-Én most mit csináljak?-lépett előre Loki.

-Oda kell jönnöd. Odin bármikor meghalhat.

-Heimdall, Odin meg akart ölni.

-Ha most nem jössz, később meg fogod bánni-nézett az isten szemeibe. Loki elkapta a fejét. Az őr sóhajtva elviharzott.

Loki kilépett az ajtón és szomorúan utánanézett.

Odin gyengén ült az ágyában, Frigga és Thor nemrég érkeztek meg. Heimdall akkor sietett be az ajtón. Asgard királya felnézett rá.

-Ki kell ürítenetek Asgardot. Hela bármelyik pillanatban kiszabadulhat.

-Apám-szólt közbe Thor.-Megküzdünk vele. Nem adhatjuk fel harc nélkül Asgardot!

-Nem ismered Helát-mondta Odin és Frigga felé nézett. A nő szomorúan visszamosolygott rá.

-Felséges királyom-lépett előre Heimdall.-Harcosaink készen állnak, hogy kiálljanak Hela ellen. Csak a te parancsodra várnak.

-Az én utolsó parancsom pedig az, hogy hagyjátok el Asgardot. Utána minden Thor döntésétől függ.

Thor kérdőn nézett le apjára.

-Tessék?

-Nekem nincs sok időm, fiam-szólította meg, s felé fordult.-Te fogod átvenni a trónt.

Ekkor a Heimdall melletti ajtóőr elejtette fegyverét és bosszankodva hajolt le érte. Odin összehúzta a szemét, Frigga is arra nézett és közben elmosolyodott. Szemében igaz szeretett tükröződött. Bárhol, bármikor felismerné, hisz ő tanította több száz éven át.

-Most kicsit egyedül szeretnék lenni-mondta Odin, majd mikor látta, hogy ellenkezni akarnak, tekintete szigorúbb lett.-Ha bármi bajom lenne, az őr szól majd nektek-tette hozzá, mire Frigga, Thor és Heimdall lassan távoztak. Heimdall becsukta az ajtót és a szobára néma csend telepedett.

-Helát sikeresen meg tudtam állítani, hogy leigázva uralkodjon az univerzumon-szólt halkan Odin.-De csak addig a pillanatig, míg én élek. A midgardi nőnek az első feladata az, hogy megöljön engem.

Az őr megfordult, és a gyenge istenre nézett.

-Miért haldokolsz?

-A nőnek nagy a hatalma, én pedig öreg vagyok. Ha behatol a fejembe, nincs elég erőm kitaszítani.

Az őr lándzsájára támaszkodva nézett királyára.

-Hela leigázná Asgardot?

-Uralkodna rajta. Asgardból nyeri az erejét. Bármi áron elfoglalná. Kérlek, ígérd meg, hogy segítesz a bátyádnak.

-Miért engedelmeskednék neked?-húzta ki magát Loki dühösen.

-Miért jöttél el ide?-kérdezett vissza Odin.

Loki lesütötte szemeit. Felvette eredeti alakját, de nem nézett mostohaapjára.

-Loki, én nem akartalak megölni azon a napon.

-Megtetted volna.

-Ha nem teszem, bebörtönözlek. Nem tudnálak örökké ott tartani. Egy nap, mikor kiszabadulsz, talán nagyobb lesz a bosszúszomjad és az uralkodási vágyad, mint Helának. Nem akartam újra kockáztatni. De már belátom, hogy hibát követtem el. Elhamarkodott döntés volt.

-Ha Hela ilyen nagy veszélyt jelent, most miért nem ölöd meg, míg fogságban van? Miért nem tetted még meg?

-Ha közelednék Hela felé, nem lenne esélyem.

-És Heimdall? Vagy Thor? Őket nem tennéd ki veszélynek, igaz? Thort száműzted, Helát bezártad. Engem megöltél volna. Miért? Mert nem vagyok az igazi fiad?

Hangja megremegett, kezeit ökölbe zárta, de még mindig nem nézett Odinra.

-Loki...

-Egész életem hazugságokra épült. Soha nem tudtam ki vagyok valójában, hogy mire vagyok képes. Nem lehettek álmaim, a sorsom meg volt írva. Az elejétől fogva csak a hülye békéd eszköze voltam! Majd Laufey halála után eldobtál. Nem kellettem többé. Ott kellett volna hagynod, hogy meghaljak azon az éjszakán, Jöttünheimben-arcán egy könnycsepp folyt végig, tekintete csalódottsággal és dühvel volt teli.

Odin az ágya szélére támaszkodott és lassan felállt. Loki földbegyökerezett lábakkal nézte szigorúan a padlót. Asgard királya nehezen bár, de odasétált nevelt fiához. Megállt előtte és ránézett.

-Ezért kell átadnom a trónt, Loki. Az elmúlt időkben sokszor nem ép szerű döntéseket hoztam. Hibákat követtem el, nagy hibákat és nem keveset. De életem legjobb döntése volt, hogy megmentettelek.

Odin felemelte a kezét és Loki vállára tette, majd így folytatta.

-Nem lehetsz Asgard királya. Nem is akarsz az lenni. Csak bizonyítani akarsz, azt hiszed, hogy ezzel boldog tudsz lenni. De neked most az a feladatod, hogy megmentsd a nőt, akit szeretsz.

Loki ekkor felnézett rá. Belenézett az idős, sokat meglátott, szeretettel teli szempárba. Olyan sok mindent tükrözött! De a legfontosabb, hogy őszintén beszélt.

-Csak vele lehetsz igazán boldog-mondta elmosolyodva Odin. Ekkor összeszorult a tekintete és összeesett. Loki megtartotta és az ágyához vitte. A király izmai megmerevedtek, nagy fájdalmakat élt át. Loki keze felé nyúlt és megszorította gyengén. Kinyitotta a szemét és alig halhatóan szólt hozzá.

-Ne haragudj emiatt a midardi nőre. Elveszett és nem tudja, hogy mit csinál. Segíts rajta-mondta, mire Loki bólintott. Nem bírt megszólalni. Minden áron gyűlölni akarta az előtte elterülő Odint, ám mégsem tudta. Odin megérintette Loki arcát.

-Nem mehetek el, míg így látlak. Hogy mennyi fájdalmat okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg.

A csínytevések istene szomorúan nézett a szemébe, és megszorította kezeit. Felállt és hangját megváltoztatva kiáltott Thornak és Friggának. Azonnal meghallotta a sietős lépteket. Könnyeivel küszködve nézett le a haldokló Odinra.

-Megbocsátok neked, apám-mondta Loki. Az ajtó kinyílt, ő maga pedig eltűnt.

Újra a kis szoba falait látta maga előtt. Térdre rogyott és a semmibe bámult.

-Megbocsátok neked-mondta, de ezt már inkább magának. Kezébe temette az arcát, de nem sírt.

Komolyan gondolta, amit Odinnak mondott. Mégsem bírta elengedni azt a rengeteg, fájdalmakkal teli emléket, ami összekötötte nevelőapjával. Fájt neki, továbbra is fájt. De ez már az ő dolga. El kell engednie.

Vajon Odin csak azért viselkedett vele így, mert haldoklott? Nem akart erre gondolni. De több száz éven keresztül egyszer sem kért bocsánatot. Csak a halálos ágyán.

Nem haragudott rá. Többé nem. Csalódott volt és mellkasa összeszorult akárhányszor erre gondolt, de többé nem haragudott Odinra.

Ekkor hatalmas mennydörgés rázta meg Asgardot. Loki felállt és kilépett az ajtón. A hídon egy sötét lyuk nyílt meg. Alakot sem változtatva futott a híd felé és egyszerre ért oda Thorral.

Két alak lépett ki a lyukból. Két nő. Az egyikőjük zöld ruhát hordott, sisakjából fekete szarvak állak ki. Hela. A másik gyönyörű, aranyszőke volt, sárga ruhájába belekapott a szél. Auróra.

Loki megdermedt és bátyjára nézett. Thor kezében ott volt a Tesseract és sebesen futott a két nő felé. El akarta őket vinni Asgardból. Elhamarkodott, buta döntés. Így neki semmi esélye sem lesz...

Loki a nyomába eredt. Ellökte az előtte lévő, döbbent asgardiakat és futott.

Mind a négyen egyszerre értek a kockához. Hela és Auróra nem számítottak erre, így meglepetten keltek át a szivárványon a két férfival együtt.

Mind a négyen talpra érkeztek. Az Interitusra kerültek. A bolygóra, amit annak idején Loki pusztított el. Thor testvére felé nézett, de nem volt meglepődve. Odin szólhatott neki, hogy itt van.

Hela felnevetett és Auróra vállára tette a kezét.

-Szép volt, gyermekem! Lám, elmondhatod, hogy erősebb vagy a nagy Odinnál.

Auróra nem mozdult. Nem nézett az istenekre és arca komor volt.

-Te biztosan Hela vagy-húzta ki magát Thor.-Thor vagyok, Odin fia.

-Tényleg?-lökte el magát lazán Aurórától és lépett egyet előre.-Nem hasonlítasz rá.

Loki Aurórára nézett. Nem akart bajt.

-Valahogyan meg tudunk egyezni.

-Te pont úgy beszélsz, mint ő-mosolyodott el Hela. Thor Loki felé pillantott. A halál istennője még egyet lépett.-Térdre, királynőtök előtt.

Thor meglendítette a pörölyét és Hela felé hajította. Az istennő előre nyújtotta kezét és könnyedén elkapta a szent tárgyat. Loki és Thor lábai megmerevedtek.

-Ez lehetetlen...

Thor hangja elképedt volt, szemei tágra nyíltak. Hela elmosolyodott, majd puszta kezével apró darabokra robbantotta a Mjölnirt.

Thor azonnal elrugaszkodott, kezeit ökölbe zárva. Loki is fürge volt, megragadta bátyja derekát és mindketten a földre estek. Thor kezében továbbra is ott volt a Tesseract, amit Loki jobbnak látott távol tartani a két nőtől. Ám Hela megragadta a mennydörgés istenének köpenyét és egy egyszerű mozdulattal elhajította a férfit. Két ugrással megint mellette termett és verekedni kezdtek.

Loki fel akart állni, de ahogy felnézett, Auróra fagyos tekintetét látta meg. Gyönyörű, zöld szempára most olyan üres volt.

Auróra előhúzott egy kést, Loki védekezett a sajátjával. Nem támadott, nem akarta megsebezni. Aggódva pillantott Thor és Hela felé. Thor már elterülve feküdt, oldalából vér folyt le a halott porba. Nővérük mosolyogva ragadta meg a Tesseractot. Loki kitért Auróra egy újabb döfésétől, majd elhajított egy kést Hela irányába. Az viszont oda sem nézve elkapta a fegyvert és visszahajította. A kés éles széle megsebezte Loki karját, ám az isten tovább futott. Előhúzott egy másik pengét, de még ideje sem volt támadni. Arccal a porba érkezett. Fájdalmasan oldalára fordult és kihúzta combjából Hela kését.

-Odin gyermekeitől többet vártam. Szánalmasak vagytok-nézett le rájuk a halál istennője. Auróra lassan sétált feléjük.

-Mit tettél vele?-pillantott fel Loki.

-Csak teljesíti az egyezségünk rá eső részét. Szabad lesz, ám három napig az én parancsaimat teljesíti.

-Megátkoztad!-szitkozódott Loki. Hela gúnyosan leguggolt mellé.

-Nyugodj meg, öcsikém, neki nem lesz semmi baja.

Auróra odaért hozzájuk. Érzéstelen tekintettel nézett maga elé. Hela felállt, megfogta a midgardi nő vállát és a Tesseract segítségével távoztak.

Loki felült és az eszméletlen testvérére nézett. Belemarkolt a porba és hosszasan bámulni kezdte. Próbált nem tudomást venni bátyjáról. De nem ment. Dühösen eldobta a sok, apró porszemet, leszaggatta magáról köpenyét és bekötötte Thor sebét.

-El ne vérezz itt nekem-mondta halkan ezúttal ő. Legyintve nézte vérző combját. Az utóbbi időben annyi sebe lett, hogy már egyáltalán nem érdekelte.

-Ha jól sejtem elvitték a Tesseractot-hallotta meg Thor hangját.-Vagyis itt ragadtunk.

-Szerinted, hogy jutottam vissza Asgardba, miután elpusztult a bolygó? A kis faházat nem hiába hagytam sértetlenül...

-Van benne egy átjáró-nevetett fel erőtlenül Thor és megpróbált felülni, sikertelenül.

-Senki nem fog megharagudni rád, ha pihensz és megvárod, hogy legalább egy kicsit összeforrjon a sebed-forgatta a szemét Loki.

-Mellesleg te sem tudsz járni-dőlt vissza a földre Thor.

-Mondd, mégis mi ütött beléd? Mennyi értelme volt elhozni őket ide? Odin megmondta, hogy vidd el az embereket Asgardról.

Thor nem válaszolt. Tisztában volt vele, de azt hitte, hogy könnyedén le tudják győzni. Loki arca elkomorodott. Már teljesen másra gondolt.

-Tudtad, igaz bátyám?-kérdezte, miközben vonalakat kezdett rajzolni a földre, hogy elterelje gondolatait.-Tudtad, hogy S.H.I.E.L.D. ügynök, igaz?

-Loki...

-Nem. Nincs gond-mosolyodott el zavartan és erőltetetten.-Megszoktam már. Inkább azt mondd meg, hogy most mi a terv.

-Visszamegyünk Asgardba és kizavarjuk Helát onnan.

-Most pedig kérlek a tervet mondd el-kezdett el gúnyosan tapsolni Loki.-Fél kézzel darabokra szedte a pörölyödet, utána pár perc alatt majdnem megölt téged. Asgard népét pedig most már biztos, hogy ó uralja.

-Ha tudni szeretnéd, azért akartam idejönni, hogy Heimdallnak legyen ideje kiüríteni Asgardot.

-Gondolod sikerült neki ennyi idő alatt?

-Reménykedjünk.

-Szóval hagyod Helát a trónon ülni?

-Azt nem mondtam. De a népet nem sodrom veszélybe.

-Egyedül nem támadhatod meg.

Thor lassan felült és maga elé meredt. Loki összeráncolt szemöldökkel figyelte.

-Nem akarod egyedül megtámadni, ugye?

Thor testvérére nézett és elmosolyodott. Loki félve nézett rá. Azonnal kitalálta a gondolatait.

-Nem megyünk újra Midgardra. Miért gondolod úgy, hogy a Bosszúállók közül bárki is segítene neked?

-Engem szeretnek ott. És a világról van szó. Hela előbb vagy utóbb a Földet is megtámadná. Ha nem is mindegyikőjük, de lesz olyan, aki majd segít.

A csínytevések istene a karperecére pillantott. Nyolcvanhat órája van hátra.

-Akkor útjaink újra más felé kanyarodnak.

Thor nem válaszolt. Sebére tette a kezét és felállt.

-Vissza kell mennünk Asgardra. Megkeressük Heimdallt és elmegyek a Földre segítségért. Te pedig tégy úgy, ahogy szeretnél.

Loki bólintott, majd felállt. Elindultak a kunyhó felé.

-Egyébként-szólalt meg hirtelen.-Fandralt hol hagytad?

-Ismered, ahogy bekötözték, lesietett a nők közé. Valami olyasmit mondott, hogy a nők buknak a sebhelyes férfiakra, vagy mi.

Loki őszintén elmosolyodott ezen. Miért ne érezhetné jól magát kicsit? Nem bűn.

Nem tudta pontosan, hogy mit rejt még ez a nyolcvanhat óra. Egy dologban viszont biztos volt, Aurórát meg kell mentenie. Utána teljesen mindegy, hogy mi történik.