Már türelmetlenül sietett a Stark Toronyhoz. Válla folyamatosan vérzett, így, mikor ruhája átázott volna, észrevétlenül mindig tisztát varázsolt.

A fájdalom soha nem érdekelte, egyszerűen idegesítette a tény, hogy sebe által gyengébb lett. Nem akart sok időt veszteni, és ha a S.H.I.E.L.D. tudja, hogy itt van, talán már azt is kigondolták, hogy mi Loki terve.

Akkor viszont fel kell gyorsítania az eseményeket, és még a szuperhősök előtt odaérnie a toronyhoz.

Amikor odaért, beszállt abba az átkozott liftbe és fel-alá járkálva próbálta összeszedni magát.

A tervnek sikerülnie kell... vissza kell jutnia Asgardba valahogyan. Ehhez pedig eltökéltnek és lazának kell, hogy tűnjön.

Megrázta magát, felvette gúnyos mosolyát és kilépett a liftből. Lassan sétált végig Stark házán, alaposabban körbenézett, de csak olyan kütyüket talált, amihez ő nem értett és nem is érdekelték. Inkább elfordította a fejét, és előre nézve Dr. Sevighez sietett. Selvig a kapu utolsó finomításait végezte ahhoz, hogy megnyissák és átjöhessen rajta a sereg.

-Már majdnem készen van, uram-jelentette a doctor, miközben Loki lassan körbejárta.

-Megtette amire utasítottam?-kérdezte.-Csak a jogarommal lehet elpusztítani?

-Ó, igen! Még Vasember páncélja sem tudja tönkretenni ezt a csodás masinát!-lelkendezett, mire Loki lenézően tekintett rá.

-Nagyszerű. Akkor már csak várnunk kell...-mondta, de ekkor különös zajra lett figyelmes. Megfordult és Starkot látta, ahogyan leveszi a páncélját. Túl hamar ért ide, az átjáró még nincs kész... Fel kell tartóztatnia.

Loki elégedetten nézte a toronyból, ahogyan a szuperhősök, vagy ahogy Stark mondta az utóbb, a Bosszúállók és az ő serege összecsaptak.

Nem volt örömteli pillanat számára. Nem volt semmi célja azzal, hogy próbára tegye a Bosszúállók erejét, de... nem volt választása. Azon a napon, mikor megküzdött Thorral és lezuhant az űrbe, tényleg meg akart halni. Azt gondolta, ezáltal minden szenvedésének vége lehetne. Nem kell végignéznie, ahogyan Thor lesz Asgard királya, neki pedig semmi sem marad.

A másik pedig az apja... a vér szerinti apja, Laufey. Bosszúból ölte meg. Odin elmondta, hogy Laufey elhagyta őt és inkább saját magát mentette, ahelyett, hogy vigyázott volna egyetlen fiára.

És bár a bosszú fűtötte, mikor Jöttünheimben volt, mégis akkor érezte magát először otthon...

Ő viszont nem elégelte meg apja halálával. Senki sem kereste meg, senki sem fogadta be, mindenki cserbenhagyta. És nem tudta volna sohasem az otthonának tekinteni Jöttünheimt. Soha nem tudná a jégóriásokat a családjának tekinteni. Nem, neki nincsen családja.

Ezért akarta elpusztítani azt a világot, és ezért akar uralkodni Asgardon. Mindent elvettek tőle, Odin elvitte az otthonából és felnevelte őt, mikor tudta, hogy Loki soha nem lehet ott igazán boldog. Király akart lenni. Asgard királya. Azt akarta, hogy mindene meglegyen, és végre tényleg boldog lehessen. És úgy gondolta, hogy csak a trón tudja megadni neki az igazi boldogságot.

Ám csak akkor érette meg igazán, hogy Odin soha nem fogja átadni neki a trónt és soha nem fogja igazi fiaként szeretni, mikor szó szerint a semmi felett kapaszkodott az életéért.

És végül elengedte a jogart.

De valaki megmentette... valaki, akinek most hűséggel tartozik, és emiatt végig kell néznie, hogyan rombolják szét a szuperhősök a seregét.

Egy ismerős hang zökkentette ki töprengéséből, mire bosszúsan Thor felé fordult.

-Loki!-kiáltotta a vihar istene.-Hagyd ezt abba, ennek semmi értelme!

Loki nem válaszolt azonnal. Némán nézte, ahogyan lényei rombolják New Yorkot.

-Úgy gondolod, a Föld leigázásának nincsen semmi értelme?-kérdezte végül.

-Bármi miatt is teszed... állítsd le a sereget és gyere haza-mondta Thor őszintén és közelebb lépett, bár így is egy emelet választotta el őket.

Lokinak fény csillant a szemébe, de gyorsan emlékeztette magát, hogyha vissza is térne, akkor is keserűségben élné mindennapjait.

-Asgard nem az én otthonom-válaszolta végül, de nem tette hozzá, hogy még nem. Thor megrázta a fejét.

-Nem hagyhatom, hogy ezt tedd, Loki-mondta szomorúan.

-Akkor kénytelen leszel megállítani engem, bátyám-mosolyodott el, és egy ugrással előtte termett.

Thor meglendítette pörölyét és védekezett Loki támadásai elől, aki szigorúan csak a jobb kezében tartotta jogarát.

De semmi sem változott előző párbajuk óta. Együtt nevelkedtek fel, együtt játszottak kiskorukban, megosztották egymással amijük volt és együtt jártak edzésekre is. Pontosan ismerték a másik mozdulatait, az ütéseit, a védekezéseit... éppen ezért hosszú percekig próbáltak a másik felé kerekedni, de esélyeik egyenlőek maradtak.

Ám Thornak hamar feltűnt, hogy Loki bal oldala viszonylag védtelen, így azt kezdte támadni. Nem kellett sok, és Loki az ütés erejétől hátrazuhant vagy három métert. Fájdalmában felszisszent és halkan káromkodott.

-Szóval, megsérültél-állapította meg Thor, miközben testvére felült a padlón.-Nem kell harcolnunk, Loki-sóhajtotta.-Ha mellénk állsz és visszahívod a sereged, mindennek vége lesz.

Loki felnézett a feléje magasodó alakra. Tudta, hogy Thor őszintén beszél, szavai mégis hamisak voltak.

-Valamit elfelejtettél, bátyám-rázta meg a fejét lassan.-Én soha nem adom fel.

Ahogy kimondta, egy gyors mozdulattal a jobb kezével a jogaráért nyúlt és egy pontos lövéssel hason találta Thort, aki métereket esett hátra. Loki kihasználta az alkalmat, felállt és a törött korlát felé vette az irányt, ám ekkor egy villám hasított a kezére. Elejtette a jogart és bosszankodva látta, hogy bátyja az újabb csapásra készül.

Egy könnyed ugrással a mélybe akarta vetni magát, mivel látta, hogy jön a gép a segítségére.

Ám, ahogy elhagyta lábát a talaj, valami szorosan megragadta bal karjánál fogva. Elképedve nézett fel testvérére, aki egy egyszerű mozdulattal visszahúzta mostohatestvérét a toronyra. Loki dühösen nézett vállára, ami újra vérezni kezdett.

-Mégis mit művelsz?-mordult rá Thorra.

-Attól félek, hogy újra túlélsz egy lehetetlen zuhanást és a bajt hozod a nyakamba-válaszolta ingerülten, miközben felvette a jogart a földről és Loki felé döntötte.-Megsérültél-bökött véres ruhája felé.

-Örülök, hogy ezt másodjára is sikeresen megállapítottad, bátyám-forgatta a szemét Loki.-Ha annyira kíváncsi vagy, a drágalátos új barátaid tették, azokkal a lőfegyver izékkel.

-Hm, néhány ember ezt tudja veled művelni?

Thor a kezét nyújtotta, hogy felsegítse testvérét, ám ő nem fogadta el és egyedül feltápászkodott.

-A Föld még új számomra, ahogyan az egyszerű, de annál hatásosabb fegyvereik is. És eleve ingerült voltam már előtte-tisztította le kezével a ruháját, majd kicserélte varázslattal.

-Ki tud téged felidegesíteni?-nevetett fel Thor, mire Loki rájött, hogy elszólta magát és csöndben felvette a sisakját. Thor elképedve nézett rá.

-Neee! Ugye nem egy nő?

Loki pislogás nélkül meredt Thorra.

-Teljesen megőrültél?-kérdezte, mire bátyja egyre jobban csak nevetett.

-Kettőnk közül úgy gondolom, hogy te vagy az őrült, Loki-mondta mosolyogva, majd elkomorodva hátrafordult és újra Lokira nézett.

-Natasha tart ide. Figyelj, Loki, elengedlek...

-Mondom, hogy elment az eszed-döbbent le teljesen.-Az egy dolog, hogy először azt feltételezed, hogy egy nő van a dologban, de az már túl nagy húzás tőled, hogy elengedsz... főleg, hogy bármikor elmehetek magamtól, nem kell az engedélyed.

-Nem tudom miért támadtál meg minket, de ezt nem önszántadból teszed, látom-folytatta Thor komolyan, mintha meg sem hallotta volna testvére szavait.-Most itt hagyod a jogart, elfogunk téged és visszajössz velem Asgardba. Utána viszont Heimdallal visszaküldelek, és tiszta lappal lehetsz a Földön, a trükkjeid amúgy is segítenek, hogy ne ismerjenek fel.

Loki végigmérte bátyját, miközben agya kattogott.

Thor megragadta a lényeget. Ezt akarta, vagyis a vége kivételével, hogy visszajön a Földre. Ám, így egyszerűbb az egész. Ha pedig visszakerül Asgardba, tesz azért, hogy folytassa a tervét... De egyértelmű, hogy csapda az egész, de nem értette mire Thornak a közjáték. Ha el akarja fogni, ahhoz miért kellene egy bonyolultabb terv? Nem, többet akart, és nagy valószínűséggel a Bosszúállók és a S.H.I.E.L.D. is benne van az egészben. Többet akartak, az elfogásánál. Végül úgy döntött, hogy egyenlőre belesétál a csapdába és kideríti, hogy mi folyik itt.

Lassan bólintott és a következő pillanatban leugrott a toronyról.

-Elfogadta az ajánlatodat?-kérdezte Natasha Thor háta mögül. Thor meg sem mozdult, csak figyelte távolodó mostohatestvérét.

-Nem bízik meg bennem.

-Thor, jól döntöttél. Így lesz a legjobb mindenkinek.

Loki nem gondolkodott, reflexből irányította seregének egyik gépét. Rég elhagyta a csata színhelyét, a dolga az volt, hogy veszítsen, tudta, hogy senki nem veszi észre, ha eltűnik egy kis időre, amíg a Bosszúállók a sereget irtják.

A kávézó előtt szállt le a földre, otthagyva az úton a gépét, ami több problémát is okozott. A kocsik kétségbeesetten fékeztek le és ütköztek egymásba, megállítva az egész forgalmat. Az emberek sikítozva rohantak el a helyszínről és döbbenten pislogtak az istenre.

Lokit nem érdekelte mindez, eltökélten lépkedett előre. Az egyik elágazásnál befordult balra, majd pár épület után felnézett a hatalmas felhőkarcolóra. „Perfect finish hotel".

Csak most fogta fel, hová vezettek lábai és azt, hogy miért... a kapucsengőhöz sétált és alaposan nézni kezdte a neveket, míg meg nem találta azt, akit keresett. „Auróra Kills".

Lenyomta a gombot, miközben idegesen azon agyalt, hogy mit is fog mondani a nőnek. A csengő megállás nélkül zenélt és senki nem vette fel. Loki megelégelte az idegesítő zajt és jogara híján, az öklével emberfeletti erővel betörte az üveget, ami millió darabkára tört. Több szilánk is belefúródott a kezébe, ám sokkal jobban aggódott folyamatosan vérző válla miatt.

Belülről kinyitotta az ajtót és rohanni kezdett a lépcsőn. Auróra neve mellett a 72-es szám szerepelt, így gondolta nem lehet annyira magasan. Jól tippelte, a harmadik emeleten az 50-es számtól indultak a szobák, ezért balra fordult és lassított léptein.

67,68,69,70,71... 72. Megállt és bekopogott. Várt két percet, majd újra. A harmadik próbálkozás után már eltöprengett rajta, hogy ezt az ajtót is betöri, mikor az lassan kinyílt.

Auróra érzéstelen arccal nyitott ajtót, ám mikor meglátta Lokit, hátrahőkölt. Nem azon lepődött meg, hogy az istent áll előtte, hanem ahogyan.

-Veled meg mi történt?-kérdezte, mire Loki gyorsan végignézett magán. A sok eséstől az egész ruhája mocskos volt, a zöld és fekete színek, szürke és barna árnyalatúak lettek. Bal válla körül nagy ívben véres volt asgardi ruhája, még köpenye is átázott, ökléből pedig néhány helyen visszatükröződött a fény a szilánkokról. Hollófekete haja kócosan omlott vállára, arca pedig megviselt volt, egyedül zöldeskék szeme csillogott tisztán.

-Van nálad egy kis kötszer?-kérdezte végül, mire Auróra nagyokat pislogva beengedte, és kulccsal bezárta lakásának ajtaját. Az egyik szekrényhez sietett és kutatni kezdett.

Loki leült a kanapéra és körbenézett. Kicsi lakás volt, egy nappalival, egy konyhával és egy fürdőszobával. A nappaliban a kanapét ki lehetett hajtani, hogy lehessen rajta aludni, illetve két szekrény és egy TV hevert a falhoz rögzítve, ami be is volt kapcsolva.

Loki nézni kezdte a dobozt, amiből különös módon jött a hang és a kép, és nemigen tetszett nekiaz, amit benne látott.

A pusztítást.

New York romokban hevert, amit a légi felvételekből tökéletesen lehetett látni. Néha bevágtak pár elkapott földi jelenetet, például, ahogyan Amerika kapitány pajzsa segítségével kimenti az embereket egy égő épületből, vagy ahogyan Hulk zúzza össze Loki seregének tagjait.

~Nem tudni egyenlőre, hogy kicsoda vagy micsoda áll a botrányok mögött, ám egy biztos, ezek a lények egy másik világból származnak. Nem vagyunk egyedül!

~A hatóságok és a szuperhősök közös erővel próbálják visszaverni az igeneket-folytatta a riporter.-Addig is kérünk mindenkit New Yorkban és a közeli városokban, hogy menjenek szeretteikkel biztonságos helyre.

~Közel kétszáz halottat számoltak eddig össze-szólalt meg egy másik riporter.-Szerepelnek köztük nők és gyermekek is, és a szám egyre jobban csak nő! Ismétlem, menjenek biztonságos...

Auróra kikapcsolta a TV-t, és leült Loki mellé a kanapéra, aki még mindig mereven figyelte a fekete képernyőt.

-Loki...

-Nem, Auróra-rázta meg a fejét az isten, mielőtt a nő bármit mondhatott volna.-Tényleg nem értem, miért állsz velem szóba egyáltalán...

-Először ki sem akartam nyitni az ajtót-mosolyodott el Ró.

-Mégis megtetted-vette le a szemét a monitorról és elvette Aurórától a dobozt.

-Nincsen pénzem másik ajtóra-vont vállat szórakozottan, de Loki komoly maradt. Kinyitotta a piros dobozt és kivett belőle egy puha fáslit. Kissé zavart volt, de tudta, hogy muszáj elállítani a vérzését, ezért felállt és levette a köpenyét.

-Fordulj el, nem szép látvány egy lőtt seb-mondta Aurórának, de a nő meg sem mozdult.

-Nem kérdezted még, hogy mit tanulok az egyetemen-állt fel ridegen és elvette Lokitól a kötszert.-Az orvosira járok. Apám folyamatosan arra nevelt, hogy legyen jó állásom, keressek sokat és legyek boldog-kezdte el mesélni, miközben segített az istennek levenni vastag felsőjét, amibe páncélja is bele volt építve. A seb tényleg borzalmasan nézett ki, mindent vér borított, emiatt Auróra a fürdőszobába sietett és bevizezett egy törölközőt.-Egész életemben tanulnom kellett, hogy megfeleljek nekik-folytatta.-Soha nem volt még egy szabad döntésem sem.

-És nem akarsz orvos lenni?

Auróra egy pillanatra nézett csak Loki szemébe, majd a vizes törölközővel visszasétált hozzá.

-Nem is tudom mi szeretnék lenni. Utazni akarok, különleges helyeket meglátogatni... De szüleim halála után túl nagy lelkiismeret furdalásom lett volna, ha otthagyom az egyetemet.

Auróra óvatosan lemosta a vért a seb körül, amit közben alaposabban megvizsgált.

-Nagy szerencséd van, Loki. Nem maradt benne a golyó, szóval nem kell kiműteni-mondta és tovább vizsgálta.

Loki enyhe csodálattal figyelte a nőt. Nem értette, hogy eddig miért volt ennyire rideg vele.

-Sajnálom-mondta őszintén.

-Mégis mit?-kérdezte Auróra, fel sem nézve a sebről.

-Ami eddig történt... Nem kezdhetnénk elölről mindent?

Ró egy kis üvegcsét vett elő, amiben barna lé volt. Levette a kupakját és ráöntötte a puha fáslira.

-Ez lehet kicsit fájni fog. Bár, ha a lőtt seb meg sem kottyant neked, akkor ez sem fog-mondta, miközben tisztítani kezdte.

Az érintés és a maró szer is fájdalmas volt, de mint eddig, ez most sem érdekelte Lokit egy pillanatig sem.

-És nem-tette hozzá Auróra, mire az isten furcsán tekintett rá.

-Mi nem?

-Nem kezdhetünk mindent elölről. Maradjanak meg a történtek emléknek, amikből tanulhatunk-mondta, de arca továbbra is érzéstelen volt.-Egyébként, ha annyira nem érdekel New York pusztítása, hogy elmentél onnan, gondolom hamarosan visszatérsz Asgardba.

Loki arcáról lehervadt a mosoly. Ő még mindig csak egy tömeggyilkos volt egy másik világról az emberek szemébem.

-Ró, ez sokkal összetettebb dolog...

-Embereket gyilkolsz le, Loki. Ezen nincs mit magyarázni-ingatta a fejét Auróra, miközben alaposan bekötötte a sebet és hátrált egy lépést, hogy megnézze, kitart-e.

-Mondanám, hogy maradj otthon és pihenj, de gondolom, erre nincs sok esély.

-Több, mint hinnéd-mosolyodott el szomorúan Loki.-Ha az vigasztal, Asgardban Odin börtönbe vetett majd, ahol nem árthatok senkinek.

Auróra döbbenten nézett rá.

-Feladod magad?-kérdezte, miközben elővett egy újabb fáslit. Megfogta Loki kezét és óvatosan kihúzta a szilánkokat, majd bekötözte a férfi öklét.

-Fogalmazhatunk így is.

-Ezt nem értem... azért teszed mindezt, hogy utána egy börtönben tölthesd a mindennapjaidat?

-Mint mondtam, ez összetettebb. Hidd el, engem nem érdekel a Föld feletti uralkodás. De muszáj volt ezt megtennem.

-Mégis miért?-kérdezte a nő pislogás nélkül.

-Én... nem mondhatom el, Ró-mondta és szándékosan nem nézett a szemébe, inkább a kötésre pillantott.

-Kitart?

-Megállítja a vérzést és összehúzza a sebet. Gyorsítja a gyógyulást.

Loki bólintott és egy kék fénysáv kísérletében újra tiszta, asgardi, zöld-fekete ruhájában volt, a vérest pedig eltüntette.

-Köszönöm-mondta őszintén, mire Auróra vállat vont.

-Kötelességem gyógyítani, nem-igaz?

-Nem-rázta meg a fejét Loki.-Engem semmiképpen sem.

Egy ideig csak álltak némán, egymással szemben és hirtelen semelyikőjük nem tudta, hogy mit mondjon.

-Azt hiszem, mennem kell-mondta végül az isten.

-Utoljára találkoztunk?-nézett rá Ró bizonytalanul.

-Lehetséges-bólintott Loki.-De ki tudja, mit hoz a sors-tette hozzá. Auróra az ajtóhoz lépett, amit kulccsal kinyitotta.

-Isten veled, Auróra-nyújtotta kezét Loki, mire a nő felnevetett és megrázta azt.

-Épp most készül elmenni.