Lefagyott arccal bámultam magam elé.

Már megint? Miért?

-Kik látták?

- Szerintem biztonsági kamerák- szólt Abby

- De olyanok nincsenek is a sikátorokban.

- Akkor nem tudom. Meg kell tudnunk hogy ki volt- felelte Leena.

- Egyetértek. De nekünk most mennünk kell. Itt van értünk a kocsi. Sziasztok!- köszönt egyszerre Abby és Mo.

Leena és Tanner kikisérte őket, addig Walker ott maradt velem a szobámban.

-Fájt?- kérdeztem.

- Kicsit. De nem érdekel. Lefosom magasról. De ha legközelebb találkozok vele nem leszek ilyen kegyelmes vele.

- Te tényleg voltál olyab idióta hogy verekedj miattam? Megoldottam volna egyedül is- mondtam majd felültem és dühösen rámeredtem.

- Azt láttam. Akkorát csattant az arcodon a keze hogy bele is halhattál volna. A másik dolog, tuti elrabolt volna ha én nem állítom meg. És én nem hagyom hogy ellopja az olyanokat akiket szeretek-mosolygott majd megfogta a kezem.

- Meddig voltam eszméletlen?

- Vagy két óráig.

- Jézusom. Olyan volt mintha csak 1 másodperc lett volna. Meg olyan fáradt vagyok.

- Aludj- mondta majd megpuszilt és kiment a szobámból. A szemem pedig egyből álomra csukódott.

Másnap

Reggel nyűgösen keltem fel. Elvégeztem a reggeli rutinom és elindultunk Walkerrel a sulihoz.

Mikor már átléptük az iskola kapuit, hatalmas tömeg zúdult felénk. Tanárok, diákok egyvelege.

- Atyaságos uramisten jól vagy Y/N?!!?- kérdezte Annabeth.

- Aha.

- Láttuk a híreket. Kitudja mit tett volna veled az az elvetemült- felelte Hazel.

- Így van- mondtak egyszerre Reyna és Piper.

- Félre az útból!- hallottam Leo hangját majd fellökte az egyik 8.-ost aki elkezdte őt átkozni.

- Y/N jól vagy??! Tudod hogy mi történhetett volna?! Megvagy, nincs semmi bajod??- kérdezte aggódva Leo.

- Semmi bajom sincs! Túléltem.

- Akkor jó. Az egész osztály aggódott.

-Engedjétek el a lányt!- kiabálta Walker majd mindenki félreállt.

Minden egyes szempár rám szegeződött. Walker a vállamat fogva jött mögöttem, mintha csak félne hogy megint valaki elrabolna. Mögöttünk pedig jött a nagy tömeg.

Felmentünk a második emeletre. Elköszöntünk egymástól majd bementünk a saját termünkbe.

Az osztályterem teljesen kihalt volt csak Drew és Rachel maradt ott. Viszont Calypso nem volt ott.

- Calypso olyan egy hisztis tyúkeszű- mobdta Drew majd felnézett rám- Te meg mit hallgatózól?

- Én semmit.

- Na persze te kurva.

- Te játszod azt a szerepet, nem?

- Mintha tükörbe néznék- felelte egy olyan ,, én nyertem" vigyorral.

- Kár hogy a tükör torzít- feleltem vigyorogva majd leültem a helyemre.

💙💙💙

Irodalom órán dolgozatot írtunk. Nem is néztem át de legalább már azelőtt megtanultam. Egyszer csak egy váratlan vendég jött be az ajtón.

Anyát láttam magam előtt. A haja kócos volt, a szeme pedig karikás. Arca sápadt és az arca félelmet és aggodalmat sugárzott.

- Kislányom!- futott felém majd olyan szorosan megölelt hogy alig kaptam levegőt.

- Úristen drágám! Láttuk a híreket. Egész este téged kerestelek. Jól vagy? Nem esett bajod?

- Minek aggódsz értem, ha kirugtatok a saját otthonomból?- kérdeztem majd anya szemén valami sötét ment át. Talán megbánás? Vagy még mindig az aggodalom?

- Kicsim, sajnálom. Megbántam. Rossz dolgot tettem. Lehet hogy néha rosszul viselkedsz de attól még a saját lányol vagy. És ez lehet hogy az én és az apád hibája is. Hogy nem vagyunk veletek eleget otthon. Kérlek szépen, gyere velünk haza!

Könnyek szöktek a szemembe. Tudom hogy örök szabály: ne sírj senki előtt se, akkor is ha mélyen legbelül megöl! De nem tudtam visszatartani.

Szorosan megöleltem anyát.

- Anya, nemtudom mi történt de órákig eszméletlen voltam! Nagyon megijedtem amikor Keith el akart rabolni! Walker is egy csomó sebet szerzett! A többiek aggódtak! Nem akarom hogy mégegyszer ilyen történjen- szipogtam.

- Tudom, kicsim, tudom- simogatta meg az arcomat- Tanárnő, hazavihetem Y/N-t?

- Persze, menjen csak.

Anya megfogta a kezemet és levitt a kocsihoz.

Az autóban ült T/T és apa. Apa szigorú tekintete nem változott, viszont Y/N szeme könnyes volt.

- NŐVÉRKÉM- ölelt meg egyből T/T.

- Szia- köszöntem neki.

Apa kiszállt a kocsiból és szigorú tekintettel figyelt. Utána megsimogatta az arcomat.

- Y/N. Szeretlek kicsim. Sajnálom hogy egy hülyeség miatt zavartalak el a háztól. Rossz apa vagyok. Remélem mrg tudsz nekem bocsátani.

- Meg- megbocsátok - feleltem és beszálltam a kocsiba. Még azért haragudtam rá. Nem felejtem el azt a percet amikor hatalmas erővel pofon vágta Walkert.

Mindenki beült a kocsiba és elindultunk hazafelé. Gyorsan írtam Walkernek hogy suli után elmegyek a cuccomért mert megyünk haza. Remélem suli után látja majd.