Matteo

28 éves

Mikor kiléptem a takarásból, az emberek megőrültek. Ordibáltak, kiabáltak, néhányan pedig a nevemet sikoltották. Imádtak. Imádták nézni, ahogy harcolok, kínzok és büntetek. Ezek az emberek vérre szomjaztak, én pedig minden alkalommal megadtam nekik. Noha nem tudták miért van itt pontosan az egyik legmegbízhatóbb emberem, azt talán sejtették, hogy hibázott. Nálunk nincs ilyenre lehetőség. Aki hibát vét, meghal. Kurvára nincs második esély.

Persze az utolsó szabályom már párszor felrúgtam a fiatal menyasszonyom miatt, de ezzel csupán ő volt tisztában és talán Nicolas meg Alessandro. De ők csak csendben tűrtek, mert cseszettül nem tehettek mást. Lehet barát vagy ellenség, ha ellenszegülnek, kurvára kinyírom őket. Kegyetlenül és lassan.

Láttam a kamerákon keresztül, hogy Svetlana mennyire megkedvelte Marcot. És persze azt is láttam, ahogy az a faszarcú méregeti a menyasszonyomat.  De nem érdekelt, hagytam. Mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon. Ez volt az, amit az én kedves és alattomos húgom kihasznált.

Marco mindent elmondott, miközben Alessandro könyörtelenül megkínozta az alagsorban. Loriana azzal fenyegette meg, hogy beárulja nekem. Micsoda gyermeteg játék volt ez. Eddig a pontig. Most a kedves testvérem másodszor is megtapasztalja, milyen az, amikor elvágom a torkát annak, aki fontos neki. Csupán pár szabályt fektettem le mielőtt hagytam kiköltözni a penthouse-bol. Nincs szex, sem esti szórakozás.

Most biztosan azt kérdezitek, hogy miért. Kurvára egyértelmű. A mi világunkban a szüzesség egy ajándék. Amit majd annak fog oda adni, akit én engedélyeztem neki. Ez természetesen csak is üzleten alapulhat. Amint betölti a huszonegyet, a spanyol örökös fiáé lesz. És akkor még kíméletes voltam és kurva sok időt hagytam neki felnőni. Más nő a mi világunkban nem jár ilyen jól. Vegyük példának az én kicsi Svetlanamat. Habár neki ez nem büntetés, hanem kurva nagy szabadság.

Mikor Marco belépett, láttam a beletörődést a tekintetében. Néha rám, olykor pedig a VIP részlegre pillantott, ahol Svetlana megállás nélkül küzdött Nicolas szorítása ellen. Kurvára remélem, nem marad nyoma az érintésének rajta. Csakis én jelölhetem meg a testét.

Loriana nem ellenkezett. Tudta, mire vagyok képes. Noha megállás nélkül zokogott, amit a nemlétező lelkem mélyén talán egy kicsit sajnáltam, nem tehettem mást.

Az öreg Borelli pedig felemelt fejjel várta egyetlen örököse büntetését.

Előre léptem, majd Marco szemébe néztem. Hasonló nevelést kaphatott, mint én, ugyanis a szemeiből egy árva érzelmet sem tudtam kiolvasni.

Közelebb léptem hozzá. Mivel már amúgy is szétverte Sandro, felesleges volt erősködnöm. Egyetlen ütés a padlóra küldené.

A fülénél fogva a szám elé húztam.

- Kurvára beléd fogom mártani a késem. Ide. – Böktem pontosan oda, ahol a szíve dobogott.

- Büszkén viselem a tetteim következményeit. – Nyögte. – De te... kurvára nem érdemled meg Svetlanat. – Mosolyodott el fájdalmában.

Valószínűleg már így is meghalna, a szájából és orrából csorgó folyadék, belsővérzésről árulkodott. Alessandro nem kímélte. Ragacsos bőre mindenhol fekete véraláfutásokkal volt tele.

- Ez itt nem arról szól, hogy ki, kit érdemel Borelli. – Vettem elő a késem, majd egy gyakorlott mozdulattal a szíve helyett, a torkát vágtam át.

Áruló vére azonnal ellepte a kezeim. Egy durva mozdulattal arrébblöktem. A nézők felsikoltottak a halál által árasztott eufóriától. Az adrenalin úgy ahogy bennem, bennük is lüktetett.

Loriana az arcát eltakarva zokogott, míg Svetlana, az én sötétlelkű menyasszonyom, már nyugodt volt. Nem reszketett. Csendben tűrte a büntetését. Az egyetlen dolog, ami elárulta, az a szemeiből ömlő könnyei voltak. Azonban a hangját nem adta nekem.

- A te hibád Svetlana!- Ordította a húgom torka szakadtából, amit ugyan hallani nem lehetett, de a szája ezeket a szavakat formázta. – Kurvára gyűlöllek!....

Leugrottam a ringből, öles léptekkel egyenesen Lana felé haladtam. Csak ült, mikor elé értem. Nem nézett fel rám, és nem is adott semmilyen reakciót. Nicolas hátra lépett, már nem volt értelme vissza fognia. A bal karját megragadtam, majd nem törődve a tűsarkúba bújtatott lábaival, vonszolni kezdtem magam után, egészen az irodámig.

A törvény szerint nem érinthettem, pláne nem lehettem volna vele kettesben egy helységben. Csak idő kérdése, hogy Ivan és az emberei ránk törjék az ajtót.

Belöktem a szoba ajtaját, majd durván az ágyra löktem a lányt. A szeme üres volt. Nem küzdött, és nem is ellenkezett. Ez rettenetesen feldühített.

- Gyerünk Matteo. – Tette szét a bőrszoknyába bújtatott lábait. Hangja nyugodt volt. Cseppet sem volt dühös vagy szomorú. – Erőszakolj meg! – Kiabálta. Végre valami reakció...- Úgysem vagy több holmi erőszaktevőnél!

Elszállt az agyam. Neki rontottam, majd a nyakánál fogva felrántottam.

- Nem ismersz hercegnő...- Sziszegtem az arcába. – Kurvára ne alkoss rólam véleményt. – Szorítottam rá jobban, de elengedtem, amint a szája kékülni kezdett.

Hihetetlen erő van az én drága megtört menyasszonyomban. Úgytűnik jobban fogom élvezni ezt a házasságot, mint gondoltam.

- Az embert meghatározzák a tettei Matteo. A tetteidet ismerem, nem pedig azt, ami a szíved mélyén van. – Suttogta, miután levegőhöz jutott. – Most pedig vedd el azt, ami a tiéd! Tegyél tönkre, hogy örökre meggyűlölhesselek.

Nem akartam gondolkozni, csak megtenni, hogy megmutathassam neki, az élete mellettem sem lesz könnyebb, mint Ivan mellet. Soha életemben nem agyaltam túl a dolgokat. Csak megtettem. Most mégis képtelen voltam rá. Hogy miért? Nincs rá magyarázat, vagy csak nem akartam tudni.

- Takarodj innen Svetlana. – Szálltam le törékeny testéről. – Nicolas majd elvisz Lorianahoz.

A hangom nem volt sem dühös, sem pedig nyugodt. Érdektelen volt, pedig én cseppet sem éreztem magam annak. Nagyon is foglalkoztatott ez a törékeny fiatal lány.

- Csak hogy tudd. Azzal, hogy megölted Marcot, a húgodnak okoztál fájdalmat. – Kelt fel az ágyról, majd felszegett állal elém állt. – Az apám miattam ölte meg az anyámat. A szemem előtt. Brutálisan megkínozta, ahogy engem is öt évesen. – Őszinte szavai elborzasztottak és megleptek. – Nem mutattál újat. – Jelentette ki, majd kisétált. 

Az én apám sem volt egy minta példány azzal, hogy velem végeztette ki a féltestvérem, a másik húgom szeme láttára, de én akkor már tizenhét voltam. Dönthettem volna másképp. Nem tettem. Akartam a hatalmat, amit meg is kaptam. Mindenki fejet hajtott előttem, ahogy most is teszik. De hogy megérte-e? Erre a kérdésre nem merem átgondolni a választ.

Svetlana

17 éves

Három hónap telt el Marco halála óta. Loriana teljesen magába fordult. Először még próbáltam beszélni vele, de a pillantása olyan gyűlöletről árulkodott, hogy hagytam, hátha egyedül is rendbe tudja tenni magában a dolgokat. Ez sajnos máig sem történt meg.

Pontosan két hét múlva lesz az esküvőm Matteoval. Nem tudom mi fog változni ez után. Amióta elküldött az irodájából, nem keresett. Felém sem nézett. Az Ipad-et azóta sem kaphattam vissza, és minden egyes lépésemet ismeretlen gorillák követték. Még a birtok területére sem mehettem egyedül.

Most biztosan azt kérdezitek, hogy nem-e sajnálom ezt az egészet. Marcot vagy Agnest, és Dimitrit. A válaszom egyszerű. Nem. Noha Marco nem érdemelt halált, de anyám sem, ahogy én sem érdemeltem ezt fajta bánásmódot. Agnes soha nem állt ki mellettem, csupán muszájból törődött velem, Dimitri pedig azért viselkedett másképp, mert nem Oroszországban voltunk. Minden ember egy szörnyeteg, így én is azzá váltam....

Sziasztok! Remélem ezt a történetet is úgy élvezitek, ahogy a Maffia Angyalát. A következő fejezet már napjainkban játszódik, és még csak most kezdődik az igazi háború 😁.  Köszönöm, hogy itt vagytok. A csillagokat és a kommenteket pedig különösen. ♥️