*Végzet*
- Esetleg többet nem tudsz mondani? - kérdezte Jade.
- Nnneeemmm....? - jelentettem ki, de inkább leszálltam a lécekről.
- De szerintem menjünk le, mielőtt ezek levisznek magukkal. - hívtam le, mire mindenki elment. Egy pillanat elég volt, hogy a szerkezetet lelöktem, ami a mélybe zuhant. Nemtudom, mi célja volt velük. Viszont mikor Jade-re néztem az arca olyan kifelyezést öltött az arca, mintha ezer láma és alpaka halálát látta volna, miközben szivárványt sírnak, és hánynak...

Költői kifelyezés...!

Szegény, kicsit megsajnáltam.
- Egyébként mivel ennyien így összegyűltünk, menjünk valamilyen védett helyre, ahol az egészet megtudjuk a múltról. - mentem a folyósón.
- Te nem tudod? - kérdezte Allison.
- Mivel egy papíron éltem?! - vágtam vissza. Mintha a múltban ragadtam volna.

- A széfház jó lesz??? - szólt közbe Susie.
- Kizárt. Sammy ott van. - jelentettem ki.

(2019. Március 5.)
Fennakadtam a lift egy darabjára. Nehéz ilyenkor egy rajznak lenni.
-Itt hagytok?

- A széfház jó lesz? - szólt közbe Susie.
- Kizárt. Sammy ott járkál. - válaszolt Allison.
- Baj az?
- Itt senkiben sem bízunk.
- Köszönjük. - szólalt meg váratlanul Henry, a hallgatásból.
Belegondolva elég gyengék vagyunk egy férfival, és szinte nulla fegyverrel.
- Megpróbálhatnánk. - mondtam erre. Meglepő módon beleeggyeztek. Furcsa módon, Sammy nem volt. Sőt útközben se láttuk. Egyáltalán.
- Szóval, akkor pontosan mi történt. legpontosabban... mindenki szerint. - jelentettem ki.

- Luna bezárkózott. - jelentette ki Henry.
- És utána egy tragédia történt. - folytatta Allison. - Joey ezután nyugdíjba akart vonulni, és átadta a helyét mindent elmondva. És most előről kezdődött minden. Csak mindenkiből egy próbálkozás volt. Tehát én lettem Alice, Sammy Bendy, és Tom...Boris.....
- Tényleg, hol van Tom? És Hélia? - kérdezgettem.
- Tom eltűnt... És Hélia nem volt senki....-
- Héhéhéhhhé, valaki rólam beszél? - jött egy ismeretlen hang.
- Már megint ez a hang. - szólalt meg Henry.
-  ez Ő? - kérdeztem.
- Nem tudom.
- Hahahh, hogy nemtudják a nevem, nah, ilyet se hallottam! Talán meg kéne...ismerkednünk.... - mondta egyre sejtelmesebben.
- Miről beszélsz? - szólalt meg Susie.
- Ha nem jöttök, nem találkozhattok pár ismerőssel, és persze velem, kimással.
- Rendben, merre? - húztam fel magam.
- Maradjatok ezen a szinten. Vagy ha nem...nos.....ott a kilences szint is.....

Mégis ki lennék, ha nem ismernétek?