Svetlana

17 éves

Őrült fejfájásra keltem fel, miközben a lábam köze szemtelenül az arcomba vágta a tegnap történteket. Lüktetett és égett. A tudat pedig, hogy elvesztettem az egyetlen dolgot, ami még fontos volt, még erőteljesebbé tette ezeket az érzéseket.

Körbenéztem. Nem is tudom mire számítottam. Attól, hogy sikerült pár órát a tudatlanságba merülni, semmit nem változtatott a tényen, hogy Matteo ágyában fekszem. Abban az ágyban, ahova a jelentéktelen nőcskéit hozza. Mert az vagyok én is. Jelentéktelen és eldobható. Egy használt cikk, akibe mindenki csak belerúg.

A vőlegényem az irodában lévő szék egyikén ült. Csupán egy nadrágot viselt, teste kidolgozott volt és izmos. Összefüggő sötét tetoválások díszítették az egész felsőtestét, egészen a könyökhajlatáig. Pontosan nem láttam, hogy milyen rajzok voltak, de a sötétség csak úgy sugárzott belőlük. Vonzó férfi és gyönyörű. Szennyezett szívvel. A jel, amit anno belém égetett, most az ő testéről üvöltött vissza rám.

- Bámulsz Mia Cara. Talán többet szeretnél a tegnap estéből? – Nem nézett rám miközben beszélt. Teste merev volt és csak úgy sütött belőle a harag.

Már többször szólított a kedvesének. Hazug szavak voltak ezek, mellyek csupán cinikus gyűlöletét sugallták felém.

Kihúzta maga aló a széket, majd úgy közeledett felém, akár egy veszélyes vadállat. A testem azonnal védekező üzemmódba kapcsolt. Lábaimat összeszorítva vártam a büntetésem. A takaró félig lecsúszva hevert a földön, teljesen szabadon hagyta a felsőtestem. Nem mertem mozdulni. Büszkén akartam viselni tetteim következményeit. Ő is csupán egy férfi, akinek a női test látványa elhomályosította a tudatát.

A testem teljesen másképp reagált mint azt szerettem volna. Egy áruló volt, ami vágyott Matteora. Teste melegére és közelségére. Libabőrös lettem az ígérettől, ami a szemében csillogott. A szemeimben könnyek gyűltek meghazudtolva azt, amit a lelkem mélyén szeretnék. Lüktető középpontom, ami jelenleg is fájt a tegnapi utan, ismét nedves lett.

Matteo fölém hajolt, testéből sugárzó hő csupán csak simogatta a bőrömet, ugyanis a kezén támaszkodott. Nem érintett meg. Száját  pár miliméter választotta el az enyémektől.

- A tested elárul Svetlana...- Búgta a számba, amik a meglepettségtől és ettől a furcsa érzéstől a gyomromban egy kicsit szétnyíltak. – Nem akartalak bántani. – Simított végig az arcomon.

Nem szólaltam meg. Némaságba burkolóztam, ahogy oly sokszor. Testem remegett a közelségétől és a belőle áradó férfias aromátol.

- Miért hergeltél? – Sziszegte, majd a fejem alatt lévő párnára csapott.

Hiába titkolta, láttam a zavart a tekintetében.

- Válaszolj, a kurva életbe már!- Üvöltött az arcomba. – Nyisd ki azt a csinos kis szádat Svetlana...

A kezét, amivel eddig a párnát markolászta, most a számra tette, ezzel egy kis "o" betűt formázva ajkaimmal. Légzésem felgyorsult, ahogy a belőle kiáramló oxigént lélegeztem be. A fájdalomtól lüktető puncim még többet akart. Még több kínt, mert csak ez volt képes felszadítani, majd egy teljesen más emberré formálni.

- Nem tudom Matteo.... – Súgtam a szavakat. Az elmémet teljesen elborította a vágy. A mérgezett és fájdalommal teli vágy.

Azt akartam, hogy újra szétszaggasson, majd összerakjon. Darabjaimra akartam hullani előtte. Véremmel akartam még jobban bemocskolni mérgezett szívét.

- Tedd meg... Azt akarom, hogy kibaszottul tedd meg! – Ordítottam az arcába, majd két kezemmel a nyakába csimpaszkodtam, ajkaimat pedig az övére nyomtam.

Egy pillanatra éreztem egy apró ellenállást rajta, de nem engedtem, hogy eltávolodjon. Fogalmam sem volt, mit csinálok, csak tettem, amit a testem suggalt. Durván nekem nyomta magát, teljes testsúlyát rám helyezve. Farka a takarón keresztül nyomódott a lüktető csiklómra. Számat könyörtelenül beharapta, majd a nyelvét a számba nyomva, falni kezdte az ajkaimat úgy, mintha a legfinomabb étel lenne számára. Minden egyes mozzanatot egy újabb harapás követett. A vérem már nem csak csepegett, hanem egyenesen folyt, teljesen összekeveredve a vőlegényem nyálával. Az eddigi édes ízt, a vér fémes íze vette át, ezzel teljesen elködösítve beteges tudatomat.

Jobb tenyerét a nyakamra helyezte, pont oda ahol az ütőerem lüktetett, majd durván rászorított, ezzel teljesen elzárva a levegő áramlását. Éreztem, hogy szédülni kezdek, de a nőiességem továbbra is élvezte a súrlódást, amit Matteo kemény farka okozott. Mocskos voltam a vágytól, és ragacsos az izzadtságtól. A szemeim már csak csillagokat láttak, de mielőtt a sötétség elnyelt volna, Matteo elszakadt az ajkaimtól, a torkomat elengedte, a testemet pedig ekkor olyan orgazmus hullám rázta meg, amitől egy óriásit sikoltottam. Az egész testem zsibbadni kezdett. A lábujjaimtól, a fejem tetejéig, aztán már csak sötétséget láttam...

Matteo

28 éves

Az én mocskos kis menyasszonyom. Akkorát élvezett a fájdalmas érintésemtől, hogy vélhetően az összes emberem hallotta.  A lelkét ugyan úgy beszennyezték, ahogy az enyémet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik. Ezzel azt érte el, hogy kurvára újra és újra a vérét akarom. A punciját és a kibaszott sötét lelkét is. Azt akarom, hogy az érintéseimtől hulljon darabjaira. Ugyan úgy élvezte a vér fémes ízét és szagát akárcsak én. Több közös van bennünk, mint gondoltam.

Most pedig itt van a kibaszott ágyamban. Igaz nem a szobámban, de kurvára egyre megy. Ahogy oda, így ide sem szoktam felhozni holmi ócska kurvákat. Úgy néz ki, mint akit ájultra basztak, pedig a farkam nem is érintette még igazán. A szája sebes és feldagadt, a nyakát pedig lila véraláfutások díszítik.

Kurvára helytelen döntés volt ez-az egész, de már nincs visszaút. Mától csakis engem fog szolgálni. Mert ő az enyém, és kibaszottul nem fogom elengedni többet.

Enyém. Enyém. Enyém. Hihetetlen tempóban zakatolt ez az egy szó az agyamban, mikor az ájult menyasszonyom tökéletes arcát és testét bámultam.

- Mia cara.- Simítottam ki izzadt haját az arcából. Kurvára nincs időm egész nap őt őrizgetni. – Alessandro vissza visz Lorianahoz.

Talán nem a legtökéletesebb pillanat hazaküldeni, de sajnos az alvilág szabályait már így is kurvára megszegtem azzal, hogy elvettem a szüzességét, és több szempontból bemocskoltam. A büntetése az engedetlenségéért pedig még csak most kezdődik.

Az orgazmus és a boldogság két külön fogalom. Talán megadhatnám neki mindkettőt. De nem most, hogy ennyire engedetlen kiscica volt. Most megbüntetem, hogy soha ne felejtse el, amit mondok, az úgy van. Kibaszottul nem lehet engedetlen. Megszökött, eljött oda, ahol semmi keresnivalója nem lesz a jövőben, majd becsapott. Mindezt az egyik legjobb emberem szeme láttára tette meg.

Drága kicsi Svetlana. Ma este megismered ki is a te Matteod. Soha többé nem leszel velem engedetlen, mert a lehető legnagyobb fájdalmat fogom neked okozni, ami csak létezik....