Loki egy üres terem közepében állt, megláncolva, az ítéletére várva.Veszített, a Bosszúállók legyőzték. Tudta, mellette pár szobával Thor és Fury vitatkoznak a sorsáról.

Nem próbálkozott semmilyen trükkel és nem azért, mert ne tudta volna elintézni a szoba előtt álló őröket. Gondolkodott.

Egy dologban biztos volt, Thornak esze ágában sincs Asgardban elengedni őt. Nem, másról van szó. Idegesítette, hogy nem lát át tisztán a dolgokon, és nem tudja mi bátyjának szándékai.

Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és Thor lépett be rajta. Loki kíváncsian nézett rá.

-Sikerült. Fury visszaenged minket a Tesseracttal Asgardba.

-Gratulálok. És utána?-tette fel a kérdést Loki, mosolyogva. Thor habozott.

-Megegyeztünk, utána szabad vagy-mondta, miközben odasétált a ravasz istenhez.

-Nagyszerű. Mikor indulunk?

Thor gúnyosan elmosolyodott és felemelte a kezét, amiben egy fémtárgy volt. Loki értetlenül nézett rá.

-Az mi?-kérdezte, de bátyja mintha meg sem hallotta volna megragadta.

-Ugye nem akarod azt az izét rám rakni? Hé! Ez egy szájkosár? Most komoly? Ez nem volt benne a megállapodá...-nem tudta befejezni mondatát, csak dühös tekintettel nézett Thorra, aki felnevetett.

-Jól áll! Fury kérte, hogy ne fecsegj annyit.

Lokit a Bosszúállók vették körül. Gúnyosan és megvetve nézték őt. Mindez hidegen hagyta, csak egyvalamiről nem tudta levenni a szemét.

A Tesseract.

Mivel az értékes tárgy a jégórásoké volt valaha, Loki valamiért vonzódott hozzá. Gyermekként nem értette, miért érez annyiszor késztetést, hogy megérintse, hogy elvegye a helyéről... már felnőtt, mikor elég bátorsága és ereje lett, hogy szembeszálljon Odinnal. És mikor megérintette, csak akkor tudta meg, ki is ő valójában.

Loki Laufeyson.

És Odin varázslata miatt, bár emberré változott, a Tesseract segítségével visszakapta eredeti erejét, és mikor birtokában volt a kocka, sokkal erősebb lett.

Emiatt is, egy pillanatig vágyakozás sugárzott tekintetéből, de gyorsan a jelenbe rázta magát és Thorra koncentrált.

Szívesen mondott volna megaláztató szavakat a szuperhősökre, folyamatosan a nyelve hegyén voltak a szitkozódások, ám „szájkosara" nem engedte beszélni.

Szeméből viszont egyszerűen le lehetett olvasni az ítéleteket, ezért inkább lesütötte őket és csak akkor nézett fel újra, mikor a viharisten állt meg előtte, a Tesseracttal a kezében. Thor Loki felé nyújtotta a kockát, mire ő habozás nélkül megragadta. Thor elfordította az egyik kart, amit azért építettek rá, hogy könnyebben lehessen közlekedni a segítségével.

Ahogy ez megtörtént, a szokásos fényáradat tört a két istenre. Olyan ez az érzés, mintha egy világító cső nagy erővel beszippantana és felfele húzna. A fényesség mögött a szivárvány minden színe tisztán ragyogott és egymásba mosódtak. Csodálatos volt a látvány, és egy idő után hozzá lehetett szokni a szédítő sebességnek is.

Nem kellett sok idő, mire megérkeztek. Loki gyorsan körülnézett. A fővárosban voltak.

Az asgardiak egy pillanatra megtorpantak a két herceg hirtelen felbukkanása miatt, de mikor megpillantották a megkötözött Lokit, egy emberként törtek örömujjongásba.

Loki már értette miért kellett befogni a száját. Most lett volna egy-két szava ezekhez az emberekhez.

Thor felvette szerény mosolyát és megragadta Loki karját, hogy a palota felé vonszolja. Még sokáig hallották a kiáltásokat, mikor végre elérték a palota kapuját.

Thor elutasította az őröket, akik a segítségére siettek, és testvérével az üres folyosókon kezdtek sétálni. Mikor teljesen egyedül voltak, a viharisten levette Loki szájmaszkját, aki megmozgatta arcizmait.

-Értem én, hogy rám raktad ezt a vackot, de miért ennyire szorosan?-sopánkodott. Thor némán és komoran sétált mellette.

-Van egy olyan sejtésem-mondta Loki mosolyogva.-Hogy Heimdall a másik irányba van.

Thor sóhajtott.

-Apánkhoz megyünk.

-A te apád. És hidd el, ismerem a palotát, tudom merre megyünk-ingatta meg a fejét.

Igazából Loki már mindent tudott. Odin börtönbe veti, Thornak pedig felajánlja majd a trónt. Ez az egész csak így logikus.

-Miért hazudtál?-mosolyodott el Loki.-Nem áll jól neked, bátyám.

-Nekem is van egy kérdésem-szólt közbe Thor.-Miért jöttél velem, ha átláttál a tervemen?

Loki némán nézte a márványpadlót.

-Azt mondtad, hogy valaki világokat mutatott meg neked-folytatta Thor.-Még egyszer kérdezem: ki?

-Úgy gondolod, erre válaszolni fogok?

-Ne nézz hülyének, Loki! Azon a napon, mikor lezuhantál valami, vagy valaki megmentett téged. Az a valaki pedig a Földre parancsolt, hogy pusztíts. De miért? És miért jöttél velem vissza Asgardba?

Loki nem bírta tovább, egy laza mozdulattal kigáncsolta Thort és ellépett mellőle. Teljesen felesleges lett volna a menekülés kísérlete, nem is állt szándékában. Csak némán nézte, ahogyan mostohatestvére feltápászkodik.

-Semmit sem tudsz, bátyám!-mondta, lenézve rá.-Csak annyit mondhatok, hogy hagyd ki magadat a dolgokból. Jobban teszed. Senki sem kérte, hogy gyere le te is a Földre és állj a Bosszúállók közé!

Thor felállt, megragadta Loki könyökét és némán rángatta végig a folyosón az istent, aki dühösen nézett rá.

-Képzeld, tudok magamtól is menni-mondta, és ellökte magát bátyjától, majd szorosan mellette sétált tovább.

Nem szóltak egymáshoz. A trónterem ajtaja előtt megálltak és Thor átadta Lokit az őröknek, akik megfogták az isten láncait és kinyitották a hatalmas ajtót.

Odin méltóságteljesen ült a trónon. Szeme meg sem rebbent, mikor megpillantotta nevelt fiát.

Loki is csendben lépkedett előre, nem nézett mostohaapjára, valahogy az oszlopokat érdekesebbnek tartotta.

A trón előtt lépett még előre pár lépést és felnézett Asgard királyára. Ahogy megpillantotta a merev, idős arcot, el kellett ismernie, félelmetes hatást keltett, mégis elnevette magát.

-Drámai pillanat, nem-igaz?

Odin tekintete érzéstelen maradt.

-Tényleg nem fogod fel tetteid súlyosságát?

-Uralkodni az alattvaló midgardiakon akkora bűn?-kérdezte vissza ártatlanul, ami még nevetségesebbé tette a jelenetet.

-Thor elmondta, hogy nem beszélsz. Nem mondod el a miértekre a választ.

Loki mosolyogva nézett fel.

-Nem áll szándékomban.

Odin hallgatott egy kis ideig, és oldalra nézett. Frigga állt az egyik oszlop árnyékában, könyörgő arccal nézte férjét, aki alig láthatóan megrázta a fejét. Frigga könnyes szemmel viharzott el. Loki észrevette a jelenetet, amitől egy pillanatra elbizonytalanodott.

-Sajnálom Loki.-szólalt meg újra a király.-Több esélyt kaptál, de tömegeket mészároltál le és veszélyeztettél. Én nem akartam ezt... de túl veszélyes lenne életben hagyni téged.

Loki szemei elkerekedtek.

-Nem teheted!-üvöltötte és előre lépett egy lépést, ám őrei és a láncok visszatartották. Bosszúsan nézte, ahogyan nevelőapja feláll trónjáról, és jogarára támaszkodva lesétál a lépcsőn.

-Szükséged van rám-mondta, remegve az idegességtől.-Nem ölhetsz meg!

Mélyen Odin szemébe nézett, és tisztán látszódott egy azonos érzelem a tekintetükben, ami mindkettőjük számára új volt: félelem.

-Azért neveltél fel, hogy most megölj?-húzta ki magát.

-Azért kellett felneveljelek, hogy a tanításaimnak hátat fordítva elindulj egy rossz úton?-kérdezte vissza Odin. Nevelt fia halálra ítélése mindennél nehezebb döntés volt számára.-A cselekedeteidnek ára van. Több száz ember öltél meg!

-Nem én tettem-vágta rá ridegen.

-Hanem a sereg? Ugyanaz-lépett lejjebb egy újabb lépcsőfokot az öreg király. Már csak pár lépés választotta el Lokitól.-Ha nem akarsz beszélni, kínzással semmire sem megyek. Akkor miért hagynálak életben?

-És Frigga?-gondolt az egyetlen személyre a világon, aki még tán szívéből szerette őt.

-Nem lesz könnyű-sóhajtott Odin.-Ahogy nekem sem. De mi mást tehetnék, mond el?!

Loki hallgatott. Némán, felszegett állal mondott nemet atyjának.

-Nincs értelme az újabb kegyelemnek-mondta a király, és hátrált egy lépést.

-Ha igazán szerettél volna-szólt utána Loki-akkor nem neveltél volna hazugságban. Gyermekkorom óta tudom, hogy nem tartozom közétek. Én más vagyok. Mégis megtagadtad tőlem az igazat.

-Loki...-szólt Odin gyengéden, de az isten folytatta.

-Azt mondtad, Thor az idősebb, ő lesz a király. Tán nem is így van, mindegy is. A lényeg, hogy soha nem adnád nekem a trónt-húzta össze a szemeit.-Gyermek voltam! És folyamatosan azt kellett végignéznem, ahogyan Thorban megbízol. Arról prófétáltál, hogy belőle majd nagy király lesz, miket fog véghez vinni, jó emberként.

-Loki, elég...-emelte fel a hangját, de ő csak egy aprót lépett előre, mire őrei szorosabban fogták meg a láncokat.

-Neki mondtad! Egyedül neki, oly sok éven át! Szerinted én mit érezhettem akkor? Soha nem szerettél!-szorította ökölbe kezeit Loki, és dühösen nézett Odinra.-Én csak eszköz voltam, a rohadt békédnek az eszköze! Thort a magasba emelted, engem pedig eldobtál! Soha nem törődtél velem!

-Azt mondtam: ELÉG!-ordította be a termet Asgard királya, Loki pedig egy pillanatra hátratántorodott, de végig atyja szemébe nézett. Szemei már nem félelmet vagy dühöt tükröztek. Sokkal szívszorítóbbat: csalódottságot és szomorúságot.

Odin elveszett egy pillanatra mostohafia szempárjában, és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Mindez igaz volt, ám királyi kötelességéből tette. Nehézkesen odasétált Lokihoz, és megállt előtte.

Lokinak egy arcizma sem rándult meg, ugyanolyan tekintettel nézte az öreg királyt.

-De amit soha az életben nem fogok tudni elfelejteni-tette hozzá halk, mégis félelmetes hangon-az az, hogy soha nem álltál ki mellettem-mondta ki, és az ő könnycseppje is őszinte volt.

Némán néztek a másik szemébe. Pár pillanat telhetett el, mégis örökkévalóságnak tűnt. Ebben a pár pillanatban a két férfi minden csalódottsága és bánata a levegőben érződött. Hibákat követtek el, de csak Loki értette meg igazán: nincs visszaút.

Odin arcán hirtelen eltökéltség futott végig, mozdulatai korához képest hihetetlenül gyorsak voltak. Saját kését húzta ki övéből, és a tehetetlen isten oldalába döfte.

Lokinak a szeme se rebbent, Odin pedig értetlenül nézett rá. Idegesen hátrált, majd döbbenten nézte, ahogyan fia lábai elkezdenek eltűnni.

-Loki!-morogta a király bosszúsan, az őrök pedig zavarodottan álltak. Fogalmuk sem volt, hogy mit tehetnének.

A hologram dereka is kezdett semmivé foszlani, miközben kitartóan nézte nevelőapját.

-És látod, mindez után képes lettél volna megölni.

Szavai visszhangoztak a teremben, Odin pedig idegesen nézte, kezeit görcsösen szorongatva.

-Neeem! Loki!-kiáltotta kétségbeesetten és az őrökhöz fordult.-Azonnal keressék meg!-parancsolta, remegve a dühtől.-Az igazi Lokinak a közelben kell lennie!-mondta és a következő pillanatban a ravasz isten teljesen eltűnt, a láncok pedig magányosan a márványra hullottak.