Matteo

A kezem lüktetett az ütésektől. Az ujjaim zsibbadtan simultak a kormányra, de nem érdekelt. A Belmonte Hotel romokban hevert, az a retkes emelet, amit Ivan kibérelt, most úgy nézett ki, mint egy kibaszott háborús övezet.

Az embereim alig tudtak leállítani, mielőtt teljesen szétvertem volna a helyet.

Mert Lysenko él.

És Ivan erről semmit sem tudott.

A Pakhan úgy nézett rám, mintha egy kicseszett őrült lennék, de nem érdekelt. A nyomorult szemébe néztem, amikor azt mondta, ő úgy tudta, hogy az a faszarcú halott. Hogy az emberei hagyták elvérezni, hogy minden jelentés szerint meg kellett volna döglenie.

De valaki kihúzta a sírból.

És ha Ivan nem tudott róla, akkor ki a fasz hozta vissza azt a férget?

A válasz kibaszottul egyértelmű volt.

A románok. Mert hatalmat akarnak..

És ezzel nemcsak engem akartak elérni.

Hanem Svetlanát és a retkes ruszkikat is.

A gondolatra még erősebben szorítottam a kormányt, és a fájdalom végigfutott az ujjaimon. Nem érdekelt. Semmi más nem számított, csak az, hogy biztosra menjek...

*********************************

Loriana háza csendes volt, amikor beléptem. A nappaliban halvány fény pislákolt, az egyik üvegajtós vitrinben többféle ital sorakozott egymás mellett. Nem siettem. Megálltam, végigvezettem a tekintetem a palackokon, és végül egy Macallan M Black whiskeyt vettem le a polcról.

Drága volt. Ritka.

Pont, mint Svetlana.

Egy mozdulattal lecsavartam a kupakot, az ital füstös illata azonnal megcsapta az orromat. Nem öntöttem pohárba. A számhoz emeltem az üveget, és egy mély kortyot húztam belőle. Az égető érzés végigkúszott a torkomon, de a fejemben zakatoló gondolatokat nem csillapította.

Felmentem az emeletre.

Svetlana várt rám.

Tudtam, hogy nem alszik.

Túl mozdulatlan volt, túl feszes. Az ilyen álmatlan éjszakákat már jól ismertem...

A teste elárulta, a dühös tekintete, a gyűlölettel kevert szerelme, amit minden egyes alkalommal az arcomba vágott. És mégis mindig várt rám. " A szerelem egy kibaszott gyengeség drága feleségem." – Gondoltam magamban, miközben leültem a kanapéra.

Csendben figyeltem, ahogy a szempillái megrebbennek, és végül rám néz.

A felismerés egy pillanat alatt suhant végig rajta.

Nem félt.

De haragudott.

És én pontosan ezt akartam.

- Lysenko él.

A szavak keményen hatoltak a csendbe.

Láttam, ahogy az arca megváltozik. Az állkapcsa megfeszült, a mellkasa pedig hirtelen kezdett emelkedni.

- Ez lehetetlen.

A hangja remegett. Tudta, hogy igazat mondok.

Előrehajoltam, a könyökömet a térdemre támasztottam.

- Én is ezt hittem. - A hangom nyugodt volt, túlságosan is. - Nem tudni, hogy történt.

- Ivan?

Megráztam a fejem.

- Ivan semmit sem tudott róla. Az első dolgom volt felkeresni...

Svetlana teste feszült volt, a szemei sötéten csillogtak.

De tudtam, hogy nemcsak a düh dolgozott benne.

Hanem az a kibaszott érzés is, amit mindennél jobban gyűlölt.

A tekintetem végigsiklott a vállán.

Noha a seb be volt kötözve, a tudatát nem tudták gyógyítani. Számára úgy tűnt, mintha majdnem megöltem volna. És így volt a legjobb.

Habár valóban nem akartam bántani, egyszerűen nem volt más választásom. Így járt a legjobban.

A picsába.... Önmagam nyugtatása eddig nem tartozott a gondolatmeneteim közé....

- Az a román, aki rád fogta a fegyvert... - A hangom alig volt több, mint egy sötét morgás. - Már nem él.

A légzése kihagyott egy ütemet.

Nem kérdezte, hogyan.

Nem kérdezte, mit tettem vele.

Tudta.

A szemembe nézett. Dacosan. Makacsul.

- Ezzel nem teszel jóvá semmit, Matteo.

Előre dőltem, egészen addig, amíg az arcom alig néhány centire volt az övétől.

- Azt akarom, hogy biztos legyél benne, hogy aki az életedre tört, már nem lélegzik. És hogy bárki, aki megpróbál elvenni tőlem, ugyanarra a sorsra jut.

Svetlana ajkai elnyíltak, de nem mondott semmit.

Már elveszett. Egyetlen birtokló mondat, és neki annyi volt.

A kezem végigsiklott a combján, az anyagon keresztül is éreztem a teste melegét.

- Ne hidd, hogy ettől más leszek. Kurvára nem kell jóvá tennem semmit Piccola.  - A hangom rekedt volt, jeges.

A szeme megvillant, a düh továbbra is ott lüktetett benne.

- Akkor az én testemet csak erőszakkal kaphatod meg, férjecske. – Már megint ez a kibaszott becézés. Megőrjít ez a nő.

Egy pillanatra minden elcsendesedett.

Aztán lassan, kegyetlen mosolyra húztam a számat. A tegnap esti méregdrága Valentino ruháját egy egyszerű mozdulattal téptem le róla.

- Azt hiszem, ez nekem egyáltalán nem okoz problémát. - Suttogtam, miközben közelebb hajoltam hozzá, és erősen az alsó ajkába haraptam.

- Miközben én minden este más nőkbe mártom a farkam, te itt fogsz feküdni, és rám fogsz gondolni, Mia Cara. - A hangom jegesen vágott közénk, élesebb volt, mint egy penge. - Pontosan úgy, ahogy most is teszed. Ez soha, de soha nem lesz erőszak, Svetlana.

- Megfoglak gyűlölni Matteo. - Nyögte a számba, miközben én az övét nyalogattam. Az íze teljesen kicsinált. - És én ezt a napot várom, férjecske. 

A szavai perzselték a nemlétező szívem egy darabját, azonban a teste hamar elárulta őt. Hiába próbált gyűlölni, a vágy ott lüktetett benne, könyörögve, hogy engedjem szabadjára. Minden apró mozdulatra megremegett, a légzése szaggatottá vált, és én minden pillanatát élveztem.

Nyelvem lassan siklott végig az arcán, az állánál elidőzve, nedves csíkot hagyva a bőrén, mielőtt a füle tövéhez értem. Ajkaimmal érintettem, fogaimmal finoman megharaptam a fülcimpáját, aztán hirtelen erősebben szorítottam rá, éppen csak annyira, hogy érezzem, ahogy megrándul a fájdalomtól. A nyögése halk volt, de nem kerülte el a figyelmemet.

Elmosolyodtam.

- Továbbra is meg akarsz gyűlölni Mia Cara? - Suttogtam rekedten a fülébe, miközben a kezem keményen rásimult a combjára.

Nem vártam választ. Nem volt rá szükség. Már éreztem a testéből áradó hőt, a lüktető remegést, amely az ujjaim alatt húzódott meg. A fogaim mélyebben martak a nyakába, olyan erővel, hogy a bőre felhasadt, és az első csepp vér édes íze a számba csorgott. Férfias, elégedett morgás szakadt fel a torkomból, ahogy a nyelvemmel végignyalva a sebet, lenyaltam az ízét.

Meg fogom törni. Örökre. Visszafordíthatatlanul.

És ő ezt pontosan tudja.

Tovább haladtam, a nyelvem nedves csíkokat hagyott a bőrén, végig a kulcscsontján, kihagyva a sérült vállát, majd lejjebb, egyenesen a mellkasára. Kezem erősen szorította a derekát, nem hagytam mozdulni, nem mintha igazán próbálkozott volna.

A mellei tökéletesek voltak.

A bőre feszes és forró az ajkaim alatt, és én könyörtelen élvezettel kóstoltam meg. Nyelvem lassan körözött a mellbimbója körül, mielőtt bekaptam volna, erősen beszívva, a fogaimmal gyengéden harapva. A testén végigsöprő remegés és az akaratlan nyögés, amely kiszakadt belőle, csak még inkább felkorbácsolta a vágyaimat.

Nem finomkodtam.

Szopni kezdtem a kemény kis bimbóját, közben a másik mellét erősen a markomba szorítottam. Ujjammal végigsimítottam a mellbimbóján, aprókat belecsípve, miközben a szám mohón kényeztette a másikat. A nyelvem körözött rajta, szívta, majd újra és újra fogaim közé vettem, minden egyes érintéssel egyre mélyebbre taszítva őt ebben a kíméletlen élvezetben.

- Nézd csak, milyen engedelmes vagy már...- Súgtam a bőrére, miközben egyik kezem lassan elindult lefelé, végigsiklott a hasán, majd a combjai közé fészkelődött.

Még alig értem hozzá, de éreztem a forróságát. A combjai önkéntelenül szétnyíltak, a teste ösztönösen kínálkozott fel nekem, és amikor az ujjaim végighúzódtak a nedves, duzzadt punciján, egy elégedett, sötét vigyor terült el az arcomon.

- Hát nem édes? - Morogtam, miközben ujjaimmal széttártam a csúszós ajkait, hüvelykujjammal finoman rásimítva a lüktető csiklójára. Egyetlen érintésre megremegett.

- Mocskos kis Piccola... - Morogtam elégedetten. Már tudtam, hogy innen nincs visszaút.

Noha nem terveztem a húgom házába megbaszni a feleségem, a farkam sajnos nem tudott ellen állni ennek az újfajta drognak...

A nyelvem végigsiklott az érzékeny, felhevült bőrén, ahogy egyre lejjebb haladtam. A combját csókoltam, harapdáltam, végignyalva az apró sebeket, amelyeket a fogaim és saját tettei hagytak rajta.

Mire végre a szám a puncijához ért, már reszketett a vágytól. Nem vártam tovább.

Forrón és követelőzőn csaptam le rá. Az íze mocskosan édes volt. Megőrjített. A kezeim szorosan tartották a combjait, miközben a nyelvem könyörtelenül játszott vele. Először lassan körözve a csiklóján, majd egyre vadabbul. Mélyen belenyaltam, a csúszós nedvességét élvezettel szívtam magamba.

- Olyan rohadt finom vagy...- Motyogtam a puncijába, mielőtt újra rátapadtam volna a csiklójára, erősen szívva, és a fogaimat erősebben belemélyesztve.

Svetlana teste ívbe feszült, az ujjai a hajamba markoltak, mintha el akarna tolni, vagy éppen még közelebb akarna húzni magához. De én nem hagytam neki döntési lehetőséget.

Két ujjam könnyedén csusszant belé, a nyelvem és az ujjaim egyszerre dolgoztak rajta, könyörtelen ritmusban. A számmal a csiklóját szívtam, nyaltam, harapdáltam. Éreztem, ahogy a teste megrándul minden egyes érintésemnél, a combjai önkéntelenül szorultak a fejem köré, mintha képtelen lenne kontrollálni a reakcióit.

A nyögései szakadozottak voltak, zihálása egyre hangosabb, ahogy a testét elárasztotta a kétségbeesett vágy. Vonaglott, vergődött, próbált irányítani, de én tartottam őt. A kezeimet továbbra is a combjára szorítottam, nem engedtem menekülni, miközben a nyelvem gyors, pontos mozdulatokkal ostromolta a csiklóját.

- Matteo... - Nyöszörögte elcsukló hangon, az ujjaival a hajamba markolva, mintha bármit is elérhetne vele. Csak egy kiszolgáltatott, engedelmes kis kurva volt a kezeim között. A feleségem. Az én kibaszott tulajdonom.

- Hangosabban, Piccola. - Morogtam a nedves puncijába, mielőtt újra rátapadtam volna. Éreztem, ahogy egy újabb remegés söpör végig rajta, a teste apró rángásokkal adta meg magát a gyönyörnek.

- Ahh...- A hangja reszketett, elveszett volt, a csípője akaratlanul mozdult előre, mintha még többet akarna belőlem.

Tudtam, hogy közel van. A combjai remegtek, a puncija forrón szorult az ujjaim köré...

- Gyere, Piccola... - Súgtam rekedten, az ujjaimmal
mélyebbre csusszanva benne, miközben a csiklóját továbbra is a számba zártam. A teste ívbe feszült, a nyögése éles volt és fátyolos, ahogy a gyönyör átvette felette az uralmat.

Csupán egy pillanatig hagytam, majd egy hirtelen mozdulattal lerántottam a nadrágomat. A farkam fájdalmasan keményen meredt előre, lüktetve, készen arra, hogy megkapja, ami jár neki. Megragadtam Svetlanát, és olyan könnyedén fordítottam meg, mintha egy kibaszott tollpihe lenne. A mellkasa a kanapéra simult, a haja vadul omlott szét körülötte, a teste még mindig remegett az előző orgazmustól.

A kezem a tarkójára csúszott, erősen lenyomtam, hogy eszébe se jusson megmozdulni.

- Maradj így! - Parancsoltam, a hangom jeges volt.

A másik kezem a derekára simult, ujjaim a bőrébe mélyedtek, és egyetlen mozdulattal belé vágódtam.

Sikított.

A hangja édes volt, könyörgő, de nem kegyelmeztem. A farkam egyre mélyebbre fúródott benne, és amikor teljesen eltűnt, egy pillanatra mozdulatlanul tartottam őt. Éreztem, ahogy az izmai szorosan körém fonódnak, a lüktető puncija az előző élvezettől még mocskosabb volt, még forróbb, még nedvesebb....

Aztán mozdultam.

Keményen, könyörtelenül, olyan erővel döftem belé újra és újra, hogy a csípője előrecsúszott minden egyes lökésemnél. Az ujjaim a derekába vájtak, erősen tartottam, miközben a teste tökéletesen simult hozzám, mintha erre született volna. Mintha erre teremtették volna. Hogy engem szolgáljon.

A nyögései egyre hangosabbak lettek, minden egyes lökésnél törtek fel a torkából, és a kanapéra fojtva szakadtak fel belőle. Tudtam, hogy a teste egy mocskos kis áruló. Tudtam, hogy újra és újra el fog élvezni így, keményen, erőszakosan. Sérülten...

- Nézd csak, Piccola... - Morogtam, ahogy a kezem a torka köré fonódott, és finoman hátrahúztam. - Azt mondtad, hogy gyűlölni fogsz... és mégis itt vagy. Széttárt lábakkal, könyörögve a farkamért.

A teste megrázkódott, az élvezettől vagy a dühétől, nem tudtam, és nem is érdekelt. Az hüvelykujjam  a csiklójára csúsztattam, és óvatosan megnyomtam, miközben továbbra is kíméletlenül ostromoltam őt.

- Gyere... élvezz el nekem megint, te kis mocskos Piccola.. - Suttogtam jegesen, és még keményebben mozdultam benne. - Élvezz el a farkamon.

Aztán meghallottam a kibaszott szavait...

- Más is meg tudna így baszni... - Zihálta elcsukló hangon. - Olyan, aki képes viszontszeretni...

Egy pillanatra minden megfeszült bennem. A vér szinte felforrt az ereimben. Az ujjaim ösztönösen szorultak a torkára, ahogy hátrahúztam a fejét, hogy az ajkai a fülemhez érjenek. A zihálása a bőrömre csapódott, a teste még mindig ragacsosan lüktetett a farkam körül, és én tudtam... tudtam, hogy ő sem hiszi el ezt a szart, amit most mondott.

- Hazudsz, Piccola. - Sziszegtem a fülébe rekedten, a hangom sötéten vibrált a csendben. - Kurvára senki nem tudna így megdugni. Senki nem ismer téged így. Csak én.

A csípőm kegyetlenül mozdult, mélyebbre döftem magam benne, olyan erővel, hogy az ágy belenyekkent a döféseimbe. Ő felnyögött, de még mindig tartotta a dacát. Vagy legalábbis megpróbálta.

- Nem kell, hogy szeresselek.. - Súgtam a fülébe, miközben az ujjaimat még gyorsabban mozgattam a csiklóján. - Csak az kell, hogy így remegj alattam. Hogy könyörögj a farkamért, miközben gyűlölni próbálsz.

Éreztem, ahogy a teste apró rángásokkal kezdi elveszíteni az irányítást. A puncija vadul szorított, a nyögései kétségbeesetten szakadtak fel belőle, és én pontosan tudtam, hogy újra elélvez. Hogy a dac, amit az előbb olyan kibaszott magabiztossággal a képembe vágott, most semmivé lesz.

- Mutasd meg, mennyire tudnának mások is így megdugni, Svetlana..- Vicsorogtam, és egy utolsó, kegyetlen mozdulattal taszítottam őt a gyönyör szélére. - Élvezz el nekem megint, és mondd meg annak a rohadék öngyilkosjelöltnek a nevét, aki szerinted szeretni tudna.

Hát persze... nem mondott semmit. Csak sikított, a teste megrázkódott, és a puncija olyan erősen szorított körém, hogy egy állatias morgással követtem őt az élvezetbe.

Svetlana hazudott. És én imádtam ezt a mocskos kis hazugságot.