Anya már reggel 7-kor keltett engem azzal az indokkal, hogy ma jön az új magántanár, de engem egyáltalán nem érdekelt. Vissza akartam aludni, viszont addig nem hagyott békén amíg nem tápázkodtam fel, majd mentem el magamat rendbe tenni. Egy év volt mire valamennyire megtanultuk anyuval a jelbeszédet. Mostanra már igazán jól megy nekünk, viszont jobban örülnék, ha hallanám is amit mond közben. Hiányzik a hangja... A saját hangom, a régi életem... Apával.

Kegyetlen, hogy miket ki nem talál az anyám. Fel kellett vennem valami puccos ruhát, a hajamat szépen kellett fésülnöm és ennek tetejében még rám is lett szólva, hogy ha ma nem leszek normális akkor feladja és kereshetek magamnak munkát. Én meg a dolgozás két külön dolog. Viszont azt egyáltalán nem értem, hogy minek kell itt puccba vágni mindent egy új valaki miatt. Fogadjunk valami negyvenes pasi aki bejön anyának.

(A beszelgetéseket természetesen le fogom írni. Amit Tae és az anyukája mond egymásnak azt értsétek jelbeszédnek és amit a többiek mondanak Tae-nek az rendes lesz ha csak nem fogom oda írni, hogy jelbeszédben mondja a szereplő.)

- Siess már! Mindjárt itt lesz!- mondta anyám, mikor meglátta, hogy még sehol sincsen rendben a nappalink.

- Ki ez a tanár, anya? Minek kell ekkora felhajtás?- értetlenkedtem továbbra is.

- Csináld amit mondtam!- förmedt rám, ideges tekintettel.

Szemforgatva kezdtem el pakolni, mikor annyit vettem észre, hogy anyám felkapja a fejét, majd az ajtó felé néz. Tehát megérkezett Mr./Mrs. Muszájkitakarítanimiattaazatyaúristentis. Kétségbe esetten mutogatta, hogy amilyen gyorsan csak tudjak pakoljak, mit meg is tettem egy sóhaj kíséretében, míg ő ajtót nyitott.

Jungkook POV:

Pár napja nem várt telefonhívást kaptam. Egy anyuka hívott fel azzal a dologgal, hogy a süket fiának kellene egy magán tanár és sokan ajánlottak engem. Elsőre azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak neki, de végül igent mondtam. Fogalmam sincs, hogy miért, de egyszerűen nem engedett valami nemet mondani. Érdekesnek találtam a dolgot. Az anyuka elmondása szerint a fia kibírhatatlanul viselkedett az összes eddigi tanárával. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom ezt a fiút tanítani ha igazából nem tudok jelnyelven beszélni, de semmi sem lehetetlen ugyebár.

Éppen a házuk előtt álltam, várva, hogy kinyissa nekem valaki az ajtót. Mozgolódásokat hallottam bentről, majd már csak annyira lettem figyelmes, hogy nyílik a sötétbarna ajtó. Egy kb. negyvenes éveiben járó nő nyitott nekem ajtót. Gondolom ő a gyerek anyukája.

- Jó napot, Kim Ji Hee vagyok.- nyújtotta a kezét a nő.

- Jó napot, Jeon Jeong Guk. Ön hívott fel engem pár napja, ugye?- érdeklődtem.

- Igen én voltam.- bólintott, majd elállt az autóból.- Jöjjön beljebb.- tessékelt be.

A bejárat után egyből a nappali tárult elém, minek közepén egy kék hajú, majdnem velem egymagas, vékony fiú állt nekem háttal. Gondolom ő Mrs. Kim fia. Az anyuka oda ment a fiához, majd hevesen mutogatni kezdett, meg beszélni arról, hogy itt van az új tanárja, szóval forduljon meg és köszöntsön illendően, mire a fiú végre megmutatta nekem az arcát. Szemei mogyoróbarnák voltak, bőre rettenetesen világos, makulátlan, arcéle szépen ível, s meg is kockáztatnám, hogy modelleket megszégyenítően festett ez a fiú.

Ahogy láttam ő is ugyan ezzel a tekintettel méregetett engem is. Ez a fiú tényleg olyan borzasztó lenne ahogy az anyukája elmondta. Kétszer, sőt háromszor is végigelemezte a testem minden egyes kis négyzet centijét, majd az arcomat kezdte el kémlelni. Megadóan jött hozzám, majd egy lépés távolságra állt meg tőlem. Kinyújtotta a jobbját, mit el is fogadtam. Rettenetesen puha volt a bőre.

Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?

Taehyung POV:

Mikor szembe fordúltam a következő áldozatommal, fogalmam sem volt róla, hogy ennyire... Letaglóz amit látok. Tanár létére majdnem annyinak tippelném, mint amennyi én vagyok. Haja ónix színben pompázik, szemei sötéten csillognak akár csak az éjszakában a csillagok, arca tökéletes volt, bőre makulátlan, izmos teste volt, mi az ingjén is kirajzolódott, magasabb volt egy pár centivel, mint én.

Mostmár mindent értek.

Egy ilyen pasinak ki nem akarna tetszeni. Fogadjuk, hogy van barátnője is aki szintén ugyan ilyen vadítóan néz ki, mint ő. Alig akartam elhinni magamnak azt, hogy lehet valaki ennyire tökéletes. Arcom kissé ellágyúlt, majd lassú léptekkel, de oda mentem hozzá, s kinyújtottam neki a kezemet, mit egy mosoly kíséretében el is fogadott.

Jesszusom az a mosoly...

Sosem vallottam magamnak azt, hogy a fiúkat szeretem, de ez miatt a pasi miatt simán eldobnám a heteróságom maradékját is, ha akarná. Valamit mondott, miután elengedtem a kezét, de mivel nem tudok szájról olvasni, így nem értettem. Anya oda állt mellé, majd el mondta, hogy a nevemet kérdezte. Csak, hogy ne legyen ciki 2 mp alatt vagy 100x átgondoltam azt amit tenni akartam.

- Kim Taehyung.- mondtam ki a hangomon, igazából nem tudom, hogy helyesen vagy nem, de a lényeg, hogy megpróbáltam.

A mosoly továbbra sem hervadt le az idegen arcáról, sőt már nyuszi fogait is megvillantotta nekem. Tehát tetszett neki az iménti kis produkcióm. Anya mosolyogva fordította le nekem az előttem álló nevét. Jeon... Jeong Guk... Wow. Illik hozzá a neve.

Jungkook POV:

Mikor ki mondta a nevét, valamiért muszáj voltam még nagyobb vigyort az arcomra fektetni. Mélyebb volt a hangja, mint amit kinéz belőle az ember, s ahhoz képest, hogy nem hall semmit, sem engem, sem saját magát, egész szépen ki mondta a nevét. Kim Taehyung. Egész aranyos. Illik is hozzá. Az anyukája még elmutogatta neki a nevemet, majd mindannyian helyet foglaltunk a hatalmas kanapén, hogy át tudjuk beszélni a tan menetrendet meg az ehhez hasonló tanulási dolgokat. Egy percre sem tudtam levenni a szememet a kék hajú csodáról aki idő közben az egyik fotelbe ült inkább.

Annyira szép ez a fiú...

Egyszerűen nincsenek rá szavak. Ahogy egyre többet tanulmányoztam tökéletes vonásait, megindult bennem a bűntudat. Hiszen ő süket. Mit csinálok? Miért bámulom ennyire? Miért tartom gyönyörűnek? Bűntudot érzek...

Sajnálatot felé.