Leo's POV:

Csak én vagyok ilyen balfék a szerelemben? 

Ja...hogy senki más nem ilyen hülye.

Szögezzük azt le hogy imádom őt. A mosolyát, a szemét, a kedvességét, mindenét!

Amikor megtudtam hogy együtt van Walkerrel, az olyan érzés volt mintha belém csapott volna a villám, késsel szurkálnának, plusz még egy jó erős pofont is kaptam volna. Majd ez az érzés eltorzult és átment a testemen. Végig. Mint egy hideg zuhany. Majd a mellkasomban éreztem egy szorító érzést ami egyre erősebb lett. 

Egyszóval: szar

Nagyon szar.

De mindegy is. Férfi vagyok szóval...azt várják el hogy ne legyenek érzelmeim.

Nem?

De.

Úgyhogy ja.

Ezt egy ideig betartottam.

De amikor kimondtam azt a bizonyos szót, kitört belőlem a bőghetnék.

Szánalmas vagyok. Szánalmas egy hülye.

Engem bántottak kicsiként. Hogy túl kisfiús vagyok és mindig csak kimutatom az érzelmeim.

Ezért lettem ilyen. A rossz poénok azok amik mint a maszk, eltakarják az érzéseimet.

Ezért is nem álltam szóba vele. Tudom hogy szakított vele és tudom hogy elutasított egy fiút is, még segítettem is neki de...már nem megy. Az agyam azt kántálja egyfolytában hogy nem szabad.

Én meg szót fogadok neki.

Nem szabad

Nem szabad

Nem szabad

Y/N's POV:

Már vagy két hete hozzám se szól. Megint ezt a játékot játszuk.

Próbáltam keresni a társaságát de mintha kerülne. Pedig ott a faházban...

Mit csináltam? Mi történt ami őt megrázhatta?

Szeret még egyáltalán?

Csak szeret...

Ma reggel is nyűgösen keltem fel. Mostanában nem tudok aludni. Lehet T/T miatt. Egész este nyomja a játékot.

Lassan kinyitottam a szemem. Imádom hogy az ablak pont az ágyammal szemben van ezért amikor anyuék felhúzzák a redőnyt, mindig majd megvakulok.

Pislogtam egy-kettőt, majd felültem. Majd...

Jesszusom.

Meg se néztem...

De jó...

Gyorsan felálltam az ágyamról hogy megnézzem mennyire lett olyan az ágyam.Ott virít egy bazinagy vörös folt az ágy közepén.

Pompás.

Gyorsan elszaladtam a mosdóba kicserélni a fehérneműmet és a pizsimet is, mert sajna az is olyan lett. Szuper. Gyorsan átcseréltem a ruhámat, tettem be magamnak egy betétet majd mentem reggelizni.

A reggeli már ki volt téve mert anyuéknak hamarabb el kellett menniük így se szó, se beszéd kitettek az asztalra egy szendvicset, amit majd elviszek a suliba, meg a reggelit, ami egy müzli volt.

Gyorsan megettem majd indultam fogat mosni. Azzal gyorsan megvoltam, majd felöltöztem.

Ma egy rövidujjú sárga pólót vettem fel, hosszú tapadós farmert, hozzá pedig egy övet. Megfésültem a hajam, majd elindultam. T/T most otthon maradt mert lebetegedett úgyhogy így hamar elindultam utamra.

7:13-kor már ott is voltam a sulinál. Ahhoz képest hogy eléggé hamar jöttem, szinte az egész osztály már a teremben lebzselt.

Piper amikor észrevett, sietve felém indult.

- Szia Y/N. Neked kész van a töri házi?

Basszus. A töri.

- Ó, mamám, neked megvan? - kérdeztem.

- Most másoltam le Leo-ról. Mindenki róla másolja. 

- Annabeth? Mindig róla szokták másolni a házit.

- Covidos, de már jobban van. Holnap már remélhetőleg jön. Adjam oda a házit?

Más körülmények között egyből igent mondtam volna rá, hiszen Piper ír a legszebben az egész osztályban, plusz barátnőm is. De beszélnem kellett Leo-val.

- Nem kell köszi. Majd megpróbálom megcsinálni. - mosolyogtam.

- Okés, te tudod - mosolygott ő is, majd Jasonhöz ment.

Körbenéztem a teremben, majd megláttam Leo padját.

Ez a jó hír.

A rossz hír pedig hogy nem csak ő. Percy, Reyna, Hazel, és Clarisse másolta a háziját.

Na jó. Azért próbáljuk meg.

Gyorsan letettem a táskámat, elővettem a töri munkafüzetemet majd sietve Leo padjához mentem.

Mikor meglátott nem láttam rajta semmit. De tényleg semmit.

- Én is lemásolhatom? - kérdeztem.

- Felőle. - felelte flegmán.

Ez ütött. De a többiek is furcsán néztek.

Na jó, ez mégsem ment olyan jól. De azért kell a töri.

Igaz ami igaz, én írok a legcsúnyábban a lányok közül. De ez nem az én hibám! Az oktatási rendszer tehet róla. Kikérem magamnak!

És mivel gyorsan, de annál rondábban írtam ezért gyorsan le is másoltam hogy ne kelljen ott olyan sokáig lennem. Ez fájt.

Pár perccel később már a becsengőt hallottuk így gyorsan leültem a helyemre. 

💙💙💙

Eltelt majdnem az egész nap, de nem jutottam semmire. Próbáltam vele szemkontaktust teremteni, de nem igazán jártam sok sikerrel.

Mostmár tényleg.

Mi a fene baja van?

- Gyere, tesi lesz - mosolygott Piper, majd Hazel odadobta felém a sötétkék tornazsákom, majd az én kézügyességemnek köszönhetően nem kaptam el. Le is esett. És valami csattant is benne.

Gyorsan megnézte és...basszus.

Az izzadásgátlóm.

Sietve kivettem majd...

Nem lett semmi baja.

Ez jó hír. Így legalább nem lett olyan a tesicuccom.

-Nagyon bocsi! Minden megvan? - kérdezte bűnbánóan Hazel.

- Igen, minden oké - feleltem megkönnyebbülve.

- Okés. Akkor indulhatunk? - tette fel a kérdést Reyna.

- Persze. - válaszoltam.

A sporiban az egyes öltözőben voltuk kiírva, úgyhogy odamentünk. Hamar fel is öltöztem, bekötöttem a cipőmet, megvártam Hazeléket, majd kimentem.

Egyből ott láttam Leo-t egyes egyedül. A kosarazó tizedikeseket nézte.

Itt az alkalom.

- Szia Leo, tudnánk beszélni?

Rámnézett. Megint nem tudtam semmit se kivenni az arckifejezéséből.

- Bocs, most nem alkalmas - felelte majd visszafordult.

Ez is ütött. 

- Most mond el, mi történt? Megfenyegetett téged Mason? Vagy a szüleim tettek valamit? Vagy mi van? Mondjad már, Valdez! - löktem meg.

- Az égvilágon semmi Y/N! Most magamra hagynál?

Olyannyira dühös és szomorú voltam hogy végül elfordultam.

Mégis mi a francot képzeltem?

Szerencsémre pont megjött a tanár.

- Na, nyuszifülek ma kosarazni fogunk! Menjetek a szertárba, vegyetek magatoknak egy tetszőleges kosárlabdát, majd gyertek ide vissza! - felelte Árész tanárúr.

Mindenki megrohamozta a szertárt hogy a legjobb kosárlabdát kaphassák meg. Én csak kivártam a soromat, ahogy szoktam.

Viszont Reyna nem ilyen. Ő szokta nekünk hozni a szertárból a cuccokat.

Négy ugyanolyan labdával tért most vissza.

- Nektek is hoztam, természetesen. Tessék - nyújtott át nekünk három egyforma kosárlabdát. Én a harmadikat vettem el. Az már egy kicsit kopott volt, de megteszi.

Mikor már mindenki vett magának kosárlabdát, elkezdtük a keményebbnél, keményebb feladatokat csinálni. Esküszöm már fájt az oldalam a sok futástól, meg  karom a sok pattogtatástól.

Mikor ezzel végeztünk, az óra utolsó öt percében szabad foglalkozás volt, és aki akart, mehetett.

Én ott maradtam és megvártam hogy mindenki kimenjen. Leo is ott maradt, és kosárra dobott.

Ügyes.

Utána csak dobott, és dobott. Néha beletalált, néha nem.

Arra jutottam hogy most kell megtennem. 

Megindultam felé, majd megböktem. Mikor már bedobta a labdát, hátranézett rám. A labda viszont ezt nem így gondolta. Jó hangosan a fejére pattant. Szegény, meg is szédült.

Felkuncogtam majd komolyra fordítottam a dolgot.

- Na ide figyelj LeonValdez! Én nem tudom mi bajod van és hogy én mit ártottam neked, de néhány héttel ezelőtt még nem ilyen voltál. Mondd meg hogy mit csináltam, ami miatt ilyen bunkó vagy velem? Mason? Walker? Egyikőjük sem érdekel! Amikor a faházban megöleltél, az olyan jól esett. Vicces srác vagy, és kedves is. És egy lökött hülye. Mert nem veszed észre hogy én mennyire keresem a társaságod és hogy mennyire, de mennyire eltolsz magadtól! Tudd meg, hogy szeretlek te idióta!

Huh...ez jól esett.

Leo csak bámult rám. Majd az arca eltorzult, száját harapdálta.

- Nekem tényleg fontos az hogy mit érzel, Leo. Hidd el, nem zárhatsz el magadtól mindenkit.

Leo közelebb jött hozzám.

- Megtanultam azt hogy nem szabad kimutatnom az érzéseimet mert úgysem érdekli őket senki. Kiskoromban azért bántottak mert nem voltam elég jó. Túl érzékeny voltam és magányos is. Ezért poénkodok el mindig mindent. De neked tényleg fontosak az érzéseim? -  nézett rám könnyektől vörös szemekkel.

- Igen te bolond. És nekem te mindent elmondhatsz. Megértetted? 

Rámnézett majd átöleltem. Csak egy gyors ölelés volt, mert megint felnéztem rá.

- Kedvellek Valdez. És ne félj kimutatni az érzéseidet. Nem gáz. Ettől vagy te nagyobb kincs.

Leo egy ideig a szemembe nézett majd a számra, majd megint a szemebe.

- Én is szeretlek Y- felelte, de nem fejezte be a mondatot mert megcsókoltam.

Biztosan váratlanul érte, mert a csók után csak tágra nyílt szemekkel nézett maga elé.

- Na gyere, Valdez! Vége az órának - mondtam majd rámmosolygott. Kezembe csúsztatta a kezét és mind a ketten hatalmas vigyorral mentünk ki a sporiból.

Epilógus:

A gimi előtt várakozott rám. Nem tudom hogy hogy bírtuk tizenkettedikig a távkapcsolatot, de mindenesetre örülök hogy velem van.

Mikor az aulából kijöttem, mosolyogva láttam meg őt. Két kezét a zsebébe dugta, majd vigyorogva rámkacsintott. Szememet forgatva indultam felé.

- Na, már nem is köszönsz Valdezkádnak? - kérdezte önelégült vigyorral.

- Dehogynem. Na menjünk mert éhen halok - nevettem.

- Hát még egy kicsit bírd ki. Adnom kell neked valamit - mondta. - Csukd be a szemed, és fordulj hátra.

- Okéé - feleltem gyanúsan majd eleget tettem a kérésének.

Annyit éreztem hogy a hajamat a vállamra teszi, majd hideg láncszerűséget éreztem a nyakamon.

- Kész! Fordulj meg - felelte és szinte már hallottam ahogyan vigyorog.

Izgatottan megfordultam majd kinyitottam a szemem. Egy szív alakú nyaklánc lógott a nyakamban. Gyönyörű volt. Ámuldozva néztem.

Majd felpillantotta arra a srácra, akit szintén ámuldozva nézek. Nincs még egy ugyanolyan srác mint ő. Csak egy Leo Valdez létezik. És ő az enyém.

Na gyerekek, ez lenne a befejező rész! Remélem tetszett nektek a könyv. És örülök hogy 1500-an olvassátok, tényleg nagyon sokat jelent💗

Ha még nem olvastad a Walkerös endinget, akkor ha szeretnél, nézz bele💗💗

A többi könyveimben is megtalálhattok💗💗

További szép napot mindenkinek💗