Leo felállt és bement a terembe. Lassan de mégiscsak én is bementem a terembe

A lányok látták Leo kisírt arcát. A fiúk kérdezték hogy mi történt de ő csak azt válaszolta hogy az anyja hiányzik neki.

Annabeth megkérdezte tőlem hogy mi történt.

- Mi baja van Leonak?
- Csak az anyja hiányzik neki.
- Nem. Látom rajtad is hogy nem. Mi történt?

Elmeséltem neki szóról szóra hogy mi történt.

- De te Walkert szereted.
- Igen. Leora mindig is csak barátként tekintettem.
- Ezt meg kell velük beszélned.
- Oké...várj. Velük?
- Walkerrel és Leoval igen.
- Egyszerre?
- Jaj dehogy. Külön.
- Okés.

Órák után Leo-t félrehívtam. A spori mögött voltunk ahol nem hallhatott senki.

- Leo figyelj. Te vagy a legjobb barátom. Fiúk közül természetesen. És tényleg örülök neki hogy így érzel irántam- próbáltam mosolyogni.

- De nem szeretsz. De nem baj- mosolygott szomorúan.
- De látom rajtad hogy baj. És én téngleg nem szeretnélek megbántani. De nem akarlak elveszíteni sem mint barát. Szóval...maradhatnánk inkább csak barátok?

Leo összeszorította a száját de utána mosolyt erőltetett az arcára.

- Tudom hogy Walker szerint is ha másba lennél szerelmes akkor hagyná. Nem lehetek önző. Szóval igen. Lehetünk csak barátok- mondta majd kezet akart fogni velem de én inkább megöleltem.

Meg is lepődhetett meg örülhetett is. Nem tudom. Keserédes egy helyzetben vagyok.

Örülök hogy mind a két fiú szeret. Viszont...nem akarom egyikőjüket se megbántani akárki is tetszene.

Elengedtük egymást majd kimentünk a spori mögül.

Drew állt előttem aki mellett Walker is volt.

Walker arca csalódottságot sugárzott. Drew pedig mint maga a megtestesült gonosz, úgy vigyorgott.

- Mondtam Walker. Ez a lány nem érdemel meg téged.
- Mi van? -kérdeztem.
- Y/N...ha nem szeretsz, nem baj csak mondd meg.

- Walker én tényleg szeretlek.
- Akkor mit csináltatok Leoval ott hátul?
- Elmondtam hogy szeretem őt- felelte Leo- Mert láttam a posztot. Ő csak barátként tekint rám. Én ezt elfogadom. Hidd el Walker nem volt semmi több.

Walker egyszer Leo-ra majd rám nézett.

- Megbeszéltük hogy csak barátok maradunk. Walker, hidd el hogy ez volt.
- Én elhiszem neked Y/N. Másnak nem is hinnék- nézett szúrós szemmel Drew-ra.
- Most mi van?- kérdezte nyávogva Drew.

Megbeszéltük ezt az egészet majd elmentünk. Leo hazament, Drew elment nem tudom hova (nem is érdekel) én és Walker pedig elsétáltunk a tesóinkért.

Sétáltunk, sétáltunk majd megállítottam

- Walker...tényleg riválisok voltatok Leoval?
- Igen.
- Elmondod hogy hogy volt?
- Igen

Walker emléke:

- Neked tetszik Y/N? -kérdezte a sötétbarna hullámos hajú srác.
- Igen de nagyon is. Miért? -kérdeztem.
- Ha meg mered bántani lenyomom a torkodon a fejed.

- Te is szereted őt, vagy mi? Jártok? Most mondd meg! -feleltem kihívóan.
- Nem tudja. A haverja vagyok.

Szúrósan méregettük egymást.

- Ha tetszel neki...akkor megpróbálok lemondani róla. De ha meg bántod őt, hamar lesz a temetésed az tuti- felelte Leo
- Rendben de csak hogy tudd. Ha Y/N boldog veled akkor én már csak örülni fogok. Nem leszek önző. De ha összetöröd a szívét a halálod az én kezem által lesz-mondtam.

-------------------------------------------------------------

- Oh.
- Nos, igen. Most is majdnem megöltem volna ha te nem mondod hogy mi történt.

Mikor ezt kimondta közelebb mentem hozzá és megcsókoltam. Ez a csók nem olyan volt mint amikor New York-ban voltunk. Ez egy olyan afféle "ha valaki megbánt, elpusztítom" csók volt.

Elhúzódtunk egymástól. Mélyen a szemébe néztem.

- Tudtad hogy a kedvenc színem a T/SZ? (te/ szemszíned)- kérdezte.
- Nem, miért?
- Mert emlékeztet a szemeidre- simogatta meg az arcomat.

💙💙💙

Hazavittük a tesóinkat majd egész este egymással irogattunk