Egy órával a megbeszélés után mindenki készen állt az indulása. Hogy hova megyünk? Philadelphiába. Tudomásunk szerint ott állomásozik éppen Grindelwald serege. A tervünk pedig az volt, hogy eljutunk a városba, Grindelwald közelébe lopózunk, aztán valahogyan ellopjuk tőle a kardot. Nos... ez a terv bukásra volt ítélve, méghozzá a Grindelwald közelébe lopózunk résznél. Legalábbis szerintem. Harry szerint pedig a köpenyével észrevétlenül lehet lopakodni. Mintha Gridelwald nem venné észre a köpenyt... bár még nem volt rá példa. Mindenesetre egy próbát megért.

Szóval Kinkaku segítségével eljutottunk Philadelphiába, eddig nem is volt gond, ahogy azzal sem, hogy megtaláljuk a szörnysereg táborát.

Mikor utoljára láttam ezt a sereget a Roxfortnál, akkor sokkal kevesebben voltak. De nem csak a szörnyek, hanem az óriások is többen lettek. A Roxfortnál ha jól emlékszem csak hét volt, de most pedig tizenkettőt számoltam.
- Hát tényleg ilyen sokan vannak... - suttogtam.

Kis nézelődés után megláttam Grindelwaldot, amint éppen Haileyvel, Utherrel és Parvatival beszél. Parvati... Nem értettem, hogy kerülhetett az a lány a sötét varázslóhoz, ahogy azt sem, hogy egyáltalán miért állt be közéjük. És most Grindelwald egyik legfőbb bizalmasa. Fél éve pedig még sem Uther, sem Parvati sem tűnt fel, amikor Harry megölte Dumbledoret. Akkor is csak Hailey volt ott, de csak beépülve közénk.

Szóval láttam, hogy beszélgetnek. Aztán, mikor Uther és Parvati elment tőlük, egy sötét árnyat láttam elsuhanni Grindelwald irányába, aztán láttam az árnyat alakot ölteni.
- Denem! - suttogtam dühösen, de mint kiderült, feleslegesen, mert nem Denem volt az.

Az árnyéknak gyönyörű arca volt, hosszú fekete haja egészen derekáig ért. Haja alatt a hátán két sötét szárny látszott, amik gonoszul csillogtak a napfényben. A nő jobb kezében egy egykezes kard volt. Pengéje nem fémből, hanem mintha sötétségből készült volna: vibrált, s közben sötét lángok nyaldosták a pengét.
- Az Éjszaka - suttogta Thália.
- Nü... - mondtam volna ki az istennő nevét, de a lány befogta a számat, és azt suttogta:
- Azt akarod, hogy észrevegyen?! - kérdezte, én pedig a fejemet ráztam. Mondjuk azt nem értettem, hogy hogyan tudna észrevenni, ha kimondom a nevét, de hamarosan meg is kaptam a választ: - A neveknek nagy hatalmuk van, Ginny. Ezt nagyon vésd az eszedbe!
- Szóval, ha az egész Tábor egyszerre mondaná ki az Éjszaka nevét, akkor feltámadna? - értetlenkedtem.
- Nem, de hallja, ha kimondod. És azt is tudja, hogy hol vagy - válaszolta Thália.

Miután ezt Thália kimondta, egy másik isten jelent meg Nüx mellett: Gaia. A Földanya nagy portornádóból keletkezett.
- Ő meg mit keres itt?! - kérdeztem.
- Valószínűleg az Éjszaka helyett fog harcolni - gondolta Harry.
- De már ő is itt van - válaszoltam.
- Az Éjszaka addig nem árthat senkinek, ameddig az összes kard vagy nincs aktiválva, vagy el nincs pusztítva - magyarázta Frank.
- De akkor minek elpusztítani a kardokat? - kérdeztem.
- Mert ha nem győzzük le őt, akkor megszáll valakit, mint Jászont, és megöleti vele a többieket - mondta Reyna. - Le kell őt győznünk!

Nem is kellett tovább várni, Nüx elsuhant, de Gaia ott maradt. De ne maradjon ott!!!

Harry elővette a Láthatatlanság Köpenyét, és magára terítette. Még mielőtt az arca eltűnt volna, megcsókoltam. Méghozzá azzal a gondolattal, hogy ez lehet az utolsó csókunk. Végül teljesen eltűnt.

A sereg tábora felé néztem, méghozzá egészen pontosan Gaiát figyeltem, s reméltem, hogy Harry nem éppen az istennő felé ment, ugyanis Grindelwald már nem volt az istennő mellett, hanem bement a sátrába Hailey-vel együtt.

Néztem Gaiát, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy a szemembe néz. Meglátott. De nem támadt, nem csinált semmit, csak nézett engem és mosolygott. Tudom, most azt hiszitek, hogy csak én hittem azt, hogy egyenesen rám néz, de éreztem, hogy engem figyel.

Gonoszul rámvigyorgott, és ekkor egy képet láttam a fejemben. Egy képett arról, hogy Gaia megöli Harryt. Őt várja. Tudja, hogy mit akarunk. Szóltam is a többieknek, hogy baj van.
- Ez nem lehet! - suttogta mérgesen Hermione. - Hogy látott meg?

A talajra néztem, és csak ekkor jutott eszembe, hogy Gaia a Föld. És mi most az ő felségterületén vagyunk. Gyorsan elő is vettem a pálcámat, mert tudtam, hogy ebből nagyon kemény csata lesz. És a többiek is követték a példámat: Hermione és Ron pálcát, Reyna és Piper kardot, Thália és Clarisse lándzsát, Frank pedig egy íjat vett le a hátáról, és egy nyilat helyezett az idegre.

Visszapillantottam a táborra, hogy újra megkeressem Gaiát, de már nem találtam. És hirtelen megjelent mögöttem.
- Mit keresel, szépségem?