Auróra alig tudta felfogni a hallottakat és gyorsan kattogott az agya. Arcán folyamatosan változtak az érzelmek, hol öröm, kíváncsiság és izgalom, hol pedig szomorúság, megvetés és düh lapult. Loki türelmesen nézte a nőt, bár nem kicsit lepődött meg azon, hogy körülbelül húsz évvel később ugyanazzal a lánnyal találkozik, akit eddig figyelt. Auróra megnőtt, érett nő lett belőle, az az ártatlanság és törékenység, ami kiskorában ott volt benne, mind elveszett. Egy megtört, szerencsétlen ember lett, aki megpróbált öngyilkos lenni.
-Szóval maga Loki. A csínytevések istene. Asgardból. Egy mesekönyvből. Ez magától értetődő. De mégis mi az istenit keres itt? Nem csak a tetőn, hanem amúgy itt... a Földön? Hogy, mikor, miért...? Semmit sem értek...
Loki egy kis ideig még nézte a nőt, majd érzéstelen arcával együtt megfordult, és ellenkező irányba indult.
-Hé, hova megy?-kiabált utána a Auróra, de az isten még csak oda sem fordította a fejét.-Hahó! Nem hagyhat így csak itt mindez után! Loki!
Ahogy kimondta a nevét, az öltönyös alak megtorpant és megfordult.
-Egyetlen egyszer találkoztunk, mikor gyerek volt. Ma megmentettem az életét saját magától. De itt minden véget ér, nincsen időm magával foglalkozni-mondta Loki ridegen.
A hideg levegő még jobban megfagyott közöttük, Auróra arcán nagyot csattantak Loki szavai, aki újra hátat fordított és tovább ment.
-Mondtam, hogy olvastam magáról-szólt újra Ró.-Maga rossz ember. Vagy isten... vagy űrlény... bánom is én. A lényeg, hogy csak a rosszat keresi. A bajt, a kihágásokat, a trükköket, a látványt, a fényességet, a diadalmat, a győzelmet és a hatalmat. Nem érdekli, hogy ki hal meg, kin kell átgázolnia-sorolta, de Loki még mindig nem állt meg, ezért Aurórának mást kellett bevetnie.-Megölte a vérszerinti apját! A saját apját!
Loki megtorpant és mély lélegzetet vett. Megfordult és a köztük lévő távolság sem akadályozta meg, hogy mélyen a nő szemébe nézzen, mintha a lelkéig hatolna.
-Azt hiszi mindent tud rólam? Azt hiszi, azért, mert valami le van írva egy átkozott könyvbe, akkor mindent tudóvá válik? Téved! Fogalma sincs arról, hogy ki vagyok én. Nincsen szükségem magára, csak útban lenne.
Loki utoljára is sarkon fordult és belépett a liftbe, egyedül hagyva Aurórát.
Maga sem igazán értette, hogy miért hagyta ott. Emlékezett a lányra, hogy ne emlékezett volna? Hiszen az az apró gyermek volt az egyetlen érző lény, akiért bármilyen érzést is táplált. Kíváncsi volt rá, mikor a fűben ült, boldog volt, mikor látta, hogy mosolyog, aggódott, mikor baja esett és hiányzott neki, mikor nem látta.
Mindez viszont húsz esztendeje volt. Azóta megváltozott. Megtudta az igazságot magáról, a származásáról és az erejéről. Mindenki azt hitte róla, hogy meghalt. Viszont Loki tudta, hogy nem tudja sokáig titokban tartani azt, hogy igenis él, méghozzá egy hatalmas terven dolgozik. Egy régi emlék nem akadályozhatta meg ebben.
És miért ment fel a tetőre?
Ez igazából merész húzás volt, mert a terv szerint Loki meghúzza magát New Yorkban és kissé bejárja a terepet. Leginkább a S.H.I.L.D. bázisát akarta megtalálni. Nem volt szüksége bármire is, ami a Földre hozza, annál nagyobb hatalomban volt része neki és a szövetségesének... hanem kellett egy látványos belépő, és a Tesseract ehhez tökéletes volt. A tető csak Loki hatalomvágyának lecsillapítására kellett. Ahhoz, hogy újra elismételhesse magának: mindez egy nap az övé lesz.
Már belátta, hogy ez hiba volt. Egyetlen személy volt, akit még a nyafka szuperhősökön is jobban el akart kerülni: Ró. Ki gondolta volna, hogy pont itt fognak találkozni?
Ahogy kinyílt a lift ajtaja a zene elhalkult, Loki pedig belépett a fogadóterembe. A portástól továbbra sem kellett tartani, így észrevétlenül kisétált az utcára és folytatta útját.
Alig tett pár lépést és tudta, hogy követik. Nem nézett hátra, semmilyen titkos képesség nem kellett ahhoz, hogy kitalálja: Auróra van mögötte. Inkább türelmesen sétált tovább. Egy sarkon befordult, majd kissé később újra balra vette az irányt. Nem kellett sokat gyalogolni ahhoz, hogy ugyanabba a kis utcába térjen vissza, ahol nemrég végigsétált. A kivilágítatlan, koromsötét utcában észrevétlen volt, ám ő pontosan tudta, merre megy a nő. Ró nem lehetett nagy mestere a lopakodásnak, mivel nagy zajjal tapogatózott az éjszakában. Most Lokin volt a sor, hogy mögé lopózzon.
-Mondja, mégis mit akar tőlem?-kérdezte a férfi, mire Auróra azonnal megállt és a hang irányába fordult.
-Én... Loki, te egy isten vagy. Ezeken a meséken nőttem fel gyermekkoromban... Figyelj, az ember nem mindennap találkozik gyermekkora hősével... vagy ellenségével.
-Mit akar?-ismételte Loki a kérdést feszülten.
-Hadd beszélhessek veled! Együnk valamit egy étteremben, vagy igyunk egy kávét... ugye tudod mi az a kávé?
-Nincs időm erre. Ha továbbra is nem hagy békén mérget vehet rá, hogy többé egy korty kávét sem fog meginni...-mormolta, mire a nő elhallgatott.
-Holnap reggel itt leszek a hotel melletti kávézóban. Ha nem jön, egyedül fogom meginni. Ha jön, meghívom.
Loki a szemeit forgatva otthagyta az utcát, Aurórával együtt. A nő nem követte már, így kizárva az eseményeket tovább ment, nyugodtan.
Másnap reggel nem ment el a kávézóba. Ahogy a Földre sem. Megtalálta a bázist és a Tesseract is működésbe lépett. Két nap sem kellett és Loki terve elkezdődött, onnantól pedig rá sem gondolt Aurórára. Vagyis megpróbált nem rá gondolni... ugyanis arra cseppet sem számított, hogy ismét teljesen váratlanul fognak összeütközni.

Loki tudta, terve tökéletesen halad előre, és el fogja érni a célját. Soha nem adta fel még azt, amit elkezdett...
A látványos belépőt kipipálhatta, ahogy az embereket is, akikre szüksége volt. Egy eldugott helyen fogtak munkába, Loki pedig elindult, hogy folytassa a következő lépést: a szuperhősöknek össze kell gyűlniük és elfogni őt.
Németország. Tökéletes hely. Egy kis repülőút a hősöknek legalább. Loki tudta, a Tesseract bekapcsolásával már felkeltette Asgard figyelmét is, de csak végszükség esetén jönnek a Földre. Így kellett egy kis bemutató és erre Németország volt a megfelelő célpont. Illetve Sólyomszem feladata volt, hogy irídiumot lopjan. Loki pedig az elterelés.
Egy rendezvényre törtek be, a terv, mint mindig most is megvolt: Lokit nyilvános helyen, ahol mindenki láthatja elfogják. Ehhez viszont az embereket egy helyre kellett terelni.
Megvolt.
Loki varázsereje segítségével az egyik téren kerítette be a rendezvényen levőket, majd hataloméhesen és diadalittasan nézett rájuk. Bár ennyi éppen elegendő lett volna, nem bírta ki. Hiszen neki kell uralkodnia minden felett. Ezeknek az embereknek pedig meg kell tanulniuk az alázatot.
-Térdelj!-mondta ki, és egy pillanatig szitkozódott, hogy nem tudta fékezni magát. De csak egy pillanatig. Mert utána gúnyosan elmosolyodott és megismételte, hangosabban:-Térdelj!
Az emberek félve néztek össze, kerülték a szemkontaktust az idegennel. Talán több dolog is átfuthatott a fejükben: egy pszichopata, egy elmebeteg, egy őrült, egy gyilkos... Lényegtelen. Loki viszont még mindig nem kapta meg amit akart.
-Azt mondtam: TÉRDELJ!-ordította az éjszakába, mire az emberek remegő lábakkal engedelmeskedtek. Loki felnevetett és körbenézett. Győzedelmesen lépkedett az emberek között és lenézett rájuk. Viszont az engedelmesség nem tartott túl sokáig: egy ember ugyanis felállt a térdelő tömegből. Tekintete elszánt volt és dühös, ám ott volt még a szomorúság, a kétségbeesés és a félelem helye is. Loki szemei elkerekedtek, erre nem készült fel... Az álló ember egy nő volt: Auróra.

Nem tudott megszólalni a döbbenettől, gyorsan megrázta a fejét és pislogott párat, de semmi sem változott.
-Nem térdelek le előtted!-mondta remegve Auróra. Loki összehúzta szemeit. Arca komoly volt, szeme ingerült. Előre emelte jogarát és felnevetett.
-Akkor meg fogsz halni.
Auróra nem mozdul, farkasszemet nézett a férfival. A nő csak a nagy fénycsóvát látta, védekezésképpen kezeit arca elé helyezte, összeszorította szemeit és várta, hogy mi fog történni.

Talán meghalt? Kinyitotta a szemét és két harcoló, elmosódott alakot látott maga előtt. Ahogy tisztult a látása, már kivette, hogy ki az a két alak: Loki és Amerika kapitány.

Auróra pislogott párat és dermedten állt. Fogalma sem volt róla, mit csináljon. Körbenézett, de csak félelemtől reszkető embereket látott, akik nagy ívben elkerülték a két idegent.Loki bár harcolt, nemigazán erőltette meg magát. Néha jobban megemelte botját, hogy arcon vágja Amerika kapitányt, de csak azért, hogy maradjon valami nyoma is a harcnak. Közben amikor megtehette oldalra pislogott, a nőt keresve. Hamar megjött az erősítés és nem sokára Loki a S.H.I.L.D. egyik gépén találta magát, megkötözve, maguk mögött hagyva Németországot, Aurórával együtt. Loki fejében nem kevés kérdés lapult, például, hogy lehet az, hogy éppen ugyanazon a rendezvényen a világ másik oldalán ugyanakkor találkoznak?
Nem véletlen, ebben biztos volt. Minél előbb meg kell szabadulnia a nőtől.