Loki tudta, hogy a Bifröszt elpusztult, mégis érezte, ott találja meg azt, akit keres.

Thor valahogy Midgardra került, és biztos volt benne, hogy Heimdall keze van a dologban.

El akart bújni, messze Asgardtól, de képtelen volt úgy, hogy nem tudja, Auróra biztonságban van-e. Ezért muszáj megkeresnie Heimdallt, hogy utána nyugodtan elmenekülhessen egy helyre rendezni a dolgait.

Léptei sietősek voltak és idegesen gondolt vissza, mi minden történt vele pár óra leforgása alatt. Természetesen volt annyi esze, hogy ne sétáljon menekülési terv nélkül egy csapdába, képességei pedig sokat segítettek neki. New Yorkban, mikor bezárták egy szobába, megölte az egyik őrét, elrejtette a holttestet és megkettőzve magát, felvette az őr alakját. Így a Tesseractot már a hologram-Loki fogta meg. Ám neki is résen kellett lennie, kihasználta a vakító fényt, amit a Tesseract okozott, mikor működésbe lépett és ő is megérintette a mágikus tárgyat, így akkor hárman értek Asgardba. Loki felvett egy asgardi ruhát, míg a kapun haladtak át, a tömegben pedig senkinek sem tűnt fel, hogy eggyel többen éljenzik Thort.

Távolról követte őket végig, nem szabadott szem elől tévesztenie a két alakot, hogy halljon minden egyes szót.

Megelőzte őket és egy asgardi járőr képében könnyedén bement előttük a palotába. A trónterem előtt pedig Loki egyik őrének adta ki magát. Ő is a hologram láncait fogta, de nagyon nehezen tudta megállni, ne kezdjen nyílt harcot mostohaapjával.

Kimenni a palotából ugyanúgy egyszerű volt, csak ő maga volt teljesen feldúlt. Még tán fel sem fogta igazán, mi is történt a trónteremben.

Elérte a város határát és jól tudta, ha elindul a hídon, hamar feltűnő lesz és gyorsan kell cselekednie.

Ezért nem is várt tovább.

Nem kellett túl sokat gyalogolnia, mire odaért. Magából a Bifrösztből semmi sem maradt, azt a részét nem lehet újraépíteni. Ám a palota pajzsát itt lehet bekapcsolni, illetve Heimdall kardja még mindig a körkupola közepében helyezkedik el.

Lassított léptein és belépett az épületbe.

-Felesleges előttem rejtőzködnöd, Loki-szólt az őr mély hangon, háttal az istennek. Loki felvette saját alakját és közelebb ment, mire Heimdall is megfordult. Nem lepődött meg, hogy felismerte őt, ahhoz képest, hogy már nem látja, mióta szövetséget kötött eltűnése napján.

-El kell mondanod valamit...-kezdte Loki, és tisztességes távolságban megállt tőle.-El kell mondanod, hogy hol van valaki...

-És szerinted elmondom, ahelyett, hogy Odin elé vinnélek?

Loki felnevetett.

-Megtennéd?

-Ő a királyom, nem szeghetem meg a parancsát.

-Ott voltam. Odin azt mondta, azonnal keressenek meg. Nem hallottam olyat, hogy vigyenek is elé...

A két férfi az épület két oldalából beszéltek a másikhoz, mindketten felkészültek a legváratlanabb dolgokra, ha a másik támadni készülne.

-Kit kellene megkeresnem?

Az isten habozott.

-A neve Auróra Kills. New Yorkban lakik, egy kis lakásban...

Heimdall megfordult, kisétált az épület szélére és belebámult a hatalmas űrbe. Loki odament hozzá és megállt mellette.

-Szereted?-kérdezte Heimdall. Szemei mintha más színt vettek volna fel, és Loki biztos volt benne, hogy már nem az űrt látja, hanem New York utcáit.

-Csak tudni szeretném, hogy jól van-e.

-Tudod, Loki, tényleg bármikor Odin elé vihetnélek. Nem vagy erősebb nálam és jelenleg teljesen szétestél. Nem csodálkozom, hogy össze szeretnéd magadat szedni. De gondold át, milyen döntést hozol meg végül.

-Nem egy kisgyerek vagyok, Heimdall-mondta Loki szórakozottan. Egyre jobban érthetetlenné vált maga körül a helyzet.

-De voltál gyermek! Ezért engedlek el most. Mert én láttalak felnőni. Szörnyű dolgok történtek veled, amiket nem érdemeltél meg, de biztosan az a helyes, ha mindenkin bosszút állsz? Biztos a trón a te boldogságod?

-Csak mond el, hogy biztonságban van-e Auróra és hagyj békén!

-Tudnom kell, hogy nem hiába engedlek most el királyom parancsával ellentétben!-emelte fel a hangját. Loki hátrahőkölt. Kezdte teljesen elveszíteni az irányítást.

-Nem hiszem, hogy most kéne átbeszélni, hogy szerinted mi a jó nekem...

-Mert lesz más adandó alkalom, igaz?

Loki felsóhajtott. Sokkal szívesebben harcolna most akár fegyver nélkül a világ legerősebb ellenfelével, hogy ne kelljen itt állnia és a múltjáról beszélnie. Hátrébb lépett és leült a hideg lépcsőre. Heimdall pislogott párat, majd ő is így tett.

-Odin megölt volna. Én... én is megtehettem volna aznap, mikor ájult volt. De akkor megmentettem.

-És megölted a vér szerinti apádat-tette hozzá az őr.-És anyád is ott volt.

-És Odin jobb nálam? Frigga előtt végeztetett volna ki. Megölt volna engem, hogy ne álljak Thor és a trón útjában. Felnevelt, de soha nem tartott a fiának.

-Mit akarsz tenni?

Loki majdnem remegett indulataitól. Dühös és elkeseredett volt, mindeközben szövetségesére is kellett gondolnia. Most, hogy az asgardi börtön nem védi meg tőle, bármikor elkaphatják. Több oldalról is halálra van ítélve.

-Nem tudom. Éveken keresztül terveltem a bosszúmat és a boldogságom megtalálását, de... meg kellett volna halnom azon a napon-mondta őszintén.

-Évekkel ezelőtt, mikor többször is a Földön voltál... egyik nap megmutattad magad egy kislány előtt. Aurórának hívták. Ő az, akit keresnem kell, igaz?

-Igen-válaszolta Loki halkan, és egy pillanatig sem nézett a nagy hatalmú őr szemeibe.

Heimdall bólintott és felállt.

-Fogoly.

-Tessék?

Loki idegesen pattant fel, és kezeit szorosan ökölbe zárva nézett rá.

-A Hydra tartja fogva.

-De mégis miért?

-Azt nem tudom-mondta mereven.-De azt igen, hogy veszélyben van.

-Heimdall-kezdte Loki zaklatottan.-Thor, hogy jutott le Midgardba?

Loki most először nézett bele a férfi szemeibe, őszinte segítséget remélve. És tudta, hogy meg is fogja kapni, de kicsit sem egyszerűen.

-Van egy kapu, az út teljesen zökkenőmentes lesz.

-Van egy kapu Midgardba és én még soha nem találtam meg?-kérdezte Loki, idegessége egyre jobban fokozódott.

-Mert...-Heimdall töprengve nézte Lokit, azon gondolkodott, hogy mennyit mondjon el az istennek.-Mert azon a napon készítették, mikor Thor a Földre ment.

Loki egy pillanatra levegőt venni is elfelejtett. Vannak törések a világok között, amiket bár nehéz megtalálni, de évek során sikerült többre is rálelnie. De soha nem hallott még arról, hogy mesterségesen készítsenek átjárót.

-Mégis hogyan?-kérdezte halkan.

-A részletek nem érdekesek. A lényeg, hogy most használhatod.

Loki bólintott.

-Mit kell tennem?

Heimdall a kardhoz sétált és, mint egy kart elfordította. Az épület pörögni kezdett, mégsem szédültek el. A fal hirtelen újra megállt és egy fényes lyuk keletkezett rajta.

-Mint a Bifröszt-mondta elképedve.

-De csak a Földre tudsz menni.

Loki értetlenül nézett Heimdallra. Kérdései voltak a férfihoz, de nem volt ideje feltenni őket. Tudta, hogy másoknak is fel fog tűnni nagyon hamar, hogy valami történt itt.

-Én...-azt akarta, mondani, hogy hálás neki, de képtelen volt rá. Heimdall csak egy aprót biccentett.

-Hadd mondjam még el, mielőtt megbánom, hogy elengedlek-kezdte az őr-, hogy bízz meg benne.

Loki felvonta a szemöldökét.

-Aurórában?

-Igen-bólintott.-Tudom, hogy most túl sok mindenen mész keresztül, de hidd el, megbízhatsz benne. Történjék bármi.

Loki válaszolni akart, de ekkor lódobogást hallott és nem várt tovább. Belépett a nagy fehérségbe, és hagyta, hogy a lendület magával vigye.

Ahogy földet ért, kissé megrogyott és ahelyett, hogy körülnézett volna, elveszett a gondolataiban.

Elege volt mindenből, de már nem fordulhatott vissza. Túl sok hibát követett el, és a percei meg vannak számlálva.

Régóta, most először kapott igaz segítséget és ezt nem tudta felfogni. Nem tudta elhinni, hogy bárki még szeretettel forduljon felé.

Már azt sem tudta, hogy mit akar tenni. Hogy mi a célja.

Csak egy dologban volt biztos: ki kell szabadítania Aurórát.

A Hydra foglya... de hát miért?

Nem törődött a kérdéssel, csak összeszedte és kihúzta magát, majd jobban szemügyre vette a helyet. Egy elhagyatott sikátorban volt, pár szemétládával és szétdobált sörös dobozokkal. Talpa alatt megszáradt vér bűzlött, pár méterre tőle pedig a kövön feküdt egy madárt ábrázoló kitűző.

Felismerte a helyet, itt kapta a lőtt sebét, és itt ölte meg a S.H.I.E.L.D. ügynököket.

Felvette a földről a kitűzőt és jobban megnézte.

Alig tudott valamit a Hydráról, azt is a börtönében. Fogalma sem volt arról, hogy mihez kezdjen.

Zsebre dugta a kitűzőt, kisétált a sikátorból. Kellett egy kis idő, hogy megszokja a hatalmas zajt. Felvette fekete-zöld öltönyét, hogy elvegyüljön a tömegbe és az első helyre indult, ami eszébe jutott.

Jól sejtette, a károkat még a hatalmas felhőkarcolónál sem javították ki, ezért a zár még mindig nem működött. Auróra lakása feldúlt volt és sáros, piszkos cipőtalpak nyomait lehetett felfedezni a padlón. És ekkor Loki meglátta...

Egy holttestet. A vörös koponya több helyen is bele volt varrva fekete ruhájába, ami mellkasánál szétszakadt és az átázott vér rászáradt. Meglőtték, saját fegyvere pedig nem messze hevert élettelen kezétől.

Loki odasietett, leguggolt és átmotozta a halottat. Annyira siethettek, hogy nem érdekelhette őket, ha bizonyítékot hagynak hátra.

Egyáltalán ki ölhette meg? Auróra? Ugyan már...

De még mindig nem értette, hogy pont a Hydrának miért kell egy egyszerű nő...

A halott egyik zsebében egy papírfecnit és egy adóvevőt talált. Az adóvevőt a S.H.I.E.L.D. kitűző mellé tette, a fecnit pedig kihajtotta.

Két címet írtak fel rá. Az egyik ez a hely, Auróra lakása, a másik pedig... Central Park Állatkert.

Felállt és még egyszer körülnézett. Nem ismerte New Yorkot, és fogalma sem volt arról, hogy jut el oda. Az egyik fiókban végül talált olyan papír alakú téglalapokat, amikkel a midgardiak fizetni szoktak és azokat is zsebre dugta.

Talán lopás, de Auróra csak nem bánja, ha egyszer megmenti.

Épp menni készült, mikor valaki belökte az ajtót és belépett a szobába.

Loki lemerevedett, felvett egy biztos pozíciót és végignézte társát. Mikor felfedezte ki is az, meglepetésére teljesen ledermedt.

De nem csak őt döbbentette meg igazán, hogy kit lát magával szemben. Egyetlen asztal állt csak köztük.

-Loki?-kérdezte először Amerika kapitány, mire az isten kihúzva magát lenézett rá.

-Mit keresel itt?-szólt rideg hangon. A kapitány nem mozdult.

-Te... te mit keresel itt??

Loki megpróbált biztosan állni lábain, de egyre jobban belekavarodott a helyzetébe. Egyszerűen nem tudta, hogy mihez kezdjen. Egy Bosszúálló állt egy asztallal előtte. Egy ellensége.

De nincsideje harcolni, és jogara nélkül nem annyira biztos a dolgában. Kiváló harcos volt, de nem volt jelenleg ereje egy nagyobb küzdelemre.

-Meg kell találnom valakit-válaszolta végül.

-Ahogy nekem is. Egy ártatkan nőt, akit elrabolt a...

-Hydra-bólintott Loki. Steve mereven állt.

-Honnan tudod?

-Az egyetlen, ami lényeges, hogy meg kell találnom.

Pár pillanatig feszült, néma csend volt köztük és egymást méregették. A hirtelen helyzet mindkettőjüket teljesen váratlanul érte.

-Hogy lehetsz még életben?-kérdezte végül, halkabban. Hát persze!

-Tudtatok róla, igaz?-mosolyodott el kísértetiesen Loki. A kapitány bólintott.

-Azok után amit tettél, meg kellene halnod.

-Nekem viszont más tervem van. Jelenleg pedig az utamban állsz.

Steve idegesen nézte az istent.

-Szóval mindketten Auróra Killst keressük. De te miért? Csak nem ő a te nagy szerelmed?

Rá akarta vágni, hogy nem. Meg akarta volna mondani, hogy félreértés az egész, de... nem tudta kimondani, csak némán nézett maga elé.

-Ó...

Újabb kínos csönd és tétlenkedés.

-Én.. tudom, hogy az ember bármit megtenne azért, akit igazán szeret-szólt csöndesen Steve.-Egy új esély a változásra....

A következő pillanat is váratlan volt. Loki egy hirtelen mozdulattal fellökte az asztalt a kapitányra és az ajtó felé fordult.

De a férfi megragadta a karját és visszahúzta. Az isten kis híján elvesztette egyensúlyát, majd megfogta az első dolgot amit meglátott. Egy egyszerű seprű volt az. Nyelével Amerika kapitány hasára célzott, de ő hamar kitért előle és egy ütéssel kettétörte. Loki hátrált pár lépést, míg beleütközött a konyhapultba. Több kés is ott hevert, felkapott egyet és elegánsan megpörgette. Támadott, szúrt és védekezett, miközben Steve is elérte a pultot és elvett egyet. Kissé úgy harcoltak, mint a kardokkal, a kések szikrákat hagytak maguk után, akárhányszor összeértek.

Végül Loki lehajolt egy vágás elől és felvette a földről a halott férfi puskáját.

Felegyenesedett és Amerika kapitányra irányította, aki idegesen állt.

-Most pedig hagyod, hogy elmenjek-mondta Loki remegve az idegességtől és hátrálva az ajtó felé vette az irányt.

-Segíthetek neked.

Loki szemöldökét összehúzva megtorpant.

-Tessék?

-Ismerem a Hydrát. Nem hiába én jöttem Kills kisasszony keresésére. Segíthetek neked.

Loki első hallásra teljesen baromságnak gondolta az egészet, de közben... a kapitánynak igaza volt. Nem ismerte a Hydrát és egyedül képtelen lenne kiszabadítania Aurórát, de... Steve Rodgers bosszúálló.

-Nem bízhatok benned.

-Ha kihoztuk onnan, Kills kisasszonyt biztonságba visszük, te pedig elhagyod a Földet. Nem jössz vissza, és nem küldesz egy hadsereget sem...

Loki a kapitányra nézett. Auróra biztonságban lenne...

Leengedte a fegyvert.