Loki óvatosan sétált a folyosókon. Mikor Natasha és Steve vitatkoztak, csak egy pillantást vetett a monitorra és észrevett egy másik utat a cellákhoz.

Sietnie kellett, mert az út hosszabb volt és több őrt is kerülnie kellett. Befordult a következő folyosón és egy zárt ajtóba ütközött. De a helyzete ennél rosszabb volt.

Tíz felfegyverzett őr állt előtte. Ahogy meglátták, vállukhoz emelték puskáikat és céloztak. Loki összehúzta a szemöldökét és nem tétovázott.

A hozzá legközelebb lévő őrnek megragadta a nyakát és puszta kézzel kettétörte a csontjait. Az élettelen kézből kikapta a fegyvert, és a golyóáradatot kerülgetve, sorjában lőtte ki az őröket.

Emberfeletti gyorsasággal mozgott, ütött, rúgott és lőtt. Hárman maradtak, emiatt lassíthatott kicsit. Csak ekkor hallotta meg a folyamatos sziréna fülsiketítő hangját. Egy pillanatig sem gondolta, hogy egyszerű lesz ez az egész, ezért csak egy sóhajtás kíséretében végzett a többi őrrel is, egyet kivéve. Belelőtt a kezébe, amitől a férfi elejtette fegyverét és az istenre nézett. Rettegett és a fájdalomtól térdre rogyott. Loki a nyakánál fogva felállította és az ajtó felé fordította.

-Nyissa ki és hamarabb szabadul a kínjaitól-szólt türelmetlenül, de az őr semmit sem tett. Loki elővette a kését, de nem volt szükség arra, hogy megsebezze. A férfi így is reszketett. Épp kezével beírta a kódot, mire az ajtó kinyílt. Loki gúnyosan elmosolyodott és leszúrta segítőtársát.

Belépett a terembe és egy pillanatra megtorpant a meglepetéstől. Arra számított, hogy foglyok tucatjai siránkoznak majd a segítségéért és további őrökkel kell majd megvívnia.

Ezzel ellentétben a hatalmas teremben csak egyetlen cella volt.

Odasietett és benézett a rácsok között. Auróra a padlón feküdt, szemeit lecsukva pihentette. Kimerült volt. Loki megfogta a vastag fémet és egyetlen rántással kiszakította az ajtót a helyéről.

Auróra fáradtan nyitotta ki szemeit. Mikor meglátta megmentőjét, meglepetten ült fel, de fájdalmában felszisszent. Loki leguggolt mellé és a szemébe nézett.

-Megkínoztak?-kérdezte értetlenül.

-Mondjuk azt, hogy nem volt egyszerű beletenniük ebbe a rohadt cellába-mosolyodott el.

-Fel tudsz állni?

Auróra válaszképpen csak a lábaira nézett, ahol több véres vágás is látható volt. Loki elborzadva állt fel és felemelte a nőt is.

-Hogy lehetsz itt?-nézett fel értetlenül a férfira.

-Majd később elmondom-zárta le a témát.-Már biztosan lezárták az utat, ahonnan jöttem és pillanatokon belül jönnek a katonák is. Nincs valami ötleted, hogy merre mehetnénk ki?

Auróra a fejét rázta, mire Loki körülnézett és több ajtót is észrevett. Visszanézett a rácsokra és varázserejével egy hologramajtót rakott az igazi helyére, illetve Auróra mását.

-Ezzel legalább kapunk egy kis előnyt-mosolyodott el, majd kiválasztva egy kijáratot, sietni kezdett felé. Ebben a pillanatban robbanást hallott és visszanézve észrevette, ahogyan pár halott őr előtt belép a terembe a két Bosszúálló. Káromkodva futni kezdett és nem lassított egyszer sem.

Mikor zajt érzékelt azonnal menedéket keresett és talált is egy rést, ahol elrejtőztek az előttük elszáguldozó őrök elől. Ezt többször meg kellett ismételnie, miután rájött, hogy nem fognak többé jönni. Az álca lehullt, már mindenki tudja, hogy Auróra Kills nincs a börtönében.

De tényleg egyetlen ártatlan nőnek egy egész erődöt építettek, katonákkal?

Nem volt ideje kérdezni, de még csak kérdéseit megfogalmazni sem. Maga mögött hangokat hallott, mindössze kettőt. Kettő, ismerősen bosszantó lábdobogást.

Bár emberfeletti erővel rendelkezett, a futását mégis kissé lelassította, hogy Aurórát kellett cipelnie és a kanyargós folyosón mindig kiválasztani a szimpatikusabb utat, remélve, hogy a következő kanyar után már megpillantja a kijáratot.

A folyosó, ahová utoljára befordult, hirtelen véget ért és egy ajtó jelent meg előtte. Amerika kapitány és Fekete Özvegy már majdnem szintén bekanyarodtak, ezért a könnyebbik utat választotta. Betörte az ajtót.

Egy tucat őr fordult az isten felé egyszerre és kaptak fegyverükhöz. De a katonák csak két bajtársat láttak maguk előtt, ahogyan egy egyenruhás őr kezében tartja sérült társát.

-Gyorsan!-kiáltott az álca alatt Loki.-Azonnal engedjetek a kijárathoz, ha nem kap orvosi ellátást, meghal!

A katonák értetlenül néztek össze. Ekkor megjelent egy másik ajtón keresztül egy férfi, ruhájából vélhetően magasabb pozícióban állt. Loki csak egy pillanatra nézett le Aurórára, de azonnal felismerte szemében a félelmet. Vagyis az a férfi bántotta őt.

Ennyit az álcáról, Aurórát villámgyorsan, mégis óvatosan a padlóra ültette, miközben kitért pár golyózápor elől. Ahogyan a nőre figyelt, az egyik golyó súrolta a combját, mély vágást hagyva maga után. Loki egy pillanatra megingott, mire újra megtalálta egyensúlyát és a fájdalommal nem törődve, egyesével ölte meg vagy kábította el az őröket.

Mégis, az a különös ruhájú férfi erősnek bizonyult. Kitért az isten csapásaitól és visszaütött. Lokinak egy pillanatra össze kellett magát szednie, túlságosan is elbízta magát, hogy minden katonát egyszerűen le tud győzni. Mit meg nem adott volna a jogaráért!

De csak puszta keze és a lopott fegyverek voltak ott nála. Dühe és bosszúsága kapóra jött, tudta, hogy nem veszíthet, nem szabad veszítenie, ezért sorjában ütötte ki ellenfeleit.

Ekkor társakra lelt. Natasha és Steve könnyen belefutottak a harcba, így a katonáknak esélyük sem volt.

De Lokinak sem. Tudta, ha megvárja, hogy ennek vége legyen, két tapasztalt szuperhőssel, sebesült végtagokkal már nehezebb az esélye. Ezért visszament Aurórához és felemelte.

Natasha vette először észre, hogy szökni készül és pár lövést adott le Loki füle mellett, aki hátat fordítva a fenyegetésnek rohant előre.

Arra futott, amerről a különös férfi is belépett. Ez a valaki azért jött, mert riasztást kapott, nem volt a bázison a támadás előtt. Vagyis arra kell lennie egy kijáratnak.

Gondolatmenete nem hazudtolta meg magát, hamar rátalált a liftre, amit összesen három katona őrzött. A többi mind előrébb sietett a Bosszúállók elleni harchoz. Hamar végzett velük és beírta a számokat. A lift ajtaja kinyílt ő pedig tett egy lépést, hogy beszálljon.

Ebben a pillanatban égető fájdalom járta végig teste minden porcikáját és lábai azonnal összecsuklottak, elejtve kezéből a nőt. De még így is tudott koncentrálni arra, hogy tompítsa az esését.

Bosszúsan hátranézett és a férfit látta, kezében pisztolyával, amit felé tartott. Az előző lövedék pontosan a vádlija közepét találta el.

Tehetetlen volt. Ha megmozdul, lelövik. Pont itt, a célegyenesben veszett el.

Ránézett Aurórára. Tekintete zavaros volt. Félelem, harag, aggódás és elhatározás tükröződött összehúzott szemében. A férfi előre lépett.

-Azt hiszem minden világos-szólalt meg kíméletlen hangon.-Ennek most van vége.

Alig hagyták el ajkait ezek a szavak, mikor elérte őt Natasha pisztolya és holtan esett össze. Vagyis átverekedték magukat a katonákon.

Auróra ledöbbent, de Loki gyorsan cselekedett. Azonnal megnyomta a gombot és már csak az ügynök utolsó mondatát hallotta, mielőtt becsukódott volna az ajtó.

-Csak most kezdődött minden, átkozott isten-kiáltotta.

A hirtelen teremt csendben egy kis ideig csak lélegzetük hallatszott. Mindketten a hideg fémen ültek, hátukat a liftnek támasztva.

Loki Aurórára nézett. Túl sok kérdése volt. Olyan kérdések, amiket most még nem tehetett fel.

-Hány fogoly van rajtad kívül?-kérdezte végül.

-Túl sok. Általában egy helyen. Csak engem kellett külön cellába vinni.

Loki tudni akarta, hogy miért, de ekkor fájdalmai emlékeztették, hogy az előbb súlyos lövés fúródott a lábába.

-Hol talált el?-kérdezte a nő félve. Az isten nem akart lábára nézni. Jól tudta, hogy még a legnehezebb dolog hátra van: kitalálni, hogyan tűnnek el a Földről. Egyszerűen nem fért bele egy komoly seb ebbe a helyzetbe.

Elfintorodva felemelte lábát és csak rosszabbul érezte magát, mikor meglátta a vérveszteségét. Isten volt, sok mindent túl tud élni. De egy bizonyos idő után, ő is belehalhat, ha túl sok vért veszít. Vagy legalábbis legyengíti és ez már elég nagy baj.

Auróra arcán is tisztán látszott az elborzadás. Szólásra nyitotta a száját, de a lift megállt.

Mielőtt kinyílt volna az ajtó, a falba támaszkodva feltápászkodott. Auróra is így akart tenni, de Loki nem engedte neki.

-Nem nézhetem, ahogyan azzal a sebeddel cipelni akarsz engem-háborodott fel a nő.-Most ugyanúgy sebesültek vagyunk.

-Nem, Auróra-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.-Most az a fontos, hogy biztonságban elkerülj innen. Majd utána lesz ideje ennek is begyógyulnia.

Auróra megadva magát, hagyta, hogy az isten felemelje. Tudta, nincs helyén a vitatkozás. Loki lépett egyet, és csak pár kisebb rángás az arcán árulta el pokoli fájdalmait.

Az ajtó kinyílt, ő pedig kilépett rajta, de ahogy megtette, megtorpant.

Az egész téren őrök és katonák álltak szétszóródva, egyszerű embert sehol sem lehetett felfedezni. A napot egy óriási hajó takarta el az égen, kicsit távolabb tőlük. Ahogy megjelentek, a park egy emberként fordult feléjük, fegyverüket magukhoz véve.

A S.H.I.E.L.D.

A felmentősereg. Jöttek, hogy kiszabadítsák azt a rengeteg foglyot, akiket Loki tiszta lelkiismerettel otthagyott.

De persze elvárták tőle, hogy letegye Aurórát és őt is átadja nekik. Ám az ő elmélete szerint, teljesen mindegy, hogy Aurórát a S.H.I.E.L.D. vagy a Hydra őrzi, ugyanúgy veszélyben lesz, míg a Földön marad. El kell vinnie egy olyan helyre, ahol vigyázhat rá.

Egy fekete bőrű férfi sétált felé, határozott és magabiztos mosollyal. Túl jól ismerte a mosolyt és a fél szemet, ami olyan rettentően és bizonytalanul nézett rá nem is olyan régen.

-Loki! Miféle váratlan látogatás!

Az isten elnevette magát és megrázta a fejét.

-Ne álljon az utamba, Fury.

Fury széttárta a karját és körbenézett a parkban. Már csak pár lépés választotta el őket egymástól.

-Azt hiszem, számfölényben vagyunk. És ha jól láttam, a jobb lábára sánta is.

Loki nem szólt, csak halkan ő is körülnézett, menekülőutat keresve. De késő volt, teljesen körbevették.

-Figyeljen-folytatta az igazgató,-nem akarom elveszíteni az embereimet és maga sem a fejét. Csak tegye le a kisasszonyt. Mi tudjuk csak megvédeni.

Loki újra felnevetett, hangja nyers volt és kegyetlen.

-Maguk csak nagyobb veszélyt jelentenek. Engedjen elmenni. A mai napra elég volt a harcból.

Fury megállt három lépéssel az isten előtt és arca komolyra váltott.

-Utoljára mondom: tegye le a kisasszonyt.

Loki nem mozdult.

-Ha nem, hát nem.

Kezét felemelte, üzenve a katonáknak a tüzelésre. Loki egy sóhajtás kíséretében felkészült a lehetetlenre, hogy mint eddig, földre vágja magát és egyesével elintézze a több tucatnyi fegyvert.

Ám mielőtt bármi történt volna, a hajó mellett felhők kezdtek összegyűlni és egy nagyobb villám csapott le Loki és a katonák közé, felkavarva maga körül a port. Egy pillanatig senki sem láthatta, mi történt, majd a por lassan szertefoszlott és Loki nem tudott hinni a szemének.

Thor szaladt felé, és pontosan megállt előtte. Felemelte a kezét és bátyja felé nyújtotta. Loki tétován és döbbenten nézte a feléje nyújtott Tesseractot. Megérintette, de tudta, nem szabad bíznia Thorban. A legutóbbi ilyen alkalomkor majdnem megölték.

A katonák hezitáltak. Thor Bosszúálló volt. Nem ölhették meg.

Fury idegesen és tétlenül nézte a jelenetet. Abban a pillanatban, ahogy Thor is megérkezett, többé nem szólhatott bele. Senki számára nem lenne bölcs dolog, ha magára haragítana két istent. Szólt a katonáknak, hogy leengedhetik a fegyvert.

Loki még mindig kezében tartotta Aurórát, aki teljesen összezavarodott a jelenettől. Lokinak magának kellett gyorsan döntenie, hogy elfogadja-e a segítséget.

Belenézett mostoha bátyja szemébe. Bűntudat, megbánás, fájdalom. Nem fogja Odin elé vezetni.

Elfordította a kart.