- Ki vagy ?- kérdezte Mikasa mikor az idegen elengedte a száját.
- Nem kell az eszedet játszanod - mondta Rivaille miközben a lány szembe fordult vele. Mikasa lesütötte a szemét. Mérhetetlen volt a szégyen ,amit akkor érzett. Tudta ,hogy a párja hatalmasat csalódott benne és ,hogy ezzel eljátszott a férfi bizalmát, amit így is elég nehéz volt kivívni.
- Rivaille én....
- Halaszuk a magyarázkodást későbbre - mondta Rivaille ,de nem nézett a lány szemébe. Nem mondta ,de Mikasa tudta ,hogy csalódott benne. A lány érezte a ridegséget a hangjában és nem mert a szemébe nézni.
- Menyjünk ! - közölte a hadnagy fagyosan és elindult az ajtó felé.
- Várj ! - ragadta meg a csuklóját Mikasa. Levi megfordult és most először a nő szemébe nézett.
- Én...szóval.. Engem -dadogta a lány.
- Tudom ,hogy lebuktál - vágott a szavába nyersen Rivaille. A lány szemei értetlenül tágra nyíltak.
- Mikasa 5 hónapig voltam itt. Hidd el jobban ismerem ezt a helyet ,mint ők. Tudok egy másik kijáratott. Ablaknak hívják - súgta a lány fülébe.

Ahogy beszélt egyre közelebb lépett a kedveséhez. Mikasa lesütötte a szemét. Annyira képtelen volt a helyzet ,amibe kerültek , csak nézték egymást a sötétben. Rivaille akár mennyire is haragudott Mikasa-ra magához szorította. Dühös volt a lányra ,de boldog volt ,hogy nem eset baja. Mikasa visszaölelte ,de tudta ,hogy még beszélni fognak erről és ,hogy a férfi szeretet nem oltja ki a csalódotságát. Összekulcsolták az ujjaikat. Némán indultak az ajtó felé. Résnyire nyitották és meggyőződtek róla ,hogy senki sincs a folyosón. Csendesen kinyitották az ajtót és kimentek. A folyosón az ellenkező irányba ,mint ahonna Mikasa jött az előbb. Egy-két percig haladtak némán a sötétben míg elértek egy ablakig. Ezen amilyen csendesen csak tudtak kimásztak.

- Erre ment ! - hallotak meg egy éles kiáltást ,ami rájuk vonatkozott. Elsőre megfagyot a vérük ,de kötelsek voltak megőrizni a nyugalmukat. Rivaille az ujját a szájába vette és füttyentet egyet. Erre megjelet Lady és Dark , a lovaik.
-Szálj fel ! - parancsolt Mikasa-ra mikor meghallota az üldözőik közeledését , akik nem melleseleg hatalmas létszám fölényben voltak. A nő nem törődött a fájó csuklójával. Erősen a nyeregbe markolt és felszált a lovára. Rivaille is felugrott és vágtába kapcsolták a lovaikat. Az erős menet szél a fülükbe üvöltött. A szívük százezerrel dobogott. A vérnyomásuk az egekben volt, a félelemtől. Minden porcikájuk remegett. Jobban féltek ,mint a falakon kívül. Pedig most emberek és nem óriáson elől menekültek. A lovaik sosem látott vágtával menekültek. Mikasa egy pillanatra riadtan nézett hátra mikor meghallot egy lövést.
- Rivaille - kiáltotta el magát és megpróálta visszafordítani Lady-t.
- Menj tovább ! - üvöltött vissza a hadnagy és oldalba vágta Darko-t , ezzel még gyorsabb vágtára kényszerítve az állatott. Mikasa követte a példáját. Az üldözöik hamar feladták a küzdelmet. Hagyták őket menni ,de ennek elenére Mikasa-ék egy pillantra sem álltak meg. A Felderítő Egység két leggyorsabb lovával pár perc alatt tették meg az amúgy több órás utat.

Csak az istáló előtt álltak meg. Mikasa ráhajolt a lova nyakára és hálásan körülölelte azt.
- Ügyes voltál - dícsérte meg az állatot és megvakarta a pofáját. Leszáltak a lovaikról és bevezeték őket az istálóba. Rivaille hozott egy vödör vizet és megittat őket. Már nagyon szomjasak voltak az őrült vágta miat.
- Pedig én visszaküldtem - mondta Mikasa Lady orrát simogatva.
- Okosak ezek az állatok. Megérzik a bajt - mondta a férfi miközben egy adag szénát tett a lovaiknak. Kasa áhítatal nézte a kedvesét. Bele se mert gondondolni , hogy mi lett volna , ha Rivaille nem siet a segítségére.

Ahogy a férfi felé fordult meglátott valamit a vállán. Ez a valami pedig a vér volt.
- Rivaille... - mondta Mikasa könnyes szemekkel és közelebb lépett a kedveséhez. - Te......megsérültél ? - kérdezte és megérintette a férfi vérző vállát. - Amikor utánunk lőttek...te... Téged eltaláltak ? - kérdezte könnyes szemekkel. Kicsit erősebben megérintette a sebet amire Rivaille fájdalmasan felsziszent.
- Sajnálom - mondta Mikasa.
- Nem kell bocsánatot kérned. Szokj le arról ,hogy mindne szarságért bocsánatott kérsz !...
- Dühös vagy rám ? - kérdezte Mikasa sokkal komolyabb hangon és komolyan a földet nézte. Már alig látott a szemeiben lévő könny fátyolon át.
-Nem vagyok dühös inkább csalódott - felelte Rivaille keserénysen. - De nem is lehetek dühös - folytatta és közelebb lépett. Mikasa erre felkapta a fejét.
- Gondolom jó okod volt elmenni vagy legalább is nagyon remélem. Csak legközelebb szólj egy hasonló jelegű akció előtt szaros - mondt Rivaille szelíden. Mikasa ála pedig a földet súrolta. Arra számított ,hogy a párja kiabálni fog vele , vagy minimum nem áll vele szóba. Minden lehetséges forgatókönyv lezajlot a fejében. Ezt az egyet leszámítva.
- Nem is akarod tudni , hogy miért mentem ? - kérdete meglepetten.
- Bízom benned és ha el akarod mondani úgy is elmondod - felelte Rivaille.

Mikasa gyorsan a blúzához nyúlt és neki állt kigombolni.
- Ha most azt gondolod .. - kezdet bele a párja dühösen.
- Dehogy is - vágott a szavába a lány és a férfi kezébe myomta az utasításokat tartalmazó papírokat. Rivaille teljesen elhült a lapok láttán. Sejtette ,hogy Mikasa nem szórakozni ment oda ,de arra nem számított, hogy talál is valamit. Amíg a lány visszagombolkozott, Rivaille figyelmesen elolvasat a papírokat. Ahogy áttanulmányozta az utolsó sort döbbenten nézett Mikas-ra.
- Köszönöm - mondta a lánynak és magához ölelte.
- Nem ,én köszönöm- mosolyodott el a fekete farkas.

Gyorsan ,de csendesen mentek fel Rivaille szobájába. A fiókból előkerült némi fertőtlenítő és tiszta géz. A férfi megvált az ingjétől és Mikasa óvatosan neki állt kimosni a sebet.
- Assssz - sziszent fel Rivaille mikor a lány kivette a golyót.
- Ne haragudj ! - mondta Mikasa és óvatosan bekötötte a párja vállát.
-Már másodszora sérülsz meg miattam - motyogta a lány. Akkor is szörnyen érezte magát mikor Rivaille kitörte a lábát miatta. Sokszor szidta magát azért a sérülésért. Túl sokszor
- Van akiért érdemes megsérülni kölyök - mosolyodot el Rivaille halványan. Csak egy alig látható görbület volt , nem is igazi mosoly. Mikasa csak bólintott , nem nézett a férfi szemébe ,még mindig.

Rivaille óvatosan az ölébe ültette és felemelte az álát. Ahogy a tekintetük összefonódott egy pillanta alatt minden gátlásuk megszűnt. Szavak nélkül értették meg a másik tetteit és minden bűnük azzonal megbocsátást nyert. Rivaille közelebb rántotta magához Mikasa-t és birtokba vette a lány ajkait. Lehunyta a szemét és úgy kényeztette a szerelmét. Mindent megértett : a sálat és ezzel a múlt elhagyását , azt ,hogy Mikasa csak biztonságban akarta tudni, egy pillanta alatt világos lett számára minden. A nő érzései hullámokként öntötték el. Néhol nem érzett semmit míg máskor túl sok volt az érzelem , olyan sok , hogy fuldoklott tőle. Hirtelen megérzett valami folyékonyat az ajkain. Kipattant a szeme és meglátta Mikasa könnyes arcát. Elsőre nem értette ,de látta , hogy mosolyog. Ekkor értette csak meg , hogy Mikasa szemében öröm könnyek ragyogtak.

- Köszönöm - suttogta újra és ezzel az egyszerű szóval mindent elmondtott. Ezután elvesztek a másik karjaiban újra és újra.