Átnéztem a következő emeletet. A felénél már gondolkodtam a következő szinten. A háromnegyedénél már a széfház mellett egy magnót láttam. Felcsillant a fény. Megtudok valamit.
Susie hangja járta be a folyósót, mikor beindítottam:

Őszintén remélem, hogy jó messze kerülök ettől a helytől egy ideig. Megkértek, hogy menjek el a szinkronomért. Ha valaha visszakerülök, már egy elhagyatott épület lesz, ebben biztos vagyok. Ez a nőszemély leállíthatatlan. Tanulni mások hibáiból? Ch. Ha meg elrontja, itt hagy mindenkit. Hallottam. Joey nem hagyná. De ő most nincs. Mindenkinek a jelenben kell lennie! Túl kell élnie! Itt kell lennie! Ha még itt lesznek, akkor jövök, és segítek! Imádom a stúdiót! Imádom a társaimat! És ha itt hagyom őket, én visszatérek!

Ez volt Susie. Alig hiszem. Megváltozott. Sammy is megváltozott. Sőt, lehet, most itt is vannak. Jó lenne.

Mentem tovább. A széfház. Nyitva az ajtó. És az a dallam...

Sammy hangja.

De... Írt egy szöveget neki. Nem túl pozitíz, gomdolom, csak unatkozott.

- Nincsen mostmár semmi fény, Elnyelt már a sötétség,
Minden amit ismertem,
Már csak álomkép...

Mindenki 'kit ismertem,
Vagy eltűnt, vagy elmentek,
Örök élet, mit neked,
pokolban égek... -

Énekelte elhaló hangon. Benéztem egy kicsit. Mintha a tintadémon, és a "régi" kinézete keveredett volna. Egész testét a tinta fedte, az arcát szinte teljesen. A két szarva leolvadt a feje két oldalára. Felfele nézett. Nem láthatott semmit. Csak bámult, és énekelt. Majd mintha hallott volna, megállt, és megszólalt:
- Henry, tudom, hogy itt vagy. Ajánlom, hogy add fel a megmentésünket. Susie két éve eltűnt, te is így járod. Vidd Jadet, és menekülj! Rejtőzz el! Senki sem éli túl az ő érkezését. - beszélt a levegőbe...valamit. Nem értettem belőle semmit szinte. Szinte. Csak annyit, hogy Susie itt van. Csak eltűnve. Elmentem, mire Sammy sóhaját hallottam, és ahogy leroskad.
Tovább nézegettem a szinteket, de semmit se találtam. Semmi magnó, felirat. Ezzel pár napot biztos töltöttem.
Senki.
Senki sincs, aki segítene.
Vagy aki csak lenne.
Jade.
Miről beszélt Sammy?

Az a hosszú lépcső. Ide értem. Rossz emlékek jutottak eszembe. Láttam, hogy pár lépcsőfok leesett, gondolom, az a lény szakította le. Mindig nem tudom, hol ér véget. Azt sem hogy mennyi áldozata volt. Majd egy sikítást hallok. Susie esett lefele. Belekapaszkodott a mellettem lévő lépcsőfokba. Meglepő módon az leszakadt. Ne kérdezzék hogyan, de elkaptam Susie csuklóját.
- HENRY?!?! - nézett rám.
- Susie, Sammy szerint eltűntél, hogy kerülsz ide? - kérdeztem vissza.
- MINDJÁRT, SEGÍTS! - ordított, mikor megfogta a kezemet a lógó kezével, és felmászott. Nem volt egy kellemes érzés.
A lábamnál feszegetni kezdte a lécet. A következő pillanatban minketten zuhantak. Mikor felnéztem, a lény villogó szemével ránk nézett, és még vagy száz pár. Kíváncsi vagyok, hogy mi történik. De egyben félek. Hirtelen jött minden.
Nem tudom mikor ér véget.
Ki tudná?