Madelyse hunyorogva figyelte a sötétben felé közeledő férfit. Mikor csak pár lépés távolság maradt köztük, a kislány hátrált egy keveset. Kylo leguggolt hozzá, az arcát eltakarta a maszkja.

-Hamarabb idetaláltál, mint gondoltam.

Madelyse most érezte igazán, hogy jobb döntés lett volna Reyel maradnia. Megriasztotta a gépies hang és az álarc.

-Mit nem mondott el anya?

-Mindent a maga idejében.

-De...-szabadkozott volna a kislány, ám a harcos egy kézmozdulat segítségével mély álomba merítette. Mielőtt összeeshetett volna, elkapta, majd a vállára fektette, s felállt.

A parancsnoki siklója felé vette az irányt, amikor Rey hangját hallotta a háta mögül.

-Tedd le, azonnal!!!-kiabálta a lány.

-Amint látod, elég elfoglalt vagyok.-fordult a lány felé egy pillanat erejéig.

-Az apai teendőkkel elkéstél, nem gondolod?

-Han Solo nem épp egy követendő példa. De biztosíthatlak, máris túlteljesítettem-azzal intett  két magasabb rangú tisztnek, akik azonnal megindultak Rey felé, Kylo pedig felszállt végül a siklóra.

Madelyse csak az Első Rend bázisán tért magához. Egy kemény ágyon feküdt, hanyatt. Magától nem is jött volna rá, hogy hol is van. A harcos is a szobában tartózkodott, ami egész tágas volt.

-Az ott a fürdőszoba, itt találsz ruhákat, az pedig ott a...-folytatta volna Kylo a gyors és viszonylag nyers körbevezetést, de ekkor Madelysere pillantott, aki még csak az imént ébredt és csak zavartan pislogott.

Legbelül a kislány mégsem érzett mindent idegennek. Megrémisztette ez a sok változás, de amikor álmában Kyloval beszélhetett, az mégsem nyugtalanította. Valami volt a férfiban, amitől Madelyse ha nagyon koncentrált erre a láthatatlan varázsra, jobban érezte magát.

Most azonban ott állt előtte egy maszkos magas valami, ami azért valljuk be, nem a leggyereknarátibb jelenség. A kislány hátrébbmászott az ágyon és félelemmelteli szemekkel bámult Kylora.

A harcos abbahagyta a beszédet és várt néhány másodpercet. Végül levette a sisakját és az asztalra tettéve folytatta.

-A szobádból akkor mész ki, ha megengedem. Holnap megnézem mire vagy képes-fejezte be a mondanivalóját, eközben a kislányt fürkészve.-Jóéjszakát!

Azzal megfordult felvette a sisakját és kiment az ajtón. Hallotta, ahogy lezáródik mögötte, majd a saját kabinjába indult, ami ott volt a közelben.

A fáradtsága ellenére nem volt álmos. Elégedettséget kellene éreznie, de mégsem teljes a boldogsága, márha lehet ezt annak nevezni. Ahhoz előbb bizonyítania kell a kislánynak.

Ezekkel a gondolatokkal a fejében tért volna nyugovóra a harcos, ám amikor az ágyára pillantott, a takaró alatt valaki bújkált. Madelyse. Fülig felhúzta a sötét paplant és mélyen aludt.

Kylonak határozott szándéka volt, hogy azonnal hazaparancsolja, de mikor a kezét a kislány felé nyújtotta elbizonytalanodott. Talán mégsem kéne felkelteni. Ahogy elnézte a lányát alvás közben, még a gondolat is mesze röpült a fejében, hogy felriassza. Dehát, hogy jutott ide?

Beletörődve a helyzetbe, Kylo az ablakához állt és onnan figyelte ahogy Madelyse alszik.

(Ne haragudjatok, hogy túl rövid lett, legközelebb rendes hosszúságú lesz, ígérem!☺)