2019.02.21.csütörtök.
(Btw nem tudom miért írtam dátumot)

Első óránk volt angol,előtte háborogtunk pár sort,hogy retek sok dolgozatot fogunk írni a jövő héten. Gábor felhozta,hogy a Földrajz jó,mert már azt sem tudja mikor volt utoljára dolgozat,és Márta néni is jófej.
Egyszercsak emlegetett tanárnőnk belibben a tanterem ajtaján,hatalmas mosollyal az arcán.
*Mindenki meglepődik*
*Légy is megáll egy pillanatra a levegőben*
Köszönünk minden,kiderül,hogy ő fog helyettesíteni. Mindenki boldog.

Gábor:Épp most volt magáról szó,hogy maga milyen kedves és jó hozzánk...-bla bla bla elmondja,miről beszéltünk.

Erre

Bence megszólal:Ebben a diktatórikus időszakban maga egy kincs!

Megy egy kicsit az óra...

M.néni: Jaj,hát gyerekek,mit csináljunk?

Gábor:
*lesöpri a cuccát a padról*

Cucc:
*Röpül szana-szét*

Gábor hatalmas vigyor kíséretében:SEMMIT!

M.néni:Na akkor Gáborkám,légy szíves hozd el az angolos gépet!

Gábor:Máris!

                           Később

Második óra töri...
Gábor combbal bele orol a padba,ami egy másiknak neki van tolva...
Szép volt.

Erre órán új anyagot veszünk,már vagy kétszer leírtuk a vázlatban Pécset és Budát,erre Dominika felszólal: Akkor ez Magyarország?

Minden bizonnyal! Több mint valószínű...