Poe készen állt az indulásra, de érezte, hogy a mellette ülő kislány feszeng és még mindig hüppög. Mégiscsak az anyjától választották el.

-Mondd csak Madelyse, repültél már valaha?-pillantott le rá.

-Még nem.-nézett maga elé és felhúzta a térdeit amiket szorosan átölelt és lehajtotta rá kis fejét. Halkan sírva fakadt.

-Hé, semmi baj! Fogtok ti még találkozni.

-Megígéred?-emelte fel a tekintetét a pilótára aki tétovázott néhány másodpercig. Elgondolkodva nézett a kislányra majd elmosolyodott.

-Igen, meg. Gondolj arra, hogy ez egy kaland és, hogy mennyi mesélnivalód lesz, ha újra látjátok egymást. Felszállhatunk, parancsnok?-kérdezte játékosan miközben felvette fekete sisakját.

Madelyse bólintott és fészkelődött még egy keveset a helyén. Kicsit tartott a repüléstől, ami elvonta a figyemét az anyjáról. Egy kis időre.

Tereza könnyes szemekkel nézte végig, ahogy az X-szárnyú felszáll, majd lassan eltűnig a csillagok között. Tudta, hogy bízhat Poeban, hisz ismerte őt régről, mégis aggódott.

A kislány megkapaszkodott az ülésben és amikor elindultak becsukta a szemét.

A gép belsejében urolkodó csendet, ami nem volt nyomasztó, éppen csak egy kis levezetésnek az események után, BB-8 törte meg. Néhány sípolás formájában közölte szándékait.

-Mit mondott?-kiváncsiskodott Madelyse, mintha kicsit már megnyugodott volna.

-Nem szeret a Jakkura menni. Volt néhány rossz élménye. Ne nyafogj pajti! Azt hittem kedveled őt!

-Kicsodát?-folytatta tovább a pilóta faggatását lelkesen.

Poe halványan elmosolyodott, majd egy pillanatra a kislányra nézett. A tekintete megakadt Madelyse buksiján. Csupa szőke hajában felfedezett egy éjfekete tincset.

-Mi történt a hajaddal?

-Anya azt mondja, így születtem.-simította el zavartan az említett fürtöt a füle mögé, majd újra megkérdezte.-Ki az az Ő?

-Egy barát, akivel hamarosan találkozni fogsz.

A droid hátulról megint közbeszólt, Poe pedig hálát adott a csillagoknak, hogy Madelyse nem érti ezt a nyelvet.

-Fogd be, BB-8!

A sípolás abbamaradt, viszont a némaság nem tudott ismét megtelepedni. Madelyse inenntől el sem hallgat. Mindenről beszélt, ami csak eszébe jutott és rengeteget kérdezett. Leginkább a kis droid érdekelte. Poe elmesélt neki jónéhány közös kalandot amit BB-8-el élt meg. Az idő hamar eltelt és észre se vették, hogy megérkeztek a Jakkura.

Először a pilóta szállt ki az X-szárnyúból, aztán segített Madelysenek is. Ámulva nézett szét, mikor Poe letette a földre. Még sose látott ennyi homokot, és tessék. Máris telement vele a cipője.

Szerette a fehéret. Szinte mindig azt hordta. Ez most sem volt másképp, de sikerült elég gyorsan elintéznie, hogy a lábbelije tiszta színe lekopjon.

-BB-8! Mutasd merre kell menni! Nincs kedvem eltévedni a semmi közepén.-fordult a droidja felé a pilóta, aki azonnal elindult.

Madelyse Poe mellé szökdelt és megfogta a kezét. A férfi szemlátomást meglepődött ezen a gesztuson, de nem engedte el a kislányt.

Fél óra kimerítő gyaloglás után BB-8 megtalálta a helyet, amit kerestek. Városnak alig volt nevezhető. Mindenhol sátor szerű épületek és csupa egyszínűség. Alig különbözött a homoktól.

Egy nagyobb dűne tetején álltak, a lejtő pedig túl meredek volt ahhoz, hogy egyszerűen lesétáljanak rajta. Poenak fel sem tűnt, hogy Madelyse már nem fogja a kezét.

Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valamit húznak mellette. A kislány egy nagy fémlapot próbált odavonszolni. Mikor a pilóta feleszmélt, hogy mi is a terv, segített neki közelebb tolni.

-Mad, te aztán talpra esett lány vagy!-hangzott az elismerő vallomás Poe szájából.

A kislány elmosolyodott, az arca teljesen kipirult az erős napsütéstől. Beleült a tálcába és türelmesen megvárta BB-8-et is. A pilóta mögéjük került és megtolta őket, majd az utolsó pillanatban ő is beugrott melléjük.

Madelyse ahhoz az érzéshez tudta hasonlítani, mint amikor először szállt fel Poeval. Az első pár másodpercben fékezhetetlennek érezte a "járművet", majd lelassult és megállt. Nevetve szálltak ki.

-Még egyszer, még eszgyer!-lelkendezte Madelyse a droid mellett ugrándozva.

-Lesz még alkalmad rá.-biccentette oldalra a fejét a férfi, majd folytatták útjukat.

Poe szorosan magamellett tartotta a kislányt. Gondolta, hogy a Rend keresi őt, ezért elővigyázatosnak kellett lennie. Nem sokat időztek a városban. A keresett személy találta meg őket.

Madelyse ellépett a pilóta mellől. Csak egy pillanatra engedte el a kezét, mégis sikerült elkavarodnia. Kétségbeesetten kereste a férfit, majd hátrálni kezdett, míg bele nem ütközött valakibe.

-Elnézést!-nézett fel az idegenre elszorut torokkal.

-Semmi baj.-mosolyodott el az illető. Egy kedves arcú szürkeruhás lány volt. Kedvesen csillogó barna szemei megnyugtatták a kislányt.

-Rey!-hallatszott hátulról Poe megkönnyebbült hangja.

-Poe, ti együtt vagytok?

A pilóta bólintott. Rey kivezette a két idegent a legnagyobb tömegből. Innen már látható volt a lakhelye. Egy régi lépegetőnek a belsejét rendezte be. Legalábbis a körülményekhez képest.

Madelyse nyitott szájjal lépett be és körülnézett odabenn, míg a két felnőtt kint beszélgettek egymással.

-Tudom, hogy nagy kérés.

-Nem, nem az! Tudom milyen szülők nékül felnőni.-hajtotta le a fejét komoran.-Segítek amiben csak tudok.

Poe közelebb lépett hozzá, majd az arcához tette a kezét. A lány felemelte a tekintetét. Egyszerre hajoltak közelebb egymáshoz, s mind ketten lehunyták a szemüket, amikor Madelyse állt meg mellettük.

-Ti mit csináltok?-nézett fel kiváncsian.

A pilóta hátrébblépett és a kezét ökölbe szorítva köhögött lehajtva a fejét. Eközben muszáj volt mosolyognia. Leginkább saját magán.

-Nem vagy álmos, hmm Madelyse, igaz?-guggolt le mellé Rey.

-De, egy kicsit.-törölgette meg a szemeit a kislány.

-Menj be, és feküdj le! Mi is megyünk mindjárt.

-Nem Rey, nekem mennem kell.-szólt közbe a pilóta.

-Veszélyes éjjel a sivatag, lefogadom, hogy tíz percet nem bírnál ki.-mosolyodott el a lány pimaszul.

-Oh, tényleg?-fonta össze a karjait a férfi.

-Kérlek, maradj itt éjszakára-húzta meg a dzsekijét Madelyse.

Poe habozott pár másodpercig, majd elvigyorodott.

-Jólvan! Két ilyen nőnek nem tudok ellenállni.-s megadóan felemelte kezeit.

Rey elmosolyodott, majd behívta őket az otthonába. A fáradságnak köszönhetően alig kellett fél órát várni mire Madelyse elaludt és kisvártatva a többiek is.