Mikasa Rivaille rászkódására ébredt. A férfi kicsiket vonaglott az ágyon , nem vergődött annyira ,mint Eren vagy Shila.
- Sshh.... Itt vagyok ! - mondta Mikasa és megsimította a párja haját. A keze csak egy pillanatra ért az arcához ,de megérzett valami nedveset. Rivaille sírt. Álmában , egy rémálomba ragadva amiből nem tudott kiszabadulni.

Egy álom ,ami kísértette mióta ismerte a fekete farkast. Valami kísérette ,amit soha nem tett volna meg ,de álmában millioszor követte el.
- Sajnálom ! Mikasa én úgy sajnálom ! -motyogta lehunyt szemmel és reszkettet a félelemtől. Mikasa tovább simogatta a haját és az arcát. Tudta ,hogy Rivaille szégyeli a könnyeit ,de már ő is sírt a férfi előtt.
- Semmi baj ! Rivaille itt vagyok ! -mondta és finoman homlokon csókolta. A férfi izami ellazultak és a könnyei is elapadtak. A vergődése és a motyogása is megszűnt.

Mikasa lassú mozdulattal kimászott az ágyból és az ajtó felé indult. Egy pillanatra megállt ,mert bele hasított az érzés. Nem akart hazudni Rivaille-nak,de tudta ,hogy egyedül kellet boldogulnia. Ahogy ezen gondolkozott a párja megmozdult az ágyon.
-Mikasa - motyogta Rivaille az alvók mámoros zavarában. A nő lassan oda lépkedet az ágyhoz és megfogta a kezét.
- Nem tudom így itt hagyni - gondolta és az orrára húzta a sálját. Beszívta a jól ismert illatot. Levette a és óvatosan Rivaille nyaka köré tekerte. A sálja nélkül akart menni. Örökre elhagyva "Eren védelmezőjét" ,hogy az "emberiség legerősebbjévé" váljon. A párjánál hagyta ennek a küldetésnek a zálogát. A sálat ,ami a múltját és az Eren-hez való kötődését jelentette számára. Nem akarta ezeket örökre elhagyni , ezért bízta a sálat arra az emberre ,akiben feltétel nélkül megbízott. Finom rövid csókot hintett a férfi ajkára és csöndesen kimnet a szobából. Ott hagyva Rivaille-t aki még akkor az álmaival vívott ádáz küzelmet.

Bement a saját szobájába és magára vette az egyen ruháját. Kicsit furcsán érezte magát a sálja nélkül ,de jó érzés volt az ismerős illatól mentesen. A csizmáját a kezébe vette, hogy ne verjen nagy vízhangott és kiosont az épületből. Az udvarra érve a lábára vette a csizmáját és az istáló felé futott. Kiengedte a lovát a boxából. Az állat mintha megérezte volna gazdája tervét ,ébren volt és evett.
- Lady - mondta a lónak. Az állat , látva a nyitott ajtót kiment. Mikasa megsimigatta a pofáját. A fekete paripa engedelmesen várta míg gazdája felnyergelete. Lady a leggyorsabb kanca volt az összes közül. Nem véletlenül Mikasa volt a lovasa. A lány megfogta a kantárát és kivezett az istálóból. Felült rá és elvágtatott a céljáig : a Katonai Rendőrség bázisáig. Lady-vel hamar oda ért.

A bázistól nem olyan messze volt egy erdő. Elég sűrű volt a lombozat ahoz ,hogy elrejtse az alhadnagyot és a lovát ,de elég ritka volt ahoz ,hogy Mikasa lássa a bejáratott. Néhány őr állt a kapuban. A fekete hajú lány leszált a lováról és egy fához kötözte Lady kantárját. A ló engedlemesen állt és várta ,hogy a gazdája abba hagyja a simogatását.
- Maradj csendben ! -mondta Mikasa és ott akarta hagyni ,de megállt és visszafordult.
-Ha megtalálják lebukhatok -gondolta és eloldozta a lovát.
- Menyj vissza ! - súgta az állat fülébe és még egyszer megsimította a pofáját. Mikasa kimenet az erdőből nagy ívben megkerülte az épületett.

Hátul talát egy nyitott ablakot.
- Bingo - gondolta és lefeküdt a földre és megpróbált bemászni a földhöz vészesen közel lévő ablakhoz. Megpróbált bemászni ,de arra nem számított , hogy ahová lemászott egy pince volt. Lelógatta a lábát és mikor nem érzett talaj elvesztette az egynesúlyát és lefele kezdett zuhanni. Megpróbált megkapaszkidni ,de megcsúszott a keze. Nagyából 2 métert zuhant és a teljes jobb oldalával ért földet.
-Csodás - morogta és mikor a csuklóját kezdte maszírozni egy káromkodást is hozzá tett. Felállt a padlóról és körül nézett. A sötétben alig látott valamit ,de a gyér fényben ki tudta venni ,hogy egy raktárba eset. Elindulat valamerre, nem tudta hol van, sem azt ,hogy hogyan lesz vége a kalandjának. A fal mentén haladat lassan , tapogatózva. Elért egy lépcsőig és elindult felfelé. Már nagyon közel volt az ajtóhoz mikor az hirtelen kinyílt.

Egy baran ,göndör hajú lány állt Mikasa előtt. Elsőre fel sem fogták ,hogy mi történik. Mikor fölocsúdtak a döbbenetől a lány sikítani kezdett. Mikasa , a jó reflexeinek hála, gyorsan oda ugrott a lányhoz és befogta a száját. A göndör folymataosan ütötte az alhadnagy kezét.
- Maradj már nyugton ! - mondta a lánynak és a falhoz vágta. A barna megharapta Mikasa kezét. A fekete farkas erre elengedte a karját és tarkón vágta. Ezt a fogást Rivaille tanította neki még kicsit régebben. A lány összecsuklott és elájult. Mikasa végig mérte az ájultan fekvőt. Biztos volt benne ,hogy nem látta korábban.
-Még új lehet - gondolta és levette a lányról a kabátját majd levette a sajátját is. Egy kis időre el kellet hagynia a Szabadság Szárnyait. Bele bújt a másikba. Undorodott a Katonai Rendőrségtől ,de muszáj volt.

Felment a lépcsőn és kiment a pince ajtón.
- Hé , te vagy az újonc ? -kiabált felé egy reszelős férfi hang. Mikasa megrezzent ,de megfordult és szalutált.
- Igen -felelte gondolkodás nélkül.
-Áh, te vagy Lisa ? -kérdezte a férfi. Mikasa bólintott és közben végig mérte. Kicsit magasabb volt nála , a haja világos barna volt, a szemei pedig szintén barnák voltak.
- Ren Osvild szakaszvezető. Pihenyj ! -mondta a fiú. Mikasa abba hagyta a szalutálást.
-Jelentkezett már Iko hadnagynál ?- kérdezte Ren.
-Nem - felelte Mikasa szégyent színlelve ,de valójában nagyon boldog volt. Nem gondolta ,hogy ilyen könnyű lesz mikor elindult.
- Akkor menyjen Brus ! -parancsolt rá Ren.
-Bocsásson meg uram ! -kezdte Mikasa reszkető hangon. Osvild azt hitte ,hogy a félelemtől remeg ,de valójában az izgatottsága miatt reszketett.
- Nem tudja hol van ? -kérdezte dühösen a fiú. Mikasa igent bólintott. -Második emelet balra az utolsó ajtó. Kadét indulj ! -parancsolt rá Ren. Mikasa tisztelgett és elindult Iko szobája felé.

Végig futott a lépcsőn majd a folyosón is. Hamar megtalálta a szobát amit kereset. Kopogott ,de az ajtón túlról nem jött válasz.
-Remek - gondolat és lenyomta a kilincset ,de az ajtó zárva volt így kénytelen volt más bejutási módszer után nézni. Meggyőzödtt arról ,hogy senki nincs a folyosón majd berugta az ajtót. A zár hihetetlen recsenéssel kiszakadta a helyéről és a földre eset. Mikasa nem teketóriázott. Bement és kutatni kezdett a helységben. Felforgatt az íróasztalt ,de semmit nem talált. Óráknak tűnő percek után végül meglelte amit kereset. A legfelső fiók alján talált egy titkosított kis rekeszt. A keze reszketett miközben kivett egy kemény bórítójú papír köteget ami egyetlen szó volt : PARANCS. Remegő kézzel kinyitotta és olvasni kezdte , érezte ,hogy ebben a dosziíban benne van minden ,amit tudni akar. Nem volt bevezető ,se dátum ,se megszólítás ,se aláírás. Csak néhány rövid utasítás díszítete a papírt : " Célszemélyek Mikasa Ackerman és Rivaille Ackerman ! Megfigylés alatt tartani őket! Jelentés az említett személyekről és a kapcsolatukról ! Az első adandó alkalommal megölni őket !" A nő semme villám sebeséggel futotta végig a sorokat. Majd ugyan ilyen gyorsan tovább is lapozott. Teljesn elhült az olvasottakon. Egyre szaporábban vette a levegőt , a pupilái kitágultak és egyre jobban reszketett. A jelentés iszonyú részleteséggel ecsetelte az elmúlt hónapok eseményeit. Mikasa átpörgette a lapokat és az utolsó oldalra szegezte a szemét. El sem tudta hinni , meretten az utoló sort bámulta.

" Holnapi napon Rivaille Ackerman hadnagyot megölni !"
Mikasa a remegő kezével kigombolta a blúzát és a papírokat a ruhája alá rejtette.
- Nem engegdem , hogy megöljék ! -vízhangzott a lány fejében. Gyorsan felállt a székből és megindulta az ajtó felé ,de kimenni már nem tudott. Egy magas férfi állt az ajtó előtt. Mikasa lábai pedig földbe gyökereztek. A férfi ördögien lemosolyodott.
-Nocsak , nocsak - mondta és megragadta a nő karját. - Mit keresünk itt Ackerman? -kérdezte a meglepett lánytól. Mikasa-nak ideje sem volt reagálni , Iko a földre lökte és rugdosni kezdte.
- Hova tetted a papírjaimat te kis riherongy ? -hangzott az újabb kérdés. Mikasa nem felelt csak összeszorított az ajkait és tűrte a fájdalmat. Lassan kinyititta a szemét mikor már képes volt elviselni az újabb és újabb rúgásokat. Ekkor megérzett egy kiutat, egy lehetőséget a menekülésre. Ez a valami pedig a csizmájába rejtett kés volt. Lassú mozdulattal a lábához nyúlt , hogy a férfi ne vegye észre.

Kirántotta a kést és a hadnagy combjába szúrt. Iko állatias ordítás közepette hátra lépett. Mikasa gyorsan visszavette a kését és kirohant a szobából.
- Elkapni ! -kiáltotta a hadnagy és kitántorgott a vérző lábával. Mikasa ekkor már egy emletettel lejebb járt és őrült sebességgel rohant a pince irányába.

Vissza kellet mennie , vissza a kabátjáért , vissza , hogy eldobhassa az idegen szimbólumot. Mikor leért az ajtó előtt megállt és várt. Hallota ahogy az üldözői a másik irányba indulnak. Megnyugodva fújta ki a levegőt. Hirtelen kitárult a pince ajtó és egy erős kéz magához ragdta. Mikasa először azt hitte Lisa az ,de ezt a gondolatott hamar elvetette. Megpróbált védekezni ,de az idegen túl erős volt. Magához ragadta nőt és befogta a száját. Mikasa megérezte a keze illatát. Összetéveszthettetlen szagot árasztott. Vér , szapan és fekete tea kellemes keveréke.