Svetlana

17 éves

Egy hátsó kijáraton vezetett ki, ahol a langyos levegő azonnal megcsapta az arcom. Egy pillanatra megijedtem, de aztán erőt vettem magamon, és tovább követtem. A kőépület egy óriási füves területen feküdt, aminek eldugott részén egy ring volt. Mintha boxmérkőzések helyszíne lenne. Mögötte egy fákkal teli sötét park padokkal és a sötétben csillogó virágokkal.

Egy hirtelen mozdulattal maga-elé lökött, úgy, hogy hátam egy hatalmas fának csapódott, majd testével  a fatörzshöz szorított.

- Ki vagy te? – Sziszegte a fülembe – Mond meg a neved baby. – A szavai durvának hatottak. Egy pillanatra megrezzentem.

- Jessy...Jessyca a nevem. – Súgtam a fülébe. Nagyon halkan beszéltem, mert féltem, hogy felismerne a hangom alapján.

- Kurvára meg akarlak dugni Jessyca...- Hajolt közelebb hozzám, majd beleharapott a fülembe.

Összerezzentem, amit ő azonnal észrevett. Hogy is ne vette volna, hiszen egy kicseszett maffiafőnök. Elhúzódott, próbálta a tekintetemet keresni, azonban én nem adtam meg ezt neki. Lehunytam a szemem, majd rámosolyogtam. Az arcom lehet, hogy mást mutatott, de nagyon megdöbbentett a viselkedése. A dominancia és az agresszió, ami sugárzott belőle rettenetesen megijesztett. Szép lassan kezdtem el felfogni a tetteim súlyát, azonban nem volt merszem felvállalni önmagam. Féltem a következményektől. Bár soha ne jöttem volna el ide. Bár maradtam volna a seggemen, ahogy eddig is.

- Azt akarom, hogy kimond nekem Jessyca...- Nyalta végig a nyakam, pontosan ott, ahol az ütőerem vadul lüktetett. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó vagy éppen rossz érzés.

Mégis mit mondjak ki neki? Egyszerűen nem értettem miről beszél. Feljebb tolta apró szoknyám, majd belemarkolt a fenekembe. És ekkor megértettem. A beleegyezésemet akarja ahhoz, hogy megdughasson.

- Rajta cicám... - Búgta a számba.

A szemeim szinte kiestek a helyükről, amikor éreztem, hogy erekciója a hasamba vágódik. Olyan kemény volt, mint egy rohadt szikla. Félig kábultan bólintottam, mire egy mozdulattal megfordított. A fenekem teljes egészében a férfiasságához nyomódott. A hasam és az arcom, a fatörzs durva kérgéhez tapadt. Éreztem, ahogy puha arcbőröm felszakad, könnyeimmel együtt pedig az apró vér cseppek is folyni kezdtek. Természetesen ő ebből mit sem látott, hiszen maszk takarta az arcom nagy részét, és mostmár háttal is álltam neki.

- Mond ki! – Utasított.

- Igen!

Nem ismertem fel a saját hangomat. Meg kellett volna állítanom, elmondani neki az igazat, saját magamért és a becsületemért. Már ha ilyen volt nekem. De nem tettem. Hagytam, hogy felhúzza a szoknyám. Felmordult, akár egy igazi oroszlán, aki most fogja el a áldozatát, majd durván a fenekembe markolt ismét.

- Keményen meg foglak dugni. – Simított végig a gerincem vonalán, majd derekamat lenyomta, így a fejem a durva fatörzshöz csattant.

Sírtam. Forró könnyeim csak úgy perzselték az arcomat a maszk alatt. Itt az idő Svetlana! Mond már el neki! A józan eszem ezt diktálta, azonban egy apró hang, ami nagyon halkan szólt a bensőmben, valahogy ezt megakadályozta.

- Nincs kedvem a kurva előjátékhoz, szóval kurvára remélem, hogy felkészültél rám...

Halkan zokogtam, egy árva hangot sem adtam ki, csupán beletörődtem a sorsomba. Magamnak okoztam, amikor incselekedni kezdtem vele. A ruhám, a maszkom és a mozdulataim, mind azt sugallta, hogy egy kurva vagyok. Ő pedig teljesen így is kezelt. Ez volt Matteo Morelli. Ez volt az a kegyetlenség, amiről Loriana mindvégig beszélt.

Durva kezei keményen markolták a derekam. A bugyimat egy szempillantás alatt tolta le egészen a bokámig, majd egy hirtelen mozdulattal előre nyomult, majd megállt, mikor képtelen voltam a befogadásra.

- Mi a fasz? – Vicsorgott.

Egy kicsit felzokogtam, majd erősen ráharaptam az alsó ajkamra, hogy tompítsam a belőlem feltörni készülő hangokat. Az eddig összeszorított szemeim most egyenesen az eljegyzési gyűrűmmel néztek farkas szemet. Magamon hagytam, most pedig gúnyolódott velem, ahogy a kevéske  fényben csillogott. Színe tökéletesen tükrözte annak jellemét, akitől kaptam. Fekete. Üres.

Matteo megfeszült, belemarkolt az oldalamba, majd nagyon lassan kezdett kihúzódni belőlem, ujjai az enyémeket érintették, pontosan ott, ahol a gyűrű volt.

- A kurva életbe...- Szitkozódott, majd egy gyengéd mozdulattal maga felé fordított.

A maszkomat érezhetően dühösen tépte le, de mikor bőre a bőrömhöz ért, az gyengéd volt. Nem bírtam tovább, nyüszítve felzokogtam. A lábam köze égett, a mellkasom szorított. A szívem pedig teljesen összetört.

- Bassza meg.... Svetlana.... – Lehajolt hozzám. Az eddigi jól ismert agresszió teljesen eltűnt gyönyörű arcáról. Sajnálat és valami más díszítette tökéletes ábrázatát.

- Én... azthiszem vérzek. – Csak ennyit sikerült kinyögnöm, mire a combjaim felé vezette tekintetét, amiről vélhetően már folyt az ártatlanságom jele. Elillant, mintha soha nem is létezett volna.

Soha nem látott tanácstalanság csillogott a szemeiben. Az amúgy mindig érzelemmentes arca, most őszinte sajnálatot tükrözött.

- Vissza teszem a maszkodat, és elvisznek innen. – Szavai kedvességet sugároztak, de tudtam, hogy ez csak egy röpke pillanatig tart majd, és bőségesen megfizetek ezért a húzásomért, Lorianaval együtt.

Egy aprót bólintottam, mire óvatosan visszahelyezte könnyáztatta arcomra a maszkot, aztán meglepő módon a karjaiba vett.

- Az arcodat tedd a mellkasomhoz Mia Cara.

Nem válaszoltam, csupán tettem amit mondott. Mélyen beszívtam férfias illatát. Cigarettafüst és mentol, ami keveredett egy kevéske édeskés tesztoszteronnal. 

Nem tudom hova sétált velem, mert szememet behunyva teljesen belé temetkeztem, de nem sokkal később egy hatalmas ágyat pillantottam meg magam előtt.

- Az irodám. Túl feltűnő lenne, ha hazavinnélek. – Tett le a kényelmes selyem plédre.

Az iroda egy kisebb lakásnak mondható, amiben három különálló helység volt.  Ahol én voltam, csupán egy ágy foglalt helyet, amit selyem takarók díszítettek. Valószínű idehozza az összes kurváját. Mivel az ajtó nyitva volt, így ráláttam a fürdőszobára és a valódi irodára, amiben  egy kb húsz férőhelyes asztal állt.

- Hozok mosdó kendőt...- Szakította félbe a gondolatmenetem.

- Nem... nem kell, bemegyek a fürdőszobába.

A lábaim remegtek ugyan, de nem éltem olyan sokáig fájdalom nélkül, hogy ezt ne tudnám elviselni. A testem meggyógyul majd, ahogy mindig. Azonban a lelkem...talán most örökre szétszakadt. Az egyetlen erényem is szertefoszlott. Már semmim sincs, amit még nem vettek el tőlem erőszakkal.

Matteo

28 éves

Idegesen járkáltam, miközben fiatal menyasszonyom zokogva engedte magára a vizet. Talán azt hihette nem hallom, de tökéletesen hallani lehetett a vízsugár zubogó hangja mellett a gyermeki zokogását. Mert az volt. Egy kibaszott gyerek.

Kurvára belevágódtam. Igaz, maximum a negyede mehetett be neki, de a vérzésből ítélve ez pont elég volt. Tisztába voltam a méreteimmel, amire ő kurvára nem volt felkészülve.

Másodszor éreztem életemben súlyos fájdalmat, ami a mellkasomat nyomta. Hibázott. Kurva nagyot, amit nem fogok elnézni neki...

Nem bírtam magammal, kivágtam a fürdőszoba ajtaját, majd a zuhanyzóhoz léptem. Svetlana a márvány tálcán guggolt, kezeivel a térdét ölelte. Zokogása csendessé vált, azonban a lábánál eltűnő víz, még mindig rózsaszínes árnyalatú volt. Rettenetes meleg volt, a pára teljesen bevonta az egész helységet. A bőre szinte vörösen izzott a forró víztől, amivel magát büntette.

Felkaptam az egyik törölközőt, kinyitottam a zuhanyzót, majd elzártam a vizet. Csupán a vállára akartam rakni a kezeim, de olyannyira összerezzent, hogy inkább hagytam az érintéseket. A kurva életbe. Kibaszottul retteg tőlem. 

Leguggoltam, hogy szem magasságba kerülhessek vele, majd óvatosan rá raktam a puha anyagot.

- Menj ki Matteo... Kérlek. – Szipogott.

- Beszélnünk kell. – Próbáltam gyengéden szólni, de talán nem tűnt annak a hangszínem.

- Csak vigyél vissza Lorianahoz. Kérlek Matteo. – Nézett a szemembe.

Megráztam a fejem, majd megpróbáltam felvenni, hogy az ágyba rakhassam. Talán egy orvos sem ártana hívnom neki.

- Ne... csak ne érj hozzám...- Próbált ellenkezni, de túl gyenge volt.

- Nem foglak bántani Mia cara. Így soha többet. A szavamat adom.

Óvatosan letettem. Nem reagált, meg sem szólalt, csak a kibaszott plafont bámulta. Kurvára nem vagyok jó a vigasztalásban, pedig most én basztam el. Hogy a faszba nem vettem észre? A szeme, a haja és a teste. Ott volt a kurva orrom előtt, én pedig csak az álló farkamra gondoltam egész kicseszett nap.

- Hívják orvost? Csak hogy biztos nem bántottalak túlságosan...

- Jól vagyok. – Válaszolta.

Bólintottam, majd kimentem az irodába az asztalhoz. Elővettem a iphone-om, amin már ott virított Alessandro üzenete.

( Sandro: Gondolom már tudod. Lorianat hazavittem. Teljesen kiütötte magát.

Matteo: Ja. Zárd be Marcot az alagsorba. Dimitri meg Agnes pedig takarodjon vissza Moszkvába. Holnap este 6-kor nálam. )

Csak ennyit írtam neki. Nem válaszolt. Most hagyom pihenni Svetlanat, de holnap megmutatom neki, hogy  nem szórakozhat velem. A tetteinek kurva nagy következményei lesznek.

TikTok: littlepompomwattp