-Ezt verd ki a fejedből! Szó sem lehet róla!

-De ő tudna segíteni. Az egyetlen ember. Miért hova máshova akarsz menni?

-Bárhova. Nem fogok könyörögni neki!

-Nem kell könyörögnöd. Magától is segíteni fog, ebben biztos vagyok.

Kylo az Ezeréves Sólyom pilótafülkéjében pihent. Ott, ahol hajdan az apja, Han Solo is ült. A harcos megfogadta, hogy sosem fog apja nyomdokaiba lépni, hogy teljesen más életet fog élni, de mégis úgy menekült, mint valami csempész a törvény elől.

-És...

-Azt ne kérd, hogy ne bántsam!-vonta fel a harcos a szemöldökét.

-Látod, apa! Szavak nélkül is megértesz engem-mosolyodott el Madelyse kissé szemtelenül.

Kylo végül beleadta a derekát. Az Első Rendhez nem mehettek, főleg nem az Ezeréves Sólyommal. Szerezniük kellett egy másik hajót, és Madelyse révén talán Nála sikerülhet. Bár nem számított túl nagy lelkesedésre.

***

A perzselő nap szörnyen égette a harcos nem éppen ehhez szokott, fehér bőrét. Fekete ruhája beszívva a Nap minden melegét pedig már csak tetézte ezt a szerencsétlen helyzetet. Az, hogy ez a lány, egy senkiházi roncsvadász még ütésre is emelte a kétméteres botját, végképp kiverte nála a biztosítékot.

Egy gyors mozdulat, amit Rey ütésnek szánt, ami a harcost éppen fejen találta volna. Találta volna.

Kylo anélkül, hogy az Erejét használta volna, megragadta a bot végét, majd amikor az ütés lendülete köddé vált, elengette.

-Te gyilkos, gyerekrabló...-kezdett volna bele Rey a szidalmazásba, de a harcos leintette.

-Majd később folytatod. Nem miattam jöttünk ide-pillantott a köpenye alá, ami alatt Madelyse várt. Ez valamennyi árnyekot adott a kislánynak, amit nem szívesen áldozott volna fel. Rey persze kivétel volt ezalól.

Amikor Kylo megemelte "Madelyse árnyékolóját", mosolyogva bújt ki alóla, majd a lányhoz rohant és megölelte. Rey a homokba térdelve szorította magához.

-Nincs semmi bajom. Én mentem vele, mert az apukám-magyarázta naiv gyermeki hangon, majd elengedte a roncsvadászt.-Tudsz nekünk segíteni?

***

-Leszögezném, hogy nem miattad segítek-szólt hátra Rey, miközben a fejadagokból készített valamicske vacsorát a "vendégeinek".

Kylo egy rozoga széken ült, és félig lehajtott fejjel nézett a földön ülő Madelysere. Mikor a lány csípős megjegyzést tett, lassan felemelte a tekintetét.

-Azt rögtön gondoltam.

Rey egy kevés ideig hallgatott, majd kérdezősködni kezdett.

-Mi történt az Ellenállásnál? Elég csúnyán elbántak veled-vitte oda a harcoshoz a vizet, benne egy szürkés ronggyal.-Vedd le!

-Hogy?

-Elhiheted, én sem erről a napról álmodozom, de különben nem tudlak ellátni. Vedd le a felsődet!-ismételte meg a lány. A szemében elszántság csillogott, akkor is, ha valóban nem számított arra, hogy egyik főellenségét félmesztelenül fogja látni valamikor is.

Kylo vonakodva
, de lehúzta magáról a fekete hosszú felsőrészét. Lassú és vontatott mozdulatokkal ugyan, de kiszabadította mind a két karját, majd a levetett ruhadarabot maga mellé ejtette.

Széles és izmos felsőteste nedves volt már a verejtéktől, és megcsúfított a sérülésektől. Kékes foltok díszítették itt-ott bordája környékét, és néhány már megalvadt seb.

Rey a rongyot kicsavarva a vízben, ezeket a sebeket tisztította meg, lassú, megfontolt mozdulatokkal.

-A lábát is meglőtték!-mondta Madelyse olyan energikus és reménnyel teli hangon, mintha a messiás érkezett volna Rey személyeben, aki bárkit meg tudna gyógyítani akár egy szavával is.

-Azt majd megoldom!
-Azt majd megoldja!-vágta rá egyszerre Kylo és Rey.

Madelyse elmosolyodott, és tovább figyelte a felnőtteket. Mikor Rey végzett, felemelte a vízzel félig teli vödröt, és valamivel odébbtette.

-Láttátok Poet, vagy Finnt?

-Igen-válaszolta Madelyse.-Jól vannak, segítettek nekünk megszökni. Egyébként, neked is van előnyöd az ittlétünkből, de előtte szükségünk van rád.

-Tényleg?-jelent meg egy kedves mosoly Rey arcán. Szerette Madelyset, de el sem tudta kézelni, hogyan lehetne képes egy ilyen kislány segíteni neki.

-Igen. Itthagyjuk a Sólymot, de cserébe kellene egy másik hajó. Tudnál segíteni?

Reynek majdhogynem kiesett a kezéből a rongy, amivel a harcos sebeit tisztította. Azonnal letette, majd Madelysehez térdelt.

-Az Ezeréves Sólyommal jöttetek?-kérdezte izgatottan.

-A szomszéd dűne mögött van-szólalt meg végre Kylo is.

-Oh ne. Nenenene!-ugrott fel Rey, a botja után kutatva, majd amint megtatálta, felkapta és az "ajtóhoz" rohant.

-Mi a baj?-állt fel Madelyse és Kylo egyszerre.

-Az a hajó Unkar Plutt tulajdona...volt amíg el nem loptam Finnel. Ha észreveszi újból elkötheti, vagy más roncsvadászok szedhetik szét!

Madelyse tekintete kétségbeesetten cikázott a lány és az apja között. Végül Kylon állapodott meg, aki a környezete ellenére teljesen nyugodt maradt.

-Hol itt a probléma? Megoldjuk-fonta össze a karját, mesztelen mellkasa előtt.

-Elárulnád mégis hogyan?

-Unkar Plutt még nem találkozott velem. Most viszont fog.

Ne haragudjatok, hogy eddig húztam, de nem volt semmi ötletem. Most már újjult erővel tolom a folytatást!♡
Az Erő legyen veletek!