~11~
Jungkook POV:
Tae elmesélte a Jiminnel való kapcsolatának minden kis részletét, így már én is megértettem a helyzetet. Nem volt okom féltékenynek lenni, hiszen Taehyung az enyém volt. Ez kb. 2 kapja volt. Most pedig éppen igyekszem megtanítani neki az angol leckét, amivel el vagyunk maradva, de nem igazán akar együtt működni. Nem a tanulás a kedvenc elfoglaltsága, az biztos. Én viszont, szinte turbó gyorsasággal kezdtem el a jelnyelvet tanulni. Mar valamennyire értem amit Tae mond, de pár nap alatt senki nem kap diplomát.
- Ezt nem hiszem el.- temettem az arcomat a tenyereimbe, mikor hatodjára sem akarta normálisan megoldani a feladatot.
- Meg vagytok?- jött be kedvesen az anyja.
- Annyira se érti vagy akarja megérteni, mint egy kisegér.- pillantottam fel rá, segély kérően.
- Az angol neki sosem ment igazán.- rakta le élénk a kezében lévő tálcát, amin sütik és tea volt.- Szolgáld ki magadat... Úgy látom hosszú lesz a nap.
Ezzel a mondattal hagyott minket kettesben. Tae boldogan vett a sütiből és majszolni kezdte, mint egy hörcsög. Szerette az édes dolgokat és mi tagadás, maga is eléggé édes volt.
- Imádlak.- sóhajtottam fel, mikor az arcán kiült az elégedettség.
Percekig néztem ahogy falatozik, míg nem egy kis lekvár folt rá nem ragadt a szája szélére. Mosolyogva hajoltam oda és le nyalram róla a maszatot, mire szinte rák vörösen ledermedt. Ezek szerint felettébb tetszett neki.
- Tetszett?- kérdeztem meg tőle egy is gondolkodás után, hogy hogyan kell mondani.
Még minidg paradicsomra pirult arccal, bólintott egyet. Örültem, ha tetszett valami neki és én csináltam vagy váltottam ki. Jó érzés volt látni, mindent ami vele vagy velem történik ebben a kapcsolatban.
- Akarsz még?- kérdeztem tőle, újból, mire újfent bólintott.
A bőre finom és puha volt, szinte megunhatatlanul tudtam voltam puszilgatni, csókolgatni. Azt akartam, hogy ezt ő is tudja. De még nem tudtam úgy beszélni vele, hogy mindent megértsen.
Taehyung POV:
Nagyon élveztem Jeong Guk közeledését. Egyszerűen semmi sem volt jobb ennél. Mikor már éppen jobban bele mentünk volna a szerelmeskedésbe elhajolt tőlem. Értetlenül ültem és néztem, rá, ő pedig a bejárati ajtóra mutatott. Szóval valaki kopogott vagy csengetett.
- Ki az?- kérdeztem, de Guk nem értette, így leírta a papírra, hogy "mit mondtál?".
Újból megkérdeztem tőle, de ő sem tudta, hogy ki, amíg anya oda nem szaladt és ki nem nyitotta. Még a szemeim is kétszeresükre nyiltak ahogy megláttam Jimint egy nagy táskával a hátán, vigyorogva anyámra. Anya is elmosolyodott és beljebb engedte. Valamiről beszéltek, de nem úgy, hogy én is tudjak róla, ezért egy cseppet sem értettem a helyzetet igazából, ami zavart. Vagyis egészen addig nem értettem amíg anya hozzánk nem jött Jiminnel az oldalán.
- Megengedtem, hogy itt aludjon ma.- magyarázta el az anyám.
A fejemben már kiabáltam vele, hogy hogyan gondolja, de ő nem tudta, hogy Jeong Gukkal több is van köztünk. A mellettem ülő teste kissé megfeszült, mire én az asztal alatt feltűnés mentesen, óvatosan rásimítottam a combjára.
- Hol fog aludni?- kérdeztem.
- Természetesen egy szobába aludtok.
Hát ezt nem hiszem el... Viszont ahogy éreztem, Guk egyre jobban robbanni készült. Úgy érzem, hogy Jimin ellen nekem semmi beleszólásom abba, hogy itt aludhat vagy nem. Én nem akartam, csak a bonyodalmat okozná köztem és Guk között. Lehet, hogy Chim a legjobb barátom, de Jeong Guk nem bírta, és ezt tiszteletben kellett tartanom, tehát heves tiltakozásba kezdtem.
- Nem! Én majd itt alszok a kanapén, mert nekem kényelmetlen lenne!- jelentettem ki.
- Nem kell, akkor majd alszok én itt!- szólt közbe, Jimin.
- Ne fáradj!- tette anya a vállára a kezét.- Beviszek egy matracot, Taehyung szobájába és ott tudsz aludni, ha a közös ágy túl sok lenne.
Nem volt sok választásom, bele egyeztem. Guk óvatosan az asztal alatt rásimított a combomra, én pedig tudtam, hogy van valami. Éreztem, hogy ez egy vihar előtti csend, ami hurrikánként fog végigsörpörni mindenen amit felépítettünk. Ezen már csak az tetézett volna, ha anya még azt is kitalálja, hogy ne csak ma éjszaka, hanem effektiven többet aludjon itt. Mind a négyen tudtuk ebben a szobában, hogy este nem olyan dolgok fognak történni amikre gondolni sem merek.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro