Iko a tárgyalás után felviharzott az irodájába. Szinte tajtékzott a dühtől, mert nem kapták meg Shila-t. Forrongva bevágta maga mögött az ajtót és trappolva az asztalához rontott. Egy névtelen levél hevert rajta.
- Ki ez és mit akar! ? - gondolta Iko és dühösen feltépte a borítékot. A szemei teljesen elkerekedtek.

Iko hadnagy !
A tudomásonra jutott ,hogy maga és Wetari parancsonok megpróbálták megölni Rivaille Ackerman hadnagyot. Nálam van a parancsja. Ha szertné idézek is belőle , hogy lássa : nem a levegőbe beszélek.
" 851 március 10-én Rivaille Ackerman hadnagyot meg kell mérgezni anesztittel. "
Ha nem akarja , hogy ez a parancs a főparancsnok kezébe kerüjön; találkozom velem. Sina városban a Felderítők központjától négy utcányira. Ma (április 9 ) délben. Ha nem jönn el kap tőlem még két napot. Két nap múlva találkozhatunk a Felderítő Egység trosti központjában. Ha nem jönn el a tárgyalásukon fogunk találkozni.

F.F

Ha Iko nem ült volna le olvasni , valószínüleg össze is esett volna. Biztos volt benne , hogy a vád felségárulás lesz és a lehető legfelsőbb ítéletett szabják majd ki rájuk : a halált.
-Hogy került hozzá a parancsom ? Kinek F.F. a monogramja ? Azt hittem Ackerman rég elégette azokat a papírokat. De ki lehet ez ? - cikáztak a kérdésk milliói a férfi fejében. Iko még egyszer végig futotta a sorokat. Elég nyílt fenyegetés volt ,de nem tudta , hogy kitől. Biztosra vette , hogy feldrítős az illető , hiszen keményen védte az egységet és a központjuk közelében kérte az első találkozót , a másodikat pedig egynesen a főhadiszálásukra.

A leglogikusabbnak Shila tűnt ,de ő börtönben volt. Iko-nak eszébe jutott még Rivaille neve is ,de ismerte elégé a hadnagyot ahoz , hogy tudja ő nem kért volna találkozót. Ott volt még Mikasa neve is ,de Iko nem tartotta túl valószínünek , hogy az alhadnagy a maga feje után menyjen és ne Rivaille irányítsa. Hosszú percekig ült teljesen mozdulatalanul és csak a levelet nézte. Az írással sem jutott sokkal előrébb. Nagy nyomtatott betűkkel volt írva , ahogy az összes tiszt tudott írni. A fogalmazás módja nem volt túl hivatalos így akár egy szakasz vezető is írhatta. A hadnagy dühtől való remegése lassan át csapott félelemtől való reszketéssé. Már annyira remegett a keze , hogy nem tudta elolvasni a sorokat , amiket egyre tüzetesebben tanulmányozott ,de nem jutott előrébb.

Végül úgy döntött , hogy elmegy a találkozóra , mert a levélben való idézés , valóban a parancsai közt szerepelt. Retegett , hiszen Rivaille nem csak túlélte a mérgezést ,de kómába sem esett. Egyenlőre örült a pillanatnyi széthúzásnak a Felderítő Egység berkeiben ,mert így hátrébb került a mérgezés ,de tudta , hogy ez sem tart örökké. A fali órára pillantott a mutatók késő délelőtött jeleztek. Iko felkelt a székéből és a szobájába indult. Lassan komótosan ment le a lépcsőn. Nem sietett , pedig a vérnyomás valahol az egekben volt a félelemtől.

Bement a szobájába és átöltözött civilbe , hogy ne keltesen nagy feltünést , egy szinte névtelen környéken. Miután átültözött visszament az emeletre , hogy beszéljen az alhadnagyával.
- Amon ! -szólt be a barna hajúnak és belépett. A fiatal alhadnagya engedelmesen szalutált.
-Elmegyek , ha bárki keresne magánügy miatt vagyok távol - mondta a beosztotjának.
- Igen uram ! - szalutált Amon.

***

Iko komótosan sétált a találka helyszínére. Megállt az utca sarkán és neki támaszkodott az egyik ház falának. Percekig állt ott csöndesen. Néhány részeges bűnözőt leszámítva senki sem járt arra. A meleg tavaszi szél kellemesen simogatta az ember bőrét. Bele kapott a férfi tincseibe és összeborzolta a haját.
-Talán el se jönn - gondokta Iko a földet pásztázva , majd felnézett.

Tőle néhány lépésre egy nő állt. Egy nő akitől Iko-n végig futott a borzongás. A fekete drágakőként ragyogó szemeket dús szempillák keretezték és akár mennyire is szép volt az a szem keresztül szúrta a hadnagyot. Az arca nőies volt ,de szinte férfias erőt sugárzott. A haja rövidre volt vágva és a fekete tincsekbe bele kapott a tavaszi szél. A testartása magabiztos volt és különösen felsőbb rendűnek mutatta magát. Civilben volt ,de nadrágot viselt. A kopott ,piros sál a nyaka köré volt csavarva és az anyag jól ismert illatott árasztott. Ott állt Iko előtt , ő akiről azt gondolta a hadnagy , hogy csak Rivaille kis pincsije.

- A..Ackerman - dadogat Iko és a térde összekoccant az erőtől , amit a lány árasztott magából.
-Hadnagy - mondta ridegen Mikasa. Egy pillanatra farkas szemet néztek , míg elvonult mögötük egy kisebb társaság. Iko-nak ez alatt volt ideje magához térni a döbbenetből.
- Alkut ajánlok - mondta Mikasa és a sötét szemeivel lyukat égetett Iko egyáltalán nem tiszta lelkébe. A hadnagy bólintott , hogy folytassa.
- Nem fedem fel magát sem a parancsnokát , ha cserébe......

- Milyen bizonyítékai vannak arra , hogy magánál vannak a papírjaim ? - vágott közbe Iko ,próbált magabiztosnak látszani ,de nem volt túl meggyőző , hiszen remegett , mint a nyárfa levél. Mikasa erre gúnyosan elmosolyodott.
- Tch - cicentett egyet , ahogy Rivaille szokott és a zsebébe nyúlt. Egy összehajtott papírt vett elő és Iko kezébe nyomta a papirost. A férfi kibontotta és végig futotta a sorokat.
- Ez egy részlet a kis jelentéséből -mondta Mikasa rezenéstelenül. - Az eredeti nálam van....

- Rendben van - mondta gyorsan Iko egyre szaporábban véve a levegőt. Kezdett bepánikolni ,mert tudta , ha mind ez kitudódik ő is és Wetari is meghalhat. Mikasa közelebb lépett Iko-hoz , amire a férfi hátrálni próbált ,de útban volt a fal. A fekete farkas megragadta a hadnagy galérját és szorítani kezdete.

-Ha még egyszer Rivaille-hoz , a shifter-ekhez vagy az egységemhez mer érni , én megkeresem. És remélem tudja , hogy én nem csak keresek hanem vadászok. Vadászok , üldözöm magát és megölöm - sziszegte Mikasa. A tekintetétt mélyen Iko-éba fúrta.

Már csak azzal a sötét szempárral is ölni lehetett volna. Az éjszínű szemek keresztül szúrták a férfit , aki remegett a félelemtől és a pániktól egyszerre. A fekete irísz szinte tűzgömb ként izzot és a két nőies kéz a hadnagy nyakán egyre erősebben szorított. Iko egyre jobban fuldoklott. Ott abban a pillanatban megtanulat , hogy Mikasa-val nem érdemes packázni , hiszen retentő erős keze van. Iko nyakán a lány szorítása csak nagyon lassan enyhült. Mikasa elengedte Iko-t , aki a földre esett és szaporán kezdet vennei a levegőt , amihez végre hozzájutott.

- Akkor megegyeztünk ? -kérdezte maró gúnyjal a hangjában Mikasa a földön térdelőtől. Csak heves bólogatást kapott válaszul. A lány ajkaira egy gúnyos mosoly költözött. Még pár pillanatig hallgata Iko szenvedését majd hátat fordított és elindult.
- Rivaille-nak szerencséje van magával - szólt utána Iko ,mivel már rendesen kapott levegőt. Mikasa megállt ,de nem fordult hátra , csak vissza pillantott.
- Maga gyönyörű és fiatal -állt fel közben a hadnagy. - De ugyanakkor okos és erős. Egy nőnél ez egy igen veszélyes komibánció - mondta Iko. Ha nem is valotta be egy kicsit félt a nőtől és valamiennyire tisztelte is.
- Tch - forgatta a szemét Mikasa - Inkább a saját beosztotkai törődjön - morogta a lány és eltűnt a sötét, szűk utcák között.

***

- Hol a francban voltál !? - kérdezte Rivaille dühösen. -Már el kellet volna indulnunk !
- Dolgom volt - felelte a lány. Ez volt az egyetlen dolog ,amit csak évekkel később mondott el a párjának. Ez volt az egyeteln titka. Ez a rejtélyes találka , ahol végre nem a pénz , hanem az erő döntött.

Hi tücskök!
Lassan jönn majd valami izgi is 😉
Ígéren így lesz ❤
Addig is puszi 😜😋😋