Rég ígértem már meg, hogy megírom a véleményemet az IWről. Amit meg is tettem 10 nappal a premier után, de olyan mélyen depressziósra sikerült, hogy gondoltam még hagyom kicsit ülepedni. Most már kétszer láttam és több héttel a bemutató után vagyunk, szóval úgy érzem nem halogathatom tovább.

Nem tudom ki az az ember, aki még ne látta volna a filmet, de azért kiírom, hogy

SPOILER VESZÉLY!

Illetve ez igaz pár későbbi részre is, amit írok. Vagyis az túlzás, hogy spoiler, mondjuk úgy, hogy jobban ki lehet majd igazodni, ha láttátok a filmet.

Igazából az késztetett arra, hogy most leüljek és végre befejezzem a következő fejezetet és ezt megírjam, mert kijött a Nerd Out legújabb dala, az Infinity Warról.

Azt szögezzük le itt az elején, hogy elképesztően érzékeny vagyok. Tőlem inkább azt kérdezzétek, hogy „milyen filmen sírtál?" és ne azt, hogy min nem...

Szóval meghallgattam a dalt ( https://youtube.be/UpCXg_CKIRk ) és persze, hogy elsírtam magamat. Közben pedig kisebb lelkiismeret furdalásom lett, hogy rég posztoltam wattpadra.

De most itt vagyok. És mindegyik halott, illetve pár élő karakterről szeretnék beszélni.

Tudtam előre, hogy Loki meg fog halni. Tudtam előre, hogy a film elején és tudtam előre, hogy olyan halált fog kapni, amit egyáltalán nem érdemel meg. Nem mondta meg senki, ezt már az előzetesből lehetett látni. Illetve Loki nem is illik bele a filmbe... Úgy voltam vele, hogy elfogadom, ki fogok akadni és meg fog szakadni a szívem, de elfogadom, ha a későbbiekben kap majd saját filmet. Amit még mindig várok...

De nem akartam, hogy itt halljon meg. Ne egy Avengers filmbe. Sok a karakter és nem fogja megkapni a halála azt a figyelmet, amit érdemel.

És ahogyan ott ültem és néztem a vásznon, ahogyan Thanos megragadja... Nem bírtam elsírni sem magamat, annyira megrendültem. Egészen addig, míg Thor oda nem kúszott hozzá.

Egyvalamiért mégis tisztelem ennél a résznél a Russo testvéreket. Ezek pedig az utolsó mondatai. „I, Loki. Prince of Asgard. Rightful king of Jötunheim. God of Mischief. Odinson. The Sun will shine on us again. You never be god."

A napokban készítettem egy ht perces videót Lokiról ( https://youtube.be/DKTKuyXPekQ ), hátha így könnyebben el tudom majd engedni. Nem igazán sikerült.

Én tényleg kíváncsi vagyok, hogy ti mit éreztetek Loki jeleneteinél. Nekem nagyon, de nagyon hiányzik... De ugyebár Loki bennünk tovább él! És még itt van Auróra ;)

És igen, ami a legeslegjobban fáj talán az egész filmmel kapcsolatban, hogy mindaz amit tett, az a rengeteg szörnyűség és fájdalom... nem tudok haragudni Thanosra. Sőt! Sírtam rajta! Ennél a pillanatnál már akkor elkezdtem sírni, mikor ő sírt! (most egy hisztis kislánynak fogtok nézni, de ez van, ez a film ilyen...).

És hozzá kell tennem, hogy ennyire jó zuhanást még életemben nem láttam filmben! Mindig rettegek filmeknél, hogy mikor valaki lezuhan, akkor vajon milyen pocsékul fog ez mutatni. Star Wars örök kedvenc ebben a témában <3 (és másban is).

De itt... Gamorával zuhantam együtt. Te. Jó. Ég.

És utána... jött a csettintés és...

Életemben sehol semmikor nem rázott még ki ennyire a hideg. Az a hang... ahogyan belesüppedek a székbe és az államat próbálom a helyén tartani... Kegyetlen jelenet.

Ami meg utána történt...

Tudom, hogy sokukat biztosan visszahozzák majd. Tudom, hogy nem mind végleges. De most, ebben a pillanatban, minden egyes halál valódi. És ettől a szívem szakad meg.

„I don't want to go, Mr Stark."

„I'm sorry."

Nem igazán szeretnék többet beszélni erről. Számomra ez egy nagyon, de nagyon jó film volt. Remegek, hogy láthassam végre a negyedik részt, ám rettegek is tőle.

Kemény.