A Mária falon túl

A Nap lebukni készült, fényének utolsó sugarai a hegyeken lejtettek lágy keringőt. Zeke ezt a táncot nézte. Házuk falánka támaszkodva állt. A karjait keresztbe fonta magaelőtt és a tekintetét nem vette le a hegyen játszó narancsos fényekről. Hallk sóhaj hagyta el az ajkait. A felsége tőle néhány lépésre ült. Fonott székek és egy asztal. Ez volt a ház előtt. A ház előtt ,ami annyi kínt okozott az embereknek. Zeke lehunyta zöld szemeit ,amik kísértetiesen hasonlítottak Eren smaragdjaira. Szőke hajába belekapott a finom szél. Bár a szél langyos volt Zeke tudta ,hogy a váltzással érkezik. Szétnyitotta a szemhéjait. A tekintette Ella-n állapodott meg. A nő hosszú vörös haja egészen a lapockájáig ért. Savó színű szemeiben melegség ült ahogy a férjét nézte. Fáradt volt ,de kisebb baja is nagyobb volt ennél a fáradtságnál. Idegessen tördelte az ujjait az asztalon. Vonásai nyugalmat tükröztek ,de belül tele volt kétségekkel.

- Megint elmész ? - kérdezte Ella a férjétől ,akinek a tekintette visszatért a hegyekre. Nem akart a számára oly kedves asszonyra nézni.
- Tudod ,hogy nem tenném ha nem volna muszáj - fordult Zeke a feleségéhez és leült a nővel szemben.
- Tudom ,hogy szükségünk van a shifter-ekre - mondta Ella és megfogta Zeke kezét. A férfi tenyere érdes volt és meleg. - De nem lehetne ezzel várni ? - kérdezte és tekintetét a férfira emelte. Szinte ragyogott ,ahogy a párját nézte.
- Ha elérik Shingoshina-t , a saját területünkre kerülnek. Miénk a hazai pálya előnye. Így könnyebb lesz Ella - csókolta meg a felesége kezét. - Elhozom őket. Te foglalkoz apám kutatásával. Gondoskodj róla ,hogy Markus addig megtanuljon átváltozni...
- Elmondjam neki ,hogy... ?-akasztotta meg a férjét motyogva Ella. Szemeibe pedig könnyek szöktek , a félelemtől.
- Nem fog emlékezni rá - válaszolt Zeke ,még mielőtt a nő befejezet volna a mondatott. - Teszek róla ,hogy ne emlékezzen - javította ki magát a férfi. Szorított egyet a felesége ujjain ,amik így egy kicsit el is fehéredetek. Bár a shifter vezér nem vallota be nagyon félt. Egyszer már elvettek tőle mindent. Nem akarta újra elveszítani a családját. A szüleit már elvette tőle ,nem akarta engedni ,hogy a feleségét és a fiát is megöljék. Néhány hónapja elhozt az apja jegyzeteit Jäger-ék pincéjéből. Ella-ra bízta a kutatásokat ,hiszen neki az éltükre törőkkel kellet foglalkoznia.

- Azt a kis kurvát nem is sajnálom - morogta keserűen Ella és most ő szorította meg a férje kezét. Elfolytotta a feltörni készülő indulatát ,de Zeke tudta ,hogy mennyi harag van benne. Tudta ,mert ismerte Ella-t és a gyűlöletett ,amit az iránt a "kis kurva" iránt táplát.
- Meg tudlak érteni - mondta Zeke és megcsókokta a nő kezét. - De szükségünk van rá és a gyerekére is ,mert....
- Mert valószínüleg átadja neki a démonát - fejezte be a vörös hajú nő. A férje komolyan bólintott. - Tudom Zeke. De nem akarok várni ! Az a buta ribanc megette Mina-t - mondta és a keze ökölbe szorult. Tudta ,hogy a fehér tigris sokkal jobb shifter ,mint a nővére volt ,de ettől még nem tudott megbocsájtani. Gyűlölte Shila-t. Gyűlölte az erejét , a fájdalom tűrő képeségét , a makacságát és a pimasz és magabiztos stílusát. Gyűlölte minden egyes lélegzet vételéért és életben töltött másodpercéért.
- Utálom az a kibaszott kurvát - morogta Ella. Észere se vette ,hogy tiszta erőből szorítja Zeke már fehér ujjait.
- Tudom - csókolta homlokon a kedvesét Zeke. - De pont ezért kell nekünk - simított bele a vér színű tincsekbe. - A vigyorgót is elég nehéz volt megszerezni. Hála annak a szaros kölyönek- morgott félig magában a szőke. - De meglett.....
- Most kicsit hosszabb lett az életem -suttogta Ella. A hangjában bűntudat csengett. A gyomra kis görcsbe rándult. A torkábna pedig megjelent a folytogató gombóc.
- Nem tudon miért nem te etted meg.... - kezdett bele újra a már ezerszer neki kezdett monológba.
- Ezt már egyszer megbeszéltük - mondta Zeke. Határozott volta a hangja és a tekintette ,de féltő is. - Rosszabb anya nélkül felnőni - pillantott a ház felé.

Ella tekintett követe a férjéét. A falak közt békésen és csendesen éledegélt egy szárnya szegett madár. Egy madár ,aki szárnyakra vágyott. Ella és Zeke legdrágább kincse ,aki fontosabb volt számukra ,mint az életük ; a kisfiúk, Markus. A két szülő szeme könnybe lábadt.
-Menyj ! -motyogta Ella, már fuldokolt a visszatartott sírástől. - Búcsuzz el tőle ! - a mosoly ,ami az arcát díszítette szelíd volt ,de a szeme és az arca könnyes. Zeke magához húzta és megcsókolta. Próbáltak parancsolni a könnyeiknek. Zeke nem is sírt ,de Ella ezt helyette is megtette. Sós ízt éreztek a szájukbam. Az elválás könnyeink sós és szomorú ízét. Lassan szétváltak az ajkaik. Zeke belesimított a felesége hajába és letörölte a könnyeket az arcáról.
- Ígérem visszajövök ! -csólolta homlokon Ella-t. - Visszajövök és együtt leszünk - súgta a tincskebe. A nő finoman tolta el magától és a zöld szemek találkozta a savó színűvel. Még egyszer utoljára ,majd Zeke bement.

Lassan lépkedett a fia szobája felé és közben buzgón törölte a könnyeit. Megállt az ajtó előtt és vett egy mély levegőt ,amivel a torkában szorító gombócot is valamennyire lenyelte.
- Markus - lépett be végül és magára erőltette egy mosolyt.
- Apa - mosolygott vissza a kisfiú sokkal őszintébben.

Zeke keserű örömmel nézte a gyermekét. A fiú haja vöröses volt , szemei tenger kékek és gyermeki ártatalanság csillogott benne. Keveredett a szemekben az apja zöld és az anyja savó színű szeme. Meglepően gyönyörű volt. Igazi tenger kék szemek. A vonása teljesen az apját tükrözték. Az orra kicsit hegyes volt , az áll kerek. Az arca kísértetiesen hasonlított az apjáéra csak nem volt annyira gondterhelt ,mint a férfié. A kisfiú olyan volt ,akár Zeke gyerek ként. Azzal a külömbséggel ,hogy a shifter vezér szőke volt.

- Most el kell menem - ült le Zeka a fia ágyának szélére.
- Miért ? - nézzet szomorúan az apjára Markus. - Nagyon muszáj ? - horgasztotta le a száját és közben megfogta az apja kezét. - Kérlek maradj itthon ! -ölelte át a kisfiú Zeke nyakát. Nagyon szorosan ölelte. Tényleg nem akarta ,hogy a férfi elmenyjen.
- Nem lehet - ölelte vissza Zeke a fiát. A szemeiben megjelent pár könnycsepp. - Vigyázz magadra és anyára is ! Megigéred ? - kérdezte miközben megpuszilta a gyerek homlokát.
- Persze - szipogta Markus. - Csak kérlek gyere haza ! - motyogta a kisfiú sírva és az apja vállába bújt.
- Haza jövök - suttogta Zeke és nem is tudta ennek a kijelntésnek a következményeit.

Hello tücskök ❤
Ez a rész is egy kicsit akciótlan lett 😅
És még jónéhány dolog magyaráztara vár 😉