcsúzot Shila.
- Még találkozunk , fehér tigris ! - mondta Zeke majd a teste a fényeségbe veszett.

***

- Hajnalodik - sutogta Eren és Shila arcára csókolt.
- Igen - motyogta a lány és megdörzsölte fájó szemeit. Ez volt az ára az álom béli találkáknak. Shila úgy érezte ; ezer apró tűt szúrnak a szemébe ,de tűrte. Lassan szétnyitotta a szemét majd megfordult és Eren mellkasának bújt. A fiú a fehér tincakebe simított.
- Lassan itt lesz Armin - motyogta Eren.
- Alszotok még ? -lépett be az ajtón a szőke.
- Nem - ült fel Shila, Eren pedig követte a példáját. Armin az asztalhoz lépett és rátett egy kis szerkezetett. Az egyik vége olyan volt ,mint egy tölcsér. Egy cső indult ki belőle ,ami a teteje felé ketté vált. A végén pedig két füldugóhoz hasonló dolog volt.
- Hanj-tól szereztem - magyarzát Armin a két értettlen tekinetette látva. - Mivel túl vagy a harmadik hónapon ,valószínüleg van szívhang - tette hozzá. Shila levette a hasáróla takarót majd felhúzta a polóját. Armin a fülébe tette a dugóka ,a tölcsért pedig a lány hasára. Mozgatni kezdet a tölcsért ,hogy megtalálha a kis magzat szívét.
- Meg van - mosolyodott el és kivette a füléböl a dugókat majd Shila-nak adta. A lány a fülébe tette. Hallota ,ahogy a gyermeke szíve egyenlő ütemben ver az övével. Egy addig ismeretle boldogság járta át. A szemeibe öröm könnyek szöktek. Túl boldog volt ,így a szíve mát nem bírta elvisleni. Ezért tört ki könnyekben. Könnyekben ,amik egyre sűrűben áztatták az arcát.
- Eren - motyogta és a fiú kezébe nyomta a füldugókat. Eren értetlenül nézett rá ,majd a fülébe tette. Az arca teljesne megváltozott. Szinte falfehér lett majd lassan ő si sírni kezdett. Észre se vették ,ahogy Armin kiment. Csak nézzték egymást. Könnyes szemekkel és érezték ,hogy valami gyönyörűnek lettek a részesei ; egy új életnek.
- Köszönöm Shila - ölelte át a lányt Eren. - Köszönöm - suttogta és Shila ,akor megérzett valamit. Valamit ,amihez először nem is mert hozzá érni. Egy régi érzést kapott visza ,amit elveszett a falakon túl ; a szeretettet. Végre magához tért az álmából és mert szeretni.

Hello tücsik❤
Most még egy kicsit ki kell bírnotok az érzelmesebb részekte. Még 2 bagy 3 lesz ,de utána ígérem leesz akcoí 😉