Csak elmosódott foszlányok jutottak el Shila-hoz. Teljesen tompa volt. A szemei nyitva voltak , látott már ,de még ködös volt számára minden. A hang amit hallot , egyre hangosabb lett, közeledtek felé.
- Rivaille még nem mehetsz oda ! - kiáltotta egy női hang, de Shila nem tudta megmondani kijé. A fehér tigris lassan felült az ágyon. A szeméből pedig lassan szűnni kezdett a homály. Kezdet magához térni.
-Rivaille , állj meg ! - kiáltotta újra a női hang , amit Shila akkor már felisemert. Mikasa kicsit reketes hangja volt.
- Nem érdekel ! - kiátott vissza Rivaille és a cella ajtajához sétált.
-Uram , nem mehet be ! -akadékoskoddott az egyik őr.
- Rivaille Ackerman vagyok hadnagy , szóval vonszold arrébb a segged ! - üvöltött a hadnagy a fiúra. A kölyök meghökkenve nézett rá ,de persze arrébb ment.

Shila felkelt az ágyából , már tiszta volt. Rivaille berontott a lány börtönébe. A jég kék szemekben ült valami megvető. Shila legszívesebben belhalt volan a szégyenbe.
- Mi a franc volt ez ?! - üvöltötte Rivaille és felpofozta a hugát. Shila kicsit megtántorodott az ütéstől ,de nem is fizikailag fájt neki. Inkább az ok fájt ,de megállt és egyenesen Rivaille szemeibe nézett.
-Mit képzeltél !? Mi ez az egész ?! - üvöltött tovább a férfi és még két pofont kevert le a lánynak. Durván a falhoz lökte és ütni kezdet a nyakát és a mellkasát.
- Rivaille.....Rivaille....kérelek...kérlek-motyogta Shila , miközben a bátyja egyre erősebben ütötte már a hasát. A fehér hajú lassan összekucorododtt, ahogy Rivaille egyre durvábban ütötte. Retenetesen fájt neki. Jobban , mint minden ütés , amit addig kapott , mert nem csak a düh vezérelte ezeket az ütéseket , hanem a csalódás is. Érzelemi alapja volt és Shila attól az embertől kapta , akinek az életét köszönhette. Felfordult a gyomra magától.
-Rivaille állj le ! - rontott be ekkor Mikasa és elhúzta Rivaille-t Shila-tól. A hadnagy kirántotta magát a fekete farkas szorításából és felpofozta Shila-t. Hatalmas pofon volt.  A lány arca tűz vörös lett és a nyaka is beleroppant.

Rivaille lendítette az öklét , hogy újra üssön ,de ekkor egy fekete árny ugrott közéjük. Rivaille ökle csak miliméterekre Mikasa arcától állt meg. Csak a kontroljának köszönhette , hogy nem ütötte meg a lányt. Teljes volt a meglepetsége , ahogy a kedvesetét nézte.
- Mi..Mikasa - dadogat és leengedte a kezét. Értehetelen volt számára , hogy a lány közéjük ugrott.
- Elég ! - mondta a Mikasa és a párja mellé sétált. Így Rivaille újra láthatta Shila-t. A lány ,akit 11 éve ismert , akit huga ként szerette , akiben megbízott és aki áruló volt. Újra eluralkodott rajta a düh.

- Magyarázatott ! - kiáltotta a hadnagy és Mikasa-nak kellet lefognia nehogy megint Shila-nak ugorjon. A fekete farkas erősen tartotta Rivaille karját. A férfi szemeiben hihetelen volt az elkeserdés. A csalódotság volt az arcára írva és az elkeserítő tehetelen düh urlakodott az érzelemin. Csak nézte Shila sötét szemeit , amiben lassan eluralkodtak a könnyek.
- Rivaille...én...én -dadogta a fehér hajú. A szemei könnyben úsztak. Még gyenge volt az ájulástól ,de nem azért reszketett. Nem bírt megszólalni. Ólom súlya volt a tüdejének és remegett a félelemtől. A földet pásztázta , egyszerűen nem bírt felnézni.

- Mondj már valamit ! - ordította Rivaille , még a magyarázkodást is jobban viselte volna , mint ezt a némaságot. Legalább tagadta volna vagy hazudott volna újra. De nem , Shila csak némán hallgatott. Rivaillr a újra felpofozta a lányt a szabad kezével. Ez a pofon már nem fájt a lánynak , már nem érezte meg. A füle is zúgni kezdett tőle ,de már nem fájt. Már nem akart érezni. Semmit sem akart csak meghalni. Gyengén és erőtlenül fel akarta adni. Semmit sem akart , csak sírni. Sírni a fájdalomtól , ami ketté akarta szakítani.
- Az Istenért , mondj már valamit ! - kiáltotta Rivaille és az ő szemében is megjelent pár könnycsepp. Elkeseredett volt és dühös. Rég érezte már az árulás keserűségét. Shila szólásra nyitott a száját.
-Hadnagy - szólalt meg ekkor egy öblös férfi hang. A fekete hajú férfi a hang irányába fordult és szembe találta magát Erwin-nel.

- Kérem távozzon ! - utasította a parancsnok. Rivaille szemei penge vékonyra szűkültek ,de Erwin meg se rezzent.
-Tch, menyjünk alhadnagy - morogta Rivaille Mikasa-nak. Ingerülten viharzott el a pincéből a nyomában Mikasa-val. Shila utánuk révedt. A torkát a sírás folytogatta a szíve pedig meghasadni készült. Csak nézett Rivaille után könnyes szemekkel. Nem tudta elképzelni ,hogy hogy fájhat neki ennyire pár dühös szó. Pedig fájt neki. Jobban , mint a pofonok amiket kapott.
- Figyelj Shila ! - szólalat meg Erwin és a fehér hajú ránézett. - Így már senki nem tud meg védeni....
- De... - vágott Erwin szavába a lány. - Vannak enyhítő körülmények.... - dadogta Shila.
- Még pedig ? - vonta fel a szemöldökét Erwin. Shila erre beleharapot az alsó ajkába és a földet kezdte pásztázni.
- Ha nem kezdesz beszélni akkor kivégeznek - mondte Erwin. - Könnyen megúszhatuk volna ezt a cécót , ha mindent elmondasz....
- Értsd meg Erwin -kezdte Shila és végre felnézett a parancsnokra. - Nem beszélhetek .... Nem.....nem tehetem.. Nem tehetem meg - csuklott el újra a lány hangja. Szánalmasnak érezte magát ,de nagyon félt. Meg akart halni ,de nem akart ilyen könnyen feladni. A gyereke miat ,nem is tehette meg.

- Shila Ackerman ! - kiáltotta Erwin. - Parancsolom , hogy beszéljen ! -hangzott az utasítás. Ez már parancs volt , aminek engedelmesni kellett. Shila rettegve nyitotta szét remegő ajkait.
- Zeke teljesn neve Zeke Jäger - kezdte a fehér tigris és egyre jobban remegett. - Eren és Zeke -motyogta és ekkor bekövetkezett amitől félt. Megérezte a vér forró ízét a szájában. Oldlara fordította a fejét és a padlóra hányta a vérét. Erwin kikerekedett szemekkel nézte a természeteséget , ahogy megtörölte a száját.
- Zeke... Zeke és Eren...ők -liheget és újra vérzett ,de mostmár az orrából is folyt. Próbálta tovább folytatni ,de akár hányszor szét nyitotta a száját vért köpött a földre.
- Shila - mondta Erwin a földet pásztázva , mikor Shila abba hagyta a hányást. - Nem valószínű , hogy ez megvéd - mondta az igazat és a lányra nézett.
- Tudom - felelte Shila a földet tanulmányozva ,de titokban remélte , hogy elég lesz ez a kevéske elcsepegeteztet információ. Erwin bólintott és mivel nem akart mást távozott. Shila leült az ágyára és halkan dúdolgatni kezdett. Általában ezt tette , mikor egyedül volt. Sokáig csend uralata pincét és csak ez a halk dúdolás vízhangot.

***

Talán fél óra telt el mikor léptek zaja zavarta meg, azt a nyugodt csendet. Shila török ülésben ült az ágyán. A hátát a hideg falnak dönötte. Nem nyitotta ki a szemeit. Nem érdkelete ki jött.
- Szervusz Shila ! -ahogy meghallota a hangot a lány felkapta a fejét. Néhány lépésere tőle Eren állt.
- Eren - futott hozzá a lány ,de a zöld szemű ellökte. Shila csak egy kicsit lepődött meg , mikor az a két kar ,amik között biztonságban érezte magát , durván tolta el. Eren a földet nézte. Nem volt képes Shila-ra nézni. Túlzottan fájt neki. Nem tudta elviselni , hogy még a lány is elárulta. Shila könnyes szemekkel próbált a smaragd íriszek pillantásához férkőzni ,de nem járt sikerrel.

- Van még valami amit titkolsz ? -törte meg a kínos csendet Eren és felnézett. A tekintetében undor és csalódottság ült.
- Eren -kezdte halkan Shila ,de nem bírta folytatni. Eren tekintette jobban fájt neki mindennél. Minden szónál , ütésnél és kínzásnál nagyobb fájdalom volt számára az a pillantás. Minden benne volt , mident elmondot ,de mégis üres volt. Undor , gyűlölet és csalódorság ült a smaragd szemekben. Shila szemei pedig könnybe lábadtak.

- Eren -motyogta újra és megpróbálta megfogni a fiú kezét.
- Ne érj hozzám ! -kiáltotta Eren. - Még a végén megfertőzöl a mocskoddal ! Egy aljas áruló vagy Shila ! - üvöltött a lányjal. - Egy hazug áruló ! Gyűlölek! -ordította és a rács felé fordult. Szinte rohanva indult kifelé. A fehér tigris a karja után nyúlt.
- Eren -kiáltott a fiú után. Nem akarta elveszíteni. Őt már nem, azt nem élte volna túl. - Én.... -kezdte és a vállához nyúlt.
- Ne érj hozzám ! - üvöltötte újra Eren. - Ezt a mocskot nem lehet lemosni ! -vágta a lányhoz és elviharzott. Shila a padlóra térdelt és a maga elé bámult.

Amit Eren tett és mondott jobban fájt számára mindennél. Az a fájdalom elviselhetetlen volt. A kezeit a comjára tette és ökölbe szorította. Halkan sírni kezdett. A könnyei csak lefolytak az arcán. Próbált mindent elviselni ,de egyszerűen nem bírta tovább. Az egészben nem az volt a legszörnyűbb , hogy fájt Shila-nak, hanem az , hogy nem érzett mást a fájdalmon kívül. Mert Eren-nek igaza volt, hiszen a bűnt nem lehet lemosni. Az az ember bőre alatt rejtőzik és onnan emészti el.

***

Az este lassan közeledett. Shila az ágyán ült. A térdeit felhúzta és rájuk döntötte a fejét. A haja eltakarta az arcát , ami vörös volt a sírától. A sírástól , ami egyszerűen nem akart szűnni a lány számára. A sötét szemeket végleg megfosztották a ragyogástól és Shila-ban már nem volt semmi csak fájdalom.

- Hölgyem ,kérem távozzon !-mondta az egyik őr , amire Shila felemelte a fejét. A rács másik oldalanán pedig a fekete farkas áll.
- Mikasa Ackerman alhadnagy - mondta a nő a teljes nevét és rangját. - Álljon félre kadét ! -utasította a fiút , aki dünnyögt valamit ,de Mikasa nem figyelt rá.

Az egézs délutánt a levéltárban töltötte. Kihasználta a lehetőséget , hogy meggyőződjön valamiről , ami miatt álmatlanul forgolódott éjszakánként. Retteget a vérfertőzés lehetőségéttől. Megnyugodhatott , hiszen Rivaille és ő nem rendelkezdtek közös felmenőkkel , csupán mind a ketten az Ackerman klánhoz tartoztak. Fúrta az oldalát a kíváncsiság ezétt bele akart pillantani Shila aktájába is ,de ilyen iratok nem voltak , mert Shila halotként volt számon tartva. Ezért eljött a lányhoz , hogy megtudja kik a szülei és rokonok-e.

-Mit akarsz ? -morogta Shila és leengedte a térdét ,de nem nézett fel.
- Kik voltak a szüleid ? -vágott bele Mikasa keretelés nélkül ,de nem ment beljebb az ajtónál.
- Miriam Lins és Simon Ackerman - felelte tárgyilagosan Shila. Mikasa erre megütköve nézett a lányra.
-Most mi a bajod ? -kérdezte Shila dühösen.- Csak az ne mond , hogy a nővéred vagyok.
- Dehogy is - vágta rá kapásból Mikasa. -Az én szüleim Yukari Asicen és Paul Ackerman voltak- mondta a fekete farkas.
- Nem vagyunk rokonak - gondolata Mikasa. - Ahogy Rivaille és én sem. De ők.....

- Shila -törte meg a fekete lány a pillanatnyi csendet. - Rivaille a bátyád - motyogta halkan a fekete hajú lány. A fehér tigris erre felkapta a fejét és kérdőn Mikasa-ra nézett.
- Az ő szülei Kuchel Ackerman és Simon Ackerman- folytatta az alhadnagy. Shila teljesen meglepődött. Szinte kirántották a lába alól a talajt.
- Még ez is ? - gondolta bosszúsan. Nem hitte , hogy ennél rosszabb lehet egy nap.
- Rivaille tudja ? -kérdezte Shila nyugodtan , pedig ordítani akart, és visszahúzta a lábait az ágyra.
- Nem hiszem -mondta Mikasa Shila arcát fürkészve ,de a lány nem nézett rá.

-Egyenlőre ne mond el neki - motyogta Shila mocskos padlót szugerálva. - Ha kivégeznek egyáltalán ne mond el neki - mondta és felnézett Mikasa-ra.
- Miért ? - kérdezte a fekete hajú és a pillantását mélyen Shila-éba fúrta.
-Nem kell megtudnia , hogy még valakit elveszített - felelte Shila ,elfordította a fejét és a pince falát kezdte bámulni. -Enélkül is padlón lesz - motyogta és továbbra is a falat nézte. Mikasa bólintott , ezzel pedig néma szövetséget kötöttek. Néhány pillanatig csak álltak a csendben. Az alhadnagy pedig úgy döntött , hogy távozik.
- Mikasa - szólt utána Shila és a hasára simított. A fekete farkas megállt a rácsnál ,de nem fordult vissza , ahogy Shila sem nézett rá.
- Kérlek vigyázz Eren-re és Rivaille-ra -mondta Shila továbbra is a falat nézve.
-Nem csak miattad teszen meg - felelte az alhadnagy egy halvány mosolyal az arcán és távozott.

Hello !
Nem lett túl izgalmas ez a rész ,de azért remélem tetszett 😜