Uraraka

Nem olyan régen végeztük el U.A hős tagozatát de már van egy saját hős cégünk. Az osztálytársaim és néhányan a másik hős osztályból alapítotuk.

-HÉ Bakugo hová mész?-kiabáltrá Kirishima.
-NEM TARTOZIK RÁD SÜNFEJŰ-kiabált rá Bakugo.
-Naa~hová mész? Talán a barátnődhöz-kérdezte Mina.
-Nem-mondta már egy kicsit halkaban-az egyik volt barátom családját gyakran látogatom.- mondta nekünk.
-Oh~mi is mehetünk?- kérdezte Kaminari
-Tch. Nekem mindegy.-mondta ki mire mindenki aki jelen volt elkezdte követni a fiút. (Szerk:. Csak,hogy tisztázuk kik is voltak,Mina,Kaminari,Kirishima, Todoroki,Iida,Tsuyu-chan,és Uraraka)

Lassan haldtunk civil ruhánkba az utcán. Egészen adig míg egy emeletes házhoz nem értünk. Itt Bakugo egy pillanatra megált és elgondolkodott,utána mintha mise történt volna indult be a házba.

Lassan haladtunk mikor Bakugo meg ált egy barna ajtónál amire az volt írva "Midoriya". Majd kopogot(?)! Egy negyvenes éveinek végén járó válig érő hoszú zöld hajú nő nyitota ki az ajtót.
-Áh Katsuki-kun. De rég jártál itt Reikohoz jötél?-kérdezte kedvesen a nő.
-Ja-mondta Bakugo.
-Hát akor fáradjatok beljebb-mondta a nő majd be invitált minket-az én nevem Midoriya Inko.-mutatkozot be a nő.
-Oy Midoriya-san hol van Reiko?-kérdezte Bakugo.
-Oh Reiko most épen alszik hamarosan úgyis felfog kelni adig is be mutatkoznátok.-kért meg minket a Midoriya-san.

Mikor mind be mutatkoztunk elkezdtem körbe nézni a falakon amiken egy csomó fénykép van. Valamelyiken Midoriya-san és férje láthtó egy lányal és egy zöld hajú kis fiúval, de van olyan is ahol egy a kis fiú idősebb és egy kis babát fogva mosolyog. Nagyon emlékeztet az én családomra. Ahogy így elmékedek észre veszek egy ajtót amire az volt rá írva "Izuku" oda léptem és ki akartam nyitni amikor is Midoriya-san meg álított.
-Kérlek,oda ne menybe.-mondta és tekintete szomórúvá vált.
-Bocsánat. Én csak kíváncsi voltam-mentektőztem
-Ugyan semi baj.-mondta és tekintete visza változot ara a kedves,és barátságosra.
-Mi történik?-kérdezte egy vékonyka komás hang-hm,Kachan de rég látalajk-ugrot nyakába egy zöld hajú kislány.-ők a barátai?-mutatot ránk. "Nagyon aranyos ez a kislány."
-Ja ők a barátaim-mondta unotan.
-Szia-gugoltam le elé-mi a neved?
-Hibiki Reiko-mondta a kislány.-Nagymama éhes vagyok kaphatok sütit-kérte meg rá Reiko-chan." Várjunk csak azt mondta nagymama."Nem csak én nézek furcsán de a töbiek is kivéve Bakugot.
-Katsuki-kun te nem mondtad el nekik?-kérdezte a Midoriya-san.
-Mit is?-kérdeztük egyszere.
-Reiko-chan az unokám.-mondta.
-MI VAN?-kérdeztük egyszere.

pár órával később.

-Mama álmos vagyok.-mondta Reiko-chan
-Gyere lefektetlek.
-Nem. Én azt akarom,hogy Ochako-chan vigyen el aludni.-jelentete ki.
-De...-nézet rám
-Nekem nem próbléma-mondtam Reiko-chan erre elkezdet húzni valószínűleg a szobájába.
-Mond Reiko-chan,-kezdtem el mikor be zártam az ajtót.-mi akarsz leni ha felnősz.
-Én hős akarok lenni.-mondta
-És miért akarsz hős leni?-kérdeztem őt
-Azért,hogy megtaláljam Izuku-chant.-mondta
-Izuku-chan? És ő ki?-kérdeztem a lányt.
-A nagybátyám. Tudod a Baa-chan* sokat sírt miután eltűnt három éve.-mondta.
-Értem. -ekor eszembe jutot valami. Le gugoltam a kislány elé és azt mondtam neki-Ha sikeresen el végzed a szuprhős iskolát akkor segítek neked meg keresni Izuku-chant jó?-mondtam neki. A szemei elkezdtek csilogni.
-Komolyan?-igent jelzően bólogatam-Akor én leszek a legjobb,hogy meg találjam Izuku-chant.-mondta.-Jó északát Ochako-chan. Már alig várom,hogy megísmerd Izuku-chant.-mondta még a kislány majd el aludt. "Bakugo van egy kis elbeszélni valónk"-gondoltam magamba majd elhegytam a szobát.

*Baa-chan-nagymama