Előzmény:   "Most pedig itt ülök Ray előtt, és fogalmam sincs, mit kéne tennem..."

*Zack szemszöge*                                                                                                                     

   Ray csak kérdő tekintettel fürkészi arcomat, mire elfordítom fejem, mert nem hagy nyugodni a gondolat, hogy fájdalmat okoztam neki. Annyira bűntudatom van! De várjunk csak? Ha ezt kimutatom tényleg valamit vagy félreért, vagy észreveszi az érzéseim! Ahh, bazdmeg... Miért ilyen nehéz? Mit tettem Kami-sama*, hogy ezt érdemeltem?Ja...tudom! Talán a gyilkolás miatt? Nem! Csak azokat öltem meg, akik meg is érdemelték a halált.  Igen, Rachel nem érdemelte meg. A családja tehet róla, hogy ilyen tökkelütött kis kurva. De talán pont ezt szeretem benne? Tch! NEM ÉRDEKEL! 

-Zack, jól vagy?- nézett továbbra is Rachel, méghozzá aggódó(!!?) pillantásokkal, amiket nem tudtam hova tenni. Várjunk csak? Mi van, ha ő is érez valamit irántam?! Áh de annak mégis mennyi az esélye? SEMMI! Én egy pszichopata gyilkos vagyok, aki a gyilkolásnak szentelte az életét. Miért kellenék pont én Rachel Gardnernek? Na már megint depiskedem. Mi vagyok én? Tinilány? Nem Zack, te egy kibaszott gyilkos vagy, szóval szedd össze magad, és ne viselkedj úgy, mint egy 13 éves lányka, aki belezúgott az elérhetetlenbe. Felnőtt férfi vagyok, nem hiszem el, hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen. 

*Rachel szemszöge*

Zack a falat bámulja már közel öt perce, és én még mindig a földön ülök, és bámulom őt. Vajon min gondolkodhat? Remélem a meggyilkolásomon jár az esze. Éppen ideje lenne meghalnom. Nincs senki akinek hiányoznék. A szüleim meghaltak, és az egyetlen személy aki megakadályozhatná a halál iránti vágyaimat, éppen a fal kielemzésével foglalkozik, és közben remélhetőleg életem végén töri a fejét.

Halk kopogtatás a bejárati ajtón, ami eljutva hozzánk, még kevésbé hallható nesszé halkul. Zack reakciója egy egyszerű "azt a kurva", amiből azt a következtetést vonom le, hogy szerinte a rendőrség állhat az egész magasnak tűnő ajtó mögött. Lassan elindul felé, útközben megragadja hosszú, és élesnek tűnő kaszáját, ami úgy csillog, mintha most fényezték volna. Még most is a földön fekszem, a lábam még mindig rohadtul lüktet és szúr.

 Eddig fel sem tűnt, hogy a lépcsőt csak egy kis folyosó választja el a bejárattól. A folyosóból még kettő nagy boltív nyílik két oldalra, gondolom egyik a konyhába, másik pedig a nappaliba vezet. Zack rendületlenül folytatja útját az ajtó felé, Megáll előtte, és vár. Majd lassan felém fordul, és halkan, mégis erőteljesen intézi nekem a szavait.

- Ha felmész a lépcsőn, lesz  négy ajtó. Amelyik közelebb van a lépcsőhöz, és a bal oldalon található, az abba a szobába vezet, amiből kihoztalak. A két ajtó, amelyek a szobáddal vannak szemben, az a fürdő, és a mosdó. A folyosó végén van egy másik ajtó, szintén bal oldalon,  az az én szobám. Oda menj be. Egyből észre fogod venni az ágyat. sétálj oda, mássz be az ágy alá, szerintem bőven beférsz alatta. Nekem mindig el kell húznom az ágyat.-nevetett fel kínosan. Kicsit erősebb kopogás hallatszott az ajtó mögül. - Ott látsz egy vérpiros szőnyeget, ami kilóg az ágy alól. Azt fel kell hajtanod, az alatt van egy csapóajtó. Azt amennyire tudod nyisd fel, és kússz be alá. Egy kisebb szobába fogod találni magad, de ne csinálj semmit, csak ülj le és várj. Ha végeztem megyek, és kihozlak onnan. Oké? Mivel nem szokott látogatóm lenni, ezért szerintem a rendőrség áll a bejárati ajtó előtt.- hadarja el gyorsan, mert ha a rendőrség áll az ajtóban, akkor nem beszélgethetünk sokáig.

-Zack, ezzel csak egy baj van...- mondom kicsit kínosan.

Úgy érzem elpirultam. Nem sokszor mondok ilyet, Bassza meg!-(Igen, Rachel is tud káromkodni!😂-Szerk.)

-Mégis mi? Az a hely mindig bevált, sosem találták meg.-mondja Zack ezt is hadarva.

-Hát... Nem tudok járni...-mondom, és a fejem még pirosabbá válik.

-Tch!-indult el felém, felvett a kezeibe menyasszony-pózba, de nem a lépcső fele, hanem a folyosón levő egyik boltív fele kezdett el vinni.

-Szóval, akkor újratervezés. Itt maradsz,- tesz le a kanapéra, amivel szemben egy tévé foglal helyet. Zack megragadja a távirányítót, ezáltal bekapcsolja a viszonylag nem is olyan régi televíziót. -Na, mint mondtam,szerintem a rendőrség van az ajtó előtt. Mivel én egy sorozatgyilkos vagyok, te pedig egy elmegyógyintézetben kezelt "gyerek",  és a legkevésbé sem szeretnénk gondolom lebukni, mert engem akkor megölnek, te pedig visszakerülnél a Child & Adolescent Mental Health Service-be, amit szerintem nem szeretnél. Szóval a sztori az, hogy te a barátnőm vagy, ez a ház pedig a szüleim tulajdona. Éppen filmet néztünk mikor kopogtattak, ezért nem hallottuk azt. Most pedig vedd le a fehér köpenyed, mert abban úgy nézel ki, mint egy gyógyszerész, és vedd fel ezt a nadrágot.- Lép az egyik székhez, aminek a hátuljára egy hosszú, fekete melegítő van terítve. Oda nyújtja nekem a nadrágot, mire akaratom ellenére mozdul a kezem, és nehézkesen elkezdem felrángatni magamra, miután levettem magamról köpenyemet.

-Ez minek is kell?-kérdezem furcsán, arra utalva, hogy sietnünk kéne. 

-Mivel a lábad sebesült, és egy kötés van rajta, nem lenne jó, hogyha az átvérzett kötszert meglátnák. Ha  elmentek, lecserélem azt, és lefertőtlenítem a sebed. - mondja, majd nekem háttal fordul, és elkezdi levenni a pulóverét. Ahogy lapockái összezárnak, látszódnak hátizmai, ahogy megfeszül testén a több rétegben feltekert géz.  

(Na, aki ettől a képtől nem kap instant orgazmust, az nem nevezheti magát Zack fannak!😂-Szerk.)( Ezt a képet csak úgy találtam, és gondoltam beleszövöm a történetbe, hogy lássátok.)

Úr. Isten. De. Jól. Néz. Ki. Lehet, hogy tényleg tetszik nekem? Nem, Rachel, hagyd abba!

- Mondd el légyszi, miért vetted le a pulcsid? Nem tudnál megkímélni? Én még csak 13 vagyok!- viccelem el a helyzetet, mire furcsán néz rám. Ja tényleg, sosem látta még a "boldog" énemet. 

Mielőtt meghaltak volna a szüleim, már akkor sem voltam az az igazán vidám "kisgyerek", de még most is emlékszem azokra a napokra, mikor még a szüleim szerették egymást. Akkor még egész normális életet éltem. A szüleimmel később egyre jobban romlott a kapcsolatom, nagyon ritkán foglalkoztak velem,mégis azt szerettem volna, hogy örökre együtt maradjunk. Sokat veszekedtek, és ez taszított a magányba. Elkezdtem az állatokhoz beszélni, amit a varrással kötöttem össze. Nem sokkal később már állatokat öltem, és alakítottam át őket ízlésem szerint, hogy ne érezzem magam magányosnak. Így alakult meg a mostanra már számomra távolinak tűnő Rachel Gardner, akinek semmi baja nem volt. Most pedig itt ülök, és azon agyalok, hogy  a rendőrség fog megőrjíteni, vagy a házigazda? De ezek az indokok még nem változtatnak azon, hogy meg akarok halni. 

- Így ha szerencsém van nem ismernek fel. Mivel a ruhámat is kiközlik a rendőrségnek, így talán nem tűnik fel nekik... Majd kibeszélem magam. Jobb vagyok benne, mint hinnéd.- hallom meg Zack hangját, ami kizökkent gondolatmenetemből, így visszatérek a valóságba.

A most történő kopogás már inkább döngetésnek hatott, ezért abbahagytuk alapból is értelmetlen csevegésünket, és Zack színre is lépett.

-Jó estét, elnézésüket kérem, régóta tetszenek az ajtóban állni?-kezdi Zack, én meg alig bírom visszatartani nevetésem. Sosem láttam még ilyennek, és ez felettébb szórakoztató.-Christopher Hamilton, örvendek a találkozásnak.-nyújt kezet Zack, el sem gondolkozva álnevén.

-Igen, de ne is foglalkozzon vele uram. Egy kis információt szeretnénk gyűjteni, ha nem zavarunk. Feltennénk pár kérdést.-veszi át Zacktől a szót az egyik rendőr, majd Zack csak egyet bólint, és félreáll az ajtóból, hogy a rendőrurak befáradhassanak.  Amint megpillantanak, furcsán egymásra néznek, de csak egy vállvonogatással el is feledik vádaskodásukat. A hajamat amennyire tudtam hátratűrtem, és szemem elől a tincset fülem mögé söpörtem ujjaimmal, reménykedve, hogy nem ismernek fel. 

-Óh, bocsánat ha udvariatlan voltam uraim, ő itt az élettársam, Sophia McClain.(Na, ki tudja honnan van ez a családnév? Commentbe írjátok xd. A első három válaszírónak teljesítem egy teljesíthető kívánságát, csak hogy tétje is legyen. Kérhettek, kérdezhettek bármit. Bár alapból is nyugodtan írhattok bármit!😊-Szerk.) 

Halk sugdolózás az urak között. Szerintem észrevették mennyire fiatal vagyok Zackhez képest.

-Mindjárt jövök, hozok pár széket, és akkor kényelmesen el fogunk férni.- szólal meg Zack, el is tűnik, de fél perc múlva már itt is terem. Olyan érzésem van, hogy nem akar egyedül hagyni, de azt elfelejtette mennyivel okosabb és tanultabb vagyok mint ő. 

A két rendőr helyet foglalt velem szemben, mellém pedig Zack ült le, még mindig pulóver, és póló nélkül. Gondolom a hitelesítés érdekében átkarolta vállam, és közelebb húzott magához, mire én gondolkodás nélkül dőltem neki teljesen úgy, hogy egész hátamon érezzem felsőtestét. 

*Zack szemszöge*

Ez meg mi volt? Rachel hozzám bújt! Olyan jó érzés! De most nem szabad ezzel foglalkoznom, mert ha lebukunk, akkor hát nehéz lesz. Mivel nincs a kezem ügyében a kaszám... 

Újra a rendőröknek szentelem figyelmemet, még éppen időben ahhoz, hogy ne tűnjön fel nekik a meglepődöttségem.

- Megengedik, hogy feltegyek önöknek kérdéseket?-kérdezi egy bajuszos rendőr, közben pedig Rachelt fürkészi a szemeivel. 

Ez nem egy rendőr tekintete... Teljesen más kisugárzása van, mint egy olyan rendőr, aki mások megmentésén, vagy nyomozásokon, akár gyilkossági bűncselekményen dolgozna. Kiolvasható a szeméből, hogy mit tenne Rachellel, ha nem hozzám bújna. Ez szánalmas. Még a munkáját sem tudja rendesen csinálni.

-Természetesen. -válaszol Rachel helyettem, mert észreveszi a hezitálásomat. 

-Rendben, akkor kezdjük egy egyszerű kérdéssel. Itt éltek együtt?

-Nem, én Amerikában élek a családommal , csak eljöttem a barátomhoz, hogy együtt tölthessünk kettesben egy kis időt. -Rachel felvesz egy kissé flegma arcot, szerintem neki is feltűnt a pasas szándéka. Be kell valljam, nagyon jól csinálja.

-Értem...-válaszol az ember, és egyből megváltozik a képe, és le is mond a csajról, akit még mindig karommal ölelek. 

*

-Legyen további szép estélyük!-köszönök el a rendőröktől. Na ezt sem hittem volna, hogy 1 órán keresztül beszélgetni fogunk a rendőrséggel a saját házamban. Pontosan az öregember házában. (arról az öregemberről van szó, aki kiskorában rátalált Zackre, és befogadta.)

-Huh,  ez meredek volt!-huppanok le Rachel mellé a kanapéra. Ő csak bámul rám, mint aki nem tudja mi történt az elmúlt egy órában.

-Na, akkor megcsinálom a lábadon a kötést. Gyere!-Próbálom megszüntetni a kettőnk közötti feszültséget. Már állnék fel, erre megszólal.

-Szerintem meg tudom oldani egyedül is...Csak segíts eljutni a fürdőbe.

*Rachel szemszöge*

-Szerintem meg tudom oldani egyedül is... Csak segíts eljutni a fürdőbe.- mondom felpillantva gyönyörű, felemás szemébe, miközben rámutatok a bal lábamra. Lehet, hogy engednem kéne neki? Mindjárt kiderül a reakciója, és akkor eldöntöm...

-Hidd el, profi vagyok az ilyenben!- mutat magára, és elmosolyodik.

Már megint az a mosoly. Komolyan, az őrületbe kerget anélkül, hogy tudomást venne róla. 

-Legyen...- forgatom szemeim. Nem szívesen engedem meg neki, de mivel egyedül csak elrontanék valamit, ezért nem kockáztatok, inkább átengedem ezt neki. Az egy dolog, hogy varrni tudok,  de saját magamon sosem sikerül semmi. 

-Nyugi, rám bízhatod magad!

~

* Kami-sama: Japánoknál ez az Isten megnevezése. (És itt nem csak a keresztény istenségre kell gondolni) A japánoknak több 1000 istene van.

Szóval, elhoztam a második részt. Sajnálom, hogy sokat kellett várni, de minden közbejött. Ugye a drágalátos korona és a karantén, meg persze az ihlet. De itt vagyok, szóval nyugi. Innentől megpróbálom hamarabb hozni a részeket, remélem sikerül. 

Képzeljétek, lovagló edzésen sikeresen ledobott a ló, és kórházba kerültem nem is olyan régen, de már jól vagyok. Nem is ez a lényeg, hanem hogy két és fél napig voltam bent, és tisztára olyan volt, mint amilyennek az elmegyógyintézetet képzeltem. Mivel még gyerek vagyok(14 évesen jó hogy) ezért a gyermekosztályra kerültem, ami egy külön épületben volt. Mivel alig bírtam járni (kb mint Rachel, csak nekem a csípőm meg a hátam volt rossz), ezért tolókocsival kellett áttolni engem az épületbe. És mit láttak szemeim, mi volt kiírva az épületre? Pontosan én sem emlékszem(😂), de benne volt a mentálhigiénés szó(Látsd: Prológus), és hasonló jelentéssel bírhat, mint az elmegyógyintézet. Lehet hogy tévedek, valószínűleg a pszichiátriához tartozik, de mennyire durva már? Szóval arra a kis időre teljesen úgy éreztem magam mint Rachel.

Bocsánat, ha vannak benne olyan helyesírási hibák, amiket az áttekintésnél nem sikerült észrevennem. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a részt is, remélem tetszett, és megpróbálok igyekezni a következő résszel. Addig is jó karanténnapokat kívánok.

UI.: Visszatérve a "versenyre", lesz egy nem rész, ami kihirdeti az eredményt, oda kell majd a kéréseket, kérdéseket írni! Sok sikert!😉