Noéminek beállt a nyaka, és szegényem egész nap úgy is maradt.
Matek előtt úgy fordult meg, mint a Titanic, és én ennek nevetve hangot is adtam. Nevetett közben ő is.

Noémi: Ne szóljál be!

Én: Mert mi lesz? Megversz?

Noémi: Igen!

Én: És hogyan fordulsz, ember?

Csenge: Föl!

Kedves volt, de én majdnem félre nyeltem ivás közben.