Kisétáltam a félvérek közé, akik már mind várták, hogy mi van Percyvel. Sokan meg is akartak állítani, de én nem álltam meg. Csak Percy bungallója felé vettem az irányt.
- Mi van Percyvel? - kérdezte Leo, amikor odaértem hozzájuk.
- Nincs jól... - csuklott el a hangom. - Will most éppen megmenti Percy életét, de azzal a kockázattal, hogy talán többé nem áll fel.

Leoék ledöbbentek.
- Mivan?! - néztek nagyot, de válasz helyett inkább tovább sétáltam.

Megálltam Percy bungallója előtt, és egy kis ideig csak néztem. Majd aztán elszántam magam és bementem.

Bent éppen Tyson rendezte el a Poszeidon bungallót, mert mint mindig, Percy kupit hagyott. Közben ott volt még Ella, a vörös hárpia és Mrs. O'Leary, a pokolkutya.

Amint beléptem, sírni kezdtem. Tyson eszt észrevette, és menten abbahagyva a takarítást, megölelt.
- Percy ezt is túl fogja élni, Annabeth! - bíztatott a küklopsz. - Erős ő!
- Igen, de ha túl is éli, akkor sem fog tudni járni - sírtam a vállába.
- Hidd el, Percy legyűri a mérget - bíztatott Tyson. Erre felkaptam a fejem.
- Honnan tudod, hogy méreg?
- Ezt egy küklopsz felismeri!
- És ki is tudod belőle szedni?
- Azt már sajnos nem... De tudom, hogy Percy ezt is legyőzi. Érzem!

Megpusziltam Tyson arcát, hiszen ő mindig olyan kedves volt velem. Még akkor is, amikor megismert. Én pedig akkor nagyon utáltam a küklopszokat. Tysotn sem láttam külömbnek. Aztán a Szörnyek Tengerének áthajózása után már barátként tekintettem rá. És Percy testvéreként. Aztán egyre inkább éreztem azt, hogy a küklopsz nem csak Percyé, de az én testvérem is.
- Szeretnél egy kicsit egyedül maradni? - kérdezte Ella.
- Igen, köszönöm - válaszoltam, s mind a hárman kimentek a bungallóból.

Leültem Percy ágyára, és elgondolkodtam. Már nem is tudom, hogy min, de nagyon. Aztán valaki kopogtatott az ajtón.
- Szabad! - kiáltottam ki.
- Szervusz, Annabeth - mondta egy férfi hang. Poszeidon volt az. Mögötte pedig Athéné állt.
- Mit akartok? - kérdeztem dühösen. - Amikor Percynek szüksége lett volna rátok, akkor egyikőtök SEM jött, hogy segítsen neki! Akkor most miért vagytok itt?!
- A végső csatába nem avatkozhattunk bele - mondta Athéné. - De minden erőnkkel, amink volt, azzal segítettünk titeket. A múltban is és a jelenben is.
- Figyelj, Annabeth - mondta Poszeidon. - Mint ahogy Will is mondta, Percy fel épülhet.
- De éppenséggel kifogytunk az Erebosz félistenekből! - mondtam haragosan. - Most nagyon szépen kérlek titeket: hagyjatok egyedül lenni!
- Hát akkor szerintem őt is vigyük magunkkal - mondta Poszeidon, majd a két isten között bebújt az ajtón Percy egy kerekes szélben.

Szívszorító látvány volt így látni Percyt. Nagyon fájt. De annak örültem, hogy még látom, hogy még él.
- Szia, Annabeth - mondta, majd közelebb gurult hozzám.

Én pedig köszönés helyett csak megöletem a fiút és elsírtam magam.

***

Késöbb a tábortűznél a tűznek egyáltalán nem volt az a fényes lángja, mint szokott lenni. Nem is volt valami jó a hangulat. Aztán egyszer csak Reyna jött oda hozzánk.
- Sziasztok - mondta.
- Szia Reyna - köszöntünk neki.
- Hogy vagy? - kérdezte a lány Percytől, aki csak annyit mondott, hogy jobban.
- Figyeljetek - kezdte a lány. - Gyertek el velünk a Jupiter Táborba!
- Mi?!
- Ott Új Rómában kaptok egy házat, egyetemre járhattok, dolgozhottok békében - mondta. - Ott már senki sem fog titeket megtámadni.
- Ez nem is rossz ötlet - mondta Percy.
- De... Mi lesz az anyukáddal? - kérdeztem. - Meg Paullal?
- Kérdezd meg tőlük! - mutatott Percy az egyik irányba. Követtem az ujját, s megláttam, hogy Sally és Paul éppen Percyt keresik. Aztán megtaláltak minket.
- Percy! - ölelték meg mind a ketten.
- Veled meg mi történt?! - kérdezte Sally.
- Semmiség az egész... - hazudta Percy.
- Jah, persze... - mogyogta Paul is.
- Figyelj csak, anya! - kezdte Percy. - Annabethszel együtt elköltözünk a Jupiter Táborba, ami Reyna és... Ki a másik praetor?
- Jászon...
- Akkor nem megyünk - nevetett Percy. - Szóval a lényeg, hogy Annabethszel oda költöznénk. Ott nyugalomban tudunk tanulni, lakni, dolgozni. Senki sem támadna ránk.
- Biztos vagy ebben, Percy? - kérdezte Sally.
- Biztos.
- Rendben, akkor menjetek! - mondta Paul. - De azt ígérjétek meg, hogy gyakran fogtok írni.
- Persze, megígérjük - vágta rá Percy.

Még aznap a Félvér Táborban aludtunk. És mivel utolsó éjszakánk volt ott, ezért Kheiron megengedte, hogy a Poszeidon bungallóban töltsem én is az éjszakát. Sally és Paul pedig a Nagy Házban aludt, ami eléggé kiürült, amióta az aurorok többsége meghalt.

Másnap pedig Reynával, Jászonnal, Piperrel és a többi rómaival elindultunk Új Rómába, ahol most már nem zavarhat minket senki.

~~VÉGE~~