Svetlana

Berohantam a szobába, és olyan erővel csaptam be magam mögött az ajtót, hogy a falak is beleremegtek. A tüdőm égett, mintha minden levegővétel kínszenvedés lenne, a gyomrom pedig összeszorult az émelyítő feszültségtől.

Matteo szavai még mindig ott visszhangoztak a fejemben.

"Csak fogd be, és tedd, amit mondok! Takarodj!"

A mellkasom dübörgött, ahogy a szívem eszeveszett módon ki akart szakadni belőle, a hányinger pedig egyre erősebb lett.

A fürdőszobába rohantam, a kezeimmel a mosdó szélébe kapaszkodtam, de már túl késő volt.

Letérdeltem a wc elé, és hagytam, hogy a testem megkönnyebbüljön. Sok év után, ismét... Az öklendezés fájdalmas volt, a savas íz végigégette a torkomat, és a könnyeim akaratlanul is kicsordultak újra és újra.

Nem tudtam eldönteni, hogy mitől akartam jobban megszabadulni... Nicolas érintésétől, Matteo oktalan dühétől, vagy saját magamtól.

Mert én magam voltam az igazi probléma.

Nem Nicolas kellett nekem. Nem őt akartam.

A durvaságot akartam, mert soha nem ismertem mást életem során.

Azt a nyers, kíméletlen erőt, ami teljesen felemészt, ami fájdalmat hagy maga után. Csak akkor éreztem magam élőnek, ha összetörtek, ha fájt, ha teljesen felemésztett valami nálam erősebb.

Megragadtam a ruhám szélét, és egyetlen dühös mozdulattal letéptem magamról. Az anyag reccsenve szakadt el, a bőröm libabőrös lett a hirtelen csupaszságtól.

A zuhanyhoz léptem, és teljes erővel megnyitottam a forró vizet.

Beálltam alá, hagytam, hogy a perzselő hő végigmarja a bőrömet. De ez sem volt elég...

A körmeimet a bőrömbe mélyesztettem, végigdörzsöltem a karom, a mellkasom, a combjaimat. A mozdulataim durvák voltak, erőszakosak. Az égető érzés végigfutott rajtam, de még mindig ott volt bennem az a kicseszett vágy, amit semmi nem tudott eltüntetni. Csak Ő...Matteo.

Aztán az ajtó kivágódott.

A szívverésem kihagyott egy ütemet.

A férjem állt ott.

A gőz lassan körbevonta az alakját, a tekintete sötéten izzott. A karjai feszesen az oldala mellett voltak, az állkapcsa megfeszült

Egy tizedmásodperc.

Csak ennyi kellett, és már mozdult is.

Egyetlen mozdulattal a zuhany alá lépett, a vizes ruhái nem érdekelték. Elkapta a csuklómat, és a következő pillanatban már a hideg csempének csapódtam.

Az ujja végigsiklott a nedves bőrömön, a nyakam ívénél megállt, majd még szorosabban fogott meg, az érintése egyszerre fenyegető és birtokló volt.

- Tisztára akartad mosni magad? – Búgta, az ajkai vészesen közel voltak a számhoz. - Kurvára kár volt próbálkoznod. Nem számít, hány liter víz folyik végig rajtad....

- Hiszen ezt parancsoltad....

A nyelve birtoklóan siklott végig az számon, a fogai belemartak az alsó ajkamba, míg egy halk nyögés nem szakadt ki belőlem.

A kezei felfedezőn siklottak végig a testemen, a vízcseppeket elmaszatolva a bőrömön, mintha minden egyes érintésével még mélyebbre akarna taszítani.

A combjaimat szélesebbre feszítette, az ujja durván csúszott végig rajtam.

- Mocskos vagy, Svetlana. - A hangja sötét volt, rekedtes, a lehelete forró a fülem mellett. - De nem a víz fog megtisztítani, hanem kurvára én magam.

A következő pillanatban már éreztem, ahogy a farkàt a puncimhoz igazítja, majd egyetlen erőszakos lökéssel mélyen belém hatol.

A testem megfeszült, a csempe hűvös volt a hátam mögött. A fájdalom élesen mart belém.

Újra és újra belém nyomult, a vastag farka teljesen kitöltött, minden egyes lökése égetett, de a fájdalom lassan valami mássá torzult.

Matteo nem lassított, a csípője ütemesen csattant a testemhez, minden egyes mozdulata újabb hullámot küldött végig rajtam.

A hajamba markolt, hátrahúzta a fejem, hogy a szemembe nézhessen.

- Érzem, hogy élvezed ezt. - Morogta, miközben a csípője újra és újra előretört. - Ne hazudj magadnak, Piccola. Te is tudod, hogy ez kell neked. Az a szűk kis pinád tocsog a vágytól...

A szemeiben valami őrült fény csillant.

Nem gyengédség. Nem szeretet.

Csak a nyers, birtokló erőszak, amitől a testem úgy reagált, ahogy a lelkem nem akarta. Élveztem. Azt akartam, hogy szeressen. Még ha csak így is volt képes rá.

Matteo ajkai mohón falták az enyémet, a nyelvével mélyen tört utat a számba, birtokolva minden egyes remegő lélegzetemet. A fogai végigszántottak az alsó ajkamon, szívta, harapta, mintha meg akarna jelölni, hogy csak az övé vagyok.

A nyakamon éreztem a leheletét, ahogy ajkai végigsiklottak rajta. Harapott, szívott, a fogai a bőrömbe mélyedtek, újabb nyomokat hagyva maguk után, amit senki sem törölhetett el.

A fülemhez hajolt, a nyelve puhán érintette a bőröm, majd erősen beleszívott, a kezei a fenekembe markoltak, még mélyebbre húzva magára.

Forró férfiassága lüktetve csúszott ki-be a kéjtől nedves puncimban, minden egyes lökésnél a csípőm a csempének préselődött, de Matteo nem lassított.

A mozgása egyre gyorsabb, egyre követelőzőbb lett. A víz perzselően csorgott végig a testünkön, elmosta a bőrünkről a külső világ mocskát, de belül...

Belül Ő volt az egyetlen, aki tisztára mosott.

Mert bárhogy is próbáltam harcolni ellene...

Mindig ő volt az egyetlen, aki igazán meg tudott törni, a könnyeimet előcsalogatni...

Matteo mozgása egyre erőteljesebbé vált, minden lökése mélyen és kíméletlenül hatolt belém, újra és újra feszítve az érzékeny szöveteimet. A fájdalom még mindig ott lüktetett a puncimban, minden egyes lökésnél emlékeztetett arra, hogy tegnap még érintetlen voltam, hogy Matteo volt az első, aki megtört, aki magáévá tett.

A perzselő érzés azonban lassan átalakult. A teste birtoklása, a durva mozdulatai, a mélyre hatoló lökései mind összekeveredtek a gyönyörrel, amely egyre magasabbra emelt.

A víz folyamatosan zúdult ránk, csúszóssá téve a bőrünket, az eszeveszett tempóval együtt teljesen elveszítettem az időérzékemet. Csak Matteo létezett. Csak a teste, a forró bőre, a szorítása, a kemény farka, amely minden egyes lökésnél mélyebbre húzott, egyenesen az őrület határára sodorva engem.

Az egyik keze a csípőmön pihent, szorosan magához húzott minden lökésnél, a másikkal a hajamba markolt, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. A tekintete sötét volt, perzselő és birtokló.

- Nézz rám, Piccola! - Mordult rám, a hangja rekedt volt a vágytól és a dühétől. - Azt akarom, hogy tudd, ki az, aki basz téged.

Az ajkaim elnyíltak, de hang nem jött ki rajtuk, csak egy elhaló nyögés, ahogy Matteo mozgása még durvább lett. A csípőm a csempéhez préselődött minden egyes lökésénél, a fájdalom és a gyönyör olyan erővel keveredett bennem, hogy már nem tudtam szétválasztani őket.

A fogai a nyakamra vándoroltak, belém harapott, szívta, majd puhán végignyalt a bőrömön, mintha az előző pillanat kegyetlenségét akarta volna ellensúlyozni. De tudtam, hogy nem erről volt szó.

A kezei végigszántottak a testemen, birtoklóan markolták a melleimet, majd durván végigsimítottak a combjaimon. Az ujjai elérték a csiklómat, és egyetlen erőteljes mozdulattal dörzsölni kezdte.

A testem ívben feszült meg, a gyönyör egy újabb hullámban csapott rám.

- Matteo... - Ziháltam, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert egy még erősebb lökéssel szakított ki belőlem egy kétségbeesett nyögést.

- Igen, mondd ki a nevem! - Morogta a fülemhez hajolva, a nyelve végigsiklott a bőrömön, a fogai finoman belemartak a fülcimpámba, miközben tovább mozgott bennem. -  Mondd ki, kié vagy!

A fejem hátrabicsaklott, a víz végigzúdult az arcomon, ahogy a gyönyör egyre intenzívebbé vált. A testem ösztönösen simult az övéhez, a mozdulatainkra a nedves bőrünk összecsapódó hanggal válaszolt.

- Úristen, a tiéd Matteo! Kibaszottul a tiéd..- Szinte sikítottam a szavakat.

A vastag farka teljesen kitöltött, éreztem minden egyes lökését, ahogy mélyen belém temetkezett, újra és újra. A belsőm minden alkalommal összerándult körülötte, szorosabban ölelve őt, mintha a testem magától is tudná, hogy senki más nem lehet bennem így.

A légzésem szaggatottá vált, a testem egyre erősebben remegett a következő orgazmus előjeleitől.

Matteo is érezte.

- Érzed, Piccola? Érzed, milyen tökéletesen összeillünk? – Búgta rekedten, miközben még mélyebbre tolta magát bennem, olyan erővel, hogy a hátam folyamatosan a csempének csapódott. - A tested tudja, kihez tartozik.

A csípőm önkéntelenül mozdult az övéhez, még mélyebbre engedve őt. Minden egyes érintése, minden lökése, minden mocskos szava egyre közelebb lökött a szakadék széléhez.

A csiklómra szorított ujjaival gyorsított a tempón, az izmaim megfeszültek, a kéj egyre intenzívebben kúszott fel a gerincemen.

- Engedd el, Svetlana! - Sziszegte, a szorítása még erősebb lett a csípőmön. – Élvezz a farkamra...

A teste még gyorsabb ütemben mozgott bennem, a férfiassága mélyen csúszott ki-be a nedves puncimban, minden egyes lökés újabb remegést idézett elő bennem.

Aztán robbant... gyönyör olyan erővel tört rám, hogy a világ megszűnt létezni körülöttem. Egyetlen éles, óriási, könyörtelen hullám söpört végig rajtam, az előzőek ehhez képest apróságok voltak csupán, az egész testem görcsösen feszült meg, a belsőm lüktetve szorult Matteo farka köré.

Egy hangos, elfojtott sikoly szakadt fel belőlem, az ujjaim a vállába mélyedtek, ahogy a csípőm ívben megfeszült.

Matteo lassított egy pillanatra, aztán újúlt erővel, egy utolsó, mély lökést követően ő is elélvezett.

Éreztem, ahogy a forró magja belém lövell, az egész teste remegett, miközben birtokba vett teljesen.

A szívem őrült tempóban vert, de nem tudtam megszólalni. Az elmúlt percek még mindig perzselték az érzékeimet.

Matteo lassan kihúzódott, a mozdulatától egy reszketeg sóhaj tört fel belőlem . A puncim érzékenyen lüktetett, minden porcikámban ott volt a nyoma, a forrósága, a nyers birtoklása. A combjaim között még mindig éreztem a melegségét, ami belém spriccelt.

Egy pillanatra elengedett, hátralépett, és végigmérte a testemet. A tekintete sötét volt, birtokló.

A lábaim gyengék voltak, alig álltam meg, de Matteo azonnal visszalépett, az ujjait a torkom köré fonta, és a csempének szorított.

- Tudod, mi a legrosszabb kedvesem? - Suttogta a fülembe, miközben az ajkai puhán végigsiklottak a bőrömön.

A lélegzetem elakadt, de nem válaszoltam.

Matteo lassan lehajolt, a nyelvével végigsimított a nyakamon, majd a fogaival gyengéden belém mart, hogy újabb nyomot hagyjon rajtam.

- Hogy még most is élvezed.

A testem akaratlanul is megfeszült az érintésére, az alsó ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a remegésem. Hát persze, hogy élveztem...Mindent élveztem, amit ez a kegyetlen ember képes volt adni nekem.

Matteo elengedett, és egy lépéssel hátrébb húzódott. 

- Hát nem látod? - Suttogtam lehajtott fejjel. A kezeimet magam mellett pihentettem.

A bőröm lüktetett a fájdalom és a gyönyör keverékétől.

- Mit nem látok? - Kérdezte, miközben elzárta a vizet.

- Szerelmes vagyok beléd Matteo. Minden kegyetlenséged ellenére.

A hangom nem volt több, mint egy kósza suttogás. Nem tudom miért mondtam ezt el neki.

Matteo mozdulatlanul állt, csak a mellkasa emelkedett ki-be mély, szabálytalan lélegzetvételei nyomán. A szemei összeszűkültek, mintha analizálná a szavaimat, mintha mérlegelné, mit kezdjen velük. A csend köztünk olyan sűrű volt, hogy szinte hallottam a saját szívverésemet.

Aztán elmosolyodott. De nem kedvesen. Se nem gyengéden. Egyik szájzuga alig észrevehetően rándult meg, a tekintete hűvös maradt.

- Buta kislány...- Morogta, miközben ujjaival végigsimított a nyakamon, majd végig a kulcscsontomon. - Azt hiszed, a szerelem bármit is jelent ebben a világban? Azt hiszed, számít?

Közelebb lépett, olyan közel, hogy éreztem a teste melegét, a bőréből áradó illatot, amely keveredett a zuhanyból származó tiszta, vizes illattal.

Nem tudtam megszólalni. A szívem vadul vert, a testem reagált rá, ahogyan mindig. Egyik részem akarta ezt a hatalmat, amit fölöttem gyakorolt, a másik részem pedig rettegett tőle. Félt, hogy olyan szinten összetör majd, ahogy még soha senki.

- Ne hidd, hogy ettől az ócska érzéstől bármi is könnyebb lesz. - Tette hozzá, hangja alig volt több egy reszelős morgásnál. - A szerelem nem véd meg. A szerelem nem teszi kevésbé kegyetlenné ezt a világot.

- Én csak azt szeretném...

- Már mondtam! – Szakított félbe. – Ne láss bele többet a dolgokba, mint amik valójában, Mia Cara. – A szája pár miliméterre volt az enyémtől... és én annyira, de annyira vágytam rá...

Azt hittem, megcsókol. De helyette csak az állam alá nyúlt, enyhén megemelte a fejem, hogy a szemembe nézzen.

- Viszonzást tőlem sosem kapsz majd Svetlana. Viszont a szavamat adom, hogy többé senki sem bánthat...

Csak egy pillanatnyi gyengédséget láttam elsuhanni a mindig kemény tekintetében. Nekem pedig ez pont elég volt. "Ideje felnőni Svetlana, és megszerezni ennek a veszélyesen kegyetlen férfinek a szívét..." – Gondoltam magamban, majd csak egy apró bólintással jeleztem, hogy megértettem.

- Most pedig öltözz. Dolgunk van.

Matteo ridegsége úgy csapott arcon, mintha egy vödör jeges vizet zúdítottak volna rám. Sosem engedett igazán közel magához, és most sem tett kivételt. Miért is tenne?

Mégis, amikor elfordult tőlem, és kilépett a zuhanyból, láttam, hogy az ökle megfeszül, úgy tűnt, valamit vissza akar tartani. Talán haragot. Talán valami mást.

Talán azt az érzést, amit még ő sem mert beismerni magának...