848 május 23

- Nem tilthatjátok meg nekem ! - kiabált Shila ,teljesen magán kívül volt.
- Ezt csak a te érdekedben tesszük -motyogta Isabel halakan és nem mert fel nézni.
- Ne döntsétek el , hogy mi a jó nekem...
Villámok , eső , vér.... Mindenhol vér..... Nem látok , nem látok semmit.... Ott az az Isabel nem ez lehetetlen... Nem az az ő .... azok ők....

- Nem ! -ült fel az ágyon Rivaille. Zihlált , ez a rémálom kísértete négy éve, mióta Isabel és Farlan meghalt. Nem tudta elfogadni. Egyszerűen nem volt képes rá. Az egyetlen ,aki maradt neki Shila volt és talán bele is bolondult volna a gyászba , ha Shila nincs. A huga aki soha sem bocsátotta meg neki , hogy hagyta meghalni a jegyeseket ,mert Farlan és Isabel előtt fényes jövő állt , egy jövő amit már nem vihettek végebe. Shila pedig túl fiatalnek tűnt ahoz , hogy ezt megértse. A valóság viszont az volt ,hogy még Rivaille-nál is jobban értette. Azóta a lány is volt a falakon kívül és 15 évesen is jobb katonának bizonyult több veteránnál. Erős és gyors volt , csak egy hibát rótak fel neki : az engedetlenséget. Rivaille körül pillatott a szobán. Shila az asztalánál ült és rajzolt.

- Megint ? - kérdezte a lány, de nem nézett fel a lapról.
- Öhm - bólintott a hadnagy. Hosszú idő telt el azóta , hogy először találkoztak. Hosszú idő ,ami alatt mindent megtudtak a másikról.
- Ma Sinaba megyek - mondta Rivaille és neki állt öltözni. - Velem jössz ? - kérdezte a lánytól.
-Ahogy óhajtja hadnagy - vigyorodott el Shila.
- Akkor jöjjön kadét - vitte tovább a kis játékukat a férfi. Ránézett Shila-ra és egyszerűen nem látta benne a gyereket.

Már 16 éves volt. Ettől pedig összeszorult a szíve. Bár az igazat megvallva soha sem látta benne a gyereket. Csak mikor először találkoztak Shila még gyereknek nézett ki. De akkor már nem. A fehér haja hosszan omlott a válára , fekete szemeiben szinte sosem volt gyeremeki csillogás , az arcvonásai tükrözték az életét. Nőies volt ,de ha az ember közelebb ment hozzá ,láthatta , hogy a szemei allat sötét karikák éltelnkednek , az arca pedig meggyötört. Az alkata nőies volt ,de nem túlzottan. A teste izmos és erős volt. Szép volt vagy legalább is Rivaille szépnek látta.

-Baj van ? -kérdezte a lány. Utalva arra , hogy a fivére pillanása túl sokat időzöt rajta.
- Menyjünk ! - morogta Rivaille.

***

Rivaille-t már az enyhe hányinger kerülgette a papír munkától. Nagyon fáratt volt már. Végül dühösen az asztalhoz vágta a tollát.
-Csinálja ezt akinek nincs jobb dolga - morogta és elfujta a gyertyát. Lerohant a szobájába és ruhástól bevágta magát az ágyába.
- Fáradt vagy ? -kérdezte Shila aki az asztalánál olvasott.
- Akarsz papirozni ? - vágta rá dühösen Rivaille. Shila pedig elmosolyodott a férfi mérgén.
- Képzeld ma megkerestek a Katonai Rendőrségtől - mesélet Rivaille a plafont bámulva.

- Mit akartak ? -kérdezte Shila gyanúltanul.
- A fehér tigrist keresték - felelte a bátyja.
- Kit ? - kérdezte Shila értelenséget szinlelve.
-Egy fiatal kadér csúnyán helyben hagyot pár embert Sina-ban -folytatta a mesélést Rivaille. - Megvert 2 nemest , 3 Helyőrségit és 7 embert a Katonai Rendőrségtől. Egy fiatal , erős fehér hajú lány tette a Felderítő Egységtől. A fehér tigtis ként emlegetik. Senki sem tudta megállítani. Nem ismered esetleg szaros ? - kérdezte  Rivaille kivehető cinizmussal a hangjában.
- Nem -válaszolt Shila talán kicsit túl gyorsan is és szigorúan a könyvet nézte , pedig már rég nem a sorokra figyelt.
- Kár. Azt hittem ismered - mondta a fekete hajú majd kiszált az ágyból és a huga mögé lépett.

- Nem verhetsz szará mindenkit aki egy kicsit is méltatja az apádat - súgta a fülébe. Shila kezei erre ökölbe szorultak.
- De....
- Itt nincs de - mondta Rivaille és szembe fordította magával.
- Ha nem hozzám jönnek be először talán már halott lenél...
- Törődj a magad dolgával - vetette oda Shila dacosan.
- De....
- Törpi - lépett be az ajtón a vidáman szögdécselő Hanji.
- Mit akarsz szaros szemüveg - fordult vele szembe dühösen Rivaille.
- Iszogatunk a többiekkel, jöttök ? - kérdezte a barna hajú nő és intette a kezével.
- Menyj csak - mondta Shila és visszafordult az asztal felé. -Én fáradt vagyok lefekszem....
- Jó - pattogott vidáman Hanji.
- Mindjárt megyek -vetette oda Rivaille a válaszát mire Hanji elviharzott.

- Jó éjt ! -mondta a hugának és megpuszilta.
- Jó éjt ! - motyogta Shila is. - Szeretelek bátyus - mondta Shila ,mert valamiért fontosank tartotta kimondani. Rivaille bólintott és elment. Nem is sejteték , hogy ezután az éjszaka után semmi sem lesz ugyan olyan.