Egy erdőbe érkeztek.. A fenyőfák feléjük magasodtak, eltakarva a napot, a földet pedig homok és fű borította.

Auróra megszédült a zuhanástól, nem volt még hozzászokva. Sebei szintén gátolták, hogy mozogjon, de sikerült talpon maradnia. Loki kisimította ruháját és hamar felmérte, hol is vannak igazából. Thor már több lépéssel előttük járt.

-A vánoktól nem várok azonnali meleg fogadtatást, ezért először is Hogunt kell megtalálnunk. A közelben kell lennie a falujának, odamegyünk, utána pedig beszélünk vele-mondta, a következő pillanatban viszont egy nyílvessző suhant el mellette és tökéletes pontossággal vágódott az egyik fába.

-Vagy, elkapnak minket és Hogun elé visznek, mert talán ő a vezetőjük!-sóhajtott idegesen Loki és szemeit forgatva figyelte, ahogyan pár ván férfi köréjük áll, felfegyverkezve.

-Nyilak? Tisztára, mint az indiánok, komolyan ez a legerősebb fegyverük?-kérdezte Auróra. A három jövevény hagyta, hogy a katonák felhurcolják őket az egyik szekérre.

-Szerencséd, hogy semmilyen midgardi nyelven nem beszélnek-szólt Loki csendesen.

-Ennyire elmaradottak? Miért használnak szekereket?

-Miért zavar ez téged ennyire?-nevetett fel az isten.

-Mindig is hittem abban, hogy más bolygókon is élnek, de a képzeletemben az egész sokkal... modernebb volt.

-Üdv a valóságban-mondta Thor.-Bár én nem mondanám a Vanaheimet elmaradott helynek. Inkább másnak.

-Kivételesen egyet kell értenem veled, bátyám. És pont ezért nem szeretem ezt a helyet. Kiszámíthatatlan.

-Azt hittem, szereted a mágiát-mosolyodott el Auróra.

-Csak azt, amit képes vagyok irányítani. Ezen a helyen viszont túl sokszor nincs értelme semminek.

-Itt van mágia?-kérdezett vissza.

-A Vanaheim sok mindenről híres-válaszolt Thor.-A lényeiről, a háborúiról, a mágiáról, ami körülveszi az egész bolygót, főleg a Gahum-hegyben lévő titokról...

-Ti vagytok a Kilenc Világ urai és nem tudjátok mi van egy hegyben?-vonta össze a szemöldökét Auróra.

-Dehogynem-bólintott a viharisten.-Mi és a ván őrök, tudjuk, mióta...

-Tökéletesen elég a történelemórákból-szólt közbe Loki idegesen.

Ebben a pillanatban egy őr lépett fel a szekérre és ült le Thor mellé. Arcát maszk fedte, ruhája hasonló volt társaiéhoz.

-Miért vagytok itt?-szólt, miközben levette a maszkját.

-Fandral?! Te hogy kerülsz ide?-ölelte át meglepetten barátját Thor.

-Segítek egy barátnak. Hetek óta. És közben reménykedtünk, hogy eljössz véget vetni ennek az egésznek. De persze, biztosan neked is sok dolgod akadt.

-Most itt vagyok-nézett mosolyogva társa szemébe az isten.-És hidd el, addig nem megyek el, míg be nem fejezzük a háborút.

-Ez rá is igaz?-bökött Loki felé.

-Én is örülök, hogy találkozunk, Fandral-mosolyodott el.

-Legutóbb meg akartál ölni egy óriással.

-Tévedés-emelte fel kezeit Loki.-Téged nem akartalak. Csak rosszkor voltál rossz helyen.

-És te?-nézett Fandral Aurórára.

-Egy csendes, tudatlan, háttérbe szoruló nő vagyok, aki egy ideje meg sem tud szólalni az értetlenségtől-nézett rá barátságosan.

-Kik vannak még itt?-váltott témát Thor.

-Csak Volstagg. Sif Asgardban maradt-válaszolt a harcos.-Thor, nem tudom, hogy jó ötlet-e, ha itt vagytok.

-Azt mondtad, vártátok az érkezésemet.

-Mióta Odin árulónak mondott ki titeket, lehet, hogy csak rosszabb lesz a helyzetünk, ha ránk talál a haragja.

-Apánk nem ilyen, Fandral. Bölcs király, családi problémák miatt nem szidna több háborút.

-Azért, kezdhetnénk azzal, hogy valaki lelövi egyesével az összes fekete hollót-nézett az ég felé Loki, mire a többiek is így tettek. Tény, hogy nem egy holló figyelte a szekér rázós haladását.

-Szent madarak, Loki. Senki sem fogja őket lelőni.

-Hé-hajolt közelebb Auróra Lokihoz.-Miért olyan nagy baj pár koszos madár?

Az út további részében alig szólaltak meg, Fandral és Thor beszélgettek csak, Loki pedig gyanakvóan figyelte őket. A szekér ekkor zötykölődve megállt, ők pedig leszálltak róla.

-Thor, öreg barátom!-toppant eléjük Volstagg és hatalmas kezeivel átölelte a viharistent.

-Én is örülök, hogy látlak-nevetett fel.

Loki körülnézett. Jól ismerte Vanaheim minden egyes szegletét, így hamar megállapította, hogy Umholiban vannak. Faházak sorakoztak fel, nagy kerttel többnek szalmából volt a teteje. Vanaheim nem volt gazdag, pedig bármikor azzá válhatott volna. Kiváló katonái és harci technikáik voltak, a földjükön lévő mágia hasznosítása pedig minden képzeletet felülmúlhatott. De a vánok védték a bolygójukat, nem gazdagok, hanem boldogok akartak lenni. Egy békés bolygó. Nem hiába akartak azonnal véget vetni a háborúnak.

Umholi pedig a vezér, jelen esetben Hogun faluja volt. Ő maga is a tömegben állt, ami körülvette őket a sok kíváncsi szempárral. Éppen Thort veregette hátba, miközben az egyik házba vezette őt. Loki körbenézett, Auróra az egyik ván nővel próbált közös szót érteni, kevés sikerrel. Elmosolyodott és otthagyva őt, követte bátyját és belépett a házba.

-Nagyon otthonos-szólt, majd megállt az ajtóban és hátát a falnak támasztotta. Thor, Fandral, Volstagg és Hogun egyszerre nézett felé némán.

-Mi a terv?-kérdezte karba tett kézzel.

-Belső háború, pár ván falu fellázadt Hogun ellen-válaszolt Thor.

-Kapzsiságuk előtérbe szorult-sóhajtott a vezér.-Hasznosítani akarják a földünkön lévő értékeket.

Loki a vánok szempontjából talán a lázadókkal értett volna egyet, de egész életében úgy gondolta, az a helyes, ha Vanaheim inkább megvédi a mágiát és nem engedi kiáradni a világba.

Arca komor lett és biccentett, jelezve, hogy figyel.

-Ha erre sor kerülne, bármilyen halandó birtokolhatna mágiát.

-Ember soha nem jönne ide-ráncolta össze a szemét Thor.

-Ironikus, hogy éppen te magad hoztál ide egyet-utalt Aurórára Fandral.

-Nem ez a lényeg. Ennek akkor is hamar híre mehet. A háború így sem segít. Egyre kevesebben őrzik a földeket és egyre többen próbálnak lopni, mindezt a pénzért-magyarázta Hogun.

-Szóval nem is leverni kellene a lázadást, hanem „visszatéríteni"?-lépett közelebb Loki.

-Ez lehetne a lehető legjobb dolog. Különben csak elvesztenénk az embereket. Koshoneban a legkisebb a védelmünk, napokon belül bevonulhatnak oda.

-Őrizetlenül hagytátok a Gahum-hegyet?-háborodott fel a csínytevő.

-Ezért kell odamennünk-nézett a vezér társaira.-Talán minél többen odajönnek a lázadásból, ha elhitetjük, tényleg védtelenek vagyunk.

-És mit tennél?-emelte fel kicsit hangját Loki.-Elmondanál egy megható beszédet és magad mellé állítanád őket? Vagy lemészárolnád a népedet?-húzta össze a szemeit. Hangja éles és felháborodott volt a csendben.

-Meg kell mutatnunk, hogy rossz úton haladnak-szólt Thor.-Ami után biztosan megfontolják tetteiket.

-Gratulálok, bátyám-tapsolta meg gúnyosan Loki.-Mégis mit akarsz? Mágiát csak halandó kaphat és tudomásom szerint ezen a bolygó senki feláldozható nincs. Csak vánok és istenek.

-És egy midgardi nő-vetette oda Fandral.

-Mint mondtam: senki feláldozható nincs.

-Ezzel nem jutunk előrébb-szakította félbe őket Hogun.-Biztosan kimerültek és éhesek vagytok-pillantott az istenekre.-Holnap visszatérünk erre.

Auróra, Thor és Loki is egy-egy külön, kis házat kaptak.

Loki leült az ágyára és csak most jött rá, hogy mennyire kimerült. Túl régóta nem volt ideje lepihenni és megnyugodni.

Lefeküdt és meglepetten figyelte meg, hogy a matraca kényelmes. Hamar lehunyta a szemeit és álomba merült.

Thor futott, ahogy csak bírt, ám az apró faház előtt megtorpant. Fogalma sem volt róla, hogy mit mondhatna.

Belépett az ajtón, de csak bizonytalanabb lett. Megborzongott, majd elszántan megrázta testvérét.

Loki ökle az arcát érte. A csínytevő azonnal felpattant, harcra készen, viszont mikor észrevette bátyját, leengedte kezeit.

-Mi az ami ennyire fontos?-háborodott fel. Thor arcához kapott, orra vérzett kicsit, a kemény ütéstől. Kiegyenesedett és gondterhelten nézett fel Lokira.

-Auróra eltűnt.

Loki sarkával beleütött lova oldalába. Sebesen vágtatott a sűrű fák között és a feszültségtől izzadtan szorította a kantárt. Pár kilométerrel mögötte pedig katonák siettek, élükön Thorral, Volstaggal és Hogunnal.

Miután bátyja felkeltette, gondolkodás nélkül ellökte magától és elkobozta az első lovat, amit meglátott. Aurórát csak nemrég szabadította ki, most pedig még nagyobb veszélyben van. És ezért csak is magát okolhatta. Soha nem szabadott volna Vanaheimbe jönniük. De számára a trón elvesztése többet jelentett, mint Ró veszélybe sodrása.

Előző napi beszélgetése a harcosokkal ráébresztette, hogy tényleg el kell menniük. Miután megtudta, a háború oka a lázadás a varázslatért, már nem akart habozni.

De eljött a baj, és pár nap leforgása alatt, megint meg kell mentenie Aurórát.

Csak egyetlen dolog történhetett.

A lázadók el akarják lopni a Gahum-hegyben lévő mágiát, ám kell nekik valaki, aki ezt meg is tudja tenni. Egy hordozó. Egy halandó ember, akit megszáll ez a hatalom. Ha pedig elvitték, nincs más dolguk, mint megölni, és a mágia oda kerül, ahová ők akarják.

Soha nem gondolta volna, hogy ennyire súlyos a helyzet. Azt pedig végképp nem, hogy Thor egyik barátja fogja őket elárulni.

Fandral ugyanis sehol sem volt.

Ahogy közelebb ért a hegységhez, egyre meredekebb lett az út. Megrántotta a kantárt, mire éjfekete lova lihegve vágtatott tovább. Nem messze tőlük, Loki meglátott egy barlangbejáratot.

Arra irányította a lovat és sietett. Megmenteni Aurórát. Akárhányszor, bármi áron.

A bejárat előtt leugrott a kimerült állatról és futni kezdett.

Futott, ahogy csak bírt.

A barlangnak fénylenie kellett volna a benne lévő tömérdek kristálytól, ám ahogy Loki oldalra nézett, csak törött, élettelen darabokat látott belőlük. Mintha valami kiszívta volna belőlük az erőt. Vagy valaki.

Mágiája segítségével keze zölden kezdett el világítani, ezért jobban meg tudta nézni a hosszú folyosót.

Vér. És halottak. Vánok feküdtek mindenütt. Halott, lázadó vánok.

Loki összeráncolta a szemeit és futott tovább, míg be nem ért a hegy közepébe.

Ahol egy aranylevelű fának kellett volna virágoznia. A Gahum-hegy szívének. Vanaheim legnagyobb erejének.

De csak egy elkorhadt, kopasz fa állt vele szemben.

A földön pedig szintén egy ember feküdt, és nehezen lélegzett. De nem ván volt.

-Loki-szólt alig érthetően Fandral.

Loki óvatosan odasétált hozzá és lenézett a férfira.

-Az az ember... az a nő mindent... tönkretett-lihegte nehezen. Loki legszívesebben elvágta volna a torkát az egyik késével, de szüksége volt még a harcosra. Csak ő tudta, hogy mi történt itt.

Fejbe vágta, éppen csak annyira, hogy elveszítse az eszméletét. Majd megfogta Fandral köpenyét és a barlang egyik falához húzta. Leült az ájult test mellé és erejével egy burkot varázsolt köréjük.

-Ide gyertek!-hallotta bátyja mély kiáltását közelről, majd a katonák és a harcosok gyors lépteit, míg mindannyian a nagyteremben nem lettek, pontosan előtte.

-Nha may thanth chetnez-suttogta Hogun.

-Nha may thanth chetnez-ismételték meg a vánok. „A szent növény meghalt".

A vánok körbeülték a hatalmas fát és felnézve rá, imádkozni kezdtek.

Thor és Volstagg mögöttük álltak és a barlangot kémlelték. Sokszor néztek Lokira, ám a burok eltakarta Fandralt és őt. Egyedül akarta megtalálni Aurórát. Egyedül akart rájönni, hogy mi történt.

Hogun felállt és a két másik harcossal együtt arrébb sétáltak, Lokihoz hallótávolságba.

-Mi történt?-kérdezte Volstagg. Szemében értetlenség csillogott.

-Ez a fa volt a hegy szíve. Ha a midgardi nő elszívta a hegy összes mágiáját, akkor Vanaheim elfog kezdeni haldoklani-nézett két társára Hogun.

-Miért haltak meg a lázadók?-fonta össze a karjait Thor.

-A fát akarták megvédeni.

-Ennek semmi értelme, ha egyszer ők akarták ellopni a fa varázserejét-tette fel logikusan Thor.

-Úgy hiszem-szólt a vezér-, hogy a lázadók lopni akartak a mágiából. De nem az összeset. Ők sem akarnák Vanaheim bukását. Mondd, Thor, ki ez a nő?

Thor nem válaszolt azonnal. Loki mérget vetett rá, hogy mostohatestvére egy pillanatra pont odanézett, ahol ő ült.

-Nem tudok róla sok mindent. Elnyomott volt a sorsa a Földön, ám mégis lehetett benne valami különös, ami miatt nagyobb figyelmet fektetett rá a tes... a testőrök. Mármint, két titkos ügynökség is meg akarta szerezni.

-Merem azt feltételezni, hogy a midgardi nőt nem elrabolták. Önszántából jött ide-mondta Hogun. Thor összehúzta a szemeit.

-És egymaga megölt vagy negyven képzett, ván katonát.

-Talán nem volt egyedül.

-Nem tudom elhinni, hogy Kills kisasszony bárkire is fenyegetést tenne-jelentette ki Thor.

-Nem fontos. A lényeg az, hogy nem csak Vanaheim lehet veszélyben, ha egy személy ekkora hatalommal bír.

-Meg akarjuk találni és megölni?-szakította félbe őket Volstagg.

-Máshogy nem lehet megfékezni az erejét.

-Nem-húzta ki magát az isten.

-Thor, nézz körbe! Ez az én népem! És haldoklik! Te is ezt tennéd a helyemben Agardon és én segítenék neked, tudod jól! Bármi áron!

-Hogun...

-Fandral is eltűnt...

-Honnan tudod, hogy nem ő rabolta el és tette mindezt?-szorította Thor ökölbe a kezeit, de ahogy kimondta a szavait, már meg is bánta őket. Hogun és Volstagg elkerekedett szemekkel néztek rá.

-Thor... Fandral a társad. Mégis mi történt, hogy inkább egy ismeretlen mellett állsz ki, mint a barátod mellett?

A viharisten nem nézett a szemükbe. A törött kristályokra nézett és a körülöttük lévő vértócsákra.

-Nagyon sajnálom, de most nem tarthatok veletek. Ennek a nőnek segítség kell. Nem rossz ember.

A két harcos nem szólalt meg. Hogun ván nyelven szólt katonáikhoz és rá sem nézve hercegükre, elsétáltak mellette.

Egyedül hagyva őt a hatalmas teremben.

Loki eltüntette a burkot, zöld szikrák kíséretében.

-Megleptél, bátyám.

-Nem tudsz sok újat mutatni már nekem, Loki-suttogta Thor, miközben testvére felé fordult.

-Fandral?!

Odafutott hozzá és elborzadva nézte barátja véres ruháját.

-Nemsokára felkel. Nyugi, nem hal meg.

Thor könnyes szemekkel nézett testvérére. Nem sírt, de fájt neki. Loki tudta. Elárulta a barátait, érte. A viharisten megtörten ült le mellé.

-Egyre jobban a nyakunkon van a Ragnarök.

-Nem szabadott volna idejönnünk-suttogta Loki.

-Fandral már az elején megmondta.

-Igen...-szólt Loki hirtelen.-Fandral már az elején megmondta. De honnan tudta?

Thor nem válaszolt, csak összeráncolta a homlokát.

-Azt hittem-szólt végül-, hogy a háború miatt mogorva. Fandral a legoptimistább ember, akit valaha ismertem.

-Ember. Fandral halandó-húzta össze Loki a szemeit.

-Mit akarsz ezzel mondani?

-Ha a vánok el akartak volna rabolni valakit, Auróra előtt is megtehették volna, hisz itt volt nekik Fandral. De nem tették. Miért?

-Ez egy nagyon jó kérdés-nyitotta ki a szemeit a harcos és köhögve felült. Thor kezeit barátja oldalára szorította, ahol egy hosszabb vágás húzódott.

Loki üveges tekintettel nézett rá és várta a választ.

-A Ragnarök tényleg közel van-szólt rekedt hangon és felemelve a fejét a mostohatestvérekre nézett.-Nem sokkal azután, hogy Volstaggal a Vanaheimre érkeztünk, eltűntem pár napra. Valaki félrehívott és alkut ajánlott. Enyém a hatalom, cserébe pedig kiszabadítom őt. De ellenálltam neki. Nekem nem kell varázslat, ő pedig nem tehet bennem kárt addig, míg börtönében van. A nőt viszont minden bizonnyal megtudta győzni. Viszont ha ez igaz, az a nő többé már nem önmaga. A hatalom mindenkit megváltoztat.

Loki tudta, ezeket a szavakat a férfi neki szánta.

-Csak azt mond el, hol van Auróra!

-Ó-mosolyodott el Fandral.-El fog jönni. És pusztítást hagy majd maga után. És ha kiszabadítja a börtönből...

-Ha nem vagy benne ebben az egészben, mit kerestél itt?-kérdezte Loki ridegen.

-A nő önszántából jött ide, nem hívták el. Tudtam, hogy nagy hibát követ el, így mikor láttam, ahogyan kilovagol, rögtön követtem. Próbáltam lebeszélni, de...

Lepillantott sebére. Nagyon vérzett.

-Nem fogsz belehalni-jelentette ki Loki.

-Nem. Életben hagyott. A többiekkel ellentétben.

Loki rosszul lett. Nem bírta elképzelni, hogy Auróra bármikor gyilkos lenne.

-El kell mennünk Asgardba-vágott közbe Thor.

-Megőrültél?-rázta meg a fejét a csínytevő.

-Figyelmeztetnünk kell Odint!

-Azt meghiszem-támaszkodott kezeire Fandral.-A börtönben ülő alak ugyanis volt olyan kedves és bemutatkozott.

Loki és Thor várták, hogy a harcos befejezze a mondatát, ám ő csendben maradt.

-Na és ki az?

-Nem hiszem, hogy ésszerű lenne nektek most elmondanom. Odinhoz kell mennünk. Minél hamarabb.

-Még jó, hogy van nálunk egy Tesseract-sóhajtott Thor és övére helyezett kis bőrtarisznyához nyúlt. Felsegítette barátját és a kijárat felé kezdtek menni, ám Loki ülve maradt.

-Loki...

-Egy kis időt kérek. Mindjárt utánatok megyek-sóhajtott, és végignézte, míg a két alak eltávolodik.

Hátát a hideg falnak támasztotta és felnézett a halott fára.

Ebben a pillanatban sárga szikrák jelentek meg előtte, majd lentről felfelé egy fekete ruhás alak körvonalai rajzolódtak ki.

Loki ülve maradt és elmosolyodott.

-Örülsz, hogy ugyanolyan képességeink lettek?-kérdezte.

-Az enyém hatalmasabb. De nem tudtam, hogy te is innen szerezted a varázserődet-válaszolta Auróra. Arca sápadt volt, csuklyája majdnem eltakarta szemeit.

-Frigga a szüleitől örökölte a mágiát, ősei nagy ván istenek voltak. Ám velem el kellett hitetniük majdnem ezer évig, hogy egy családba tartozunk. Még kiskoromba hoztak el Vanaheimbe és mivel Odin a király, a vánok nem tehettek semmit az ellen, hogy anyám nekem is szerezzen hatalmat.

-Azt hittem, csak halandók kaphatnak mágiát.

-Odin nagy hatalmú, a mindenség istene. Nem okozott túl nagy fáradalmat neki, hogy miután rátalált az ártatlan, jégóriás gyermekre, emberré változtatta. Átkozott egy hely ez-emelt fel egy kisebb törött kristályt a földről.-De nem vagyunk egyformák. Te kiválasztottad a bolygó szívét szimpla önzésből.

-Sok mindent nem tudsz rólam, Loki.

-Erre magam is rájöttem-sóhajtotta az isten.-De hidd el, nem gyilkolással fogsz vigaszra lelni.

-Ironikus, hogy ezt te mondod.

Loki felállt és szorosan markolta meg a kristályt.

-Nem érted. Senkinek sem kívánom azt a sorsot, ami nekem jutott.

Auróra csendben állt. Megjelenése egy kísértethez emlékeztette Lokit.

-Nem fordulok vissza. Talán egyszer megérted... De most nem lehet. Az istennőm régóta vár rám. Hidd el, nem Thor ötlete volt, hogy Vanaheimbe jöjjünk.

Loki tett egy lépést.

-Thor tudja?

-Attól függ mit-mosolyodott el szomorúan, mégis gúnyosan a nő.

-Kérlek, ne kövesd ezt az utat. Ne légy egy gyilkos.

-Miért? Az ölés sok mindenre lehet megoldás. Mennyire szeretnéd a trónt? Ha elpusztítod Odint és Thort, a tiéd lehet. Miért nem ölted meg eddig őket?

Loki kezéből kiesett a kristály. Tudta a választ, de nem volt képes beismerni, még saját magának sem.

-Ró... mi történt veled?

A kislányra gondolt, a nagy, zöld, ártatlan szemeire. A kislányra, aki gondtalanul játszott a barátaival.

-Loki... sajnálom. De valaki tönkretette az életemet. És meg kell bosszulnom őt, hogy elveszítettem a családom.

-Segítek neked. Tudom milyen érzés egyedül lenni.

-Nem segíthetsz. Nem tudsz vele végezni.

-Kivel, Auróra?-nézett Loki körbe, a rengeteg halottra. Dühös volt. Dühösebb, mint valaha.-Ki tehet arról, hogy szörnyeteggé válsz?

Auróra tett egy lépést előre és az isten szemébe nézett.

-Te magad, Loki-mondta ki és köddé vállt.