Csendben haladtak felfelé a lépcsőn. Ymir néhány perce még úgy érezte menekülni akar a pincéből ,de most. Most csiga lassúsággal haladt felfelé ,Jean mögött. Lassan kiértek az udvarra. Ymir szinte észre sem vette ,hogy felértek ,csak a vakító fényeségre lett figylemes. A pince félhomálya után kint igen világos volt.

- Most kérdőre fog vonni - villogtak a gondolatok Ymir elmélyében. - Semmi sincs ingyen. Ez se lesz ,de mit mondjak ? Mit mondhatok el neki ?
-Akarsz kést használni ? -kérdezte Jean hátra fordulva. Ymir felé fordult ,de komolyan a földet bámulta. Nem nézett a shifter lányra ,nem bírt ránézni.
- Jean - mondta határozottan Ymir. -Nézz rám !-utasította. A fiú keletlenül ,lassan emelte fel a fejét.

- Mit látsz ? -kérdezte Ymir ,de válaszul csak egy értetlen pillantást kapott. - Egy ártatlant vagy egy árultót ?
- Csak téged látlak Ymir - felelte Jean és a tekintetét a lány szépséges szemébe fúrta.
-Hm... Téged -mosolyodott el keserédesen Ymir - Fél életemben állat ként kezeltek és úgy is érzem magam -mondta a távolba révedve. Erősen kerülte a fiú pillantását.
-Nem vagy állat -mondta Jean és folymatosan kereste a szemkontaktust.
-De az vagyok -felelte a földet pásztázva a lány. -Egy utolsó ,hazug, áruló állat vagyok -folytatta keserű mosolyjal.
- Mégis visszajöttél - modnta Jean és közelebb lépett hozzá. Megfogta az álát és felemlete a fejét. Ymir izmai megfeszültek ,a gyomra görcsbe rándult. Nem is tudta mit tesz. A szinte ismeretlen emberi érintéstől megborzongott és ellökte Jean kezét. A fiú meglepetten nézett rá.

- Gyakoroljunk ! - mondta Ymir és hátra lépett.
- Tessék - mondta Jean keletlenül és a lány felé nyújtott egy kést. Ymir elvette a kezébe tökéletesn illeszkedő, fa markolatú kést. Kijebb mentek egy füves területre és felálltak egymással szemben nagyából két méterre.
- Mehet ? - kérdezte Jean.
- Felőlem - modnta "nemérdekel" stílusban ,ridegen Ymir és megpörgette a kezében lévő kést. Jean neki ugrott. Elsőre nem sikerült felborítania ,másodszor is csak a szerencséje miatt. Ymir nem lépett hátra az első ütközet után ,ezért a másodiknál elvesztette az egyensúlyát. Jean gyors mozdulattal ráült Ymir csípőjére és megpróbálta megütni ,de Ymir ennél gyorsabb és okosabb volt. Megfogta a karját és a lábait kihúzta a fiú alól. Jean karját a hátára feszítette , a melkasát pedig a földnek nyomta. A kést pedig az arcához szegezte.

-Mit akarsz !? Mi a francot akarsz Jean !? -kérdezte Ymir szinte fuldokolva a tudtalanságtól.
-Beszélni veled -felelte Jean. A lány meglepődött a válaszon és engedtt a szorításán. Jean kikapta a kezéből a kést és eldopta. Ezzel egyideüleg megfordult és lelökte magáról a lányt.
-Este megbeszéljük - súgta a lány fülébe majd felállt. Felsegítete a földről Ymir ,aki (újra) úgy remegett ,mint a nyárfa levél.

Hi ! ❤
Elég régen írtam így. Először is KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A 800 MEGTEKINTÉST ❤❤❤❤❤.
Nem akarom az ilyeneknek külön részt csinálni ,mert engem nagyon tud idegesíteni más íróknál ,de tényleg nagyon szépen köszönöm. Én nagyon szeretem ezt írni. A másik dolog szeretném kérni ,hogy írjatok véleményt ,mert kicsit bizonytaln vagyok.🙏🙏🙏
Előre is köszönöm !
Szasz